Évmilliárdokkal ezelőtt kezdődhetett a Hold pólusainak vándorlása

Évmilliárdokkal ezelőtt kezdődhetett a Hold pólusainak vándorlása - állapította meg a Nature tudományos lap friss számában megjelent tanulmány.

   
A kutatók az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) Lunar Prospector szondájának az 1990-es évek végén gyűjtött adatait elemezve a Hold mai pólusai közelében egy-egy hidrogénben gazdag területet fedeztek fel, melyek vízjég jelenlétére utalnak - írta a BBC News.
   
A két jeges foltot egymással összekötő vonal áthalad a Hold középpontján, tehát úgy tűnik, ez volt az égitest korábbi forgási tengelye - írták a Nature-ben a kutatók, akik szerint fokozatosan "pólusvándorlás" zajlott le, ami végül mintegy hatfokos elmozdulást okozott.
   
A sarkok több milliárd éven át tartó áthelyeződését valószínűleg a Viharok óceánjának (Oceanus Procellarum) nevezett holdi régió vulkáni működése okozta. A tűzhányók tevékenysége miatt ez a terület melegebb és "könnyebb" lehetett, mint az égitest többi része.
   
Matt Siegler, az Arizonai Bolygókutató Intézet munkatársa és kutatócsoportja úgy véli, a kisebb sűrűség elég megingást idézhetett elő ahhoz, hogy a két "paleopólus" létét megmagyarázza.
   
"A Viharok óceánja a Hold korai történetének legaktívabb régiója volt, ami azt jelenti, hogy a pólusvándorlás évmilliárdokkal ezelőtt kezdődhetett" - írták a kutatók.
   
A hidrogénben gazdag területet a tudósok a Lunar Prospector neutronspektorméter nevű  műszerének adatai alapján fedezték fel. A neutronok mérésekor kimutatott hidrogénjel vízjég jelenlétére utal, mely a Hold állandóan árnyékban lévő krátereiben maradhatott fenn.
   
Korábbi kutatások arra következtettek, hogy a Hold pólusai akár 35 fokot is vándorolhattak. Az egyik régebbi tanulmány szerzője, Ian Garrick-Bethell, a Santa Cruz-i Kalifornai Egyetem kutatója szerint a Hold változó orientációjáról szóló többféle elméletet "össze kellene békíteni egymással", meg kellene határozni, mekkora szerepe lehetett a sűrűség változásainak a pólusvándorlásban.

Óriáskrátert fedeztek fel a Szaturnusz holdján

Óriási becsapódási krátert fedezett fel a Szaturnusz Tethys holdján a Cassini-űrszonda.

A Cassini-Huygens az amerikai űrkutatási hivatal (NASA), az Európai Űrügynökség (ESA), az Olasz Űrügynökség, valamint több európai ország részvételével szervezett program űrszondája. 1997. október 15-én indult a Cape Canaveralról és 2004 júliusában jutott a Szaturnusz közelébe. A 3,2 milliárd dolláros projekt célja a gázóriás-bolygó és gyűrűinek vizsgálata, holdjai felszíni összetételének és geológiai múltjának meghatározása.

Emellett az űrszonda eljuttatta a Szaturnusz legnagyobb holdjára, a Titánra leszállóegységét, a Huygenst, amely 2005. január 14-én ereszkedett le az égitestre. A Cassini küldetése 2017 szeptemberéig tart, amikor "halálugrást"  követ el a Szaturnusz légkörébe - olvasható a LiveScience hírportálon.
 
A Tethys, amelyet 1684-ben fedezett fel Giovanni Domenico Cassini olasz matematikus és csillagász, a Szaturnusz 62 ismert holdja közül az ötödik legnagyobb, méretében csupán a Titán, a Rhea, az Iapetus, valamint a Dione előzi meg. A NASA által most közzétett felvételeket a Cassini május 9-én készítette, amikor az űrszonda 300 ezer kilométerre volt a holdtól. A képeken 1 képpont (pixel) terepi kiterjedése 1,8 kilométert tesz ki.
 
A becsapódási kráter szélessége 450 kilométer, ami mintegy fele a Tethys 1062 kilométeres átmérőjének. Az Odüsszeusznak elnevezett képződmény színe lényegesen világosabb, mint környezetéé.
 
"Az eltérő színezetet a hatalmas erejű becsapódás következtében létrejött szerkezeti és vegyi összetételi különbözőségekkel magyarázható" - hangsúlyozta közleményében a NASA.
 
Az amerikai űrkutatási szervezet szakemberei hangsúlyozták, hogy az Odüsszeusz az egyik legnagyobb becsapódási kráter a Szaturnusz jeges holdjainak felszínén és jelentősen megváltoztathatta a Tethys geológiai történetét.
 
