A következő címkéjű bejegyzések mutatása: béka. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: béka. Összes bejegyzés megjelenítése
 |
| illusztráció |
Sárga szemöldökű békafajt fedeztek fel Kolumbiában, a Keleti-Andokban - közli honlapján a BBC.
A Humboldt Intézet szakértői a Pristimantis macrummendozai nevet adták az állatnak. A Boyaca tartományban lévő Iguaque-Merchán hegyvidéki ökoszisztémában bukkantak rá, Arcabuco várostól északra.
Rejtőszíneinek köszönhetően a béka könnyen beleolvad a köves talajba, ráncos bőre megőrzi a nedvességet. A tudósok szerint a 3500 méter feletti magasságban élő faj nagyon jól alkalmazkodott a nyirkos környezethez. A Pristimantis nősténye a nedves talajba rakja le petéit.
Kolumbia a földkerekség egyik leggazdagabb élővilágú országa. A környezetvédők régóta harcolnak az ország mocsaras területeinek védelméért.
Az elmúlt hónapban a kolumbiai alkotmányos bíróság betiltotta a bányászatot a mocsárvidékeken. Döntését azzal indokolta, hogy az visszafordíthatatlan károkat okozhat a törékeny ökoszisztémában.
Sárga szemöldökű békafajt fedeztek fel Kolumbiában
Új békafajt, egy dobhártya nélkül élő és a korhadó levelek mintázatát "viselő" varangyot azonosítottak a kutatók Peruban.
A szakemberek a perui Andok keleti lejtőjén elterülő erdős területen (perui Yungas) bukkantak rá a varangyra, amely felfedezésének helye után a Rhinella yunga nevet kapta. A jelek szerint az újként azonosított faj képviselőit a kutatók korábban a Rhinella margaritifera nevű fajhoz sorolták, egészen addig, amíg fel nem fedeztek néhány példányt, amelynek rejtélyes módon hiányzott a dobhártyája. További vizsgálatok bebizonyították, hogy genetikailag különböző fajról van szó.
A varangyoknál a dobhártya kör alakú, vékony szövet, amely jellemzően a szemek mögött helyezkedik el. A Rhinella yunga nem az egyetlen békafaj, amelynek nincsen hallószerve. A Seychelle-szigeteken honos Sooglossus gardineri nevű faj képviselőinek sincs dobhártyája, és egy tavaly megjelent tanulmány szerint ezek a teremtmények a szájukat használják a halláshoz.
A szakemberek a ZooKeys című folyóiratban számoltak be az új varangyról, ám azt nem részletezték, hogy az állat miként kommunikál. A teremtmények színe a narancssárgától és vörösbarnától egészen a sárgáig, illetve sárgásbarnáig terjed, míg a mintázatuk "a már részben elkorhadt, lehullott leveleket" idézi - írták a szakemberek a beszámolójukban.
A kutatók eddig 1800 és 2230 méter közötti magasságokban találkoztak a Rhinella yunga faj egyedeivel, de úgy vélik, hogy az állat elterjedési területe valószínűleg jóval nagyobb. A szakemberek továbbá arra gyanakodnak, hogy a Rhinella margaritifera fajba sorolt békák alaposabb vizsgálata révén, további új fajokat fedezhetnek fel - olvasható a LiveScience című tudományos-ismeretterjesztő portálon.
(http://www.livescience.com/42721-leaf-patterned-toad-discovered.html)
forrás: MTI
kép: http://www.livescience.com/
Dobhártya nélküli, levélmintás varangyot fedeztek fel a kutatók Peruban
Elsősorban békáknak építenek utak alatt átvezető átjárókat, valamint terelőfalakat a Bükkben és a Mátrában, a Bükki Nemzeti Park (BNP) több mint 322 millió forintot költ erre a célra uniós és állami pénzből - közölte a BNP igazgatósága az MTI-vel csütörtökön.
A tájékoztatás szerint évről évre több ezer kétéltűt gázolnak el a járművek a Bükkben és a Mátrában, miközben az állatok vermelőhelyük és peterakó helyük között vonulnak. A szaporodási lehetőségtől ily módon többé-kevésbé megfosztott, tömeges gázolásokat elszenvedő fajok állományainak gyors csökkenése, majd összeomlása egy idő után elkerülhetetlenné válik.
Ezt kívánja a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság megakadályozni azzal, hogy három új beruházást kezd, illetve egy már meglévő terelő- és átjáró rendszert egészít ki. A beruházások célja az állatok tömeges gázolásnak megakadályozása, a kétéltűek és populációik hosszú távú túlélésének biztosítása.
