Négyezer éves települést tárnak fel Dabas-Kakucs
közigazgatási határában a Magyar Tudományos Akadémia
Bölcsészettudományi Kutatóközpont (MTA BTK) Régészeti Intézet, a Poznani
és Kieli Egyetem szakemberei, akik a hároméves ásatáson a bronzkori
európai társadalmak kapcsolatrendszerét is kutatják.
A
falut a középső bronzkori Vatya-kultúra népe lakta, amelynek számos
települését és temetőjét tárták már fel a Duna mentén és a Duna-Tisza
közén. A legjelentősebb ismert település Százhalombatta közelében
található. Ez a népesség feltételezések szerint közvetítő szerepet
játszhatott a korabeli bronzkori társadalmak, Kelet és Nyugat, Észak és
Dél között - hangsúlyozta Kulcsár Gabriella ásatásvezető régész, az MTA
BTK Régészeti Intézet tudományos főmunkatársa az MTI-nek.
Ismertetése
szerint a Vatya-kultúra népének erődített települései sajátos
szerkezetük miatt érdekesek. Általában két részre tagolódtak - árokkal
körbevett központi magból és a hozzá csatlakozó, szintén árokkal
határolt nagyobb területű, külső településrészből. A népesség vert
agyagfalú lakóépületekben élt, halottaikat elhamvasztották, majd az
eltávozottak földi maradványait kerámiaurnákban helyezték végső
nyugalomra.
A Vatya-kultúra népe földműveléssel és
állattartással foglalkozott, a csontleletek tanúsága szerint
szarvasmarhát, juhokat, kecskéket tenyésztettek, de természetesen
halásztak és vadásztak, attól függően, hogy milyen területen éltek -
mondta.
"Jelentős volt a fémművességük, bronztárgyaikat a
települések feltárása során néha edényekbe zárva, kincsként találjuk
meg. Korábban azt feltételezték, hogy támadók elől rejtették el, ma már
úgy gondoljuk, hogy csupán a földben tárolták, őrizték, hogy később
felhasználhassák ezeket a tárgyakat, de akár áldozati ajándékok is
lehettek" - magyarázta a régész.
Foglalkoztak fazekassággal is,
viszonylag egyszerű, dísztelen agyagtálakat, urna jellegű
tárolóedényeket készítettek, ám közvetítői szerepük kerámiatárgyaikon
ötvöződő stílusjegyekben is megmutatkozik. "Valamilyen okból kevésbé
díszítették tárgyaikat, mint más népek, ugyanakkor beolvasztották más
vidékek díszítéseit, a dunántúli motívumokat éppúgy felhasználták, mint a
Maros vidékéről származókat" - jellemezte a Vatya-kultúra népét Kulcsár
Gabriella.
A hároméves nemzetközi projektet vázolva elmondta,
hogy az ásatásokban az MTA BTK Régészeti Intézet mellett részt vesznek a
Poznani és a Kieli Egyetem archeológusai. A feltárásokat az MTA, a
Nemzeti Kulturális Alap, valamint a Lengyel Kutatási Alap támogatja, s
az ásatáson az összes régészképzést végző hazai egyetem hallgatói is
dolgoznak.
Kulcsár Gabriella elmondta, az első adatok szerint a Dabas-Kakucs
közigazgatási határában lévő települést Kr.e. 1800 és 1600 között,
körülbelül háromszáz éven át lakhatták. Tízméteres, 5-7 méter széles,
alapozás nélküli lakóépületekben éltek, a házak egymás mellett sugár
alakban, a központ felé irányulva helyezkedtek el.
"Reméljük,
hogy az egész település szerkezetét képesek leszünk rekonstruálni. A
környéken több hasonló település is van, és a projekt keretében azt is
kutatjuk, hogy lakóik miként éltek egymás mellett. Mindez jó összképet
adhat a régió bronzkori történelméről, a korabeli népesség
kapcsolatrendszeréről" - hangsúlyozta Kulcsár Gabriella.
forrás: MTI
kép: Bruzák Noémi
