Rekordszámú látogató kereste fel tavaly az auschwitzi múzeumot

Tavaly több mint 1,5 millió látogatója volt a dél-lengyelországi auschwitz-birkenaui múzeumnak, ami nemcsak az intézmény történetében, hanem az európai történelmi emlékhelyek viszonylatában is rekordot jelent - közölte a hétvégén a múzeum honlapja.

A náci Németország által a második világháború idején létesített koncentrációs tábor területét tavaly a legtöbben - 398 ezernyien - Lengyelországból keresték fel, de sokan jöttek az Egyesült Királyságból (199 ezer), az Egyesült Államokból (92 ezer), Németországból (75 ezer), Izraelből (62 ezer), Franciaországból (54 ezer), Csehországból (52 ezer), valamint Dél-Koreából (41 ezer) is.
 
A látogatók 70 százalékát a fiatalok teszik ki, akik gyakran kormányok, illetve civil szervezetek által támogatott művelődési programok keretében érkeznek. Az auschwitzi múzeumban az oktatási programok, az ott szervezett konferenciák és tanulmányutak keretében mintegy 10 ezer ember mélyítette el történelmi tudását.
 
Az intézmény a sajtó folyamatos érdeklődését is kiváltja, 2014-ben több száz újságíró, valamint a világ 30 országából 180 filmes csapat dolgozott ott. A széleskörű tájékoztatást a tavaly decemberben elindított honlap is elősegíti, amely lehetővé teszi a hely virtuális látogatását. A panorama.auschwitz.org honlap lengyel és angol nyelven érhető el, és mobiltelefon-használók számára is hozzáférhető.
 
A németek 1940-ben hozták létre az auschwitzi koncentrációs tábort eredetileg lengyel foglyok számára. A birkenaui láger két évvel később jött létre, ez lett a zsidók megsemmisítésének fő helyszíne. A táborkomplexumhoz számos altábor tartozott. Auschwitz-Birkenauban (lengyelül Oswiecim-Brzezinka) legkevesebb 1,1 millió ember pusztult el, túlnyomó többségükben zsidók, de sok lengyel, roma, szovjet hadifogoly is. A táborba több mint 400 ezer magyar zsidót deportáltak.

Lengyelországban közzéteszik az egykori auschwitzi haláltábor személyzetének teljes listáját

A lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) nyilvánosságra hozza az egykori auschwitz-birkenaui náci német koncentrációs tábor személyzetének rendelkezésére álló teljes listáját, az őrök és az SS tagjai mellett a lágerhivatalnokokét és az ápolónőkét is.

    A nácizmus és kommunizmus bűneit kutató és a vétkesek ellen eljáró IPN listáján 8753 személy, köztük 186 nő neve szerepel - tájékoztatta a Rzeczpospolita című napilapot Waldemar Szwiec, az IPN krakkói részlege nyomozati osztályának vezetője. Az osztály négy éve vizsgálódik a második világháború alatt az auschwitzi haláltáborban elkövetett bűntettek ügyében.
 
A korábbi listák alapján csak 4-6 ezer személy volt ismert, akik közül az IPN adatai szerint csak 770 embert ítéltek el a második világháború befejezése után - írta a lap. A bővebb névsor lehetővé teszi az eddig a büntetőeljárást elkerülő háborús bűnösök bíróság elé állítását. A nyomozók feltételezése szerint az auschwitzi haláltábor több tucat működtetője még életben van.
 
Swiec elmondta: a 770 elítéltnél sokat többet állítottak bíróság elé a háború utáni szövetséges megszállási zónákban, majd a két német állam területén, az egykori Csehszlovákiában, Hollandiában és a Szovjetunióban. Sok vádlottat azonban felmentettek, vagy megszüntették az ellenük folytatott eljárást.
 
Közlése szerint jelenleg a már összeállított lista ellenőrzésén dolgoznak, a kutatók többek között a forrásanyagokat vizsgálják, összevetik a névsort a láger szervezeti hálózatával. Így minden személy szolgálati adatait közzétehetik majd, és összeállíthatják a táborban végzett orvosi kísérletek áldozatainak névsorát is.
 
Arról, hogy milyen formában teszik közzé a listát, még nem született döntés.
 
Az auschwitzi koncentrációs tábort a náci Németország 1940-ben, eredetileg lengyel foglyok számára építtette Lengyelországnak a harmadik birodalomhoz csatolt részén. A szomszédos birkenaui láger két évvel később jött létre. A megszállt Lengyelország területén működtetett számos más tábor mellett ez lett a zsidók megsemmisítésének fő színhelye.
 
Az auschwitzi múzeum 1,3 millióra teszi a táborkomplexumba deportáltak számát, akik közül 1,1 millió volt zsidó, de sok volt a lengyel, roma és szovjet hadifogoly is. A Magyarországról odahurcolt zsidók száma meghaladta a 430 ezret. Az auschwitzi lágerkomplexumban a náci németek legkevesebb 1,1 millió embert, köztük mintegy 1 millió zsidót gyilkoltak meg.

Rekordokat dönt az auschwitzi múzeum látogatottsága

Több mint 250 ezer látogatója volt az első negyedévben az auschwitzi náci német haláltábor helyén létesített múzeumnak, ez negyven százalékos növekedést jelent a tavalyi év első három hónapjához képest – közölte szerdán a múzeum honlapja, amely az új online jegyfoglaló rendszerről is tájékoztat.

Piotr Cywinski, a múzeum igazgatója a közleményben úgy értékelte: a magas látogatottság arról tanúskodik, hogy "ez az autentikus hely az egész világ számára jelképpé vált". A tábor felszabadításának 70. évfordulója alkalmából megrendezett januári megemlékezések élő internetes közvetítését az igazgató szerint világszerte több mint félmilliárd ember nézte.
  
