Hatvanöt éve uralkodik II. Erzsébet

Isten kegyelméből Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága és más birtokok, területek királynője, a Nemzetközösség feje, a hit védelmezője - hétfőn lesz hatvanöt éve, hogy II. Erzsébet királynő viseli a fenti címeket. 

Ő a negyvenedik angol-brit uralkodó azóta, hogy Hódító Vilmos 1066-ban megszerezte az angol trónt, de a 91. életévéhen járó királynő egyik elődjének sem adatott meg ilyen hosszú élet és ennyi idő ezen a trónon.
  
Az uralkodás nagy-britanniai hosszúsági rekordját már 2015. szeptember 9-én megdöntötte. Ezt a rekordot addig a napig üknagymamája, az 1901-ben, 82 évesen elhunyt Viktória királynő tartotta 63 évvel, hét hónappal és három nappal.
  
II. Erzsébet királynő hivatalosan zafírjubileumnak nevezett 65. uralkodási évfordulója jóval csendesebben telik majd, mint a 60. évforduló öt évvel ezelőtti gyémántjubileuma. Akkor az Egyesült Királyságban és a jórészt egykori brit gyarmatok alkotta Nemzetközösség 54 országában - köztük abban a 15-ben, amelynek II. Erzsébet királynő ma is az alkotmányosan elismert államfője - világraszóló ünnepségsorozattal köszöntötték az uralkodót.
  
Ezúttal azonban csak a Buckingham-palota melletti Green Parkban, illetve a Tower ősi erődje mellett felsorakozó tüzérségi díszszázadok tisztelgő sortüzei jelzik majd az évfordulót, a királynő az udvar tájékoztatása szerint családi körben tölti, és édesapja, néhai VI. György király emlékének szenteli a hétfői napot.
  
György király nem - és így idősebb leánya sem - volt egyenes ágon trónvárományos, mindketten György bátyja, VIII. Eduárd "jóvoltából" kerültek a brit trónra. Eduárd ugyanis a korona helyett egy elvált amerikai hölgy, Wallis Simpson kegyeit részesítette előnyben, és 1936. december 10-én, alig 327 napi uralkodás után, a koronázást meg sem várva távozott az Egyesült Királyság éléről, átadva helyét öccsének, Albert yorki hercegnek, aki csak uralkodói névként választotta a György nevet.
  
A magának való, zárkózott, beszédhibákkal küszködő, uralkodói szerepre egyáltalán nem törő új királyban valójában felesége, Erzsébet anyakirálynő tartotta a lelket, amíg lehetett. Nem sokáig lehetett: György király - bár népe nemzeti hősként tisztelte - a rároskadt felelősség, és főképp a háborús évek megpróbáltatásainak súlya alatt korán összeroppant, és 1952. február 6-án, alig 57 esztendősen elhunyt, a fiatal Erzsébetre hagyva az akkor még mindig világháborús sebeit gyógyítgató, súlyos áruhiány és kiterjedt jegyrendszer szorításában élő Egyesült Királyság trónját.
  
Erzsébet hercegnőt Kenyában érte atyja halálhíre. Amikor egy héttel korábban, férje, Fülöp herceg kíséretében elindult Afrikába, már ő is és az udvari illetékesek is sejtették, hogy nem látja többé nagybeteg édesapját. Poggyászában e meggondolásból fekete gyászruha is volt, valamint egy dosszié, amely trónra lépésének hivatalos írott deklarációját tartalmazta.
  
Első miniszterelnöke az eddigi tizenhárom közül Winston Churchill, a világháborús győző volt. A Kremlben és a Fehér Házban is még azok a vezetők ültek - Moszkvában Sztálin, Washingtonban Harry Truman -, akik közvetlenül részesei voltak a II. világháborúnak.
  
Az utóbbi húsz év négy brit miniszterelnöke közül három - Tony Blair, David Cameron és a jelenlegi kormányfő, Theresa May - már II. Erzsébet királynő trónra lépése után született, és a Blairt követő Gordon Brown sem volt még egyéves, amikor Erzsébetet a sors nem egészen 26 évesen, édesapja halálának pillanatában a trónra emelte.
  
Uralkodása alatt felépült, majd egy nemzedéknyi idő elteltével leomlott a berlini fal, és először látogattak űrhajósok a Holdra.
  
Ő volt az első brit uralkodó, akinek koronázását élő televíziós közvetítésben láthatták az alattvalók - legalábbis abban a 1,5 millió brit háztartásban, ahol 1953-ban már volt tévékészülék.
  
II. Erzsébet királynő uralkodásának eddigi hat év fél évtizede nem volt mentes családi megpróbáltatásoktól és tragédiáktól.
  
"Annus horribilis" - borzalmas év, mondta ki például 1992-re, könnyek között, az azóta szállóigévé vált minősítést.
  
Akkor vált nyilvánvalóvá ugyanis, hogy legidősebb fia, Károly trónörökös és Diana hercegnő egészen addig tündérmesének beállított házassága romba dőlt; különköltözésüket John Major miniszterelnök jelentette be az alsóházban.
  
Akkor vált el a királynő leánya, Anna hercegnő, abban az évben járták be a világsajtót a másodszülött fiú, András yorki herceg félpucér feleségéről, Sarah Fergusonról egy idegen férfi intim társaságában készült, súlyosan kompromittáló lesipuskás fotók, és akkor emésztették el a lángok a legősibb uralkodói rezidencia, a windsori kastély jelentős részét.
  
Az igazi "annus horribilis" azonban 1997 volt, Diana hercegnő - Károly trónörökös felesége - világszerte sokkot okozó párizsi autókatasztrófájának éve. Az udvari krónikások jórészt egyetértenek abban, hogy Diana halála és az azt megelőző kölcsönös házasságtörési, majd válási botránysorozat az utóbbi évszázad legnagyobb megrázkódtatása volt a brit monarchia életében, talán nagyobb, mint VIII. Eduárd lemondásának világraszóló botránya.
  
Mindezen megpróbáltatások közepette II. Erzsébet királynő - kifelé mutatott - rendíthetetlen nyugalommal és szilárdsággal tartotta egyben a monarchiát. Bár ezt a nyugalmat a sajtó és az alattvalók sokszor ridegségként érzékelték - így volt ez például a Diana halálát követő példátlan társadalmi felindulás idején is -, a történészszakma azonban teljes egyetértésben vallja, hogy a brit monarchia kizárólag II. Erzsébet kikezdhetetlen személyes tartásának köszönhetően élte túl az elmúlt hat és fél évtized hatalmas világtörténelmi változásait és családi megrázkódtatásait.

forrás: MTI

Leromboltatja Hitler szülőházát az osztrák belügyminiszter

Szakértők javaslatát elfogadva Adolf Hitler szülőházának lebontása mellett döntött az osztrák belügyminiszter. A braunaui ház helyére új épületet emelnek, amely karitatív vagy közigazgatási célokat fog szolgálni - közölte a politikusra hivatkozva a Die Presse című osztrák lap online kiadása hétfőn.

Wolfgang Sobotka szerint a háznak csak az alapzata marad meg. Ennek egyes források szerint azért van jelentősége, mert az épület a környező házakkal együtt épp a 17. századi alapzata miatt élvez műemléki védettséget.
    
A belügyminiszter közölte, már kedden elindítják a lebontással végződő projekt jóváhagyásának parlamenti folyamatát. 
    
