A Nap születése előtti szupernóva-kitörések nyomaira bukkantak magyar kutatók

Több millió évvel a Nap születése előtti szupernóva-kitörések nyomait fedezték fel magyar, olasz és német csillagászok. Az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) közölt eredmények szinte régészeti képet vázolnak fel arról a por- és gázfelhőről, amelyből a Föld is kialakult több mint négy és fél milliárd évvel ezelőtt.

 

A Naprendszer keletkezése előtt létezett csillagok nyomai is felfedezhetők a bolygórendszerünkben hátrahagyott radioaktív nyomokból, amelyekből akár e csillagok pusztulásának időpontja is meghatározható - olvasható a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) portálján.
   
Magyar, olasz és német kutatókból álló csoport Maria Lugaro, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjának (CSFK), a Lendület AGB Nukleáris Asztrofizika és Csillagpor kutatócsoportjának a munkatársa vezetésével, az MTA Atomki és a Nyugat-magyarországi Egyetem munkatársainak közreműködésével két radioaktív atommagot vizsgált meg.
   
A két atommag különlegessége, hogy nehezek, ugyanakkor viszonylag kevés neutront tartalmaznak. Ezek a különleges atommagok csak olyan különleges magreakciók sorozataként jöhetnek létre, amelyek protonokkal dúsítják az atommagot. Ilyen reakciók pedig csak bizonyos szupernóva-kitörések során mennek végbe.
   
A kutatócsoport a robbanások számítógépes modelljeinek segítségével kiszámolta, mennyi keletkezhetett ezekből az atommagokból. Az eredményt összehasonlították a meteoritokban található mennyiséggel, így megkapták, hogy a Naprendszer keletkezésekor mennyi volt belőlük.
   
A két mennyiség összehasonlításából meghatározhatták, hogy a Naprendszer születése előtt utoljára legalább 15 millió évvel korábban robbant fel a közelben olyan szupernóva, amely egy fehér törpecsillag összeomlásának az eredménye. A legutolsó, nagyságrendileg 15 Nap-tömegű óriáscsillag pusztulása pedig legalább 7 millió évvel előzte meg a Nap létrejöttét.
   
Mindeddig nincs nyoma ennél közelebbi időpontban felrobbant csillagoknak. Ebből következik, hogy az a gáz- és porfelhő, amelyből a Nap kialakult, viszonylag hosszan lehetett nyugalomban, ami csak akkor lehetséges, ha igen nagy volt a tömege. Mindezek alapján könnyen elképzelhető, hogy a Nap egy óriás csillagbölcsőben keletkezett, ezernyi másik testvérével együtt, amelyek azóta szétszóródtak a Tejútrendszerben.
   
"A bámulatos eredmény egyedi betekintést nyújt a Naprendszer keletkezését megelőző asztrofizikai folyamatokba. A nukleáris asztrofizika szinte archeológiai karakterű képet vázol fel arról a por- és gázfelhőről, amelyből Földünk is kialakult több mint négy és fél milliárd évvel ezelőtt" - mondta Kiss László csillagász, akadémikus az mta.hu-nak.
   
A nagy tömegű csillagok fontos szerepet játszanak az anyag fejlődésében. Belsejükben születtek, illetve születnek ma is a nehezebb kémiai elemek, amelyek a csillagok életének végén, a szupernóva-kitöréskor szétszóródnak a csillagközi felhőkben. Ha egy ilyen felhőből születik egy új csillag - mint a Nap is -, akkor annak és bolygóinak anyagában ott lesznek a nehezebb kémiai elemek. A vérben lévő vas, a csontok kalciuma, a levegő oxigénje mind ősi csillagok belsejében született, ahonnan szupernóva-kitöréskor szabadult ki.
   
http://mta.hu/tudomany_hirei/ujabb-bizonyitek-hogy-csillaganyagbol-vagyunk-szupernova-robbanas-naprendszer-137376/

A napfény kerülése növeli a bármely okból bekövetkező halál kockázatát

A túl kevés napfénynek való kitettség jelentősen növeli a bármely okból bekövetkező halálozás kockázatát - derült ki egy nagyméretű tanulmányból.