Ugyanakkor a becsapódási kráter nem az egyetlen "túlméretezett" képződmény a Tethysen, a Cassini-űrszonda feltérképezett egy 2000 kilométer hosszúságú kanyont, amelynek a szélessége helyenként eléri a 100 kilométert.
 
http://www.livescience.com/51676-saturn-moon-tethys-crater-photo-cassini.html

Kína a Hold "sötét" oldalára készül

Eddig egyedülálló módon, a Hold túlsó, "sötét", vagyis a Földről nem látható oldalán terveznek leszállást 2018-ban a kínai űrprogram irányítói - számolt be a Hszinhua hírügynökség a nemzetvédelmi kutatások állami hivatalához tartozó Hold-kutatóközpont vezetőjének nyilatkozatát idézve.

 

A történelem első ilyen kísérletét a Csang'o 4 (Holdistennő 4) űrszondával kívánják végrehajtani - közölte Liu Csi-csung. Mint mondta, Kína már rendelkezik azzal a tudományos felkészültséggel és technológiával, amely feltétele egy effajta küldetésnek. Peking ugyanakkor kész a nemzetközi együttműködésre e területen és erről a múlt év elején több külföldi országot is értesített levélben.
   
Kína első Holdra szállásának időpontja 2013 decembere, és mint Liu utalt rá, a Csang'o 3 azóta is küldi üzeneteit a Földre. A Holdistennő 4 műszaki paramétereit tekintve nagyon hasonlít elődjére, de több hasznos teher szállítására lesz alkalmas. Feladata a Hold ismeretlen földtani körülményeinek tanulmányozása, vizsgálata lesz.
   
Más jelentések szerint küldetésének az is célja, hogy megállapítsa, a Hold túlsó oldalán található-e nagy mennyiségben nukleáris üzemanyagnak használható, kitermelhető hélium-3.
   
Szakértők megjegyzik, a Hold "sötét" oldalán történő leszállás azért bonyolult feladat, mert a folyamatos kapcsolattartáshoz "közvetítőként" egy a Hold körüli pályán keringő űreszközre van szükség az égitest és a földi irányítók között. A Holdnak ezen a felén található egyébként az egész Naprendszer legnagyobb krátere.
   
Liu arról is beszámolt, hogy a keringést, leszállás és visszatérést célul kitűző, három részből álló kínai Hold-program utolsó fejezetében tervezik a Csang'o 5-ös szonda felbocsátását. Erről azonban csak annyit árult el, hogy a kutatók még dolgoznak a fejlesztésén.

A Hold 100 millió évvel fiatalabb lehet az eddig véltnél

A Hold 100 millió évvel fiatalabb lehet annál, amit a tudósok eddig gondoltak - derült ki egy új, holdkőzetek elemzésén alapuló tanulmányból.

forrás: MTI - kép: nhn.ou.edu

A legnépszerűbb elmélet szerint a Holdat egy titokzatos, Mars-méretű vagy annál nagyobb bolygó Földnek csapódása hozhatta létre körülbelül 4,56 milliárd évvel ezelőtt, röviddel a Naprendszer keletkezése után. A holdkőzetek friss elemzése azonban arra utal, hogy a Hold, amely valószínűleg ennek a gigászi ütközésnek a törmelékéből állt össze, valójában csak 4,40-4,45 milliárd éves - adta hírül a LiveScience tudományos-ismeretterjesztő portál a Hold eredete elnevezésű londoni konferencián hétfőn ismertetett kutatásról.

    

A tudósok szerint ha a Hold 100 millió évvel fiatalabb, mint eddig vélték, az átformálhatja a Földről és kísérőjéről való tudományos vélekedést.

    

"Ha a Föld már a gigászi ütközés előtt kialakult, akkor vajon a becsapódás a bolygó legkorábban létrejött légkörét is elpusztította?" - vetette fel a kutatást ismertető Richard Carlson, a washingtoni Carnegie Tudományos Intézet munkatársa.

    

A tudósok 4,568 milliárd évesre teszik a Naprendszer korát. A viszonylag kicsi égitestek, mint az aszteroidák keletkezésének idejét is pontosan meg tudják állapítani, ha megfigyelik, mikor történt kőzeteik - részben a bolygók építőanyagának összeütközéséből származó hő okozta - nagyfokú olvadása. Például a Vesta kisbolygó Földre hulló meteoritjainak elemzése azt az eredményt hozta, hogy az 530 kilométer széles "űrszikla" 4,565 milliárd éves.

    

A tudósok szerint a Naprendszer nagyobb égitestjeinek korát viszont nehezebb megállapítani. "A Földnek a Vesta-szerű, kis aszteroidákhoz képest tovább tarthatott teljes méretére megnőni, és fejlődésében minden új lépés eltörölheti vagy legalábbis elhomályosíthatja a korábbi események emlékét" - magyarázta Carlson.