A magántulajdonban lévő, de az állam által bérelt ingatlan évek óta üresen áll, felújításra szorul. A tulajdonos azonban nem engedi felújítani. Egyes vélemények szerint azért, mert nem akarja, hogy az épület veszítsen a náci diktátorhoz köthető jellegéből. A Die Presse szerint Gerlinde P. a közelmúltban jelezte, hogy fel akarja mondani a bérleti szerződést és értékesítené a házat. Az állam jelentkezett is vevőként, de a tulajdonos nem állt kötélnek, később már nem is reagált az állam részéről tett ajánlatokra. A belügyminisztériumban aggodalmak támadtak emiatt, és a kormány végül idén tavasszal úgy döntött, hogy az épület gazdájának kártalanítása mellett kisajátítja az ingatlant. Az erről szóló törvényjavaslatot nyáron fogadta el a kabinet.
    
Ezzel párhuzamosan egy történészekből, jogászokból és a belügyminisztérium munkatársaiból álló szakértői csoport a kormány felkérésére állásfoglalást dolgozott ki arról, hogy mi legyen az épület sorsa. Végül azt javasolták, hogy rombolják le. Ezt a véleményt Wolfgang Sobotka is osztja.
    
Amennyiben a parlament elfogadja a kisajátításról szóló törvényjavaslatot, a jövő év elején már le is bonthatják az épületet.
    
Hitler 1889-ben született a német határon fekvő kisvárosban. A nagyméretű saroképület, amelyben élete első éveit töltötte, 1938-ig egy helyi család tulajdonában volt. Akkor vásárolta meg a náci diktátor egyik bizalmasa, Martin Bormann. A nácik felújították és "kulturális központot" alakítottak ki benne.
    
A második világháború vége felé a nácik fel akarták robbantani, de az amerikai katonák megakadályozták őket ebben. A házat 1952-ben vásárolta vissza az eredeti tulajdonos, aki aztán bérbe adta. Működött a falai közt iskola és bank is, majd 1972-ben az állam vette ki, hogy sérült embereknek alakítson ki otthont benne. Az intézet 2011-ben modernebb helyre költözött. 
    
Az épület azóta áll üresen, gazdája azonban így is pénzt keres vele, a belügyminisztérium és Braunau városa ugyanis havi mintegy 4700 euró bérleti díjat fizet neki a Die Presse szerint. 
    
Korábban a kormány nem pártolta egyhangúan a belügyminiszter javaslatát az ingatlan lerombolásáról. Christian Kern kancellár hívta fel a figyelmet, hogy a ház lerombolásával kapcsolatban műemlékvédelmi aggályok merülhetnek fel. Hasonló fenntartásokat fogalmazott meg Reinhold Mitterlehner alkancellár is. 
    
Az UNESCO műemlékvédelmi szervezete, az ICOMOS ausztriai csoportja is Hitler szülőházának lerombolása ellen foglalt állást. 
    
Wolfgang Sobotka arra a felvetésre, amely szerint Hitler szülőházának lerombolása ellehetetleníti majd a náci kor feldolgozását, úgy válaszolt, hogy Ausztriában élő az emlékezés kultúrája, és a náci idők tudományos feldolgozását továbbra is támogatják. Azt azonban meg kell akadályozni szerinte, hogy Hitler szülőháza neonácik zarándok- és emlékhelyévé váljon.

forrás: MTI

A tojás szerelmi ajándék volt a legényeknek

A kedvesük meglocsolásáért kapott tojás szerelmi ajándék volt a legényeknek, ezért vigyáztak rá, szakítás esetén azonban összetörték vagy megették.

 
A gyerekeknek ezzel szemben nem volt olyan fontos a tojás, ők nem őrizgették.
  
A húsvéti időszak a keresztelésről, a keresztszülőkről is szól, ezért a kisebb fiúk hagyományosan a keresztanyjukat is meglocsolták.

Egy könyv szerint Ceausescu Magyarország elleni katonai akcióra készült 1989-ben

Egy könyv szerint Nicolae Ceausescu román kommunista diktátor 1989 nyarán a paksi atomerőmű elleni rakétatámadást készített elő. Erről Szőczi Árpád újságíró, Temesvár – A romániai forradalom kitörésének valódi története című könyv szerzője beszélt, amikor pénteken Temesváron bemutatták a kötetet.

A romániai diktatúra bukását kutató újságíró a budapesti történeti levéltárban bukkant 2013 novemberében egy olyan magyar hírszerzői jelentésre amely arról szólt, hogy Nicolae Ceausescu 1989 nyarán hét rakétát telepített a Kolozsvár melletti szászfenesi (Floresti) katonai egységbe, amelyeket a paksi atomerőműre állíttatott rá. A rakétákat arab közvetítéssel Kínából vásárolta. Ceausescu ugyanis attól tartott, hogy a magyarországi reformok Romániába is eljutnak, és őt is elsodorják.

Az újságírónak Németh Miklós akkori magyar miniszterelnök is megerősítette az információt. A volt magyar kormányfő arról is tájékoztatta, hogy a fenyegetés hatására Magyarország az Amerikai Egyesült Államokból és Japánból szerzett be rakétavédelmi rendszert.

Szőczi Árpád elmondta, Németh Miklóstól arról is értesült, hogy a magyar vezetés már 1988 óta együttműködött Victor Athanasie Stanculescu román tábornokkal, akit a történészek a Ceausescu-diktatúra megbuktatása egyik kulcsfigurájának tartanak. A román tábornokkal Kárpáti Ferenc akkori magyar honvédelmi miniszter állapodott meg 1988 nyarán arról, hogy együttműködnek, ha zavargások törnek ki Romániában.

 Szőczi Árpád Németh Miklóstól szerzett információi szerint a magyar katonai hírszerzés is segített a romániai felkelők oldalára átállt román hadseregnek abban, hogy megtalálják azokat a lőállásokat, ahonnan a Ceausescu rendszerhez hű fegyveresek a tömegbe lőttek Temesváron. Azt sem tartotta elképzelhetetlennek, hogy a temesvári hősök temetőjében eltemetett nyolc ismeretlen forradalmár között magyar titkos ügynökök is vannak.

Szőczi elmondta, Victor Athanasie Stanculescu tábornokot is próbálta megkérdezni, de a tábornok elutasította, hogy nyilatkozzon.

Az újságíró úgy vélte, a romániai forradalommal kapcsolatos hírszerzői szálak egyáltalán nem jelentik azt, hogy Tőkés Lászlót valamely titkosszolgálat irányította volna ellenállásában. Ő nem tudott a háttérben zajló titkosszolgálatok aktivitásáról.

Ritka, 2500 éves "női pecsét" került elő Jeruzsálemben

Ritka, 2500 éves pecsétet ástak ki izraeli régészek egy jeruzsálemi ásatáson, egy nő neve olvasható rajta - írta a The Jerusalem Post.

   
"Kivételezett jogi helyzete lehetett a pecsét tulajdonosának kora többi asszonyához képest, ami lehetővé tette, hogy tulajdona és üzleti vállalkozása legyen" - közölte az izraeli régészeti hivatal (IAA) hétfőn.
   
A féldrágakőből készült pecsétre ősi héber betűkkel, tükörírással az Elihana bat Gael nevet és a nő apjának nevét írták. A közelben egy másik pecsétet is kiástak, ez a felirat szerint egy Sza'arajahu ben Sabenjahu nevű férfié volt.
   
A ritka leletet egy, az óváros falain kívül eső ásatási helyen, egy terméskövekből épült komplexumban fedezték fel kilenc évnyi ásás után.
   
Az IAA megbízásából folyó munka vezetői szerint az ősi épület valaha igazgatási központ lehetett.
   
Doron Ben-Ami, Jana Csekhanovec és Szalome Kohen közleményükben azt írták, a névre szóló pecséteket, mint Elihanaé és Sza'arajahué, dokumentumok aláírására használták, gyakran gyűrűbe foglalták, hogy a tulajdonos mindig magánál hordhassa őket.
   
Hagaj Miszgav, a jeruzsálemi Héber Egyetem kutatója szerint az eddig feltárt pecsétek csak igen kis részének volt nő a tulajdonosa.
   
