Egyesült Államok: Obama elnök szerint az amerikaiak 2030-ig eljutnak a Marsra

Barack Obama amerikai elnök szerint az amerikaiak 2030-ig eljutnak a Marsra. 

    

Az amerikai elnök a CNN hírtelevízió honlapjára írt vezércikket, amelyet az amerikai sajtó más orgánumai is széles körben idéznek. 

    

Az elnök arról az ambiciózus tervről számol be, miszerint az Egyesült Államok a legkorábban a 2030-as évek elejére amerikai űrhajósokat küld a vörös bolygóra. "Kijelöltük Amerika űrhajózási történetének következő világos célját: a 2030-as évekre embereket küldünk a Marsra, és biztonságban vissza is hozzuk őket a Földre" - írja az elnök, s hozzáteszi, hogy a távlati cél: egy napon hosszabb ideig tartózkodni a távoli bolygón.  

    

Barack Obama már korábban is beszélt arról, hogy hisz abban: még az ő életében emberek utaznak majd a Marsra. 2010-ben a floridai Kennedy Űrközpontban elmondott beszédében jelentette be azon terveket, miszerint magánbefektetőkkel együttműködve a kormányzat megkönnyíti és magánszemélyek számára is elérhetővé szeretné tenni az űrutazásokat, s akkor fejtette ki, hogy a következő lépés a Marsra szállás lesz. "Arra számítok, hogy ez még az én életemben megtörténik" - mondta akkor Obama. 

    

Mostani cikkében megerősíti, hogy a kormányzat szeretne "lökést adni a kormányzat együttműködésének magánbefektetőkkel", egyúttal kiemeli annak fontosságát is, hogy kormányzása első hónapjaiban nagy összegeket fordítottak az űrkutatásra s megerősítették a NASA űrprogramját, annak érdekében, hogy korábban soha nem látott mértékben "kutassuk naprendszerünket".         

"Egyszer majd, remélem, az unokáim ülnek majd a vállamon. S ugyanúgy fürkésszük majd a csillagokat, ahogyan azt az emberek az idők kezdete óta mindig is tették. De ahelyett, hogy tűkön ülve várnánk felfedezőink visszatérését, már tudni fogjuk, hogy éppen a mostani döntéseink következtében, nemcsak azért mentek a világűrbe, hogy kikutassák titkait, hanem hogy ott is maradjanak - s ezzel jobbá tegyék a mi életünket itt, a Földön" - fogalmaz Obama. 

    

Obama elnök a héten - a Fehér Ház blogjának bejegyzése szerint - a pennsylvaniai Pittsburghbe utazik, a Carnegie Mellon Egyetem által szervezett "Határok" című tudományos konferenciára, ahol várhatóan a világűr "újabb határainak" felkutatásáról beszél majd.

forrás: MTI

Rosetta - A "Csuri-üstökös" idegen életformáknak adhat otthont

A 67P/Csurjumov-Geraszimenko üstökös, azaz a "Csuri" idegen mikrobiális életformáknak adhat otthont - fejtette ki álláspontját két brit asztrobiológus a Királyi Csillagászati Társaság Walesben zajló éves közgyűlésén.

Az Európai Űrügynökség űrszondája, amelyet 2004-ben indítottak útnak, 2014. augusztus 6-án állt pályára a "Csuri" magja körül. A Rosetta és a célüstökös jelenleg körülbelül 198 millió kilométerre van a Naptól, amelyhez augusztus 13-án "merészkednek" a legközelebb.
 
Az elmúlt néhány hónapban az üstökösről készült felvételek arról tanúskodnak, hogy az égitest nem egy közönséges "űrszikla": felszínét szerves anyagokban gazdag sötét "kéreg" borítja, találtak vízjégfoltokat, mi több, vannak befagyott krátertavak jelenlétére is utaló jelek - olvasható a The Guardian beszámolójában, valamint a Softpedia hírei között.
 
Chandra Wickramasinghe, a Buckinghami Egyetem professzora, valamint Max Wallis, a Cardiffi Egyetem tudósa úgy véli, a "Csuri" szokatlan "küllemére" nincs más magyarázat, mint hogy jeges felszíne alatt változatos mikrobiális életformák rejtőznek.
 
Mint a brit kutatók kifejtették a rendezvényen, a földi extremofil mikroorganizmusokhoz hasonló életformákról lehet szó, amelyek bolygónkon szélsőséges fizikai vagy kémiai tulajdonságokkal bíró élőhelyekhez alkalmazkodtak. Az elvégzett számítógépes szimulációk alapján a mikroorganizmusok az üstökös vízjégben gazdag területeit népesíthetik be. Ezek az életformák megtanultak fagyásgátló sókat előállítani, így akár mínusz 40 Celsius-fokos hőmérsékletet is kibírnak. A mikroorganizmusok számlájára írhatók az égitest felszínén felfedezett szerves anyagok is.
 
Mindazonáltal sem a Rosetta, sem a Philae leszállóegység nem rendelkezik az idegen életformák azonosítására szolgáló műszerekkel. A projekt tervezésekor, amikor felvetődött, hogy az űrszondát esetleg fel kellene szerelni ilyen eszközökkel, a puszta ötletet is nevetségesnek tartották az illetékesek.
 
Chandra Wickramasinghe szerint, aki annak idején részt vett a Rosetta-projekt tervezésében, nyitottabban kellene kezelni az idegen életformák létezésének kérdését.
 
"Ötszáz évvel ezelőtt kemény csatározások árán sikerül elfogadtatni, hogy nem a Föld a világegyetem központja. Ami az életet, a biológiát illeti, gondolkodásunk mindmáig Föld-centrikus maradt és nem kevés erőfeszítést igényel, hogy megszabaduljunk ezektől a nézetektől" - hangsúlyozta Chandra Wickramasinghe professzor.

http://www.theguardian.com/science/2015/jul/06/philae-comet-could-be-home-to-alien-life-say-top-scientists
http://news.softpedia.com/news/scientists-comet-67p-c-g-likely-hides-alien-life-486086.shtml

Évmilliárdokkal ezelőtt kezdődhetett a Hold pólusainak vándorlása

Évmilliárdokkal ezelőtt kezdődhetett a Hold pólusainak vándorlása - állapította meg a Nature tudományos lap friss számában megjelent tanulmány.

   
A kutatók az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) Lunar Prospector szondájának az 1990-es évek végén gyűjtött adatait elemezve a Hold mai pólusai közelében egy-egy hidrogénben gazdag területet fedeztek fel, melyek vízjég jelenlétére utalnak - írta a BBC News.
   
