A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hüllő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hüllő. Összes bejegyzés megjelenítése

A hüllők evolúciós családfáját rajzolták újra amerikai kutatók


A gyíkok és a kígyók nagy csoportjainak egymáshoz való viszonyát rajzolták meg újra amerikai kutatók, akik az evolúciós családfán elhelyezték a kréta időszak gigantikus tengeri csúcsragadozóit, a dinoszauruszokkal együtt 65 millió éve kihalt moszaszauruszokat is.
   

Az Arizonai Egyetem, a San Diegó-i Állami Egyetem, a Smithsonian Intézet, a Brigham Young Egyetem és a Mississippi Egyetem kutatóinak tanulmánya a PLoS ONE folyóiratban látott napvilágot.
   
A pikkelyes hüllők (Squamata) az egyik legváltozatosabb rend, amelybe a kígyók és gyíkok több mint 9000 ezer jelenleg élő faja tartozik. Tanulmányozásuk egyebek mellett azért fontos, mert például a mérgeskígyók marása több tízezer életet követel évente. Ugyanakkor a kígyóméreg számos orvosság, így szívgyógyszerek, diabétesz kezelésére alkalmazott készítmények nélkülözhetetlen komponense. A gyíkok és kígyók modellrendszerekként szolgálnak különösen az ökológiai és evolúciós biológiai kutatások számára - olvasható a PhysOrg hírportálnak a tanulmányt összefoglaló ismertetőjében.
   
A Squamata rend kutatását megnehezítik a pikkelyes hüllők evolúciós családfája körüli tudományos viták - a hagyományos anatómiai-morfológiai szempontú osztályozás ugyanis egészen más eredményeket ad, mint a molekuláris alapú megközelítés. Különösen éles vitákat vált ki a leguánalakúak (Iguania) alrendágának más gyíkokhoz és a kígyókhoz való viszonya. A leguánalakúak alrendágába a tüskés békagyíkok, (Phrynosoma), a közönséges repülőagámák (repülő sárkány/Draco volans), továbbá a vastagnyelvű gyíkok (Basiliscus) tartoznak.
   
Az ellentmondásokat vázolva John J. Wiens, az Arizona Egyetem professzora elmondta, hogy az anatómiai megközelítés alapján a leguánalakúak a családfa legalján helyezkednek el, míg a DNS-adatokból kiindulva lényegesen később fejlődtek ki, és sokkal közelebbi rokonságban állnak a kígyókkal, valamint a lábatlangyík-alakúakkal (Diploglossa, vagy Anguimorpha).
   
A kutatócsoport a gyíkok és kígyók anatómiai és molekuláris jellemzőit tartalmazó eddigi legnagyobb adatbázisát elemezte. Mint kiderült, a kétféle paraméterrendszer együttes vizsgálata a molekuláris megközelítésű osztályozás eredményeit támasztja alá, a kígyókhoz és lábatlangyík-alakúakhoz sorolva az Iguania alrendágat.
   
A korábbi félreértések okát taglalva Wiens professzor kifejtette, hogy a leguánalakúak nyelvük segítségével kapják el zsákmányukat, míg a kígyók és a többi gyík állkapcsaik segítségével vadászik. A tudósok korábban számos olyan étrendbeli, viselkedési és anatómiai különbséget is dokumentáltak, amelyek a kétféle vadászati módszerrel látszottak összefüggést mutatni. A kígyók és a gyíkok legközelebbi élő rokona viszont, az újzélandi hidasgyík (tuatara/ Sphenodon punctatus) viszont szintén a nyelvével ejti foglyul a kiszemelt prédát. Ily módon a morfológiai jellemzők, amelyek alapján a leguánalakúakat a családfa bázisába sorolták, a különböző táplálkozási módok kialakulásával kapcsolatos párhuzamos evolúciót tükrözi.
   
A kutatócsoport kiderítette a moszaszauruszfélék eredetét is, amelyeknek a kígyók a legközelebbi rokonaik, nem pedig a lábatlangyík-alakúak és egyéb, a családfa legalján helyezkedő más gyíkok, mint korábban feltételezték.
   
http://phys.org/news/2015-04-reptilian-family-tree.html

Kihalás fenyegeti a hüllők közel egyötödét

Kihalás fenyegeti a hüllők közel egyötödét, több fajuk pedig már el is tűnhetett a Föld színéről - állapították meg szakértők, akik felmérésüket a Biological Conservation című lapban ismertették részletesen.

A Londoni Állattani Társaság vezetésével mintegy kétszáz szakértő kapcsolódott be a vizsgálatokba, amelyek során ezerötszáz, találomra kiválasztott hüllőfajt vettek górcső alá. A tudósok az adatok alapján arra jutottak, hogy a hüllők 19 százalékát fenyegeti a kihalás veszélye, ezen belül 12 százalékuk veszélyeztetettségét kritikusnak lehet minősíteni. A felmérés szerint a fajoknak csaknem a fele sebezhető állapotban van.

A hüllők (Reptilia vagy Sauropsida) négylábú magzatburkos állatok. Négy ma élő rendjük ismert: a teknősök (Testudines), a krokodilok (Crocodylia), a felemásgyíkok (Sphenodontia vagy Rhynchocephalia) és a pikkelyes hüllők (Squamata). Az Antarktisz kivételével minden földrészen megtalálhatók, kiváltképp a trópusi és szubtrópusi éghajlatú területeken. Egyik fajuk sem képes testhőmérsékletének állandó értéken tartására, ezért hideg vérűeknek is nevezik őket. Egyes teknősfélék kivételével valamennyi hüllőt szarupikkelyek borítanak, és tüdővel lélegeznek.

A hüllők több millió éve léteznek, őseik olyan kétéltűek, amelyek szárazföldön és vízben egyaránt éltek. Becslések szerint ma mintegy 9500 fajuk van.

"Ezek az állatok fontos szerepet töltenek be a táplálékláncban, zsákmányszerzőként és prédaként egyaránt - idézte a felmérést ismertető BBC News a tanulmány vezető szerzőjét, Monika Bohmot. - A kockázat az, hogy ha egy fontos szem kiesik, akkor az egész táplálkozási folyamat átalakulhat, akár drámai módon."

Elmondta azt is, hogy mivel a hüllők sok faja sajátságos környezetben és egyedi éghajlati viszonyok között él, rendkívül érzékenyek a természeti feltételek legapróbb változásaira.

A tanulmány szerint az egyik legveszélyeztetettebb egy Bolíviában élő gyíkfaj (Ameiva vittata), amelyből évek óta nem láttak élő egyedet: félő, hogy már ki is halt. Elképzelhető, hogy hasonló sorsra jutott a Haitin honos kilenc anolisz gyíkfaj közül hat. Az édesvízi teknősök fele veszélyeztetett, harminc százalékuk teljesen eltűnhet. Bohm szerint a teknősöket nemcsak a környezeti változások érintik károsan, hanem élelmiszerként és házi kedvencenként is vadásznak rájuk.
forrás: MTI