"Az Elihana név nem szerepel a Bibliában, a nő kilétéről semmilyen más információ nincs, ám a tény, hogy pecsétje volt, előkelő társadalmi helyzetére utal" - mondta Miszgav.

A Parlamentben állítják majd ki a Lengyelországban őrzött 56-os zászlót

Az Országgyűlési Múzeum állandó kiállításán lesz látható az az 1956-os lyukas forradalmi zászló, amelyet korábban negyven éven át őriztek Lengyelországban, a magyar-lengyel barátság jelképeként.

 

A közleményben az áll: a magyar forradalmat jelképező zászlót 1956. november 3-án ajándékozta a Fővárosi Autótaxi Vállalat munkástanácsa azoknak a lengyel fiataloknak, akik a krakkói orvostudományi egyetem forradalmi diákszövetségének segélyszállítmányát hozták Magyarországra.

A relikviát a diákszövetség egyik tagja vitte magával Lengyelországba, és több hónapig az egyetemi újság szerkesztőségének falát díszítette.

A szerkesztőségből 1957-ben az orvosegyetem kollégiumába került át, majd Jerzy Michalewski, az újság akkori szerkesztője rejtegette csaknem negyven éven át.

Az egykori szerkesztő "a lengyel-magyar történelmi sorsközösség ékes példájaként" 1995. június 16-án visszaajándékozta a magyar nemzetnek.

A forradalmi ereklye ezután az 1956-os Intézet gyűjteményébe került.
  
A történelmi relikviát a hétfői, budapesti magyar-lengyel kormányfői találkozó alkalmából Bellavics István, az Országgyűlés közgyűjteményi és közművelődési igazgatója mutatta be Beata Szydlo lengyel és Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek, valamint Kövér László házelnöknek.
  
A zászlót restaurálás után végleges helyén, az Országgyűlési Múzeum állandó kiállításán láthatja majd a közönség, várhatóan tavasztól.

VIII. Henrik angol király dühkitörései

VIII. Henrik angol király (1491-1547) dühkitöréseit és kiszámíthatatlan viselkedését olyan sorozatos traumás agysérülések okozhatták, amelyek a mai amerikaifutball-játékosoknál és más sportolóknál is megfigyelhetőek - vélik Yale Egyetem kutatói.

 

A hirtelen, erős ütések miatt keletkező traumás agysérülés megmagyarázhatja az anglikán egyházat megalapító király életének utolsó évtizedét megnehezítő emlékezetkieséseket, dühkitöréseket, fejfájást, álmatlanságot, az érzések kontrollálására való képtelenséget, valamint az esetleges nemzésképtelenséget is.

"Nagyon érdekes belegondolni abba, hogy a modern európai történelem talán örökre megváltozott egy fejet ért ütés miatt" - mondta Arash Salardini, a Yale Egyetem neurológusa, a kutatásaikat összegző tanulmány fő szerzője.

VIII. Henrik 1534-ben szakított a katolikus egyházzal, és létrehozta a Rómától független anglikán egyházat, amelynek feje ő maga lett. Az egyházszakadás egyik kiváltó okaként szokás hivatkozni arra, hogy a pápa helytelenítette VIII. Henrik első házasságának felbontását, valamint a néhány évvel később kivégzett Boleyn Annával kötött második házasságot.

A kutatásban részt vevő Muhammad Qaiser Ikram és Fazle Hakim Saijad az uralkodó számos levelét és más történeti forrásokat is elemeztek, így próbálva rekonstruálni VIII. Henrik kórtörténetét és azokat az eseményeket, amelyek hozzájárulhattak betegségeihez. Eredményeik megerősítik néhány történész azon felvetését, hogy lovagi tornákon szerzett sérülések okozhatták a király későbbi viselkedési és egészségi problémáit.

Az uralkodó a harmincas éveiben két komoly fejsérülést is szenvedett: 1524-ben áthatolt sisakrostélyán ellenfele lándzsája egy lovagi tornán, egy évvel később pedig fejjel előre esett egy patakba, amelyet megpróbált rúddal átugrani. A kutatók szerint azonban a király egyre inkább kiszámíthatatlanná váló viselkedését egy 1536-os lovagi tornán bekövetkezett baleset okozta. Ekkor egy ló zuhant VIII. Henrikre, aki két órán át nem nyerte vissza eszméletét.

"A történészek egyetértenek abban, hogy a király viselkedése megváltozott 1536 után" - hangsúlyozta Arash Salardini, megjegyezve, hogy a fiatal Henrikről született leírások egy bölcs katonai és politikai döntéseket hozó, higgadt, intelligens férfiról szólnak. Viselkedése később gyökeresen megváltozott, hajlamos lett a feledékenységre és a dühöngésre.

A tudósok szerint néhány forrás alapján még az is elképzelhető, hogy a fejsérülések mellékhatásaként az uralkodó esetleg hormontermelési zavarokkal, metabolikus szindróma nevű anyagcserezavarral, valamint ebből fakadóan nemzésképtelenséggel küszködött.

A kutatók által korábban felvetett más betegségek - szifilisz, cukorbetegség vagy az elhízással járó Cushing-szindróma - a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kevésbé valószínűek - olvasható az amerikai egyetem honlapján közzétett tanulmányban, amelynek végkövetkeztetése szerint a traumás agysérülés a legjobb magyarázat a király viselkedési rendellenességeire.

http://phys.org/news/2016-02-henry-viii-brain-injury-nfl.html

A világ legnagyobb földalatti városát fedezhették fel Törökországban

A világ legnagyobb ősi földalatti városát találhatták meg a törökországi Kappadókiában egy városfejlesztési projekt során.

A Hürriyet Daily News című török lap beszámolója szerint egy új városnegyed építése közben, a földmunkák során egy 5000 éves, legalább hét kilométer összjárathosszúságú földalatti városra bukkantak a nevsehiri erőd alatt. Az újság a 2014-es év régészeti felfedezésének minősítette a barlangváros megtalálását.

A többi kappadókiai földalatti városhoz hasonlóan az újonnan felfedezett település is alagutakból, rejtett templomokból és menekülőaknákból áll. A Hürriyet Daily News szerint az egyelőre még nem teljesen feltárt barlangváros valószínűleg nagyobb, mint a térség legnagyobb és legismertebb hasonló létesítménye, a 11 szinten a föld alatt elterülő, 600 bejárattal rendelkező derinkuyui földalatti város, ahol hajdan akár 20 ezer ember is lakhatott, sőt lehetséges, hogy az egész földkerekség legnagyobb földalatti településére bukkantak.

 A helyet védettnek nyilvánították, a városfejlesztést egyelőre máshol folytatják. A barlanglakásokból eddig 44 régészeti leletet emeltek ki, de ezekről nem tudni közelebbit.

 Hasan Ünver nevsehiri polgármester szerinte a város többi kerülete alatt elterülő többi földalatti város "még a konyhája sem lehetne" az erőd alatt most felfedezett "metropolisznak".

 Több mint 200, rejtett átjárókkal, titkos termekkel és ősi templomokkal teljes földalatti falujával és alagútvárosával Kappadókia a világ egyik legérdekesebb és legnagyobb barlanglakó térsége - jegyezte meg a hírrel kapcsolatban az Ancient Origins hírportál.

http://www.hurriyetdailynews.com/massive-ancient-underground-city-discovered-in-turkeys-nevsehir-.aspx?PageID=238&NID=76196&NewsCatID=375
http://www.ancient-origins.net/news-history-archaeology/massive-5000-year-old-underground-city-uncovered-cappadocia-turkey-002507

Megmutatják magukat a szabadkőművesek

Titkos jelekkel ismerik fel egymást, a tagok számát hatmillióra becsülik szerte a világban. 

