Sárga szemöldökű békafajt fedeztek fel Kolumbiában

illusztráció

Sárga szemöldökű békafajt fedeztek fel Kolumbiában, a Keleti-Andokban - közli honlapján a BBC.

   
A Humboldt Intézet szakértői a Pristimantis macrummendozai nevet adták az állatnak. A Boyaca tartományban lévő Iguaque-Merchán hegyvidéki ökoszisztémában bukkantak rá, Arcabuco várostól északra.
   
Rejtőszíneinek köszönhetően a béka könnyen beleolvad a köves talajba, ráncos bőre megőrzi a nedvességet. A tudósok szerint a 3500 méter feletti magasságban élő faj nagyon jól alkalmazkodott a nyirkos környezethez. A Pristimantis nősténye a nedves talajba rakja le petéit.
   
Kolumbia a földkerekség egyik leggazdagabb élővilágú országa. A környezetvédők régóta harcolnak az ország mocsaras területeinek védelméért.
   
Az elmúlt hónapban a kolumbiai alkotmányos bíróság betiltotta a bányászatot a mocsárvidékeken. Döntését azzal indokolta, hogy az visszafordíthatatlan károkat okozhat a törékeny ökoszisztémában.

Dobhártya nélküli, levélmintás varangyot fedeztek fel a kutatók Peruban

Új békafajt, egy dobhártya nélkül élő és a korhadó levelek mintázatát "viselő" varangyot azonosítottak a kutatók Peruban.

A szakemberek a perui Andok keleti lejtőjén elterülő erdős területen (perui Yungas) bukkantak rá a varangyra, amely felfedezésének helye után a Rhinella yunga nevet kapta. A jelek szerint az újként azonosított faj képviselőit a kutatók korábban a Rhinella margaritifera nevű fajhoz sorolták, egészen addig, amíg fel nem fedeztek néhány példányt, amelynek rejtélyes módon hiányzott a dobhártyája. További vizsgálatok bebizonyították, hogy genetikailag különböző fajról van szó.

  

A varangyoknál a dobhártya kör alakú, vékony szövet, amely jellemzően a szemek mögött helyezkedik el. A Rhinella yunga nem az egyetlen békafaj, amelynek nincsen hallószerve. A Seychelle-szigeteken honos Sooglossus gardineri nevű faj képviselőinek sincs dobhártyája, és egy tavaly megjelent tanulmány szerint ezek a teremtmények a szájukat használják a halláshoz.

  

A szakemberek a ZooKeys című folyóiratban számoltak be az új varangyról, ám azt nem részletezték, hogy az állat miként kommunikál. A teremtmények színe a narancssárgától és vörösbarnától egészen a sárgáig, illetve sárgásbarnáig terjed, míg a mintázatuk "a már részben elkorhadt, lehullott leveleket" idézi - írták a szakemberek a beszámolójukban.

  

A kutatók eddig 1800 és 2230 méter közötti magasságokban találkoztak a Rhinella yunga faj egyedeivel, de úgy vélik, hogy az állat elterjedési területe valószínűleg jóval nagyobb. A szakemberek továbbá arra gyanakodnak, hogy a Rhinella margaritifera fajba sorolt békák alaposabb vizsgálata révén, további új fajokat fedezhetnek fel - olvasható a LiveScience című tudományos-ismeretterjesztő portálon.

    (http://www.livescience.com/42721-leaf-patterned-toad-discovered.html)

forrás: MTI 

kép: http://www.livescience.com/

Békáknak építenek átjárókat és terelőfalakat a Bükkben és a Mátrában

Elsősorban békáknak építenek utak alatt átvezető átjárókat, valamint terelőfalakat a Bükkben és a Mátrában, a Bükki Nemzeti Park (BNP) több mint 322 millió forintot költ erre a célra uniós és állami pénzből - közölte a BNP igazgatósága az MTI-vel csütörtökön.

A tájékoztatás szerint évről évre több ezer kétéltűt gázolnak el a járművek a Bükkben és a Mátrában, miközben az állatok vermelőhelyük és peterakó helyük között vonulnak. A szaporodási lehetőségtől ily módon többé-kevésbé megfosztott, tömeges gázolásokat elszenvedő fajok állományainak gyors csökkenése, majd összeomlása egy idő után elkerülhetetlenné válik.

   

Ezt kívánja a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság megakadályozni azzal, hogy három új beruházást kezd, illetve egy már meglévő terelő- és átjáró rendszert egészít ki. A beruházások célja az állatok tömeges gázolásnak megakadályozása, a kétéltűek és populációik hosszú távú túlélésének biztosítása.

   

A Bükki Nemzeti Park működési területén leginkább a barna varangy, az erdei béka, a gyepi béka, a zöld varangy kerül vándorlások során az autók kerekei alá, és pusztul el. Az évi több ezer elgázolt állat természetvédelmi értéke tízmilliós nagyságrendű.