A két jeges foltot egymással összekötő vonal áthalad a Hold középpontján, tehát úgy tűnik, ez volt az égitest korábbi forgási tengelye - írták a Nature-ben a kutatók, akik szerint fokozatosan "pólusvándorlás" zajlott le, ami végül mintegy hatfokos elmozdulást okozott.
   
A sarkok több milliárd éven át tartó áthelyeződését valószínűleg a Viharok óceánjának (Oceanus Procellarum) nevezett holdi régió vulkáni működése okozta. A tűzhányók tevékenysége miatt ez a terület melegebb és "könnyebb" lehetett, mint az égitest többi része.
   
Matt Siegler, az Arizonai Bolygókutató Intézet munkatársa és kutatócsoportja úgy véli, a kisebb sűrűség elég megingást idézhetett elő ahhoz, hogy a két "paleopólus" létét megmagyarázza.
   
"A Viharok óceánja a Hold korai történetének legaktívabb régiója volt, ami azt jelenti, hogy a pólusvándorlás évmilliárdokkal ezelőtt kezdődhetett" - írták a kutatók.
   
A hidrogénben gazdag területet a tudósok a Lunar Prospector neutronspektorméter nevű  műszerének adatai alapján fedezték fel. A neutronok mérésekor kimutatott hidrogénjel vízjég jelenlétére utal, mely a Hold állandóan árnyékban lévő krátereiben maradhatott fenn.
   
Korábbi kutatások arra következtettek, hogy a Hold pólusai akár 35 fokot is vándorolhattak. Az egyik régebbi tanulmány szerzője, Ian Garrick-Bethell, a Santa Cruz-i Kalifornai Egyetem kutatója szerint a Hold változó orientációjáról szóló többféle elméletet "össze kellene békíteni egymással", meg kellene határozni, mekkora szerepe lehetett a sűrűség változásainak a pólusvándorlásban.

Óriáskrátert fedeztek fel a Szaturnusz holdján

Óriási becsapódási krátert fedezett fel a Szaturnusz Tethys holdján a Cassini-űrszonda.

A Cassini-Huygens az amerikai űrkutatási hivatal (NASA), az Európai Űrügynökség (ESA), az Olasz Űrügynökség, valamint több európai ország részvételével szervezett program űrszondája. 1997. október 15-én indult a Cape Canaveralról és 2004 júliusában jutott a Szaturnusz közelébe. A 3,2 milliárd dolláros projekt célja a gázóriás-bolygó és gyűrűinek vizsgálata, holdjai felszíni összetételének és geológiai múltjának meghatározása.

Emellett az űrszonda eljuttatta a Szaturnusz legnagyobb holdjára, a Titánra leszállóegységét, a Huygenst, amely 2005. január 14-én ereszkedett le az égitestre. A Cassini küldetése 2017 szeptemberéig tart, amikor "halálugrást"  követ el a Szaturnusz légkörébe - olvasható a LiveScience hírportálon.
 
A Tethys, amelyet 1684-ben fedezett fel Giovanni Domenico Cassini olasz matematikus és csillagász, a Szaturnusz 62 ismert holdja közül az ötödik legnagyobb, méretében csupán a Titán, a Rhea, az Iapetus, valamint a Dione előzi meg. A NASA által most közzétett felvételeket a Cassini május 9-én készítette, amikor az űrszonda 300 ezer kilométerre volt a holdtól. A képeken 1 képpont (pixel) terepi kiterjedése 1,8 kilométert tesz ki.
 
A becsapódási kráter szélessége 450 kilométer, ami mintegy fele a Tethys 1062 kilométeres átmérőjének. Az Odüsszeusznak elnevezett képződmény színe lényegesen világosabb, mint környezetéé.
 
"Az eltérő színezetet a hatalmas erejű becsapódás következtében létrejött szerkezeti és vegyi összetételi különbözőségekkel magyarázható" - hangsúlyozta közleményében a NASA.
 
Az amerikai űrkutatási szervezet szakemberei hangsúlyozták, hogy az Odüsszeusz az egyik legnagyobb becsapódási kráter a Szaturnusz jeges holdjainak felszínén és jelentősen megváltoztathatta a Tethys geológiai történetét.
 
Ugyanakkor a becsapódási kráter nem az egyetlen "túlméretezett" képződmény a Tethysen, a Cassini-űrszonda feltérképezett egy 2000 kilométer hosszúságú kanyont, amelynek a szélessége helyenként eléri a 100 kilométert.
 
http://www.livescience.com/51676-saturn-moon-tethys-crater-photo-cassini.html

A világűr nyersanyagkészletét "bányászná" Luxembourg

Aszteroidák és az azokból kinyert nyersanyagok kereskedelmi hasznosítását tenné lehetővé elsőként Európában egy most készülő törvény segítségével Luxembourg - közölte újságírókkal Luxembourgban Etienne Schneider gazdasági miniszter.

Etienne Schneider szerint ez év végéig elkészül az a törvény, amely Luxembourgot a "világűr európai bányászati központjává" teszi.
  
Ez hosszú távon az űrben található nyersanyagok földi hasznosításához vezethet, pótolva ezzel a Föld egyre csökkenő forrásait, de egyben segíti a világűr további felfedezését is - mondta a miniszter.
  
Jean-Jacques Dordain, az Európai Űrügynökség (ESA) korábbi főigazgatója, aki tanácsadóként segíti a luxemburgi programot elmondta, hogy a világűr felfedezése az ott található nyersanyagok használatát igényli, mert "az nem vezetne messzire", ha a Földről kellene vinni minden csepp vizet, élelmiszert és a gépek működéséhez szükséges hajtóanyagot.
  
A vitatott, de jelenleg érvényben lévő nemzetközi szabályozás értelmében a világűrben található, nehezen hozzáférhető és kitermelhető nyersanyagokat a Föld minden országának hasznára kell fordítani.

Ugyanakkor az Egyesült Államok 2015 novemberében fogadott el egy olyan törvényt, amely kimondja, hogy az aszteroidákból és más égitestekről származó nyersanyag a kitermelőjét illeti meg.

kép: mandiner.hu

Számítógépes szoftver segítségével mérték fel a Star Wars-univerzumot svájci kutatók

Egy új szoftvercsomag segítségével számszerűsítették a Star Wars-univerzumot egy svájci műegyetem, a lausanne-i ETH kutatói: eredményeik szerint 640 társadalomban több mint húszezer karakter alkotja a világhírű saga világát.