    

A technológia fejlődésével a tudósok ugyanakkor egyre pontosabb becsléseket tudnak készíteni, és ezek a becslések a Hold létrejöttét egyre későbbre teszik. Úgy gondolják, drámai születése után a Hold olvadt kőzetek óceánja volt. Jelenleg az ebből az "óceánból" képződött holdkövek a legpontosabb kormeghatározás szerint 4,36 milliárd évesek.

    

A Földön a tudósok több helyen találtak olyan jeleket, amelyek 4,45 milliárd évvel ezelőtti nagy kőzetolvadásra utalnak. Gyűlnek tehát a bizonyítékok - mondják a kutatók -, hogy a Holdat létrehozó és a Földet átalakító katasztrofális erejű ütközés bő 100 millió évvel később történhetett, mint azt eddig feltételezték.

    

(http://www.livescience.com/39852-moon-age-100-million-years-younger.html)

Átfogó felmérés készült a holdvilág állatokra gyakorolt hatásáról

Számos mítosz és legenda született arról a hatásról, amelyet a holdvilág gyakorol az állatok magatartására, de tudományos alapon eddig csak kevesen próbálták feltárni a jelenség gyökereit: tudósok egy csoportja most átfogó felmérést készített a holdciklus által kiváltott viselkedési normák közvetlen és közvetett összefüggéseiről.   

A brit tudományos akadémia biológiai kiadványában megjelent szemle egyszersmind felhívja a figyelmet arra is, hogy a Hold fényét elhomályosító mesterséges fényszennyezés megzavarhatja a természetes úton kialakult cselekvési mintákat.

A kutatók megállapítása szerint sok éjszakai állat egyszerűen a holdvilág erősségének - illetve a holdciklushoz kötődő dagálynak - a szintjéhez igazítja viselkedését, míg mások titokzatosabb módon követik az égitest által "működtetett" óra járását.

A holdfény egyfajta szinkronizáló jelzésnek is tekinthető, amely mintegy végszóként szolgál a többi környezeti paraméter számára, például a dagály közeledtére vagy az élelemforrás elérhetőségére - vagy egyszerűen csak lehetővé teszi, hogy az éjszakai állatok jobban lássanak. A hatás széles körű és sokféle, kezdve az olyan hosszú távú folyamatokról, mint a megtermékenyülés és a vándorlás időzítése, egészen a fényerősséghez való alkalmazkodásig - magyarázta a LiveScience.com tudományos portálnak Noga Kronfeld-Schor, a Tel-Avivi Egyetem biológusa, a jelentés társszerzője.

Hogy pontosabban megértsék az összefüggéseket, a kutatócsapat három fő kategóriába sorolta a hatásokat - szaporodás, kommunikáció és élelemszerzés -, majd szemügyre vette a különböző állatcsoportok reakcióit a holdciklus változására.

Ami az első kategóriát illeti, a legmeglepőbb jelenséget decemberben tapasztalták az ausztráliai Nagy-korallzátonynál. A holdvilág hatására minden évben ugyanabban az időpontban korallok rakják le tömegével petéiket: ha a fény erőssége elér egy bizonyos szintet, a virágállatok százával lövellik ki szinte vezényszóra spermáikat, illetve petesejtjeiket, hogy elősegítsék a megtermékenyülést és új kolónia létrehozását. Valószínűleg a hőmérséklet, a víz sótartalma és a táplálékforrás elérhetősége is belejátszik az időzítésbe, de a kutatók szerint a végszót a holdvilág adja meg.

A "kommunikációs csatornák" változása elsősorban az éjszakai madaraknál érhető tetten. A nagy fülesbagoly (uhu) például jelenlétének jelzésére gyakrabban villantja fel a nyakánál elhelyezkedő fehér tollakat teliholdnál, mert az ezüstös fényben a többi madár jobban észreveszi azokat. Más bagolyfajták viszont éppen hogy visszahúzódnak, ha süt a hold, mert így próbálják elkerülni a ragadozókat.

Az utóbbi viselkedés általánosnak tekinthető a holdciklushoz igazodó szárazföldi állatoknál is. Megint másként reagálnak a tengeri emlősök az égitest vonzásától befolyásolt árapály ingadozásra. A tengeri teknősök megvárják, míg a dagály tetőzik teliholdnál, és a hullámok hátán evickélnek ki messze a partra, hogy a homokfövenyben elássák a tojásaikat.

A hangyalesők - szitakötőre emlékeztető nagy termetű, hosszú csápú rovarok - pedig a telihold fényénél vájnak gödröket kiszemelt zsákmányuk foglyul ejtésére.

A témával foglakozó viszonylag kevés tudományos munkának betudhatóan összességében továbbra is rejtve maradnak a holdvilág kiváltotta hatás okai és jellemzői. "Nagyon sokan közülünk félnek az éjszakai teremtményektől, ráadásul nehéz megfigyelni és tanulmányozni őket" - érvelt a tel-avivi tudós.