Biztonsági okokból és a muzeológiai követelményekre való tekintettel minden órában csak meghatározott létszámú látogatót engednek be az emlékhelyre. Ezért a múzeum visit.auschwitz.org címmel jegyfoglaló rendszert hozott létre, amely segítséget nyújt az egyéni és a csoportos látogatók előzetes jegyvásárlásához. A múzeum honlapján egyúttal figyelmezteti a vendégeket: amennyiben nem rendelkeznek jegyfoglalással, nem tudják szavatolni, hogy bejuthatnak tervezett látogatásuk napján.
 
 A közlemény szerint a legmagasabb – más években csak a nyári hónapokra jellemző - látogatottságot idén márciusban jegyezték, amikor a múzeumban 130 ezer ember járt. Tavaly az auschwitzi múzeumot rekord számú, az európai történelmi emlékhelyek közül is a legtöbb látogató kereste fel, az egykori lágert egymillió 534 ezer érdeklődő tekintette meg.

Kertész Imre-interjú a FAS-ban: "Mi lennék Auschwitz nélkül?"

"Mi lennék Auschwitz nélkül?" címmel jelent meg interjú Kertész Imre irodalmi Nobel-díjas magyar íróval a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (FAS) című vasárnapi német lapban.

forrás: MTI - kép: index.hu

Kertész Imre a Letzte Einkehr (Az utolsó kocsma) című könyvének jövő heti megjelenése alkalmából közölt interjúban elmondta: a kötetbe szerkesztett naplóbejegyzések írása közben nem gondolt arra, hogy kiadja ezeket a szövegeket. A 2001-2009-es időszakból származó szövegek valójában nem is naplóbejegyzések, hanem ötletek, gondolatok regényíráshoz, amelyeket csak rögzíteni akart, hogy ne merüljenek feledésbe, de "természetesen mégis" megfeledkezett róluk. Gyakran esténként vagy éjjel írt egy-egy sort egy füzetbe, amelyet aztán elsüllyesztett a fiókba. A feljegyzéseket a munkatársa találta meg, és úgy vélte, hogy "ez mégiscsak érdekes irodalmi anyag". Sorra hozta az oldalakat, és "a végére tényleg nagy adag papír gyűlt össze (...), most pedig megjelentetem, mert jó" az összegyűjtött anyag - mondta Kertész Imre.

    

Az önéletrajzi jellegű írásban "főként a kudarcaim érdekelnek", az, hogy "miért nem megy valami", nem úgy, mint Thomas Mann naplóinál. Azok másmilyenek, egy "reprezentatív író" feljegyzései, aki "fontosnak tartja, hogy mi történik vele, hogyan borotválkozik... Én cél nélkül írtam" - tette hozzá.

    

Magához az íráshoz Thomas Mann vezette el, első, meghatározó irodalmi élménye a német író Wälsungvér testvérek című műve volt. Az íráshoz olvasással képezte magát, tudása az elolvasott könyvekben említett szerzők munkáinak megismerése révén bővült, a személyes találkozást, eszmecserét a kortárs írókkal pedig kerülte - mondta el az interjúban Kertész Imre, kiemelve, hogy az irodalom "nem más, mint merészség és szorgalom".

    

Arra a kérdésre, hogy eddigi életére visszatekintve inkább olyan dolgokat bánt meg, amelyeket nem tett meg, vagy olyanokat, amelyeket megtett, azt mondta: a betegsége okozta fájdalmaktól elvonatkoztatva úgy érzi, "csodálatos" élete volt. "Megéltem és megértettem a világot, és ezért egyáltalán semmit sem bánok"

    

"Mi lennék Auschwitz nélkül? (...) Semmi és egy senki. Egy átlagember" - mondta Kertész Imre.

    

Az író igennel felelt arra a kérdésre, vajon hálás-e azért, hogy "megtörtént" vele Auschwitz. A haláltáborban "váltam azzá, aki vagyok. Mit élhettem volna át Auschwitz nélkül? Mindazt, amit a többiek is mind megélnek" - mondta Kertész.

    

Hozzátette: sokat beszélnek a tehetségről, "de mi is az a tehetség (,...) egy készség, és van sok író, aki állandóan csak ír, és nem is rossz könyveket, nekem viszont ez a nyelv megtalálásáért folytatott küzdelem volt. (...) Nem én voltam tehetséges, hanem ahhoz kellett tehetséggel rendelkeznem, ami történt velem. Ki kellett ráncigálnom magamból a tehetséget, hogy meg tudjam fogalmazni azt a kivételes dolgot, ami történt velem" - fejtette ki Kertész Imre.

    

Az életművét lezárta - tette hozzá. Ha valami eszébe jut, azt szívesen leírja majd, de "újat" csak akkor írhatna, ha folytatná a "régit", ami azonban már lezárult. "Nehezen képzelhető el, hogy mindazok után, amit eddig írtam, szerelmi történetekkel folytatnám Jancsi és Juliska-stílusban" - jegyezte meg.

    

Az interjú készítője, Johanna Adorján felidézte, Kertész a The Paris Review nyári számában közölt interjúban kijelentette, hogy az amerikai irodalmi folyóiratnak adott nyilatkozata volt élete utolsó interjúja, majd megkérte a Nobel-díjas magyar írót, állapodjanak meg abban, hogy a FAS-nak adott interjú "teljesen hivatalosan NEM az utolsó". Kertész Imre erre nevetve kezet nyújtott Adorjánnak, és azt mondta: "rendben van".

    

A Letzte Einkehr című kötet naplórészleteket és egy regénytöredéket tartalmaz Kristin Schwamm fordításában, és a Rowohlt kiadónál jelenik meg.