A szabadkőművesek zártkörű, de nem titkos mozgalom, melynek hamburgi páholya most úgy döntött, hogy megalakulásuknak évfordulóján nyit a nagyvilág felé, és párbeszédet kezdeményez a lakossággal, és egy nagy szabadkőműves találkozót is rendez.

A főleg férfiakból álló szövetségnek olyan tagjai voltak, mint Chaplin, Karinthy vagy Márai; a magyar páholyok tagjainak száma százas nagyságrendű.

Pontosan 275 évvel ezelőtt alapították Hamburgban a szabadkőművesek első német páholyát, aminek örömére a helyi szabadkőművesek úgy döntöttek, itt az ideje, hogy leépítsék az irányukba táplált társadalmi előítéleteket - írja a Welt című német lap online kiadása. Ezért az ősszel több olyan rendezvényt és kiállítást is terveznek Hamburgban, ami megismerteti a nagyközönséggel a hagyományokban gazdag mozgalmat.

Egyebek mellett azt szeretnék megmutatni, hogy a szabadkőműveseket bátran meg lehet szólítani, és hogy ők is tagjai a társadalomnak - mondta a Weltnek a német szabadkőművesek szóvivője, Oliver Barckhan. Kimondottan introvertált mozgalom az övék, a 18. század óta csak nagyon ritkán lépnek nyilvánosság elé. Pedig még most is öt számjegyű a tagságuk: a lap szerint jelenleg 400 szabadkőműves páholy működik Németországban, körülbelül 14 ezer taggal. Túlnyomórészt férfiszövetségekről van szó.

A hamburgiak nem csak a külvilágot szeretnék megszólítani, hanem a világ többi szabadkőművesét is: szeptember 28. és 30. között egy nagy ünnepi programmal várnak közel 3000 szabadkőművest a világ minden pontjáról. Az eseményt Hamburg ex-polgármestere, a kereszténydemokrata Ole von Beust is támogatja.

163 éve Magyarországon

A szabadkőművesek hagyománya Angliából indult: 1717-ben alapították az első úgynevezett nagypáholyt. Alig húsz évvel később követte ezt Hamburgban Németország első páholya, míg Magyarországon 163 éve jelentek meg az első szabadkőművesek. Működésüket előbb 1920-ban, majd 1950-ben tiltották be a többi országos civil egylettel együtt. A tiltások hatására a mozgalom fejlődése megtorpant, bár 1945-ben öt évre feltámadt a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy.

"A tiltás ellenére a Rotary Klub 1928-as megalakulása után, annak keretében legálisan működtek. A Rotary szervezetet 1905-ben Chicagóban a szabadkőművesek hozták létre, akik így hidalták át azt a páholy regulát, miszerint tilos az üzleti ügyekről tárgyalni" - olvasható a Sansz című lap 2005-ös 9. számában. Innen az is kiderül, hogy a 90-es évek elején újjáalakult Rotary kluboknak már nincs közük a szabadkőművesekhez.

A rendszerváltással a szabadkőműves páholyok ismét szabad utat kaptak, 1992-ben Napraforgó néven az első női páholy is megalakult Magyarországon. A jelenlegi hazai szabadkőműves taglétszám százas nagyságrendű. A Galilei páholy oldala szerint a honi szabadkőművesség cégbíróságon bejegyzett, adószámmal rendelkező egyesületként működik; melynek alkotmánya, története, alapelvei és céljai nyilvánosan megismerhetők. A szabadkőművesek szerint ugyanis zártkörű, de nem titkos társaság az övék.

Humanista, emberbarát értékrend

Mindig rengeteg mendemonda keringett körülöttük. Egyik leggyakoribb, hogy voltaképp egy összeesküvőkből álló titkos szövetség. Ez a nézet nyilvánvalóan a rituálékra vezethető vissza. A Welt szerint ilyen alkalmakkor a férfiak ma is fekete szmokingot, cilindert, fehér kesztyűt, fehér kötényt és a páholy emblémáját viselik. Vannak olyan titkos jeleik is, amelyek segítségével felismerik egymást.

A szabadkőművesek külsőségeinél fontosabb a belső életük. Politikailag és vallásilag is függetlennek tartják magukat. A szabadkőművesek a saját bevallásuk szerint minden korszakban elkötelezve érezték magukat a tolerancia, a szabadság, a szociális igazságosság és a testvériség iránt. A Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy Alkotmányának I. alaptörvénye így fogalmaz: "A szabadkőművesség filozofikus, filantropikus és progresszív intézmény. Célja a közerkölcsiség, művelődés és felebaráti szeretet terjesztése és a jótékonyság gyakorlása."

Világszerte ténykednek szabadkőműves csoportok, jelenleg hatmillióra becsülik a szabadkőművesek számát. A mozgalom különösen Amerikában erős.

A szabadkőművesség eredete a szabadnak született kőfaragókhoz vezethető vissza, ők építették a középkori dómokat. A gyakran évtizedeken át tartó építkezések során a férfiak az úgynevezett páholyokban laktak együtt. Ott hozták létre a közös életre vonatkozó szabályokat és őrizték építészeti művészetük titkát. Az összetartozás szimbólumai a kezdetektől fogva - egyebek mellett - a szögmérő és a körző.

A szabadkőművesekhez olyan ismert emberek csatlakoztak, mint Mozart, Goethe, Voltaire, Mark Twain, George Washington, Henry Ford, Louis Armstrong, John Wayne és Charlie Chaplin. Híres magyar tagok voltak Benedek Elek mesemondó, Karinthy Frigyes író, Szabó Ervin könyvtárigazgató és társadalomtudós, Márai Sándor író és még sokan mások.

A náci, majd a kommunista rezsim üldözte a szabadkőműveseket. Előbbiek olyan propagandát terjesztettek, mely szerint a szabadkőművesek egy világméretű összeesküvésen dolgoznak, és 1934-ben be is tiltották a páholyokat. A volt szocialista országok sem nézték jó szemmel a szerveződést és szintén betiltották.

Aki csatlakozni akar a mozgalomhoz, ma is "jó hírnevű szabad férfi" kell, hogy legyen, nem lehetnek tartozásai és büntetve sem lehet. Az alsó korhatár - Magyarországon legalábbis - 24 év. A csatlakozni szándékozónak saját magának kell kezdeményeznie felvételét, a szabadkőművesek ugyanis nem toboroznak fesztiválokon vagy másutt.

forrás: [origo]

Középkori földrengés megváltoztatta a Pó folyását

Egy középkori földrengés megváltoztatta a Pó folyását, északra tolva Itália leghosszabb folyóját - erre a következtetésre jutottak a trieszti Nemzeti Oceanográfiai és Kísérleti Geofizikai Intézet kutatói.

  
Fontos megismerni a múltbéli földrengéseket, hiszen a valamikori szeizmikus aktivitás alapján következtetni lehet egy-egy régió jelenkori veszélyeztetettségére - olvasható a trieszti intézet honlapján, valamint a LiveScience hírportálon.
  
Livio Sirovich és Franco Pettenati geofizikusok Ferrara környékének geológiai múltját kutatták, azt a térséget, amelyet 2012 májusában két nagy erejű földrengés sújtott.
  
Számításaik szerint az elmúlt 2800 év során a földrengések miatt a Pó több "lépésben" 20 kilométerre "vándorolt" észak felé Guastella és Ficarolo települések közötti területen. A legjelentősebb változásokat az 5,8-as erősségű földrengés idézte elő, amely 1570 novemberében rázta meg Észak-Itáliát, majd a térségben 1571 februárjáig kétezernél több utórezgést regisztráltak. A természeti csapást különösen Ferrara szenvedte meg, amelynek a felét lerombolta a földrengés. A pusztítások nyomán dolgozta ki Pirro Ligorio 16. századi olasz építész az első földrengésbiztos épületek terveit.
  