   

A filmek mellett a Star Wars történetét és világát könyvek és videójátékok szélesítik, további epizódokkal egészítik ki. A tanulmány elkészítéséhez Kirell Benzi és Pierre Vandergheynst, az EHT munkatársai kollégáikkal a Wookiepedia, a Star Wars Wikipedia több száz oldalának adatait elemezték.
   
A 294 bolygón élő húszezer karakter közül 7500 játszik fontos szerepet a történetben. A jók többen vannak, mint a gonoszok: 1367 jedi van 724 sith ellenében.
   
A program a karakterek származását is felderítette, ennek eredményeképpen kiderült, hogy a tíz legnagyobb társadalomban meglepő a kiegyensúlyozatlanság: a Star Wars-galaxis 80 százaléka ember.
   

A karaktereket elhelyezték a saga 36 ezer évet összefoglaló idővonalán is, illetve meghatározták az egyes karakterek egymáshoz fűződő kapcsolatát.
   
Bár ezúttal fiktív világot fedezett fel, a tanulmány több puszta játéknál. Sokkal inkább a szoftvercsomag azon képességeit demonstrálja, hogy kivonatolja és elemezze online lexikonok digitális adatait.
   
"A program szervezetlen internetes adattömegek összeköttetéseit térképezi fel" - emeli ki Benzi.
   
A szoftver olyan teljesítményt nyújt, amilyenre az ember nem képes. Nagyon pontos kritériumok alapján adatokat gyűjt, bizonyos adatpontok között kapcsolatokat hoz létre, kvantifikálja és interpretálja őket, valamint kiegészíti a hiányzó információkkal. A lehető legrövidebb idő alatt képes mindezt közérthető interaktív grafikán ábrázolni.

http://actu.epfl.ch/news/math-reveals-unseen-worlds-of-star-wars/

Szakértők körében aggodalmat kelt egy ismeretlen rendeltetésű tárgy a világűrben

Amerikai katonai szakértők és tudósok aggodalmát váltotta ki egy, a világűrben keringő ismeretlen rendeltetésű tárgy, amelyről azt feltételezik, hogy orosz űrfegyver lehet - írta kedden a The Financial Times.

A brit lap szerint amerikai csillagászok és katonai szolgálatok feszült figyelemmel követik az objektumot, amelyet a 2014-28E kódjellel láttak el. Azt feltételezik róla, hogy Oroszországé lehet, és attól tartanak, annak lehet bizonyítéka, hogy Moszkva felújította a még a szovjet időkben elindított, majd befagyasztott kísérleti "műholdölő" (isztrebityel szputnyikov) programját.

Oroszország a vasfüggöny lehullása után leállította, de nem vette le a napirendről ezt a programot. Orosz katonai szakértők a múltban nyilvánosan beszéltek arról, hogy újraindíthatják az űrfegyverkezést, ha az amerikai rakétavédelmi rendszer kiépítése miatt megromlanának a kapcsolatok az Egyesült Államokkal. 2010-ben Oleg Osztapenko, az orosz kozmikus fegyveres erők parancsnoka, az orosz űrhivatal jelenlegi elnöke kijelentette, hogy Oroszország ismét fejleszti "megfigyelő" és "csapásmérő" műholdjait.

Az ismeretlen eszközt nyugati szakértők először "űrszemétnek" vélték, amely az Oroszország által idén májusban felbocsátott három Rodnyik távközlési műholddal kerülhetett a világűrbe. Később arra a meggyőződésre jutottak, hogy nem űrszemétről van szó, de az eszköz rendeltetése ismeretlen. Különösen azért keltett figyelmet, mert fellövését az oroszok nem jelentették be.

"Bármi legyen is, úgy látszik, hogy kísérleti tárgy. Egy sor funkciója lehet, polgáriak és katonaiak egyaránt" - mondta a brit lapnak Patricia Lewis, a londoni Királyi Külügyi Intézet (Chatham House) elemzőműhely kutatási igazgatója.

Nem lehet bizonyossággal állítani, hogy Oroszország felújította műholdak megsemmisítésére alkalmas űrfegyverek telepítésének programját, de figyelembe kell venni, hogy 2007-ben és 2008-ban Kína és az Egyesült Államok kísérletekkel bizonyították, megvannak a képességeik műholdak rakétákkal történő megsemmisítésére - írta a The Financial Times.


http://www.ft.com/cms/s/2/cdd0bdb6-6c27-11e4-990f-00144feabdc0.html#axzz3JOdrQOP2

Két galaxis összeütközéséről készített képet a Hubble űrteleszkóp

Két galaxis összeütközéséről készített felvételt az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) Hubble űrteleszkópja. A két óriásból az ütközés után gigászi, ellipszis alakú galaxis alakul ki lassan - tudósított a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő portál.

   

Az ilyen típusú galaxisokból egyre több lett, ahogy az univerzum fejlődött: a kezdetben kisebb galaxisok összeolvadtak és idővel nagyobb galaktikus szerkezetek épültek fel belőlük.
   
A szóban forgó NGC 3597 katalógusjelű objektum a Földtől 150 millió fényévnyire, a Serleg csillagképben helyezkedik el. Tanulmányozásával a csillagászok az elliptikus galaxisok kialakulásáról akarnak többet megtudni, ezek közül a galaxisok közül ugyanis sok a véltnél jóval korábban jött létre az univerzum története során.
   
Az idősebb elliptikus galaxisokat a csillagászok a vörös és halott jelzőkkel illetik, mivel ezekben a felduzzadt formációkban már nem képződnek új, kékesebb fényű csillagok, ezért tele vannak öreg, vörös csillagokkal.
   
Mielőtt gyengülni kezdene, néhány frissen alakult elliptikus galaxis még egy utolsó "ifjúkori fellángoláson" megy keresztül, az NGC 3597 esetében is ez történik.
   
Amikor a galaxisok egymásnak ütköznek, minden gázuk és poruk egybeömlik, ez a csillagszületés újabb hullámait idézi elő. Az anyag egy része sűrű "fészkekbe", úgynevezett protoglobuláris klaszterekbe, a csillagok gömbklaszterét megelőző formációba tömörül, ilyenek tucatjai övezik az NGC 3597-et.
   
Ezek az alakzatok egymással ütköznek és érett, kifejlett gömbklasztereket, vagyis hatalmas, galaxisok középpontja körül keringő, csillagok millióit magukba zsúfoló gömböket hoznak létre.