A The Journal of Internal Medicine című folyóiratban közölt tanulmány készítői - 1990 és 1992 között - 29 518 svéd nőt vontak be vizsgálatukba és arra kérték a jelentkezőket, hogy jegyezzék fel a napozási és a szoláriumozási szokásaikat.

Húsz évvel később a résztvevők közül 2545-en már nem éltek. A kutatók megállapították, hogy azok a nők, akik soha nem napoztak a vizsgált időszak nyári hónapjaiban, kétszer nagyobb valószínűséggel haltak meg bármilyen okból kifolyólag, mint azok a társaik, akik rendszeresen napfürdőztek a nyarak során.

Az ultraibolya sugárzásnak leginkább kitett csoportba tartozó nőknél 100-ból 1,5, míg a napfényt kerülő társaiknál 100-ból 3 volt a halálozási arány. Azok a nők, akik napoztak a nyári hónapokban 10 százalékkal kisebb valószínűséggel haltak meg bőrrák miatt, habár azoknál, akik külföldön napfürdőztek, kétszer nagyobb volt a valószínűsége a melanóma okozta halálozásnak.

A szakemberek szerint a D-vitamin hiánya állhat a dolog hátterében. A D-vitamin napfény hatására termelődik a szervezetben és hiánya növelheti a diabétesz, a tuberkulózis, a szklerózis multiplex és az angolkór kockázatát. A fényvédők népszerűségének növekedésével az elmúlt 15 évben megnégyszereződött az angolkóros esetek száma.

Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a D-vitamin növelheti a mellrákos nőknél a túlélési arányt, míg hiánya a férfiak esetében a prosztatarák jele lehet. Az alacsony D-vitaminszintet a bőrrák agresszívebb formáival is összefüggésbe hozták. A svédországi Karolinska Intézet kutatói szerint azok az irányelvek, amelyek óva intik az embereket napozástól, kivéve, ha az fényvédők használatával történik, árthatnak a lakosságnak, különösen a Nagy-Britanniához hasonló országok esetében.

"Ahogy azt a szerzők is aláhúzzák, a testünknek szüksége van napfényre ahhoz, hogy előállítása az alapvető fontosságú D-vitamint, amely segíthet bizonyos ráktípusok kivédésében. Azoknak, akik alapvetően kerülik a napfényt és/vagy elfedik a bőrük nagy részét, ajánlott a D-vitaminos étrendkiegészítők szedése" - idézte Dorothy Bennettet, a University of London munkatársát a The Daily Telegraph című brit lap internetes kiadása.

(http://www.telegraph.co.uk/science/science-news/10811734/Why-avoiding-sunshine-could-kill-you.html)

forrás: MTI

kép: http://www.telegraph.co.uk/

A világ legrégebbi napfogyatkozás-ábrázolását fedezték fel Írországban

A világ legrégebbi napfogyatkozás-ábrázolását fedezték fel Írországban, Meath megyében, ahol a Kr.e. 3340. november 30-án lezajlott asztronómiai eseményt vésték három hatalmas kőre.

A csillagászati jelenségek közül a napfogyatkozások gyakorolták a múltban a legnagyobb lélektani hatást távoli őseinkre, akik óriási riadalommal észlelték az életet adó égitest eltűnését. Az ősi hiedelmek szerint ilyenkor a Napot valamilyen égi szörnyeteg falja fel - a kínaiak, az indiaiak és az indonéz szigetvilág népessége szerint sárkány kapja be, a vietnamiak szerint óriási béka. Dél-Amerikában a jaguár bűnéül rótták fel a Nap eltűnését, míg Szibéria népei vámpír ármánykodásának tudták be a jelenséget - olvasható az Irish Central és a Newgrange.com ír hírportálon.

A napfogyatkozásokat már 4500 éve dokumentálták az ókori Egyiptomban, és 4000 évesek a legrégebbi kínai és babilóniai csillagászati feljegyzések. Egy kínai legenda szerint a császári udvar két hivatalos csillagjósa életével fizetett azért, mert nem volt képes prognosztizálni a Kr.e. 2134. október 22-én bekövetkezett napfogyatkozást, vagyis már az időszámításunk előtti 3. évezredben képesek voltak a tudósok kiszámítani a jelenség bekövetkeztét. Az asztronómiai események dokumentálásában azonban az ősi kelták bizonyultak abszolút világrekordernek, papjaik három kőtömbön örökítettek meg egy több mint 5000 évvel ezelőtti eseményt.