Livio Sirovich és Franco Pettenati a korabeli feljegyzések sokaságát áttanulmányozva rekonstruálta a 16. századi földrengés részleteit, majd az összegyűjtött adatokat komputeres modellezéssel egészítették ki. Számításaik szerint az 1570-es földrengés következtében 10-15 centiméterrel emelkedett meg a folyó jobb partja, a Pó deltája pedig 40 kilométerre északra, a jelenlegi helyére "költözött".
  
A geofizikusok meghatározták a földrengést generáló törésvonal pontos helyét is. A geológiai képződmény Ferrarától 14 kilométerre északkeletre húzódik, egy úgynevezett vakvetőről, azaz olyan törésről van szó, amelyet üledékrétegek borítanak, így a felszínen nincs látható nyoma.
  
Korábban azt feltételezték, hogy mind a középkori, mind a három évvel ezelőtti pusztító földrengésnek egy és ugyanaz volt a kiindulópontja, az olasz geofizikusok viszont bebizonyították, hogy 2012-ben a lökéshullámoknak egy másik törésvonal volt a forrása.
  
A kutatásról az Amerikai Geofizikai Szövetség folyóiratában, a Journal of Geophysical Research című szaklapban jelent meg tanulmány.

http://www.ogs.trieste.it/en/content/course-po-river-changed-after-earthquake-ferrara-1570
http://www.livescience.com/51862-medieval-earthquake-moved-po-river.html

Tutanhamon sírkamrája rejtheti Nofertiti maradványait egy brit régész szerint

Az aranymaszkjáról közismert egyiptomi fáraó, Tutanhamon sírja rejtheti a Királyok völgyében a gyönyörű mellszobráról híres egyiptomi királyné, Nofertiti maradványait egy ismert brit régész szerint.

 
Nicholas Reeves, az Arizonai Egyetem tanára azt állítja, hogy a gyerekkirály sírkamrájának falait nagyfelbontású digitális képalkotási eljárással megvizsgálva talált két befalazott és mindeddig észrevétlenül maradt átjárót, amelyek egyike mögött egy raktárhelyiség, a másik mögött viszont az egyedülálló szépségéről és nagy hatalmáról ismert Nofertiti sírja rejtőzhet. A királynéról DNS-vizsgálatok eredménye alapján egyes tudósok feltételezik, hogy ő volt Tutanhamon anyja.
  
A kutatókat régóta foglalkoztatja Tutanhamon sírkamrájának visszafogott mérete - emlékeztetett keddi számában a The Times című brit napilap. Nicholas Reeves szerint viszont ennek az az oka, hogy a gyerekkirály sírját egy másikból alakították ki, és a 18 évesen elhunyt uralkodó közösen van eltemetve Nofertitivel, akinek sírkamráját a gyerekkirályénak az északi fala mögött valószínűsíti. A falak díszítése sem stimmel, három falon egyforma, a negyediken viszont korábbi időkből származó vallási jelképek vannak.
  
A szakértő azt is feltételezi, hogy valójában Nofertiti volt a rejtélyes Nofernoferuaton vagy Szemenhkaré, amely nevek felbukkannak a Tutanhamon sírjában talált tárgyak némelyikén. Monográfiájában Reeves azt írja, a gyerekfáraó 1922-ben megtalált sírjából előkerült lenyűgöző kincsek - köztük a híres halotti maszk - korábbi temetéseknél használt tárgyak újrahasznosításai.
  
Nofertiti Ehnaton fáraónak, a XVIII. dinasztia tizedik uralkodójának a felesége volt. Sírjának holléte az egyiptológia mindmáig talán legnagyobb megoldatlan rejtélye. Tudósok egy része feltételezi, hogy a férje által alapított fővárosban, Amarnában helyezték nyugalomra, míg mások úgy vélik, holtteste egyike két múmiának, amelyeket korábban a Királyok völgyében találtak.
  
Nicholas Reeves elméletét megfontolásra érdemesnek nevezte a Manchesteri Egyetem neves egyiptológusa, Joyce Tyldesley. "Nem lenne meglepő, ha Tutanhamon sírjának lennének további helyiségei, de ezt a jelenlegi rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nehéz megállapítani" - mondta. Azt viszont meglepőnek találná, ha a sírt Nofertiti eredeti vagy első sírjaként építették volna, szerinte ugyanis nagyon valószínű, hogy a királyné még a férje uralkodása alatt meghalt, s így Amarnában temették el. "Az, hogy testét aztán Tutanhamon átszállíttatta-e Thébába, nehéz megmondani" - fogalmazott.

Hozzátette viszont, erős bizonyítékok vannak arra, hogy a gyerekkirály az uralkodócsalád több tagjának maradványait elvitette Amarnából. Őket azonban a kutató szerint a nyugati völgyben, és nem a Királyok völgyének közepén temették el újra.

A finnugor hazugságot 1821-ben találták ki

Kiszely István magyarságkutató megtalálta a levéltárban a bécsi kancelláriának azt a levelét, amelyben leírják, hogy a rebellis magyaroknak olyan őstörténetet írjanak, amelyre nem lehetnek büszkék.

Meg is találták céljukhoz a megfelelő embert a Magyar Tudományos Akadémián két német anyanyelvű nyelvész, Budenz József és Hunfalvy Pál (született Paul Hunsdorfer) személyében. Hunfalvy kezdetben a török-magyar nyelvrokonságot támogatta, majd Budenz hatására a finnugor nyelvrokonság mellett tette le voksát. Tudományos körökben éles vita indult a török és finnugor eredet kérdésében. 

Megjelent Vámbéry Ármin: „Magyar és török-tatár szóegyezések”  c. könyve. Ezzel szemben Hunfalvyék érdemi érvek helyett csak a Magyar Tudományos Akadémia tekintélyét használták fel, ahol köreik a Bach-korszakban hatalomra jutottak. A Vámbéry elméletét hangoztató tudósok nem kaptak állást az Akadémián.  Az akadémista nézet szerint őseink az Ob partján, az Uraltól Keletre együtt éltek a finnekkel. Tehát a magyarság eredetét bizonyító történelmünk a monarchia politikájának része volt! Ezek szerint őseink az Ural-hegységen átkelve halászó-vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak. 

A szlávoktól tanulták a földművelést, állattartást.  Attilának kutya szarva volt, fosztogatott és embervért ivott.

Ez a nézet ma is tartja magát a hivatalos tudományos körökben. Nem rendítette meg a hatalmukat féltő tudósokat az sem, hogy a finnek 2003-ban átírták tankönyveiket, mert a modern genetikai vizsgálatok rámutattak, hogy nincs rokonság a két nép között.

Kiszely István őseink eredetét kutatva rátalált a sárospataki levéltárban olyan négyszázhatvan éves történelem tankönyvre, amely azt állítja, hogy a magyarok három hullámban jöttek be a Kárpát-medencébe: 361-ben, mint hunok, 568-ban, mint avarok, majd 895-ben Árpád népe. Végül az 1200-as években a jászok és a kunok is elfoglalják a kárpát-medencei területeiket. Ugyanabból a törzsszövetségből származnak, amelyből az őseink. Ugyanolyan kinézetűek, mint mi vagyunk, ugyanaz a motívumviláguk, ugyanaz az írásuk. A rovásírással nem volt szabad foglalkozni. Nem volt szabad a tizenkilencedik században propagálni! Aki a közép-ázsiai eredetű, turáni magyarságról beszélt, az már mindenféle -ista volt. Ugyanis Turánban lejegyezték a kultúránkat, leírták az öntözéses gazdálkodásunkat, a kereskedelmünket, a hangszereinket.

Ezzel szemben a Monarchia történészeinek felfogásában nekünk űzött, hajtott, gyűjtögető, halászó népnek kellett lenni!

