Az NSA arcképeket is gyűjt az internetről

A külföldi jelhírszerzésre szakosodott amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) naponta több millió fotót gyűjt össze a digitális kommunikációs csatornákból, köztük 55 ezer olyan nagyfelbontású felvételt, amelyek arcfelismerő programokkal is elemezhetők.    

Ezt a The New York Times című napilap közölte vasárnap az Oroszországba szökött amerikai informatikustól, Edward Snowdentől származó dokumentumokra hivatkozva.

Az NSA, amely korábban elsősorban a terroristagyanús és a más okok miatt a hírszerzés látókörébe került személyek kommunikációjának tartalmára összpontosított, ma ugyanolyan nagy hangsúlyt fektet az arcfelismerésre és a célszemélyek biometrikus adatainak megszerzésére.

A lap szerint sem a magánszféra védelmére vonatkozó, sem pedig a hírszerzésre vonatkozó amerikai szövetségi törvények nem szavatolják kimondottan az arcképek védelmét.

Az NSA nem fér hozzá az egyes amerikai államok jogosítványfotó-adatbázisához, sem pedig az Egyesült Államok külügyminisztériuma által tárolt amerikai útlevélfotókhoz, ám Vanee M. Vines, az NSA szóvivője nem válaszolt a The New York Timesnak arra a kérdésére, hogy az ügynökség vizsgálja-e a vízumkérelmekhez mellékelt fotókat. Az ügynökség forrásai közé tartoznak a közösségi oldalak, az elfogott videokonferenciák és más országok igazolványkép-adatbázisai.
    Az NSA a Központi Hírszerző Ügynökséggel (CIA) és a külügyminisztériummal együttműködve, a Pisces elnevezésű program keretében gyűjti a több ország határátkelőhelyein rögzített biometrikus adatokat is. Az NSA a Wellspring program segítségével bontja ki a fotókat az elektronikus levelezésből és más kommunikációs eszközökből.

Az NSA Barack Obama elnöksége alatt gyorsította fel az arcfelismerő technika fejlesztését. Az első áttörést 2010-ben érték el, amikor sikerült összepárosítani két, ugyanazt a személyt ábrázoló fotót az ügynökség Pinwale és a kormányzat központi, Tide elnevezésű terrorista-nyilvántartásából. Ennek nyomán az NSA-nél külön csoportok alakultak a "személyazonosság-hírszerzésre".

A lap szerint az NSA által leggyakrabban alkalmazott Tundra Freeze elnevezésű arcfelismerő rendszer nem tökéletesen megbízható, azt erősen befolyásolja a képfelbontás minősége és az, hogy milyen szögből készültek az összehasonlítandó felvételek.

2011-ben például, amikor a keresés során az al-Kaida nemzetközi terrorhálózatot egykor vezető Oszama bin Laden fotójára szűrtek rá, a rendszer négy olyan szakállas férfit választott ki, akik csak valamelyest emlékeztettek a terroristavezérre. Ugyanakkor össze tudott párosítani két olyan, különböző helyszíneken készült fotót, amelyek egy fiatalembert hajjal, illetve leborotvált fejjel ábrázoltak.

Az NSA arra is képes, hogy szabadtéri felvételeket kémműholdas fotókkal összevetve megállapítsa, hogy azok pontosan hol készültek.

MTI

Az NSA hozzáfért a Telekom hálózatához

Az internethez csatlakozó összes eszköz feltérképezésén dolgozott és ennek keretein belül a Deutsche Telekom és más német internetszolgáltatók hálózataihoz is hozzáfért az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) és brit partnerszervezete, a GCHQ - írta honlapján a Der Spiegel német hírmagazin szombaton.

    

Az Edward Snowden amerikai informatikus által kiszivárogtatott dokumentumok szerint az NSA egy Treasure Map (kincsestérkép) nevű program keretein belül azon dolgozott, hogy az internethez csatlakozó "összes eszközt, mindenhol, mindenkor" láthatóvá tegye saját maga számára, és egy térképen tudja ábrázolni.
    

Bár a dokumentumok nem szólnak adatlopásról, a program célja elvben a számítógépes támadások kitervelése és a hálózatok megfigyelése volt - állítja a Spiegel.
    

Az információk nem dátumozott grafikus ábrázolásokból származnak, amelyek a Treasure Map programot voltak hivatott bemutatni, és különböző jelzésekkel látták el a feltört hálózati központokat.
    

A lap szerint a két kémszervezet a dokumentumok alapján "hozzáférési pontokkal" rendelkezett egyebek mellet a Deutsche Telekom és a kölni Netcologne internetszolgáltatók, valamint három kisebb német cég hálózatához.
    

A Telekom és a többi érintett cég a Spiegel megkeresésére elfogadhatatlannak és törvénytelennek nevezte a hálózatára való betörést.

http://www.spiegel.de/netzwelt/netzpolitik/deutschen-telekom-nsa-und-gchq-haben-offenbar-zugang-a-991419.html

forrás: MTI
kép:  http://www.spiegel.de

2013 – az év, amikor a világ rádöbbent, hogy megfigyelik

A 2013-as esztendő egyik legfontosabb nemzetközi történése egy amerikai informatikus, Edward Snowden nevéhez kötődik: a férfi olyan dokumentumokat hozott nyilvánosságra, amelyek azt bizonyították, hogy az amerikai titkosszolgálatok jóformán az egész világot megfigyelik. Márpedig ez tápot adott azoknak a félelmeknek, miszerint egy olyan „Nagy Testvér” van kialakulóban, amely mindenre képes, s amivel szemben semmi, még a magánélet sem maradhat titokban.