    (http://phys.org/news/2016-01-hubble-views-galactic-mega-merger.html)

Kína a Hold "sötét" oldalára készül

Eddig egyedülálló módon, a Hold túlsó, "sötét", vagyis a Földről nem látható oldalán terveznek leszállást 2018-ban a kínai űrprogram irányítói - számolt be a Hszinhua hírügynökség a nemzetvédelmi kutatások állami hivatalához tartozó Hold-kutatóközpont vezetőjének nyilatkozatát idézve.

 

A történelem első ilyen kísérletét a Csang'o 4 (Holdistennő 4) űrszondával kívánják végrehajtani - közölte Liu Csi-csung. Mint mondta, Kína már rendelkezik azzal a tudományos felkészültséggel és technológiával, amely feltétele egy effajta küldetésnek. Peking ugyanakkor kész a nemzetközi együttműködésre e területen és erről a múlt év elején több külföldi országot is értesített levélben.
   
Kína első Holdra szállásának időpontja 2013 decembere, és mint Liu utalt rá, a Csang'o 3 azóta is küldi üzeneteit a Földre. A Holdistennő 4 műszaki paramétereit tekintve nagyon hasonlít elődjére, de több hasznos teher szállítására lesz alkalmas. Feladata a Hold ismeretlen földtani körülményeinek tanulmányozása, vizsgálata lesz.
   
Más jelentések szerint küldetésének az is célja, hogy megállapítsa, a Hold túlsó oldalán található-e nagy mennyiségben nukleáris üzemanyagnak használható, kitermelhető hélium-3.
   
Szakértők megjegyzik, a Hold "sötét" oldalán történő leszállás azért bonyolult feladat, mert a folyamatos kapcsolattartáshoz "közvetítőként" egy a Hold körüli pályán keringő űreszközre van szükség az égitest és a földi irányítók között. A Holdnak ezen a felén található egyébként az egész Naprendszer legnagyobb krátere.
   
Liu arról is beszámolt, hogy a keringést, leszállás és visszatérést célul kitűző, három részből álló kínai Hold-program utolsó fejezetében tervezik a Csang'o 5-ös szonda felbocsátását. Erről azonban csak annyit árult el, hogy a kutatók még dolgoznak a fejlesztésén.

A Nap születése előtti szupernóva-kitörések nyomaira bukkantak magyar kutatók

Több millió évvel a Nap születése előtti szupernóva-kitörések nyomait fedezték fel magyar, olasz és német csillagászok. Az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) közölt eredmények szinte régészeti képet vázolnak fel arról a por- és gázfelhőről, amelyből a Föld is kialakult több mint négy és fél milliárd évvel ezelőtt.

 

A Naprendszer keletkezése előtt létezett csillagok nyomai is felfedezhetők a bolygórendszerünkben hátrahagyott radioaktív nyomokból, amelyekből akár e csillagok pusztulásának időpontja is meghatározható - olvasható a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) portálján.
   
Magyar, olasz és német kutatókból álló csoport Maria Lugaro, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjának (CSFK), a Lendület AGB Nukleáris Asztrofizika és Csillagpor kutatócsoportjának a munkatársa vezetésével, az MTA Atomki és a Nyugat-magyarországi Egyetem munkatársainak közreműködésével két radioaktív atommagot vizsgált meg.
   
A két atommag különlegessége, hogy nehezek, ugyanakkor viszonylag kevés neutront tartalmaznak. Ezek a különleges atommagok csak olyan különleges magreakciók sorozataként jöhetnek létre, amelyek protonokkal dúsítják az atommagot. Ilyen reakciók pedig csak bizonyos szupernóva-kitörések során mennek végbe.
   
A kutatócsoport a robbanások számítógépes modelljeinek segítségével kiszámolta, mennyi keletkezhetett ezekből az atommagokból. Az eredményt összehasonlították a meteoritokban található mennyiséggel, így megkapták, hogy a Naprendszer keletkezésekor mennyi volt belőlük.
   
A két mennyiség összehasonlításából meghatározhatták, hogy a Naprendszer születése előtt utoljára legalább 15 millió évvel korábban robbant fel a közelben olyan szupernóva, amely egy fehér törpecsillag összeomlásának az eredménye. A legutolsó, nagyságrendileg 15 Nap-tömegű óriáscsillag pusztulása pedig legalább 7 millió évvel előzte meg a Nap létrejöttét.
   
Mindeddig nincs nyoma ennél közelebbi időpontban felrobbant csillagoknak. Ebből következik, hogy az a gáz- és porfelhő, amelyből a Nap kialakult, viszonylag hosszan lehetett nyugalomban, ami csak akkor lehetséges, ha igen nagy volt a tömege. Mindezek alapján könnyen elképzelhető, hogy a Nap egy óriás csillagbölcsőben keletkezett, ezernyi másik testvérével együtt, amelyek azóta szétszóródtak a Tejútrendszerben.
   
"A bámulatos eredmény egyedi betekintést nyújt a Naprendszer keletkezését megelőző asztrofizikai folyamatokba. A nukleáris asztrofizika szinte archeológiai karakterű képet vázol fel arról a por- és gázfelhőről, amelyből Földünk is kialakult több mint négy és fél milliárd évvel ezelőtt" - mondta Kiss László csillagász, akadémikus az mta.hu-nak.
   
A nagy tömegű csillagok fontos szerepet játszanak az anyag fejlődésében. Belsejükben születtek, illetve születnek ma is a nehezebb kémiai elemek, amelyek a csillagok életének végén, a szupernóva-kitöréskor szétszóródnak a csillagközi felhőkben. Ha egy ilyen felhőből születik egy új csillag - mint a Nap is -, akkor annak és bolygóinak anyagában ott lesznek a nehezebb kémiai elemek. A vérben lévő vas, a csontok kalciuma, a levegő oxigénje mind ősi csillagok belsejében született, ahonnan szupernóva-kitöréskor szabadult ki.
   
http://mta.hu/tudomany_hirei/ujabb-bizonyitek-hogy-csillaganyagbol-vagyunk-szupernova-robbanas-naprendszer-137376/

Két hatalmas, forró gázhullámot bocsátott ki egy közeli galaxis fekete lyuka

Két hatalmas, forró gázhullámot fedeztek fel az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) csillagászai a Chandra űrteleszkóp képein, a két gáztömeget egy közeli galaxis szívében lévő fekete lyuk lökte ki.

 
Úgy tűnik, a két óriási gáznyaláb hűvösebb hidrogéngázt sodor maga előtt. Mindez az NGC 5194 számú, a Földtől 26 millió fényévre található galaxisban zajlik, vagyis ez az egyik legközelebbi fekete lyuk, amelynél ilyen gázkitörést észleltek - tudósított a BBC az Amerikai Asztronómiai Társaság (AAS) 227. konferenciájáról, ahol az eredményeket bemutatták.
   
