Megint kutatnak a legendás náci tavi arany után Berlin mellett

Ismét kutatnak a legendás náci arany után a Berlin melletti Stolpsee tóban.

A feltételezések szerint a 2. világháború végnapjaiban - mai árfolyamon - 350 milliárd forint értékben süllyesztettek aranyat és platinát a nácik a Berlintől északra lévő, 400 hektáros vízfelületű tó fenekére, nehogy a kincs a szovjet hadsereg kezére jusson. A héten egy izraeli kincsvadász, Yaron Svoray a német hatóságok támogatásával, a legkorszerűbb hanglokátorral és radarral nekikezdett a tavi nyomozásnak.

A legendát elsősorban egy hajdani szemtanú, Eckhardt Litz vallomása élteti. Litz közvetlenül a háború befejeződése után a szövetségesek egy bizottságának azt mondta, hogy látta, amint 30 ember a koncentrációs táborok rabruhájában nehéz ládákat cipel a tó mellett parkoló teherautókról egy kompra. A hajó azután a tó közepére ment, ott bedobálták róla a vízbe a ládákat, majd visszatért a partra, ahol a rabokat gépfegyvertűzzel megölték - vallotta Litz.

Svoray nem az első, aki megpróbálja meglelni a Stolpsee kincsét. Az 1980-as években az NDK titkosrendőrsége katonai búvárokkal kutattatott a ládák után, két éve pedig üzletemberek egy csoportja próbálkozott, de hiába - jegyezte meg a The Daily Telegraph című brit lap.

forrás: MTI

Előkerült Heinrich Himmler náci vezető több száz magánlevele

Előkerült Heinrich Himmler náci vezetőnek, a holokauszt fő szervezőjének több száz magánlevele, fényképe és egyéb személyes dokumentuma.

Az Izraelben felbukkant anyagról a Die Welt című német lap nyolcrészes sorozatot indított vasárnap. A nagyjából 700 levélből, képeslapból, feljegyzésből és más dokumentumból, például receptekből álló gyűjteményről az tudható biztosan, hogy a második világháború végén Heinrich Himmler bajorországi villájában volt egy páncélszekrényben, amelyet amerikai katonák nyitottak fel. A magánarchívum sorsa ettől kezdve bizonytalan. Évtizedekkel később, már a nyolcvanas években egy Izraelben élő holokauszttúlélő, Chaim Rosenthal birtokába került, aki aztán 2007-ben az egész anyagot eladta Vanessa Lapa tel-avivi filmrendező apjának.

   

A Lapa család az eredeti dokumentumokat egy izraeli bank széfjében őrzi. Vanessa Lapa 2011-ben a másolatokkal felkereste a Die Welt szerkesztőségét. Az anyag feldolgozása több mint két évig tartott, dokumentumfilm is készült belőle. A rendes ember (Der Anständige) című munkát február elején mutatják be a berlini nemzetközi filmfesztiválon, a Berlinalén.

   

A Die Welt a lehető legnagyobb körültekintéssel járt el, azért is, mert nem akart úgy járni, mint a Stern című hírmagazin, amely 1983-ban Adolf Hitler naplóiként mutatott be egy utóbb hamisítványnak bizonyult dokumentumgyűjteményt.

   

A Himmler-féle anyagról több szakértő, köztük a német országos levéltár elnökének közreműködésével megállapították, hogy minden kétséget kizáróan eredeti. A dokumentumok többsége levél, amelyet Himmler a feleségének írt. Az anyag az 1927-től 1945 tavaszáig, a Himmler öngyilkosságát megelőző hetekig tartó időszakot mutatja be.

   

A Die Welt elemzése alapján a többnyire hétköznapi témákról, családi ügyekről szóló levelekből kitűnik a szerző radikális antiszemitizmusa, amelyet felesége is osztott, és nyomon követhető karrierje is. Arról viszont csak információmorzsák vannak a családi levelezésben, hogy pontosan mivel foglalkozott a holokauszt idején.