A The Guardian című brit napilap június elején számolt be arról, hogy az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) titokban, de bírói jóváhagyással amerikai telefonhívások millióit figyeli adatgyűjtés céljából. S a brit újság – valamint a The Washington Post című amerikai lap – nem sokkal később azt is megírta, hogy az NSA egy PRISM kódnevű program keretében a világ legnagyobb internetes szolgáltató cégeinek adatforgalmát is figyeli, s így magánszemélyek e-mail-üzenetei és egyéb kommunikációs adatok kerültek a birtokába hatalmas mennyiségben. Az egész program méretét jól mutatja a The Washington Post értesülése: eszerint az NSA naponta csaknem 5 milliárd adatot gyűjt be a világon csak a mobiltelefonok tartózkodási helyéről.

   

A leleplezést, s a folyamatosan kiszivárgó újabb és újabb részleteket komoly felháborodás fogadta, főleg Európában. Az amerikai vezetés viszont azzal védekezett, hogy ezekre a megfigyelésekre szükség van (az NSA igazgatója, Keith Alexander tábornok egy júniusi kongresszusi meghallgatáson azt állította, hogy világszerte mintegy félszáz terrortámadást sikerült megakadályozni az átfogó titkos adatmegfigyelésnek köszönhetően). Az amerikai illetékesek egyben cáfolták, hogy tömegesen lehallgatták volna magukat a telefonbeszélgetéseket, elolvasták volna az e-maileket: álláspontjuk szerint az átlagembereknek, akiknek nincs közük terroristákhoz, egyáltalán nincs mitől tartaniuk. Mindenesetre Keith Alexander elismerte: a kiszivárogtatások “visszafordíthatatlan és jelentős kárt” okoztak az Egyesült Államoknak, s aláaknázták az ország és szövetségeseinek viszonyát.

   

S ez valóban így volt: a botrány megrontotta az Egyesült Államok kapcsolatait partnereivel. Főként, hogy kiderült, az NSA a legfontosabb szövetségesek után is kémkedett. A Guardian – amely folyamatosan közölte az újabb és újabb leleplezéseket – októberben azt írta, hogy 35 vezető külföldi politikus telefonhívásait hallgatták le, köztük Angela Merkel német kancellárét. A The Wall Street Journal című amerikai lap pedig hozzátette: ezt csak nyáron hagyták abba, azután, hogy a Fehér Ház is megtudta e gyakorlat létezését. Világszerte sokan – főleg a média, illetve a közvélemény – felháborodottan reagált, az érintett politikusok nagy része viszont igyekezett csillapítani a feszültséget: nyilván azért, mert jól tudták, hogy saját titkosszolgálataik ugyanazt teszik külföldön, amit az amerikaiak. A The Guardian novemberben megírta: a német, a francia, a spanyol és a svéd hírszerző szolgálatok is kifejlesztettek és használnak olyan technológiát, amely alkalmas az internetes és telefonos adatforgalom tömeges megfigyelésére. Mike McConnell, az NSA egykori igazgatója pedig közölte: minden állam ezt csinálja, s a legfőbb célpont a hírszerzők számára épp az Egyesült Államok elnöke.

   

A The Guardian egyébként már a kezdet kezdetén megnevezte az értesülések kiszivárogtatóját is, közölve: a forrás a 29 esztendős Edward Snowden, az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) volt informatikusa, majd az utóbbi években az NSA munkatársa. Ő lelkiismereti okokkal magyarázta lépését, azzal, hogy véget kell vetni a kormányok által végzett tömeges megfigyeléseknek, de legalábbis fel kell hívni erre az emberek figyelmét. Mint kiderült, Snowden kollégái jelszavával, illetéktelenül jutott hozzá az általa letöltött adatok egy részéhez, s „nem fogta vissza magát”: Alexander tábornok a belső nyomozás alapján azt közölte, úgy ötven- és kétszázezer között lehet a Snowden által újságíróknak átadott dokumentumok száma.

   

Az amerikai informatikus egyébként – akit a washingtoni vezetés bíróság elé akar állíttatni - még az első hírek megjelenése előtt Hongkongba repült, majd onnan néhány héttel később Moszkvába utazott tovább. Egyes értesülések szerint Latin-Amerikába készült (több ottani ország is politikai menedékjogot ajánlott fel számára), de végül több mint egy hónapig nem tudta elhagyni a seremetyevói repülőtér tranzitváróját. Közben az ügy komoly diplomáciai feszültségekhez vezetett: júliusban a Moszkvában járt, s onnan hazaindulo Evo Morales bolíviai elnök különgépét például több európai ország sem engedte át saját légterén, azt gondolva, hogy az elnök „csempészi ki” az orosz fővárosból Snowdent. Végül a gép leszállt Bécsben, s miután az osztrákok átnézték, immár zavartalanul folytathatta útját.

   

Snowden végül augusztus elején egy évre szóló ideiglenes menedékjogot kapott Oroszországban. Ez a lépés viszont annyira megrontotta a viszonyt Washington és Moszkva között, hogy Obama elnök lemondta tervezett moszkvai látogatását.

Snowden egyébként az év végén adott interjújában úgy vélte: teljesítette azt a küldetést, amelyet eltervezett. Azt mondta: tevékenységével nem akarta megváltoztatni a társaalmat, csupán esélyt akart teremteni számára, hogy saját maga határozza meg fejlődési útját. Ezt a célt pedig elérte. „Győztem” – mondta az interjúban.

forrás: MTI
kép: narcop.hu