A tanulmány készítői szerint a jelenség a szupermasszív, azaz a nagyon nagy tömegű fekete lyukak és saját forró galaxisuk közötti "visszacsatolás".
   

"Úgy véljük, a visszacsatolás tartja vissza a galaxisokat attól, hogy túl nagyra nőjenek. Ugyanakkor egyes csillagok kialakulása is a számlájára írható, tehát látszik, hogy a fekete lyukak nemcsak pusztítanak, hanem teremtenek is" - mondta Marie Machacek, a tanulmány egyik szerzője, a Harvard Smithsonian Asztrofizikai Központ (CFA) kutatója.
   
A fekete lyukak gázt és csillagokat nyelnek el, ám a most felfedezett két gáztömeg olyannak tűnik, mintha a fekete lyuk a nagy falás után jóllakottan böffentett volna - fogalmaztak a kutatók.
   

A NGC 5194 közepének fekete lyuka valószínűleg a kis galaxis és nagyobb, spirális szomszédja közötti kölcsönhatásból származó gázzal "lakott jól". Ahogy az anyag a fekete lyukba hullott, hatalmas energiamennyiség szabadulhatott fel, ez okozhatta a kitöréseket.
   
Valójában a fekete lyuk egy elég régi "böfögésének" kozmikus lökéshullámáról van szó, a kutatócsoport kalkulációi alapján a belső, forró gázhullám valószínűleg hárommillió év alatt érte el a mostani helyzetét, a külső hullámnak ez akár hatmillió évbe is telhetett.

http://www.bbc.com/news/science-environment-35237863

Csillagászati naptárként is szolgált az ősi sziklaváros, Petra

Nem csak esztétikai jelentősége miatt egyedülálló az ősi jordániai sivatagi romváros, Petra, a sziklákból kifaragott épületeit alapítói úgy tájolták, hogy a nap sugarai a szent helyekre vetődjenek, azaz az épületek egyfajta csillagászati naptárként is szolgáltak - derítették ki spanyol és olasz szakemberek több éves kutatás során.

"Petra homlokzatai nemcsak gyönyörűek, hanem másfajta jelentőségük is van" - mondta Juan Antonio Belmonte, a Kanári-szigeteki Asztrofizikai Intézet archeocsillagásza, a tanulmány szerzője a National Geographic folyóiratnak.

   

Belmonte és csoportja megmérte Petra sziklasírjainak, templomainak és emlékműveinek méreteit, és összevetetette azokat a csillagok járásával az elmúlt több mint egy évtizedben. Azt találták, hogy bizonyos műemlékek elhelyezkedése a Nap járásához igazodik az év bizonyos napjain, a Nap sugarai ezeken a napokon a vallási jelentőségű területekre összpontosulnak.

   

Ez alátámaszthatja azt a korábbi feltételezést, hogy a sziklavárost alapító nabateusok napimádók, napistenhívők voltak, éppúgy, mint az egyiptomiak.

   

A Kr.e. 3. században a térségben letelepedő nabateusok királyságuk elhelyezkedését úgy tervezték meg, hogy a kulcsfontosságú csillagászati dátumokon - a napéjegyenlőségeken és a napfordulókon - a fény erőteljesen a vallási épületeket világítsa meg.

   

"Ez hasonló ahhoz, amit a keresztény templomokban látunk, amikor a nap a különleges oltárokra vetődik" - magyarázta Belmonte.

   

A Nexus Network Journal folyóiratban megjelent tanulmány szerint a nabateusok ideológiája a nap járására épült, és alaposan értették a csillagászati eseményeket és azok jelentőségét az évszakokban.

   

Belmonte azt tervezi, hogy elméletük alátámasztásaként megvizsgálnak egy nabateusok által alapított másik várost, a Szaúd-Arábiában lévő al-Hizsret.

   

Ha eredményeik egyeznek, cáfolhatatlan bizonyíték lesz arra, hogy ezt a kétezer éves kultúrát a nap és az évszakok alakították, és a nabateusok napistenhívők voltak - írta a The Independent című brit napilap.

Amerikai ufóügyi akták tömegét hozták nyilvánosságra

A világháló-felhasználók nyilvánossága elé tárták az amerikai légierő csaknem 130 ezer oldalnyi, a titkosítás alól feloldott, azonosítatlan repülőtárgyak észlelésével és ufóügyi vizsgálatokkal kapcsolatos aktáját - közölte kedden híroldalán a CNN.

 
A Project Blue Book Collection (Kék Könyv Projekt Gyűjtemény) a Kék Könyv Projekt, a Jel Projekt és az Ellenszenv Projekt fedőnevű, ufóészleléssel kapcsolatos katonai nyomozások anyagait tartalmazza.

A dossziékban egyebek között megtalálhatók az 1965-ös exeteri incidensre, a Kenneth Arnold 1947-ben jelentett, kilenc egyidejű ufóészlelésére és az 1948-ban a levegőben gépével azonosítatlan tárggyal ütközött Thomas Mantell százados halálára vonatkozó dossziék is.

Az anyagokat John Greenwald ufókutató a múlt héten töltötte fel az internetre, miután a tájékoztatás szabadságára vonatkozó törvény alapján, sokéves küzdelem árán sikerült megszereznie azokat.

A Greenwald által létrehozott The Black Vault (Fekete Páncélterem) adatbázis bárki által ingyenesen kutatható.

A Kék Könyv Projekt 1947-től 1969-ig tartó vizsgálatait az amerikai légierő ohiói Wright-Patterson támaszpontjáról irányították.

Miután azok nem tártak fel jelentősebb információt és nem találtak arra utaló bizonyítékot, hogy az észlelések túlmutattak volna a korabeli műszaki fejlettség szintjén, a nyomozások sorozatát leállították.

http://projectbluebook.theblackvault.com/

Új célpontot jelöltek ki a New Horizons űrszonda számára

A Kuiper-öv egy objektumát fogja közelebbről "szemügyre venni" következő küldetéseként az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) New Horizons űrszondája, amely első számú missziójaként idén júliusban minden eddiginél közelebb jutott a Pluto törpebolygóhoz.

 
A 2014 MU69 jelzésű objektum egyike azon két üstökösszerű égitestnek, amelyeket a misszióban részt vevő kutatók jelöltek meg lehetséges új úti célként. A NASA most alaposan áttanulmányozza a tervet, mielőtt hivatalosan is jóvá hagyná azt - adta hírül a BBC News.
  