   

"Indulok Auschwitzba. Csókollak, Heini" - zárta egy 1942-ben kelt levelét. Egy másik 1942-es írásában arról tájékoztatta a feleségét, hogy "a következő napokban Lublinban, Zamoscban, Auschwitzban és Lembergben leszek, és aztán felkeresem az új szállást. Kíváncsi vagyok, milyen lesz telefonálni több ezer kilométeres távolságból. Sok csók és üdvözlet, Papikád". Himmler ezen az útján haláltáborokat látogatott meg, mert személyesen akarta megtekinteni a gázkamrák működését.

   

A feleségét gyakran becézte a levelekben, de erős szenvedélyekre nem lehet következtetni írásaiból. A háromgyerekes családapa 1938-ban viszonyt kezdett titkárnőjével, akitől két gyereke született. A félrelépést azzal magyarázta, hogy az utódnemzés az árja férfi kötelessége.

   

A feleségének írt levelei a félrelépéstől kezdve egyre inkább tárgyszerűek, hűvösek, de a dokumentumokból az is kitűnik, hogy hatalmát felhasználva a hadigazdálkodás és a jegyrendszer közepette különlegességekkel - édességgel, gyümölccsel, a piaci forgalomban beszerezhetetlen élelmiszerekkel - halmozta el a családját.

   

Nem csak az ajándékokkal volt bőkezű, a levelek és a Tel-Aviv-i gyűjteményben megtalálható háztartási naplók alapján felesége és lányai a háborús években havonta 500 és 1300 birodalmi márka közötti összeggel - mai áron számolva 2,4-6,1 millió forinttal - gazdálkodhattak, míg a német háztartások átlagosan 50-100 birodalmi márka jövedelemmel rendelkeztek.

   

Heinrich Himmler volt az SS és a Gestapo - a náci párt fegyveres alakulata és a náci titkosrendőrség - vezetője, és ő volt a felelőse a hatalmi gépezetben a holokauszt előkészítésének és végrehajtásának. A rendszer legfelső körébe, Hitler bizalmasai közé tartozott.

   

A gyűjteményt elemző csoport egyik tagja, Michael Wildt történész szerint a levelekben az is igen érdekes, hogy mi az, amiről egy sor sincs bennük. A zsidóság kiirtására irányuló törekvéseket, a tömeggyilkosságokat Himmler nem tartotta említésre méltónak.

   

"Annyira biztos volt a dolgában, hogy nem kellett ezt megbeszélnie a feleségével, nem volt szüksége támogatásra, megerősítésre" - mondta a történész a Die Weltnek.

   

A dokumentumok alapján Himmler életmódja a náci vezetés más tagjaihoz, például Hermannn Göringhez vagy Joseph Goebbelshez képest visszahúzódó volt. A holokauszt fő szervezője "egy szürke kis bürokrata volt" - mondta Vanessa Lapa.

forrás: MTI

Bíróság elé állítottak egy volt SS-tagot Németországban

Megkezdődött Németországban hétfőn az egykori náci párt fegyveres alakulata, a Waffen SS egyik tagjának pere, a 92 éves férfit gyilkosságban való bűnrészességgel vádolják.

forrás: MTI - kép: krmg.com

A vád szerint Siert B. közreműködött egy holland ellenálló meggyilkolásában 1944-ben. Az első tárgyalás 35 percig tartott. A vádlott nem volt hajlandó nyilatkozni, és csak akkor szólalt meg, amikor a bíró azt mondta, hogy a nemzetisége bizonytalan. "1942 óta német vagyok" - jelentette ki a hollandiai születésű vádlott, aki a tárgyaláson felolvasott, 1944-es keltezésű önéletrajza szerint önként csatlakozott az SS-hez 1941-ben. A tárgyalást csütörtökön folytatják a hageni bíróságon.