163 finnugor szavunk van és 2700 török szavunk. Magna Hungárián 50 évet tartózkodtunk, ahol átvettük ezeket a finnugor szavakat. Ötven év alatt mi is átvettünk százhatvanhárom szót az angolból: flopy, disc, meg winchester!

A mitokondriális DNS vizsgálatok kimutatták, hogy a magyarságnak semmi köze a finnugorokhoz, legközelebbi rokonaink a belső-ázsiai török népek.

Videó!

forrás: SzínesHir.hu

Az óegyiptomi balzsamozók "praktikáira" derült fény

Az óegyiptomi balzsamozók "praktikáira" derült fény a Manchesteri Múzeum és a Manchesteri Egyetem kutatóinak köszönhetően, akik állatmúmiák röntgen- és CT-vizsgálata során kimutatták, hogy az esetek harmadában a pólyák üresek.

    A vizsgálatot a Manchesteri Múzeum októberre tervezett kiállítására készülve végezték el, több mint 800 állati múmiát szkenneltek. Mint kiderült, a pólyák a legkülönfélébb állatok földi maradványait, madarak, macskák, kutyák, krokodilok, majmok, íbiszek bebalzsamozott tetemét rejtették - olvasható a BBC honlapján, amelynek Horizon című programja nyomon követi a projektet.

 Az esetek harmadában teljes állati tetemeket balzsamoztak be, amelyek meglepően jó állapotban maradtak fenn. A múmiák további harmada testrészeket tartalmazott, míg körülbelül ugyanennyi esetben a balzsamozók által használt gyolcs nem rejtett semmilyen csontmaradványt.

Lidija McKnight, a Manchesteri Egyetem egyiptológusa a felfedezés kapcsán kifejtette, hogy régóta feltételezték, nem minden állati múmia "tartalmazza" azt, amit kellene. A kutatókat azonban meglepte, hogy az esetek harmadában üresek voltak a pólyák, amelyek legfeljebb tojáshéjat, tollakat és egyéb szerves anyagokat rejtettek.
 
Magyarázata szerint míg az emberek esetében a balzsamozás a test túlvilági létre való megőrzésére szolgált, az állati múmiák fogadalmi ajándékok voltak, hiszen az óegyiptomi isteneket állatok alakjában jelenítettek meg. Ily módon az állatmúmiák az istenekkel való kapcsolatot testesítették meg, ezért az ókori Egyiptomban óriási igény volt rájuk. Az eddigi feltárások során körülbelül 30 nagy kiterjedésű katakombát fedeztek fel, amelyeket a padlótól a plafonig megtöltöttek a bebalzsamozott állati tetemek. Minden temetkezési hely egy-egy állatfaj múmiáinak volt "fenntartva".

A tudósok számításai szerint körülbelül 70 millió állatot balzsamoztak be a Nílus menti birodalomban.

 "Ipari méreteket öltött a balzsamozás" - fogalmazott Campbell Price, a Manchesteri Múzeum kurátora, aki szerint a mumifikáláshoz a "nyersanyagot" kiterjedt tenyésztési programok révén biztosították. Ennek ellenére a múmiakészítők krónikus "alapanyaghiányban" szenvedhettek, komoly erőfeszítést igényelt a kereslet kielégítése.
 
Bár a pólyák az esetek jelentős részében csak állati testrészeket tartalmaztak vagy gyakorlatilag üresek voltak, nincs szó csalásról. A zarándokok vélhetően tudták, hogy a múmiák nem egész állatot tartalmaznak, hanem csak testrészeket vagy olyan tárgyakat, anyagokat - például fészket vagy tojáshéjat -, amelyekkel szoros kapcsolatban álltak életük folyamán az állatok.

"Felhasználtak mindent, amit tudtak és gyakran a legdíszesebb múmiák belseje bizonyult üresnek" - magyarázta Campbell Price.

http://www.bbc.com/news/science-environment-32656743

A hüllők evolúciós családfáját rajzolták újra amerikai kutatók

A gyíkok és a kígyók nagy csoportjainak egymáshoz való viszonyát rajzolták meg újra amerikai kutatók, akik az evolúciós családfán elhelyezték a kréta időszak gigantikus tengeri csúcsragadozóit, a dinoszauruszokkal együtt 65 millió éve kihalt moszaszauruszokat is.
   

Az Arizonai Egyetem, a San Diegó-i Állami Egyetem, a Smithsonian Intézet, a Brigham Young Egyetem és a Mississippi Egyetem kutatóinak tanulmánya a PLoS ONE folyóiratban látott napvilágot.
   
A pikkelyes hüllők (Squamata) az egyik legváltozatosabb rend, amelybe a kígyók és gyíkok több mint 9000 ezer jelenleg élő faja tartozik. Tanulmányozásuk egyebek mellett azért fontos, mert például a mérgeskígyók marása több tízezer életet követel évente. Ugyanakkor a kígyóméreg számos orvosság, így szívgyógyszerek, diabétesz kezelésére alkalmazott készítmények nélkülözhetetlen komponense. A gyíkok és kígyók modellrendszerekként szolgálnak különösen az ökológiai és evolúciós biológiai kutatások számára - olvasható a PhysOrg hírportálnak a tanulmányt összefoglaló ismertetőjében.
   
A Squamata rend kutatását megnehezítik a pikkelyes hüllők evolúciós családfája körüli tudományos viták - a hagyományos anatómiai-morfológiai szempontú osztályozás ugyanis egészen más eredményeket ad, mint a molekuláris alapú megközelítés. Különösen éles vitákat vált ki a leguánalakúak (Iguania) alrendágának más gyíkokhoz és a kígyókhoz való viszonya. A leguánalakúak alrendágába a tüskés békagyíkok, (Phrynosoma), a közönséges repülőagámák (repülő sárkány/Draco volans), továbbá a vastagnyelvű gyíkok (Basiliscus) tartoznak.
   
Az ellentmondásokat vázolva John J. Wiens, az Arizona Egyetem professzora elmondta, hogy az anatómiai megközelítés alapján a leguánalakúak a családfa legalján helyezkednek el, míg a DNS-adatokból kiindulva lényegesen később fejlődtek ki, és sokkal közelebbi rokonságban állnak a kígyókkal, valamint a lábatlangyík-alakúakkal (Diploglossa, vagy Anguimorpha).
   
A kutatócsoport a gyíkok és kígyók anatómiai és molekuláris jellemzőit tartalmazó eddigi legnagyobb adatbázisát elemezte. Mint kiderült, a kétféle paraméterrendszer együttes vizsgálata a molekuláris megközelítésű osztályozás eredményeit támasztja alá, a kígyókhoz és lábatlangyík-alakúakhoz sorolva az Iguania alrendágat.
   
A korábbi félreértések okát taglalva Wiens professzor kifejtette, hogy a leguánalakúak nyelvük segítségével kapják el zsákmányukat, míg a kígyók és a többi gyík állkapcsaik segítségével vadászik. A tudósok korábban számos olyan étrendbeli, viselkedési és anatómiai különbséget is dokumentáltak, amelyek a kétféle vadászati módszerrel látszottak összefüggést mutatni. A kígyók és a gyíkok legközelebbi élő rokona viszont, az újzélandi hidasgyík (tuatara/ Sphenodon punctatus) viszont szintén a nyelvével ejti foglyul a kiszemelt prédát. Ily módon a morfológiai jellemzők, amelyek alapján a leguánalakúakat a családfa bázisába sorolták, a különböző táplálkozási módok kialakulásával kapcsolatos párhuzamos evolúciót tükrözi.
   
A kutatócsoport kiderítette a moszaszauruszfélék eredetét is, amelyeknek a kígyók a legközelebbi rokonaik, nem pedig a lábatlangyík-alakúak és egyéb, a családfa legalján helyezkedő más gyíkok, mint korábban feltételezték.
   
http://phys.org/news/2015-04-reptilian-family-tree.html

Pestisjárvány is hozzájárulhatott a római birodalom összeomlásához

A 6-8. században lezajlott pestisjárvány is hozzájárulhatott a római birodalom végső széthullásához - állapították meg kutatók csontvázakon végzett DNS-vizsgálatokra támaszkodva.  