A New Horizons idén júliusban másodpercenkénti 14 kilométeres sebességre gyorsulva száguldott el a Pluto mellett. Az űrszondát ekkor 12,5 ezer kilométer választotta el a törpebolygótól, részletgazdag fotókat készített róla, hét tudományos műszere folyamatosan gyűjtötte az adatokat a Plutóról és annak holdjairól.
  
A Naprendszer külső, fagyos részén, a Kuiper-övben lévő új célpont nagyjából 1,5 milliárd kilométerre van a Plutótól. Az objektum körülbelül 45 kilométer átmérőjű és a kutatók szerint egyike a Plutóhoz hasonló nagyobb égitesteket alkotó elemeknek.
  
"Úgy véljük, hogy ez jóval kevesebbe fog kerülni, mint az elsődleges misszió, ugyanakkor új és izgalmas tudományos ismeretekkel fog szolgálni számunkra" - mondta John Grunsfeld, a NASA vezető beosztású munkatársa.
  
A New Horizonsnak elegendő üzemanyaga van egy újabb "randevúhoz", és a szakemberek szerint az űreszköz a 2020-as évek végéig vagy akár még tovább is szolgálatban marad.
  
A Hubble űrteleszkópot kezelő szakemberek tavaly nyáron öt jeges objektumot fedeztek fel a New Horizons repülési útvonalán, végül kettőre szűkítették a lehetséges új célpontok számát.
  
Október végén és november elején az űreszköz egy sor manővert fog végrehajtani, hogy megkezdje útját a 2014 MU69 felé. Az újabb nagy találkozásra a tervek szerint 2019. január 1-jén kerülhet sor.

    (http://www.bbc.com/news/science-environment-34103829)

Panorámafotón látható a Mars

A Mars felszínén tehetnek körutazást az érdeklődők annak a panorámafotónak köszönhetően, amelyet az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) képeiből állítottak össze.

  
A 2 gigapixeles képet Andrew Bodrov, az észtországi Tallinnban élő profi panorámafotós készítette több száz különböző felvételből. 

A felhasznált képeket 17 kamera vette fel a Curiosity Rover fedélzetéről, majd sugározta vissza több millió kilométer távolságba a Földre.

A panorámakép nagy részét 100 milliméteres lencséjű kamerákkal rögzítették, de további felvételeket készítettek 34 milliméteres lencséjű kamerákkal is - közölte a projekt kommunikációjával foglalkozó cég az MTI-vel.

"Ez a legnagyobb panoráma tájkép fotó, amelyet világűrben készült felvételekből állítottak össze. Nagyon izgalmas másoknak is megadni a lehetőséget, hogy eddig soha nem látott közelségből és részletességgel megcsodálhassák a Marsot" - idézi a közlemény Jeffrey Martint, a 360Cities alapítóját.

A képet a http://www.360cities.net/image/mars-gigapixel-panorama-curiosity-solar-days-136-149#-112.44,30.00,99.3 linken tekinthetik meg az érdeklődők.

forrás: MTI

A nyár a jövőbeli éghajlatváltozásokra figyelmeztet

Az idei nyár ízelítőt adott abból, amire az éghajlati változások miatt a jövőben számíthatunk - összegezte az Országos Meteorológiai Szolgálat az elmúlt időszak tapasztalatait az MTI megkeresésére.

 
A most véget ért nyár az 1901 óta rögzített adatsorban a harmadik legmelegebbnek bizonyult, a forró, aszályos időszakokat pedig "heves események" zárták le, amik felhőszakadásokkal, helyenként jégesővel és erős szelekkel jártak - emelték ki.
  
Idén nyáron öt hőhullámos időszak volt, ebből a júniusi és az augusztus végi másodfokú hőségriasztást eredményezett, a további három pedig indokolttá tette a legkomolyabb, harmadfokú riasztást. Az első hőhullámot már júniusban megtapasztaltuk, június 11-15. között a napi középhőmérséklet meghaladta a 25 Celsius-fokot, majd a július 4-8., július 17-24. és augusztus 7-17. időszakokban a 27 fokot is tartósan átlépte a napi középhőmérséklet. Utóbbiak nyomán az országos tiszti főorvos hőségriadót rendelt el. Ezt követően a nyár egy újabb meleg periódussal zárult, augusztus 27-től a napi középhőmérséklet ismét 25 fok fölött alakult.
  
A komoly hőhullámos napok - amikor a napi középhőmérséklet tartósan, legalább három napig meghaladja a 27 fokot - száma több mint három hetet tett ki: 23 ilyen nap volt az idén, ennél csupán 2012-ben volt (eggyel) több. Országos átlagban 41 hőségnapot - amikor a napi maximum legalább 30 fok - regisztrált a meteorológiai szolgálat, ez 19 nappal haladja meg az 1981-2010-es normál értéket. Ezen felül az említett időszak alapján szokásosnak nevezhető két forró - amikor a napi maximum 35 fok, vagy annál magasabb - nappal szemben idén országosan 13 ilyen nap volt. A legmagasabb hőmérsékletet ezen a nyáron augusztus 12-én Budakalászon mérték, ahol 39,6 fokig melegedett a levegő. A nyár legalacsonyabb hőmérsékletét július 11-én, Zabaron rögzítették: 3,1 fokig hűlt le a levegő.
  
A meteorológiai szolgálat kitért arra is, hogy a budapesti, leghosszabb hőhullám 1992 nyarához köthető, ekkor 11 egymást követő nap felelt meg a legmagasabb fokozatú hőségriasztás kritériumának. Az idei leghosszabb hőségriasztás megközelítette ezt, 10 napos volt, augusztusban. Az állóvizek hőmérséklete is szokatlanul magas volt a hosszantartó hőség miatt: augusztus 10-én Siófoknál 29 fokos volt a Balaton.
  
Mindemellett ezen a nyáron Budapesten rekordszámú trópusi éjszakát is át kellett vészelni. A fővárosban összesen majdnem egy hónapot tett ki azon éjszakák száma, amikor a levegő nem hűlt 20 fok alá. A budapesti éghajlati idősorban ez a legmagasabb érték 1901-óta.
  
A jelenlegi adatok szerint összességében a nyári középhőmérséklet 22,1 fok volt, 2 fokkal magasabb a szokásosnál. Különösen magasak voltak a napi maximumok, 2,6 fokkal haladták meg országos átlagban az 1981-2010-es időszak méréseit. Így az előzetes adatok alapján a most zárult nyár a harmadik legmelegebbnek bizonyult 1901 óta.
  