    

Siert B. az SS tagjaként a keleti fronton harcolt, majd egészségi okok miatt áthelyezték a zsidók és ellenállók felkutatásáért felelős titkosrendőrséghez. A vád szerint a felettesével közösen elfogta Aldert Klaas Dijkemát, akit a Groningen térségében fekvő Appingendamnál egy elhagyott ipari területre hurcoltak, és 1944. szeptember 22-én meggyilkoltak. Az ellenállót arra utasították, hogy menjen vizelni, majd hátulról lelőtték. A helyszínre érkező orvosoknak azt mondták, hogy menekülni próbált, és azért kellett fegyvert használni, mert a felszólításukra nem állt meg. Az ügyészség szerint a vádlott és a már elhunyt felettes is leadott lövéseket az ellenállóra.

    

A vádlottat ezért a bűncselekményért egy hollandiai bíróság 1949-ben távollétében halálra ítélte. Később életfogytig tartó börtönbüntetésre változtatták az ítéletet. Siert B. ekkor hamis papírokkal élt Németországban. 1978-ban lelepleződött kiléte, és Hollandia kérte a kiadatását, amit Németország megtagadott, arra hivatkozva, hogy a volt SS-tag német állampolgár, és ettől nem lehet megfosztani. Az állampolgárságot a náci rendszer egy szabálya alapján szerezte meg, amely szerint megkaphatják a német állampolgárságot a harmadik birodalom fegyveres szervezeteihez csatlakozó külföldiek.

    

Ugyanakkor Dijkema halála miatt Németországban is eljárás indult a vádlott ellen, de a német hatóságok nem gyilkosságban, hanem emberölésben való bűnrészességgel gyanúsították meg, és az ügy elévülése miatt hamar le is állították az eljárást. Ezúttal viszont abból indulnak ki, hogy gyilkosság történt, ez a típusú bűncselekmény pedig nem évül el.

    

A 92 éves férfit egy másik ügyben már elítélték Németországban. 1980-ban hét év börtönbüntetést kapott, amiért a nácizmus idején részt vett egy zsidó testvérpár meggyilkolásában. Siert B. a büntetés kétharmadának letöltése után szabadult.

    

Németországban a napokban több tucat új eljárás indulhat háborús bűncselekmények gyanúja miatt. A náci korszak bűneit vizsgáló központ (ZSt) várhatóan ezen a héten több mint 40 egykori auschwitzi lágerőr aktáját adja át az igazságszolgáltatási szerveknek, hivatalos eljárás megindítását javasolva. Az 1958-ban alapított ZSt mintegy 7000 ügyben folytatott vizsgálatot. Vádemelési jogköre nincsen, csak annyit tehet, hogy bűncselekmény megalapozottnak tűnő gyanúja esetén a gyanúsított aktáját átadja az illetékes ügyészségnek, amely azután eldönti, hogy folytatja-e a vizsgálatot.

    

A német igazságszolgáltatás évtizedekig nem üldözte az egykori lágerőröket, arra hivatkozva, hogy elítélésükhöz bizonyítékra volna szükség, amely alátámasztja az illetők részvételét konkrét bűncselekmények elkövetésében. 2011-ben azonban egy müncheni bíróság 5 év börtönre ítélte John Demjanjukot, bűnrészesnek találva őt a sobibóri koncentrációs tábor 27 ezer zsidó foglyának meggyilkolásában. Bár a vádlott aktív közreműködése a gyilkosságokban nem nyert bizonyítást, a bíróság megállapította, hogy Demjanjuk őrként dolgozott a lágerben, és ebből a munkakörből szükségszerűen következik az, hogy köze volt foglyok halálához. A müncheni ítélet így megnyitotta az utat a náci koncentrációs táborok még életben lévő őreinek felelősségre vonása előtt.

    

A náci főbűnösök nürnbergi pere (1945/46) óta 106 ezer német katona, illetve náci ellen emeltek vádat háborús bűncselekmény gyanúja alapján. Közülük 13 ezren álltak bíróság elé, végül nagyjából hétezret ítéltek el a ZSt adatai szerint.