A Yersinia pestis baktérium által kiváltott betegséggel általában két, emberek százmillióit elpusztító járványt kötnek össze. A fekete halál néven emlegetett járvány az egyik legszörnyűbb volt az emberi történelemben: a középkorban, 1348 és 1350 között tetőzött Európában, és becslések szerint a földrész lakosságának 30-60 százalékát kiirtotta, a világ népességét 450 millió főről 350-375 millió főre apasztva. A bubópestis valószínűleg Kínából indult, és a selyemúton érte el a Krím-félszigetet. Onnan a kereskedőhajókon gyakran megjelenő házi patkányok bolhái révén terjedt el Európában. A 19-20. században újabb, ugyancsak a Yersinia pestis baktérium okozta járvány (modern pestis) söpört végig a világon, Európán kívül Afrikát, Amerikát, Ausztráliát és Ázsiát is érintve.

Eddig homály fedte viszont, hogy mi válthatta ki az 527-565 között uralkodó Jusztinianosz (Justinianus) bizánci császárról elnevezett járványt, amely feltételezések szerint több mint százmillió ember halálát követelte a 6-8. században.

A LiveScience tudományos hírportál beszámolója szerint kutatók a rejtély megoldása érdekében DNS-elemzést végeztek egy hatodik századból származó bajorországi sírhelyen talált csontvázakon, amelyek gazdái bizonyíthatóan a jusztinianoszi járvány áldozatai voltak. A vizsgálat bebizonyította, hogy az akkori dögvészt is a Yersinia pestis baktérium idézte elő.

Barbara Bramanti, a mainzi Johannes Gutenberg Egyetem archeogenetikusa kifejtette, hogy a 6-8. századi pestis - a két másik, későbbi hullámhoz hasonlóan - szintén Ázsiából eredt, és elképzelhetően Afrika felől érkezett Európába.

Történészek szerint a jusztinianoszi pestis tombolása előmozdíthatta a római birodalom maradványainak összeomlását.

A DNS-vizsgálat eredményeit részletesen ismertető tanulmány a PLOS Pathogens című szakmai folyóiratban jelent meg.

(http://www.livescience.com/29498-plague-helped-destroy-roman-empire.html)

forrás: MTI

kép: 

A legújabb DNS-elemzések szerint mégis Nofertiti lehetett Tutanhamon anyja

A legújabb DNS-elemzések alapján mégis Nofertiti királyné lehetett a leghíresebb egyiptomi fáraó, az aranymaszkjáról közismert gyerekkirály, Tutanhamon anyja - állítja egy francia archeológus.

  

A korábbi DNS-tesztekből és komputeres tomográfiai vizsgálatokból (CT) az már egyértelműen kiderült, hogy Tutanhamon apja Ehnaton fáraó volt, ám anyját illetően az a közkeletű felfogás alakult ki, hogy nem az uralkodó felesége, Nofertiti (más írásmóddal: Nefertiti) volt, hanem a király öt lánytestvérének egyike, de hogy melyik közülük, arról erősen megoszlottak a vélemények. A feltételezést a tudósok egyrészt arra alapozták, hogy bár Ehnatonnak és Nofertitinek - aki amúgy az uralkodó elsőfokú unokatestvére volt - született közös gyermeke, de mind a hat lány volt; másrészt pedig arra, hogy a Tutanhanon múmiáján elvégzett DNS-elemzések anyai ágon eltérő családfára utaltak. Az uralkodói dinasztiákban egyáltalán nem ritka vérfertőző vonalat támasztotta alá a gyerekfáraó számtalan betegsége és testi fogyatékossága is.

Marc Gabolde francia régész, aki az Université Paul-Valéry Montpellier III megbízásából ásatásokat vezetett Egyiptomban, az el-amarnai királyvárosban, a Harvard Egyetemen elhangzott előadásában most azt mondta, hogy meggyőződése szerint a DNS-vizsgálatok eredményeit helytelenül értelmezték. Elemzése alapján a tesztekben kimutatott genetikai közelség nem Ehnaton és lánytestvére viszonyából vezethető le, hanem abból a tényből, hogy a fáraódinasztián belül három nemzedéken át elsőfokú unokatestvérek házasodtak egymással.

"Az igazság az, hogy unokatestvérek harmadik generációjának a DNS-e épp úgy néz ki, mint egy fiú- és lánytestvér DNS-e - fejtette ki. - Úgy vélem, hogy Tutanhamon valójában Ehnaton és Nofertiti fia volt, mint ahogy utóbbiak unokatestvérek is voltak."

Tutanhamon az egyiptomi Újbirodalom rendkívül zavaros időszakában élt, a 18. dinasztia tizenkettedik fáraója volt. Vélhetőleg Kr.e. 1354-ben született; kilencévesen került a trónra, amelyen csak kilenc évet töltött. Sírkamráját 1922-ben fedezték fel.

A köztudatban fenséges uralkodóként él, a valóságban azonban a törékeny, bicegő fiatalember számtalan fejlődési rendellenességben szenvedett: farkastorka volt, dongalába miatt bottal járt, és egyéb betegségek is gyötörték. Mindeddig rejtély, pontosan mi okozta korai halálát: feltételezhetően a legyengült immunrendszerű fiút maláriával kombinált csontkór vitte a (szikla)sírba.

A morfológiai vizsgálatok során kiderült róla, hogy a jobb lábán a normálisnál kevesebb lábujjal rendelkezett, a bal - miként
nagyapjának - dongaláb volt. Öröklődő csontbetegségtől is szenvedett.

(http://news.harvard.edu/gazette/story/2013/02/a-different-take-on-tut/)

forrás: MTI

A modern ember csontjai törékenyebbé váltak a földművelés kezdete óta

A modern ember elvesztette végtagjai csontsűrűségének 20 százalékát, mióta áttért a földművelésre és letelepedett körülbelül 12 ezer éve - állapították meg kutatók, akik leginkább a kevesebb mozgást igénylő életmóddal magyarázzák a csontritkulást.

 
A mezőgazdaság kezdetei előtt az ember és elődei évmilliókon át vadászattal és gyűjtögetéssel tartották fenn magukat, ez sokkal intenzívebb mozgással járt - írták az Amerikai Természettudományi Múzeum, a Pennsylvaniai Egyetem és a brit Cambridge-i Egyetem kutatói az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS).

 Azok a vadászok-gyűjtögetők, akik 7000 évvel ezelőtt éltek, ugyanolyan sűrű csontokkal és ízületekkel rendelkeztek, mint a mai ember 28 ezer évvel ezelőtt kihalt "unokatestvére", a Neander-völgyi ember vagy az emberfélék távoli rokona, a csimpánz - állapították meg a tudósok.

 Hozzájuk képest a 6000 évvel ezelőtt, ugyanazon a területen élő földművesek csontjai egyértelműen ritkábbak és törékenyebbek voltak - írták a tanulmányban.

 A kutatók 59 modern ember, 229 főemlős - köztük csimpánzok - szivacsos csontjainak, valamint az ember elődei közé tartozó kihalt fajok, az Australopithecus africanus (3,3 millió-2,1 millió évvel ezelőtt), a Paranthropus robustus (1,2 millió évvel ezelőtt) és a Neander-völgyi ember (250 000-28 000 évvel ezelőtt) csontkövületeinek sűrűségét mérte meg.

 Az eredmények azt mutatták, hogy a modern ember szivacsos, vagyis csöves csontjai (a végtagcsontok) sokat veszítettek sűrűségükből, különösen alsó végtagjukra és annak ízületeire, a csípőre, a térdre és a bokára jellemző a törékenyebbé válás.