Mindemellett a csapadék szeszélyes időbeli és térbeli eloszlásban érkezett az idei nyáron. Országos átlagban 136,3 milliméter volt az évszakos csapadékösszeg, ami kevesebb, mint a szokásos 70 százaléka. Az idei nyár az 1901 óta megkezdett sorban a csapadék szempontjából az alsó negyedbe sorolható, azóta ez volt a 26. legszárazabb nyár Magyarországon. Ugyanakkor - mint felidézték - "a szárazsággal járó hőhullámokat megtűzdelő intenzív események során", helyenként, alig egy óra alatt több mint egyhavi mennyiség hullott. A július 8-án érkező markáns hidegfront során, a Fejér megyei Fehérvárcsurgón 30 perc alatt csaknem 40 milliméter eső hullott. Ehhez az eseményhez köthető a nyár legerősebb széllökése is, Aszódon 130,7 kilométer/órás szelet mértek akkor. Az augusztusi forróságot 17-én, több helyen felhőszakadással, özönvízszerű esővel járó zivatarok zárták. Budapesten a rendkívüli csapadék városszerte károkat okozott, alámosott utakat, pincéket öntött el. A legnagyobb napi csapadékösszeg 120,5 milliméter volt, ami Tiszaörvény környezetében hullott - írta a meteorológiai szolgálat.
  
Kitértek továbbá arra is, hogy a Középtávú Időjárás-előrejelzések Európai Központja által kiadott előrejelzések szerint az ősz az átlagosnál melegebb lesz, szeptember és október kissé szárazabb, a november átlagosan csapadékos. Ebben az időszakban a hirtelen felhőszakadások - mint amiket a nyár során tapasztalni lehetett - nagyon ritkák, inkább "kezelhető" esőzések a jellemzőbbek.
  
A havi középhőmérséklet szeptemberben 15-16, novemberben 4 fok körül alakul. Az Országos Meteorológiai Szolgálat ugyanakkor megjegyezte: még akkor is, ha az átlagosnál melegebb ősz várható az előrejelzés szerint, ebbe az évszak végén "bármilyen halmazállapotú csapadék belefér".

Megtalálták a világ legnagyobb meteorbecsapódási helyszínét

Megtalálták a világ legnagyobb, mintegy 400 kilométer széles meteorbecsapódási helyszínét Ausztrália középső részén.

 A tudósok szerint a nagyméretű aszteroida pillanatokkal földet érése előtt ketté tört, az ütközés pedig sebeket ejtett a földkéreg mélyén is - írja a Science Daily internetes portál.

   
A több száz millió évvel ezelőtti kettős becsapódás nyomán képződött kráterek már hosszú ideje eltűntek, azonban az Ausztrál Nemzeti Egyetem (ANU) geofizikusai az esemény következtében a földkéreg mélyén létrejött "hegekre" bukkantak.

 Andrew Glikson, az ANU régészeti és antropológiai karának tudósa elmondta, a becsapódási zónát egy geotermikus kutatás részeként végzett fúrás során találták meg az Ausztrália középső területén fekvő Warburton-medencében.

  "Mindkét aszteroida átmérője nagyobb lehetett mint 10 kilométer, így számos, bolygónkon élő korabeli faj végét jelenthette az esemény" - vélte a tudós.

A hatalmas becsapódás tényének ismerete új tudományos elméletek előtt nyithatja meg az utat a Föld történetével kapcsolatban. Az ANU kutatója hangsúlyozta, hogy a hasonló meteorbecsapódások sokkal fontosabb szerepet játszhattak a földi élet evolúciójában, mint azt korábban gondolták.

Az esemény pontos dátuma ismeretlen. A környéken található kövek 300-600 millió évesek, azonban hiányoznak az olyan bizonyítékok, amelyek más becsapódási helyszíneken megtalálhatóak. Például egy 66 millió évvel ezelőtti nagyméretű meteorbecsapódás a Mexikói-öbölben komoly mennyiségű hamut juttatott a légkörbe, amelynek lerakódása kimutatható a világ különböző pontjain található kőzetek rétegeiben. A hamucsóva következtében halhatott ki számos faj is a Földön, köztük sok dinoszaurusz.

 Andrew Glikson szerint azonban nem található hasonló lerakódás a nagyjából 300 millió éves ausztráliai kőzetrétegekben. "Ez egy rejtély. Nem ismerünk olyan kihalási eseményt, amely összeköthető lenne ezekkel a becsapódásokkal. Az a gyanúm, hogy az ütközés 300 millió évnél is régebben történhetett" - hangsúlyozta a tudós.

A kutatók több mint két kilométer mélyen fúrtak le a földkéregbe, a fúrómagban pedig olyan kövek nyomaira bukkantak, amelyeket a kivételesen magas hőmérséklettel és nyomással járó hatalmas becsapódás üveggé alakított át.

A fúrás mellett a tudósok elvégezték a földkéreg mélyének mágneses modellezését is. A vizsgálat olyan rejtett "kupolákat" mutatott ki a földkéregben, amelyek a mélyebben fekvő földköpenyre jellemző anyagokban, így vasban és magnéziumban is gazdagok voltak.

 Andrew Glikson elmondta: két ilyen hatalmas és mélyre nyúló kupola található a földkéregben, amelyek a becsapódást követően jöhettek létre. Ahogy a földkéreg "visszaugrott" az ütközés után, magával sodorta az alatta fekvő földköpeny kőzeteit is.

  Az aszteroida két részének becsapódási helyszíne együttesen több mint 400 kilométer széles átmérőjű, az ütközés nyomai keresztülhaladnak a földkérgen, amely ezen a vidéken nagyjából 30 kilométer vastag.

http://www.sciencedaily.com/releases/2015/03/150323110000.htm

Égi "tűzijáték" jelzi két galaxis összeolvadását

Két szomszédos galaxis összeolvadását figyelték meg a Manchesteri Egyetem és a Hongkongi Egyetem asztronómusai, akiknek sikerült lencsevégre kapniuk az égi "tűzijátékot".

 
A felfedezésről a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című folyóiratban számolnak be a tudósok.
  
Az asztrofizikusok az Új-Dél-Walesben működő angol-ausztrál távcső segítségével végeztek megfigyeléseket, a Tejútrendszer haldokló csillagai után kutatva. Így fedezték fel a galaxisunk por- és gázfelhői mögött az Oltár (Ara) csillagképben zajló kozmikus +drámát+. Az összeolvadó galaxisok szomszédságában alig-alig van más csillagváros, egy ilyen viszonylag "néptelen" területen igen alacsony a kozmikus karambolok valószínűsége - olvasható az Astronomy Now csillagászati hírportálon.
  