Eljárás indulhat ötven feltételezett náci háborús bűnös ellen

Csaknem hét évtizeddel a második világháború után egyszerre ötven feltételezett náci háborús bűnös ellen indulhat eljárás Németországban.   

A nemzetiszocialista diktatúra idején elkövetett bűncselekmények feltárásával megbízott nyomozó hatóság (ZSt) szerint az egykori náci lágerőr, John Demjanjuk ügyében hozott ítélet nyomán a siker reményével lehet pert indítani a haláltáborokban felvigyázói feladatot végzett emberek ellen annak dacára, hogy szemtanúk hiánya miatt nem lehet bizonyítani a közvetlen részvételüket a lágerekben elkövetett tömeggyilkosságokban.
 
A hatóság e megfontolás alapján hamarosan előzetes vizsgálatot indít ötven ember ellen. A Németországban élő, 90 év körüli férfiak a ZSt feltételezése szerint az auschwitz-birkenaui haláltábor őreiként bűnsegédek voltak emberölésben - írták német lapok a hét végén.
 
John Demjanjuk ügye vízválasztónak számít a náci háborús bűnösök felelősségre vonásában, mert ő volt az első ember, akivel szemben az ügyészség annak ellenére emelt vádat, hogy egyetlen gyilkosságot sem tudott rábizonyítani.
 
Az ukrán származású férfi a sobibóri haláltáborban volt őr. Az ügyében eljáró müncheni tartományi bíróság 2011-ben hozott ítélete szerint bűnsegédként részt vett 27 900 zsidó fogoly legyilkolásában. Az ügyészség tanúk beszámolóira nem támaszkodhatott, fő bizonyítéka John Demjanjuk SS-szolgálati igazolványa volt, és egy feljegyzés arról, hogy 1943 márciusában Sobibórba helyezték.
 
John Demjanjukot öt év börtönbüntetésre ítélték, ennek  végrehajtását azonban a 90 éves elítélt rossz egészségi állapota miatt felfüggesztették. A férfi tavaly márciusban meghalt.
 
A ZSt 1958 óta működik, eddig nagyjából 7 500 ügyben végzett nyomozást, levéltárában pedig csaknem kétmillió dokumentumot őriz.  
 
Az auschwitz-birkenaui haláltábor volt a legnagyobb náci megsemmisítő tábor. A nácik által megszállt Lengyelországban fekvő lágerben több mint egymillió embert öltek meg, becslések szerint nagyjából minden harmadik áldozat magyar volt.

forrás: MTI

A Simon Wiesenthal Központ közzétette idei listáját a legkeresettebb nácikról

Közzétette tizenkettedik éves jelentését vasárnap a Simon Wiesenthal Központ az egész világon folyó nácivadászat eredményeiről. 

A legkeresettebb nácikat tartalmazó, tízfős lista élén két, az Egyesült Államokba szökött egykori SS lágerőr áll: Hans (Antanas) Lipschis és Theodor Szehinskyj. Lekerült a névsorról Zentai Károly, miután Ausztrália megtagadta kiadását Magyarországnak.

A jelentés az elmúlt év leginkább pozítiv fejleményeként Csatáry László volt kassai gettóparancsnok ügyét könyveli el, akit vád alá helyeztek, elvették útlevelét, és házi őrizetben várja a büntetőeljárást. A Zentai-ügyet ugyanakkor a központ a vizsgált időszak "legnagyobb csalódásának" nevezi - idézte a Times of Israel című izraeli hírportál a jelentést.

A-tól F-ig rangsorolja az országokat a központ, a listán az Egyesült Államok a legjobb, A, Magyarország pedig a következő, B fokozatot kapta Kanada, Németország, Olaszország és Szerbia társaságában. Norvégia, Svédország és Szíria csak az F-1 fokozatra méltó, Ausztrália, Ausztria, Észtország, Lettország, Litvánia és Ukrajna pedig az F-2 osztályzatot érdemelte ki a nácivadászoktól.