Martin Brennan archeoasztronómus és Jack Roberts író csoportjával hosszú évek óta vizsgálja az írországi megalitikus építményeket. Az Oldcastle várostól öt kilométerre délkeletre lévő Loughcrew ősi megalitikus temetkezési helyet kutatva fedezték például fel, hogy a két legfontosabb kelta ünnepen, a novemberi újévkor (samhain) és a tél végét jelölő imbolc (február 1.) idején a felkelő nap sugarai megvilágítják a Cairn L sírkamrát.

A helyszín tüzetes átvizsgálásakor fedezték fel a kőbe vésett rajzokat, amelyeket Paul Griffin ír archeoasztronómus vetett össze 92 ősi napfogyatkozás adataival. Így jutott arra a következtetésre, hogy a Kr.e. 3340. november 30-án lezajlott napfogyatkozást örökítették meg úgy, ahogy a jelenség az adott földrajzi helyen megfigyelhető volt.

http://www.irishcentral.com/roots/history/Ancient-Irish-recorded-worlds-first-eclipse-5355-years-ago.html
http://www.newgrange.com/loughcrew-eclipse.htm

Napenergiás technológiát fejlesztettek az internetezéshez skót kutatók

Napenergiás technológiát fejlesztettek az internetezéshez skót kutatók: az új eljárással a nappanelek közvetítik a szélessávon érkező jeleket, és a működéshez szükséges energiát is a napfényből nyerik - áll az Edinburghi Egyetem csütörtöki közleményében.

A technológia lehetővé teszi az önellátó, vezeték nélküli kommunikációt a városoktól távol eső vidékeken, a fejlődő régiókban, ahol nincs még kiépített internetes infrastruktúra, illetve vészhelyzetekben is - írta a közlemény.

   

A rendszer prototípusai másodpercenként nagyjából hét megabites sebességet értek el, ez pedig egyenlő a hagyományos vezeték nélküli hálózatok sebességével.

   

A kutatás az Edinburghi Egyetem úttörő Li-Fi technológiájára épül, mely LED-lámpák által küldött jelekkel végzi az internetes adatátvitelt.

   

A napenergiás Li-Fi a legtávolabbi helyeken is elérhetővé teszi a világhálót, és a vezeték nélküli kommunikáció sokféle lehetőségét teremti meg - idézte a közlemény Harald Haas, a kutatás vezetője szavait.

forrás: MTI

A mágneses hidrodinamikai hullámok miatt forróbb a Nap koronája

Brit tudósok magyarázatot találtak arra a több évtizedes rejtélyre, hogy miért forróbb a Nap koronája, mint a felszíne: megfigyeléseik szerint a szükséges energiát a mágneses hidrodinamikai (MHD) hullámok szállítják a csillag belsejéből a légkör külső rétegeibe.  

Három nagy-britanniai - a northumbriai, a sheffieldi és a belfasti - egyetem kutatói Richard Morton vezetésével egy saját fejlesztésű, nagyfelbontású képalkotó teleszkóppal (Rapid Oscillation in the Solar Atmosphere/ROSA) roppant éles fotókat tudtak készíteni a Nap kromoszférájáról. Azok segítségével képet alkottak mágneses hidrodinamikai hullámok sebességéről és erősségéről, a nyert információk alapján pedig ki tudták számítani, hogy mennyi energiát továbbítanak a Napfelszín alól a koronához.

A ScienceDaily című hírportál beszámolója szerint a kalkulációk megerősítették, hogy bizonyosan az MHD-hullámok a felelősek azért, hogy a Nap hatezer Celsius-fokos felszíne sokszorosára, egymillió fokosra tudja hevíteni a fölötte lévő gázréteget.

"Megfigyeléseink lehetővé tették, hogy megbecsüljük az MHD-hullámok által szállított energia mennyiségét, és a kapott adatok alapján világossá vált, hogy hullámok energiája teljességgel kielégíti a Napkorona rendkívül nagy hőmérséklet-emelkedését előidéző energiaszükségletet" - közölte Morton, magyarázattal szolgálva a korábban titokzatosnak tartott jelenségre.