A Bükki Nemzeti Park működési területén leginkább a barna varangy, az erdei béka, a gyepi béka, a zöld varangy kerül vándorlások során az autók kerekei alá, és pusztul el. Az évi több ezer elgázolt állat természetvédelmi értéke tízmilliós nagyságrendű.
A BNP igazgatósága a legkritikusabb útszakaszokon - a Varbói tó mentén, a mátrai Sas tónál, a hasznosi víztározónál - az állatok biztonságos átjutását lehetővé tevő különböző, a tájba illő terelőket és átjárókat épít, míg a bogácsi tónál a már lévő terelő- és átjáró rendszert újítják meg.
A beruházások várhatóan a jövő év március végéig befejeződnek.
állatvilág
,
béka
,
építkezés
Békáknak építenek átjárókat és terelőfalakat a Bükkben és a Mátrában
Korszerű klónozási technológia segítségével újjáélesztették és működésbe hozták egy harminc éve kihalt békafaj genomját ausztráliai tudósok, aminek eredményeként néhány napig életben maradó embriókat hoztak létre.
A Rheobatrachus silust 1972-ben fedezték fel Ausztráliában, de alig egy évtized elteltével már kihaltnak nyilvánították. A bizarr faj arról volt nevezetes, hogy az anyaállat a gyomrában helyezte el a tojásokat, majd a száján keresztül "szülte meg" az utódokat.
A Lazarus(Lázár)-program keretében az Új-Dél-Walesi Egyetem (NSWU) tudósai arra törekednek, hogy kihalt állatfajokat keltsenek életre örökítőanyaguk reaktivizálásával. Az utóbbi öt évben a Rheobatrachus silus "reprodukálására" elvégzett kísérletekhez olyan sejtmagokat használtak fel, amelyeket a békának a hetvenes években elraktározott szövetmintáiból nyertek. A szöveteket közönséges hűtőszekrényekben őrizték.
A ScienceDaily tudományos hírportál tudósítása szerint a békafaj újraélesztésére a sejtmagtranszferként ismert laboratóriumi technológiát vették igénybe. Egy távoli rokonfaj, a Mixophyes fasciolatus tojásaiból eltávolították a sejtmagokat, majd a kipusztult fajéval helyettesítették őket. A tojások közül több is osztódni kezdett mindenféle külső beavatkozás nélkül, sőt a folyamat az embrionális állapot korai szakaszáig jutott. Jóllehet az embriók csak néhány napig maradtak életben, a genetikai tesztek bizonyították, hogy a Rheobatrachus silus örökítőanyagát tartalmazzák.
"Lépésről lépésre figyeljük, ahogy Lázár feltámad - hangsúlyozta a bibliai történetre utalva Mike Archer, az NSWU professzora. - Egyre biztosabbak vagyunk abban, hogy csupán technológiai, nem pedig biológiai akadályok állnak előttünk, és végül is siker fogja koronázni erőfeszítéseinket. Ráadásul a technológia azzal kecsegtet, hogy segítségével több száz, a kihalás által fenyegetett kétéltűt tudunk visszahozni a szakadék széléről."
Szavaiból kiderült, hogy a Lazarus-program másik nagy célkitűzése az ugyancsak kipusztult, egykoron Új-Guineában és Tasmániában honos erszényesfarkas vagy tasmán tigris (Thylacinus cynocephalus) életre keltése.
A Rheobatrachus silust 1972-ben fedezték fel Ausztráliában, de alig egy évtized elteltével már kihaltnak nyilvánították. A bizarr faj arról volt nevezetes, hogy az anyaállat a gyomrában helyezte el a tojásokat, majd a száján keresztül "szülte meg" az utódokat.A Lazarus(Lázár)-program keretében az Új-Dél-Walesi Egyetem (NSWU) tudósai arra törekednek, hogy kihalt állatfajokat keltsenek életre örökítőanyaguk reaktivizálásával. Az utóbbi öt évben a Rheobatrachus silus "reprodukálására" elvégzett kísérletekhez olyan sejtmagokat használtak fel, amelyeket a békának a hetvenes években elraktározott szövetmintáiból nyertek. A szöveteket közönséges hűtőszekrényekben őrizték.
A ScienceDaily tudományos hírportál tudósítása szerint a békafaj újraélesztésére a sejtmagtranszferként ismert laboratóriumi technológiát vették igénybe. Egy távoli rokonfaj, a Mixophyes fasciolatus tojásaiból eltávolították a sejtmagokat, majd a kipusztult fajéval helyettesítették őket. A tojások közül több is osztódni kezdett mindenféle külső beavatkozás nélkül, sőt a folyamat az embrionális állapot korai szakaszáig jutott. Jóllehet az embriók csak néhány napig maradtak életben, a genetikai tesztek bizonyították, hogy a Rheobatrachus silus örökítőanyagát tartalmazzák.