Az F-1 kategóriába azok az országok kerülnek, amelyek jogi vagy ideológiai korlátozások miatt megtagadják a gyanúsított náci háborús bűnösök utáni nyomozást, még inkább üldözésüket, az F-2-be pedig azok, amelyekben nincsenek jogi akadályai a vizsgálatnak és üldözésnek, de amelyek erőfeszítései teljes kudarcot vallottak a vizsgált időszakban, esetleg nem működtek együtt megfelelően.

"Nagyban akadályozza a soá felelőseinek elítélését a balti országok vezette kampány a holokauszt történetének torzítására, valamint a kommunista és náci bűnök egyenlőségének elfogadtatására" - vélekedik a jelentést jegyző Efraim Zuroff, az intézmény igazgatója.

X minősítést kapott Argentína, Fehéroroszország, Belgium, Bolívia, Brazília, Chile, Kolumbia, Dánia, Luxemburg, Paraguay, Oroszország, Szlovénia és Uruguay. Ezek az országok megtagadták mind a nyomozást, mind az adatszolgáltatást.

forrás: MTI

Csalódás Képíró Sándor pere

Az utóbbi időszak "legnagyobb csalódást" keltő ügye volt Képíró Sándor felmentéssel végződött pere - áll a Los Angeles-i székhelyű Simon Wiesenthal Központ csütörtökön kiadott éves jelentésében, amelyben a szervezet a náci háborús bűnösök felkutatása és felelősségre vonása területén 2011 áprilisától 2012 márciusáig tartó időszakban végbement fejleményeket foglalta össze.

A Simon Wiesenthal Központ "Utolsó esély" elnevezésű nácivadász programjának honlapján közölt jelentésben kiemelték, hogy a rendszerváltás utáni Magyarországon Képíró Sándor volt az első "helyi náci háborús bűnös", akit bíróság elé állítottak. Felmentése "felettébb megkérdőjelezhető", és "legalább részben a magyarországi politikai légkörnek és a holokauszt helyi elkövetőinek elítélésére irányuló akarat hiányának tulajdonítható" - tették hozzá az Efraim Zuroff, a szervezet vezetője által jegyzett jelentésben.

Képíró Sándor volt csendőr századost az ügyészség azzal vádolta, hogy 1942. január 21-e és 23-a között egy Újvidéken tartott razzia során az egyik járőrcsoport parancsnokaként közreműködött ártatlan civilek törvénytelen kivégzésében, amivel háborús bűntettet követett el. A Fővárosi Bíróság 2011 júliusában a vádlottat bizonyítottság hiányában felmentette első fokon. Képíró Sándor 2011 szeptemberében meghalt.

A Simon Wiesenthal Központ jelentése szerint a vizsgált időszakban Németország, az Egyesült Államok és Olaszország volt a legsikeresebb a náci háborús bűnösök felkutatásában és felelősségre vonásában. Elmarasztaló ítélettel összesen 10 bírósági ügy végződött - 9 Olaszországban és 1 Németországban - , ami az előző évben regisztrált 2 büntető ítélethez képest ötszörös emelkedés.

A szervezet 42 országban tanulmányozta a folyamatokat. Az országokat hét kategóriába sorolta annak alapján, hogy mit tesznek a náci háborús bűnök elkövetésével gyanúsítható személyek felkutatásáért és elszámoltatásáért. Magyarország a központtól a legrosszabb, F2-es minősítést kapta, egyebek között Ausztriával, Ausztráliával és Észtországgal együtt.

A 2012. április 1-jei állás szerint tíz országban, összesen 1138 ügyben folytattak a hatóságok nyomozást feltételezett náci háborús bűnösök ellen. Összesen 63 ügyben a vizsgált időszakban indult a nyomozati eljárás. Az ügyek száma alapján Németország az első, Lengyelország a második, az Egyesült Államok a harmadik.

http://www.operationlastchance.org/PDF/ASR-2012new.pdf

forrás: MTI