Az sincs mélyebben feltárva, hogy a mesterséges fény milyen mértékben bolygatja meg a természetes ciklusok szerepét, de az eddigi tanulmányok egyértelműen kimutatták, hogy a fényszennyezés hatására néhány éjszakai állat kevésbé hajlamos zsákmányejtéssel vagy élelemgyűjtéssel foglalkozni, sőt esetleg más megszokott tevékenységével is felhagy.
    
(http://www.livescience.com/37927-how-moon-affects-nocturnal-animals.html)

forrás: MTI

Felébresztették a Jáde nyulat a Holdon

Magához tért "mesterséges álmából" a Holdon két hétre ideiglenesen forgalomból kivont Jáde nyúl nevű holdjáró - jelentette a kínai központi televízió vasárnap.

A Csang'o-3 kínai űrszonda december közepén landolt a Holdon, s nem sokkal később a - kínai nevén - Jütu nevű holdjáró is kigördült a felszínre. A leszállóegység és a holdjáró technikai tesztjét követően, csaknem két héttel később az eszközöket a holdi éjszaka idejére hibernálták.

   

Ebben az időszakban a hőmérséklet mínusz 180 Celsius fok alá is lehűl, s mivel a területet nem érte napfény, a berendezések energiaellátása is szünetelt. A két hét során a Földdel is megszüntették a kapcsolatot.

   

A pekingi űrhajózási központ parancsai szerint a Jáde nyulat normális üzemmódba kapcsolták, s - a kiadott közlemény szerint - a Hold felszínén közlekedve folytatja tudományos küldetését.

   

Az űrszondát vasárnap reggel szintén "magához térítették"; a fejleményeket sikerként könyvelték el az irányító központban. Közölték, a munkát az eredeti programnak megfelelően folytatják.

   

A holdjáró három hónaposra tervezett küldetése során körülbelül három négyzetkilométeres területen fog kutatást végezni. Műszaki berendezéseivel száz méteres mélységig lesz képes a felszín alatti geológiai alakzatokat feltérképezni, továbbá a kőzetek és a talaj kémiai összetételét is vizsgálni fogja. Kamerái révén tevékenysége jól követhető és dokumentálható.

   

A Szovjetunió és az Egyesült Államok után Kína a harmadik ország, amelyik sikeres sima leszállást hajtott végre a Holdon.

forrás: MTI - kép: nol.hu

Útban a Holdra a kínai űrszonda

Sikeresen útnak indították és pályára állították a Csang'o-3 (Holdistennő-3) elnevezésű kínai űrszondát, amely a tervek szerint a vele lévő Jáde nyúl nevű holdjáró robottal majd leszáll a Holdon - jelentették helyi idő szerint hétfőn kora hajnalban a Szecsuan tartományi Hszicsang űrközpontból.

A központi televízió beszámolója szerint a felbocsátáshoz kedvezőek voltak az időjárási körülmények, nem esett az eső. Sikeres küldetése esetén ez lesz az első alkalom, hogy kínai űreszköz száll le Földön kívüli égitest felszínén. Ezzel eddig csak az Egyesült Államok és a volt Szovjetunió büszkélkedhetett.

   

A Csang-o-3-at a Hosszú menetelés 3B típusú hordozórakétával küldték a világűrbe. A maga kategóriájában legerősebb rakéta meghosszabbított változatának átmérője több mint három méter, hossza 56,4 méter.

   

A Csang'o-3 azt követően, hogy a Hold körüli pályára áll, 15 kilométerrel a Hold felszíne felett hat szakaszban lelassul. A 140 kilós Jütu, vagyis a Jáde nyúl elnevezésű, hatkerekű, óránként 200 méteres sebességre képes rover a tervek szerint december közepén érinti majd meg először a Hold talaját. Ezután kezdi meg - ásványi kincsek után kutatva - a felszín összetételének a vizsgálatát. Olyan teleszkópot is telepítenek vele, amely egyszerre lesz alkalmas a Föld magnetoszférájának és a Hold felszínének figyelésére. A holdjáró várhatóan három hónapon át lesz szolgálatban.

   

A Csang'o-3 küldetése az egyszerre tudományos, nemzetgazdasági és nemzetvédelmi célokat szolgáló kínai Hold-program második szakaszának része, az eddigi legbonyolultabb feladat. A harmadik szakaszban a program szerint még 2017 előtt Holdról származó mintákat gyűjtenek be és hoznak a Földre, majd 2024 körül mindezt követné a kínai űrhajós Holdra szállása. A szakértők ugyanakkor hozzáteszik, a Hold nem az utolsó állomása a kínai űrkutatásnak.

forrás: MTI - kép: hirado.hu