A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pillangó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pillangó. Összes bejegyzés megjelenítése

Megnyerte a lepkepert a másfél milliárdra perelt kokadi gazda

Kárt nem okozott és jogellenes magatartást sem tanúsított az a kokadi gazda, aki az ügyészség szerint cserjeirtással 10 milliárd forint eszmei értékű lepkét semmisített meg, ezért 1,5 milliárd forint kár megtérítéséért perelték - közölte a keddi tárgyalás után az alperes jogi képviselője az MTI-vel.
 

Zeke László szerint alaptalannak bizonyult az az állítás, hogy védett területen történt a cserjevágás, a bíróság szerint sem történt természetkárosítás, a perköltséget pedig az ügyészségnek kell megfizetnie.
 
 A Debreceni Törvényszék szóvivője az MTI-nek megerősítette: a gazdának adott igazat, azaz elutasította az ügyész keresetét a törvényszék, amely első fokú ítéletében 12,7 millió forint perköltség megfizetésére is kötelezte a felperest.
  
Tatár Tímea ismertette: a Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség 1,5 milliárd forintot követelt a kokadi gazdálkodótól arra hivatkozva, hogy a földterületén végzett mezőgazdasági munkálatokkal egy fokozottan védett faj, a keleti lápi bagolylepke 6 ezer példányának pusztulását okozta. A faj egy egyedének eszmei értéke 250 ezer forint.
 
 A Debreceni Törvényszék indoklásában leszögezte: sem a károkozást, sem a gazda jogellenes magatartását nem lehetett megállapítani.
 
 Sarkadi Anikó bíró elmondta: a bíróságon a védett faj legelismertebb szakértőjét is meghallgatták, aki kijelentette, máig nem tudni biztosan, hogy a keleti lápi bagolylepke hol él, mivel táplálkozik, illetve hol és hogyan telel. Így viszont nem lehet alátámasztani azt az állítást, hogy a gazda a szárzúzással és a fakivágással a lepke tápnövényét és a cserjén áttelelő egyedeit elpusztította.
  
A gazda Natura 2000 védelem alatt álló területén egyébként a szárzúzás előtt senki nem érzékelte a lápi bagolylepke jelenlétét, a munkák után pedig elpusztult lepkéket sem találtak, így nem bizonyítható, hogy az állat az adott munkavégzés időpontjában bármilyen formában jelen lett volna az adott területen.

  A lepke kokadi jelenlétéről egyébként az illetékes természetvédelmi őr is ellentmondásosan nyilatkozott, azt mondta, a környéken tíz-tizenötször látott ilyen lepkét életében, hernyót pedig egyszer, Újlétán. A perben az összehasonlítási alap is hiányzott: a Hortobágyi Nemzeti Parkot még 2004-ben kötelezte jogszabály arra, hogy felmérje a Natura 2000-es területek védett állományát, a HNP adatbázisában azonban nem volt az adott terület, a Kék-Kálló völgyére vonatkozó adat - sorolta a részleteket a szóvivő.
  
Hozzátette: az eljárás során fény derült arra is, hogy a védett területek a mai napig nincsenek konkrétan behatárolva. A természetvédelmi törvény nevesíti ugyan a lápot, mint védett területet, de azt, hogy ezek a lápok hol, milyen helyrajzi számon fekszenek, nem lehet tudni.
  
Az eljárás során az is kiderült, hogy az a tanú, akinek vallomására az ügyészség a keresetét építette, olyan "bizonyító erejű" fotót mutatott be a lepkéről, amely egy hajdúsámsoni lakásban, mesterséges körülmények között készült, és a felvételen csak azért eszik a lepke rekettyefüzet, mert azt adtak neki.
  
A bíróság azt is megállapította, hogy a kokadi gazda jogerős fakivágási engedéllyel rendelkezett. Az erdészeti hatóság azonban az engedély kiadása előtt nem vette fel a kapcsolatot sem a Hortobágyi Nemzeti Parkkal, sem a természetvédelmi hatósággal. Amikor pedig egy évvel később a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) megsemmisítette az engedélyt, az alperes már régen túl volt a fakivágáson. A gazda tehát annak tudatában végezte el a mezőgazdasági beavatkozást, hogy jogerős engedélye van a munkára.
  