Az objektumot a népszerű tűzijáték után, valamint a tanulmány társszerzője, Albert Zijlstra professzor feleségének tiszteletére Katalin-keréknek nevezték el.
  
A galaxisok ütközések, összeolvadások során fejlődnek. Amikor két csillagváros kölcsönhatásba kerül, mindkét galaxis belsejében összenyomódnak a gázfelhők, amelyek a saját gravitációjuk hatására összeomlanak és csillagokká alakulnak. A csillagkeletkezési zóna fényes gyűrűként ragyog a felvételeken.
  
A Katalin-kerék "mindössze" 30 millió fényévnyire található, ez az ismert legközelebbi összeütköző galaxis-páros. Hétszer kisebb távolságra van a Földtől, mint a korábban felfedezett hasonló objektumok bármelyike és 40-szer közelebb, mint az egyik legismertebb gyűrűs csillagváros, az ESO 350-40 katalógusjelű Kocsikerék-galaxis.

http://astronomynow.com/2015/08/16/celestial-firework-marks-nearest-galaxy-collision/

Rossz helyen van a greenwichi délkört jelző csík, át kellene helyezni

Évről évre turisták százezrei zarándokolnak a greenwichi Királyi Obszervatóriumba Nagy-Britanniában, hogy a keleti és a nyugati féltekét elválasztó kezdődélkörnél pózolva fényképezkedjenek. A meridiánt azonban rossz helyen jelzi a híres sárgaréz csík, amelynek valójában 102 méterrel keletebbre, egy parkban kellene lennie. Ott viszont csak egy szemetes áll. Csillagászok sürgetik, hogy jelölje új csík a greenwichi délkör pontos helyét.

 
Washingtonban 1884. október 22-én kötötték meg az úgynevezett Meridián-egyezményt, amely egyetlen egységes kezdődélkört határozott meg valamennyi ország számára az aktuálisan létező sokféle kezdődélkör helyett. Ennek értelmében a Nemzetközi Fokmérési Szövetség 26 tagállama - köztük Magyarország - megegyezett abban, hogy a földrajzi hosszúságok számozását attól a délkörtől számítják, amely az angol greenwichi Királyi Csillagvizsgáló nagy délkörtávcsövén halad át.
  
A Chester A. Arthur amerikai elnök által összehívott Nemzetközi Meridián Konferencián arról is határoztak, hogy a hosszúsági köröket a kezdőmeridiántól mint nulla foktól két irányba indulva 180 fokig számítsák, keletre pozitív, nyugatra negatív előjellel. A Földön minden helynek megvan a délkörhöz képesti kelet-nyugati meghatározása, a csík pedig elválasztja egymástól a bolygó keleti és nyugati féltekéjét. Esténként a kezdődélkört zöld lézerfénnyel kivetítik az égre.
  
A kezdődélkörhöz kötötték egyben a greenwichi középidőt (GMT) is. A világon ehhez igazítják az időzónákat, az új nap, az új év és az új évezred kezdetét.
  
A modernkori GPS-technológia azonban nyilvánvalóvá tette, hogy a 19. századi tudósok tévedtek, számításaikba pontatlanság csúszott: a kezdődélkör kijelölésénél figyelmen kívül hagyták a finom eltéréseket a gravitációban a délkörtávcső beállításakor.
  
Ken Seidelmann, a Virginiai Egyetem kutatója a The Daily Mirror című brit tömeglapnak elmondta: "A technológia fejlődésével elkerülhetetlen volt, hogy változzon a kezdőmeridián helye. Talán új jelzést kellene feltüntetni a Greenwich Parkban".
  
Az amerikai csillagásszal egyetért a greenwichi királyi csillagvizsgáló tudósa, Marek Kukula is.
  
"Egy új csík jó ötlet, most ugyanis csak egy szemetes van ott" - jegyezte meg a The Independent című lapnak, hozzátéve, hogy a 102 méteres eltérés semmilyen hatással nincs az időzónákra, a térképszolgáltatóknak azonban lehet, hogy pontosításokat kell végrehajtaniuk.

Az eddigi legkisebb szupermasszív fekete lyukat fedezték fel

Az eddigi legkisebb szupermasszív fekete lyukat fedezték fel amerikai csillagászok.

 
A Michigani Egyetem kutatóinak tanulmányát az Astrophysical Journal Letters című szaklap fogadta el közlésre.
  
A nagyon nagy tömegű (szupernagy vagy szupermasszív) fekete lyukak tömege százezer és tízmilliárd naptömeg között van. A legtöbb galaxis centrumát egy-egy ilyen gigantikus képződmény uralja.
  
A 340 millió fényévre lévő RGG118 katalógusjelű törpegalaxis "vendégszeretét" viszont egy mindössze ötvenezer naptömegű fekete lyuk "élvezi", amely feleakkora, mint a korábban ismert legkisebb szupermasszív fekete lyuk - olvasható a Sci-News.com hírportálon.
  
A képződmény százszor kisebb, mint a Tejútrendszer közepében terpeszkedő fekete lyuk, és a szó szoros értelmében eltörpül a leghatalmasabb fekete lyukak mellett, amelyek kétszázezerszer szárnyalják túl az RGG118 galaxis központjában elhelyezkedő objektumot.
  
Az RGG118 törpegalaxisban lévő fekete lyuk tömegét a Michigani Egyetem kutatói a Chilében működő Las Campas obszervatórium Clay-teleszkópjára szerelt színképelemző segítségével állapították meg, amikor a műszerrel a fény látható tartományában vizsgálták az objektum körüli gázok örvénylését.
  
A továbbiakban a tudósok felhasználták a NASA Chandra röntgencsillagászati műholdjának adatait is. A röntgentartományban ugyanis megállapítható a fekete lyuk körüli anyagok fényessége, amely elárulja, hogy milyen ütemben habzsolja fel az objektum a közelébe kerülő anyagokat. Az RGG 118 a maximális sebesség 1 százalékát kitevő ütemben "falatozik", ami a fekete lyukakra jellemző átlagos "étvágynak" felel meg.
  
"Ez az apró szupermasszív fekete lyuk úgy viselkedik, mint sokkal +testesebb+ fajtársai. Ebből arra következtetünk, hogy a fekete lyukak hasonlóan fejlődnek, függetlenül attól, hogy mekkora a tömegük" - emelte ki Amy Reines, a tanulmány társszerzője.

http://www.sci-news.com/astronomy/science-rgg118-smallest-supermassive-black-hole-03122.html