"Lépésről lépésre figyeljük, ahogy Lázár feltámad - hangsúlyozta a bibliai történetre utalva Mike Archer, az NSWU professzora. - Egyre biztosabbak vagyunk abban, hogy csupán technológiai, nem pedig biológiai akadályok állnak előttünk, és végül is siker fogja koronázni erőfeszítéseinket. Ráadásul a technológia azzal kecsegtet, hogy segítségével több száz, a kihalás által fenyegetett kétéltűt tudunk visszahozni a szakadék széléről."
Szavaiból kiderült, hogy a Lazarus-program másik nagy célkitűzése az ugyancsak kipusztult, egykoron Új-Guineában és Tasmániában honos erszényesfarkas vagy tasmán tigris (Thylacinus cynocephalus) életre keltése.
forrás: MTI
állatvilág
,
béka
,
érdekesség
Újjáélesztették egy kihalt ausztráliai békafaj genomját
Szombaton kezdődik az immár hagyományosnak számító békamentés a Pest megyei Farmoson.
Vidra Tamás szervező, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) munkatársa közölte, hogy várhatóan idén is több tízezer békát sikerül biztonságosan átjuttatni a szaporodóhelyüket a telelőhelytől elválasztó műúton.
A 2006-ban indult békamentési akció jelentőségét érzékeltetve a szervező kiemelte: az elmúlt évek során megközelítőleg 230 ezer állatot tudtak megmenteni, döntő többségében az idén az év kétéltűjének választott barna ásóbéka példányait.
A beavatkozást indokolva Vidra Tamás elmondta: az állatok a földbe ásva egy homokos területen töltik a telet Farmos határában, a hőmérséklet emelkedésével azonban február végén, március elején előbújnak, és megindulnak szaporodóhelyük, az ugyancsak a település határában található nádas felé. "Vándorlási útjukat azonban az évtizedekkel ezelőtt megépült 311-es út keresztezi, s az ilyenkor tömegesen vonuló békák az autósok áldozatai lesznek" – tette hozzá.
Az út mentén mintegy másfél kilométer hosszan ötven centiméter magas fóliafalat húznak fel, amely megakadályozza, hogy a békák az útra jussanak, a terelőút mellett 20 méterenként a talaj szintje alá süllyesztett vödrök pedig összegyűjtik a belepotyogó állatokat. "A munkatársak és az önkéntesek ezt a hetven vödröt ellenőrzik minden reggel, és szállítják át az állatokat az út túloldalára, illetve még egy vasútvonalat is kereszteznek" – magyarázta a mentés módját Vidra Tamás.
A három szervező, a DINPI, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület helyi csoportja, valamint a Jane Goodall Intézet ezúttal is várja az önkéntesek jelentkezését, akik a terelőfal felállításában segédkezhetnek szombaton.
Vidra Tamás szervező, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) munkatársa közölte, hogy várhatóan idén is több tízezer békát sikerül biztonságosan átjuttatni a szaporodóhelyüket a telelőhelytől elválasztó műúton.
A 2006-ban indult békamentési akció jelentőségét érzékeltetve a szervező kiemelte: az elmúlt évek során megközelítőleg 230 ezer állatot tudtak megmenteni, döntő többségében az idén az év kétéltűjének választott barna ásóbéka példányait.
A beavatkozást indokolva Vidra Tamás elmondta: az állatok a földbe ásva egy homokos területen töltik a telet Farmos határában, a hőmérséklet emelkedésével azonban február végén, március elején előbújnak, és megindulnak szaporodóhelyük, az ugyancsak a település határában található nádas felé. "Vándorlási útjukat azonban az évtizedekkel ezelőtt megépült 311-es út keresztezi, s az ilyenkor tömegesen vonuló békák az autósok áldozatai lesznek" – tette hozzá.
Az út mentén mintegy másfél kilométer hosszan ötven centiméter magas fóliafalat húznak fel, amely megakadályozza, hogy a békák az útra jussanak, a terelőút mellett 20 méterenként a talaj szintje alá süllyesztett vödrök pedig összegyűjtik a belepotyogó állatokat. "A munkatársak és az önkéntesek ezt a hetven vödröt ellenőrzik minden reggel, és szállítják át az állatokat az út túloldalára, illetve még egy vasútvonalat is kereszteznek" – magyarázta a mentés módját Vidra Tamás.
A három szervező, a DINPI, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület helyi csoportja, valamint a Jane Goodall Intézet ezúttal is várja az önkéntesek jelentkezését, akik a terelőfal felállításában segédkezhetnek szombaton.
forrás: MTI
Idén is mentik a békákat Farmoson
Feliratkozás:
Megjegyzések
(
Atom
)