   

A BNP igazgatósága a legkritikusabb útszakaszokon - a Varbói tó mentén, a mátrai Sas tónál, a hasznosi víztározónál - az állatok biztonságos átjutását lehetővé tevő különböző, a tájba illő terelőket és átjárókat épít, míg a bogácsi tónál a már lévő terelő- és átjáró rendszert újítják meg.

   

A beruházások várhatóan a jövő év március végéig befejeződnek.

Újjáélesztették egy kihalt ausztráliai békafaj genomját

Korszerű klónozási technológia segítségével újjáélesztették és működésbe hozták egy harminc éve kihalt békafaj genomját ausztráliai tudósok, aminek eredményeként néhány napig életben maradó embriókat hoztak létre.
   
A Rheobatrachus silust 1972-ben fedezték fel Ausztráliában, de alig egy évtized elteltével már kihaltnak nyilvánították. A bizarr faj arról volt nevezetes, hogy az anyaállat a gyomrában helyezte el a tojásokat, majd a száján keresztül "szülte meg" az utódokat.
  
A Lazarus(Lázár)-program keretében az Új-Dél-Walesi Egyetem (NSWU) tudósai arra törekednek, hogy kihalt állatfajokat keltsenek életre örökítőanyaguk reaktivizálásával. Az utóbbi öt évben a Rheobatrachus silus "reprodukálására" elvégzett kísérletekhez olyan sejtmagokat használtak fel, amelyeket a békának a hetvenes években elraktározott szövetmintáiból nyertek. A szöveteket közönséges hűtőszekrényekben őrizték.
  
A ScienceDaily tudományos hírportál tudósítása szerint a békafaj újraélesztésére a sejtmagtranszferként ismert laboratóriumi technológiát vették igénybe. Egy távoli rokonfaj, a Mixophyes fasciolatus tojásaiból eltávolították a sejtmagokat, majd a kipusztult fajéval helyettesítették őket. A tojások közül több is osztódni kezdett mindenféle külső beavatkozás nélkül, sőt a folyamat az embrionális állapot korai szakaszáig jutott. Jóllehet az embriók csak néhány napig maradtak életben, a genetikai tesztek bizonyították, hogy a Rheobatrachus silus örökítőanyagát tartalmazzák.
  
"Lépésről lépésre figyeljük, ahogy Lázár feltámad - hangsúlyozta a bibliai történetre utalva Mike Archer, az NSWU professzora. - Egyre biztosabbak vagyunk abban, hogy csupán technológiai, nem pedig biológiai akadályok állnak előttünk, és végül is siker fogja koronázni erőfeszítéseinket. Ráadásul a technológia azzal kecsegtet, hogy segítségével több száz, a kihalás által fenyegetett kétéltűt tudunk visszahozni a szakadék széléről."
  
Szavaiból kiderült, hogy a Lazarus-program másik nagy célkitűzése az ugyancsak kipusztult, egykoron Új-Guineában és Tasmániában honos erszényesfarkas vagy tasmán tigris (Thylacinus cynocephalus) életre keltése.

forrás: MTI

Idén is mentik a békákat Farmoson

Szombaton kezdődik az immár hagyományosnak számító békamentés a Pest megyei Farmoson.

 
Vidra Tamás szervező, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) munkatársa közölte, hogy várhatóan idén is több tízezer békát sikerül biztonságosan átjuttatni a szaporodóhelyüket a telelőhelytől elválasztó műúton.
 
A 2006-ban indult békamentési akció jelentőségét érzékeltetve a szervező kiemelte: az elmúlt évek során megközelítőleg 230 ezer állatot tudtak megmenteni, döntő többségében az idén az év kétéltűjének választott barna ásóbéka példányait.
 
A beavatkozást indokolva Vidra Tamás elmondta: az állatok a földbe ásva egy homokos területen töltik a telet Farmos határában, a hőmérséklet emelkedésével azonban február végén, március elején előbújnak, és megindulnak szaporodóhelyük, az ugyancsak a település határában található nádas felé. "Vándorlási útjukat azonban az évtizedekkel ezelőtt megépült 311-es út keresztezi, s az ilyenkor tömegesen vonuló békák az autósok áldozatai lesznek" – tette hozzá.
 
Az út mentén mintegy másfél kilométer hosszan ötven centiméter magas fóliafalat húznak fel, amely megakadályozza, hogy a békák az útra jussanak, a terelőút mellett 20 méterenként a talaj szintje alá süllyesztett vödrök pedig összegyűjtik a belepotyogó állatokat. "A munkatársak és az önkéntesek ezt a hetven vödröt ellenőrzik minden reggel, és szállítják át az állatokat az út túloldalára, illetve még egy vasútvonalat is kereszteznek" – magyarázta a mentés módját Vidra Tamás.
  
A három szervező, a DINPI, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület helyi csoportja, valamint a Jane Goodall Intézet ezúttal is várja az önkéntesek jelentkezését, akik a terelőfal felállításában segédkezhetnek szombaton.

forrás: MTI