Az ítélet nem jogerős, a felek az ítélet átvétele után, 15 napon belül fellebbezhetnek.

A pillangó szárnya

A PILLANGÓ szárnya annyira törékeny, hogy még egy porszem súlya vagy néhány nedvességcsepp is megnehezítené számára a repülést. 
A szárnyai azonban tiszták és szárazak maradnak. Mi a titka?
  
       
Gondolkodj el ezen: Az Ohiói Állami Egyetem kutatói a Morpho didius nevű pillangófajt tanulmányozva rájöttek, hogy bár a rovar szárnyai szabad szemmel simának tűnnek, parányi pikkelyek borítják őket, melyek tetőcserépszerűen fedik egymást. Ezeknek a pikkelyeknek a felszínén pedig apró, párhuzamos vájatok vannak, melyek elvezetik a szennyeződést és a vízcseppeket. 
A mérnökök szeretnék lemásolni ezt a szerkezetet, hogy szupermodern burkolatokat gyártsanak ipari felhasználásra, és olyan orvosi eszközöket, melyek ellenállóak a szennyeződéssel és a vízzel szemben.

A pillangó szárnya is jól példázza, hogy a tudósok hogyan próbálják lemásolni az élőlényekben található konstrukciókat. „A természet a mikrótól a makro méretekig telis-tele van mérnöki csodákkal, melyek évszázadok óta ihletet adnak az embereknek” – mondja Bharat Bhushan kutató.

Mit gondolsz? A pillangó szárnya evolúció útján jött létre, vagy tervezés eredménye?


Új pillangófajokat fedeztek fel az olaszországi Dolomitokban

Új pillangófajokat fedeztek fel az olasz Dolomitokban a bolzanói Dél-Tiroli Természettudományi Múzeum tudósai - jelentette be az olaszországi Bolzano megye önkormányzata.

A világ többi részén eddig ismeretlen fajokat a Zootax című tudományos lapban megjelent tanulmányukban mutatták be. Rendszertani helyet és nevet is kaptak, egyikük Sattleria dolomitica, a másik Sattleria sophiae lett.
   
A Sattleria dolomitica egyetlen példányára 1876-ban bukkant egy bécsi tudós Dobbiaco közelében, ám tévesen egy már ismert faj egyedeként azonosította. Új preparációs technikával és genetikai elemzéssel most állapították meg az eddig talált egyetlen egyedről, hogy különálló fajhoz tartozik. A további egyedek felkutatására tett kísérletek eddig rendre elbuktak, mivel nagyon pontatlan volt a lelőhely megjelölése.
   
A Sattleria sophiae-t 2012-ben fedezte fel Giovanni Timossi a Trento megyei Paneveggio Pale Nemzeti Parkban.
   
A Sattleria nemhez tartozó fajok mintegy 2000-3500 méteres magasságokban élnek. Feltehetően úgy vészelték át az utolsó jégkorszakot, hogy jégmentes vidéken laktak, mely mai élőhelyük közelében lehetett. Az elszigeteltség valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy külön fajjá fejlődjenek, erről azonban egyelőre semmit sem tudni.
   
A Sattleriák minden fajára az igen kicsi szárnyak jellemzők, melyekkel nem lehet repülni. Ez a tulajdonság értelmezhető a kietlen hegyi klímához, különösen az erős szélhez való alkalmazkodásként.
   
A kutatók attól tartanak, az új fajokat is fenyegeti a klímaváltozás, hiszen nem tudnak úgy védekezni a melegedés elől, hogy magasabbra költöznek - olvasható Bolzano megye honlapján.
 
 (http://www.provincia.bz.it/usp/service/285.asp?aktuelles_action=4&aktuelles_article_id=455344)
forrás: MTI