  "Az ember evolúciójának ez a késői anatómiai változása valószínűleg annak az életmódváltásnak lehet a következménye, amelyben nomádból földművelő lett, és ez sokkal kevesebb testmozgással járt" - mutatott rá Timothy Ryan, a Pennsylvaniai Egyetem antropológusa, a tanulmány egyik szerzője.

  "Más tényezők is hozzájárulhattak az első földműves népcsoportok csontjainak ritkulásához, többek közt az étrendjükben megnövekedett gabonamennyiség és az esetleges kalciumhiány, ám a legnagyobb szerepet mégis a vadászat és a gyűjtögetés abbahagyása, vagyis a fizikai aktivitás csökkenése játszotta" - tette hozzá.

Az amphipoliszi sír legkevesebb öt személy földi maradványait rejti

Legkevesebb öt személy alussza örök álmát a Nagy Sándor (III. Alexandrosz/Kr.e.336-323) makedón király környezetéhez köthető monumentális sírban, amelyet Görögország északi részén, Amphipolisz ókori város közelében tárnak fel a régészek - jelentette be hétfőn közleményben a görög kulturális minisztérium.

 
Az ásatások során két szfinxet, valamint márvány kariatidákat tártak fel, s napvilágra került a sír pompázatos mozaikpadlója is. A temetkezési komplexum a feltételezések szerint III. Alexandrosz valamelyik tábornoka, esetleg a makedón uralkodó rokonai számára épült, míg a világhódító Nagy Sándort Egyiptomban helyezték végső nyugalomra.
 
Mint a Proto Thema angol nyelvű görög hírportálon olvasható, a csontleleteket a thesszaloniki Arisztotelész Egyetem és a Trák Démokritosz Egyetem szakértői vizsgálják. Véleményük szerint a sírban egy hatvanévesnél idősebb nő, egy újszülött, két 35-45 év közötti férfi, valamint egy további felnőtt földi maradványait találták meg. Utóbbit a Kr.e. 3-2. században hamvasztották el, a többieket a Kr.e. 325 és Kr.e. 300 közötti időszakban helyezték végső nyugalomra.
 
Összesen 550 csonttöredéket és ép csontot találtak. Felfedeztek egy majdnem ép agykoponyát, s külön megtalálták a hozzá tartozó arckoponyát, valamint az alsó állkapcsot is. Az elhunyt fogazata nem maradt fenn, leszámítva az egyik premolaris (kisőrlő) fog szuvas gyökerét.
 
A töredékekből 157-et már aprólékos munkával összeraktak, majd a további kutatások céljából egy adatbázisban regisztrálták azokat. A tudósok jelenleg DNS-vizsgálatokat végeznek, hogy felkutassák az esetleges rokoni szálakat, majd a továbbiakban megpróbálják kideríteni az elhunytak személyazonosságát is.
 
A temetkezésben állati csontokat, köztük lovak földi maradványait is megtalálták, a leleteket zooarcheológusok vizsgálják majd.

http://en.protothema.gr/breaking-news-five-skeletons-at-amphipolis-tomb/

A túlnépesedés és a szárazság vezetett az asszír birodalom bukásához

A túlnépesedés és a szárazság vezetett az asszír birodalom bukásához - állítják amerikai és török kutatók, akik a Climatic Change folyóiratban tették közzé vizsgálataik eredményét.

    Asszíria az ókori világ katonai nagyhatalma volt, amely óriási szerepet játszott az egész közel-keleti térség történelmének alakulásában. A legkorábbi források a Kr.e. 3. évezred közepén tettek először említést Asszíriáról, amely Kr.e. 612-ig létezett független államként - olvasható az EurekAlert hírportálon.

 Adam Schneider, a San Diegó-i Kaliforniai Egyetem antropológusa és Selim Adali, az isztambuli Koc Egyetem kutatója egy agyagtábla szövegének megfejtése után kezdett vizsgálódni. A levelet egy udvari asztrológus írta, aki Kr.e. 657-ben arról tudósította a királyt, hogy "nem volt termés, nem volt mit aratni".
    A paleoklimatológiai vizsgálatok tanúsága szerint nem egyszeri természetes csapásról volt szó, a mai Irak északi részét és Szíria területét sok éven át sújtotta a szárazság a Kr.e. 7. században.
 
A helyzetet súlyosbította a túlnépesedés, különösen drámai volt a helyzet az olyan megapoliszokban, mint a birodalom fővárosában, Ninivében, amelyek feltartóztathatatlanul növekedtek Szín-ahhé-eríba király Kr.e. 704 és 681 közötti uralkodása idején.

 Asszíria folyamatosan gyengült, lakossága lázongott, trónviszály, polgárháború sújtotta az országot, majd Kr.e. 612-ben a babilóniaiak és a médek elfoglalták és lerombolták Ninivét. A birodalom sosem éledt újjá.
 
"Ismereteink szerint ez az első tanulmány, amely felveti, hogy az éghajlatváltozás, elsősorban a szárazság okozta az asszír birodalom bukását. Nem állítjuk, hogy éhhalál végzett az asszírokkal, csupán arra mutatunk rá, hogy a szárazság és a túlnépesedés kihatott a gazdaságra és destabilizálta a politikai rendszert. A folyamat eljutott egy olyan pontig, amikor a birodalom már képtelen volt megbirkózni a belső lázadásokkal és a külső támadásokkal" - magyarázta Adam Schneider, a tanulmány vezető szerzője.

http://www.eurekalert.org/bysubject/archaeology.php

Stonehenge építőinek táborhelyét tárták fel brit régészek

Stonehenge első építőinek táborhelyét tárták fel a Buckinghami Egyetem régészei.

A Blick Mead nevű régészeti lelőhely 2,4 kilométerre található a monumentális őskori építménytől, a feltárások során tizenkétezer kőszerszám és megégett kovakődarabka, továbbá félezer csont került napvilágra. A leletek némelyike nyolcezer évesnél is idősebb. Az eszközök eredeti állapotukban maradtak fenn, a kőpengék még ma is oly élesek, hogy az óvatlan régészek megvágták magukat velük - olvasható a Buckinghami Egyetem honlapján, valamint a BBC News hírei között.

  A tárgyak radiokarbonos kormeghatározása arra világított rá, hogy a helyszín Kr.e. 7550 és Kr.e. 4700 között, azaz csaknem háromezer éven át volt lakott.

  A szakemberek szerint a feltárások legfontosabb eredménye, hogy felfedezték, hol éltek azok a közösségek, amelyek Stonehenge első monumentális emlékeit emelték.

  "Olyan kérdést sikerült megoldani, amely két évszázada foglalkoztatja a tudósokat. Ugyanakkor a leletek tanúsága szerint a későbbi időszakokban Blick Mead rituális helyszínként szolgált" - fogalmazott David Jacques régész, aki 2005 óta irányítja a feltárásokat, kiemelve, hogy ez a legkésőbbi középső kőkori (mezolitikumi) táborhely, amelyet Nagy-Britannia területén tártak fel.

  "Megtaláltuk a mezolitikum és a neolitikum közötti +hiányzó láncszemet+. Blick Mead összeköti a kora vadászó-gyűjtögető csoportokat, amelyek a legutóbbi jégkorszak után tértek vissza a brit szigetekre, Stonehenge térségébe, az újkőkori népességgel. A lelőhely átírhatja Nagy-Britannia egész őskori történelmét" - vélekedett a régész.
 
 David Jacques a legérdekesebb leletek között említette az őskori lakoma maradványait, amelyen a vadászó-gyűjtögető közösség tagjai egy őstulkot (Bos primigenius) fogyasztottak el.
   
http://www.buckingham.ac.uk/research/hri/blickmead
http://www.bbc.com/news/uk-england-wiltshire-30540914