A brit tudósok felfedezése valószínűleg más csillagok esetében is megvilágítja azt a mechanizmust, amelynek révén koronájuk több százszor forróbb lehet, mint fotoszférájuk - az a régiójuk, ahol a fény keletkezik -, jóllehet jóval távolabb helyezkednek el a hő forrásától, a csillag belső magjától.

forrás: MTI

Az elmúlt negyedszázad legnagyobb napfoltját észlelték

Az elmúlt 24 év legnagyobb napfoltját észlelték a NASA csillagászai, a képződmény a Jupiterrel mérhető össze.

A 12192. számú aktív vidék (Active Region, AR 12192) az 1874 óta "lajstromba vett" 32908 képződmény közül a 33. legnagyobb - olvasható a Space.com hírportálon.
 

S hogy miként nőtt ekkorára az aktív régió? C. Alex Young, a NASA csillagásza szerint közeledik a 11 éves napciklus maximuma, így a felszín alatt egyre erősebbé válik a napfolt létét meghatározó mágneses tér. Ugyanakkor a szakember nem tudott magyarázatot adni arra, hogy miért egy gigantikus napfolt képződött, s nem több összeolvadó kisebb.

 A napfolt egyebekben is különbözik társaitól. Más aktív régiók masszív korona-anyagkidobást (CME/Coronal Mass Ejection) produkálnak, amelyeket hatalmas napkitörés (fler) kísér, a gigantikus AR12192-nek viszont nem sikerült valamelyest is számottevő CME-t "kitermelnie". Ugyanakkor négy nap alatt négy hatalmas, valamint sok kisebb flert bocsátott ki, míg ki nem került a földi megfigyelők látómezejéből.
 
A napfoltok élettartama egy naptól négy hónapig terjed, így az AR 12192 nagy valószínűséggel még "életben" lesz, amikor két hét múlva a régiót ismét megfigyelhetik a csillagászok.

http://www.space.com/27610-giant-sunspot-mystifies-scientists.html

forrás : MTI

Sok napsütéssel kezdődik az október.

A jövő héten csak elszórtan várható csapadék, október első napjaiban is sok napsütésre lehet számítani. Október elsején, szerdán 24 Celsius-fok is lehet - olvasható az Országos Meteorológiai Szolgálat országos, középtávú előrejelzésében, amelyet vasárnap juttattak el az MTI-hez.
  

Hétfőn általában derült, napos idő lesz, de az éjszaka képződő ködfoltok helyenként késő délelőttig megmaradhatnak. A Dunántúlon napközben időnként megélénkülhet a szél, csapadék nem várható. A legalacsonyabb hőmérséklet 4 és 12, a legmagasabb 19 és 23 fok között valószínű.
   
Kedden a párásság, ködfoltok megszűnése után felhőtlen vagy derült, csapadékmentes idő lesz. A leghidegebb órákban 4-12 fok lehet. Nappal 19-23 fokig melegszik a levegő.
   
Szerdán, október elsején észak felől fokozatosan megnövekszik a felhőzet, de a déli tájakon még többórás napsütésre lehet számítani. Késő délutántól kisebb eső, zápor előfordulhat. A minimum-hőmérséklet 5 és 13, a maximum-hőmérséklet 19 és 24 fok között alakul.
   
Csütörtökön a nap első részében erősen felhős vagy borult lesz az ég, majd szakadozik, csökken a felhőzet és az ország északnyugati felén délután már hosszabb időre is kisüt a nap. Elszórtan eső, zápor kialakulhat. A Dunántúlon és északkeleten megerősödhet a szél. A leghidegebb órákban 10-15 fok lehet. Napközben 17-22 fokig melegszik a levegő.
   
Pénteken általában több órára kisüt a nap, de főként délen még előfordulhat zápor. Éjszaka párássá válik a levegő, foltokban köd képződhet. A legalacsonyabb hőmérséklet 5 és 12, a legmagasabb hőmérséklet 15 és 20 fok között alakul.
   
Szombaton a pára, köd megszűnése után változóan felhős ég mellett többórás napsütés várható. Csapadék nem valószínű. A minimum-hőmérséklet 4 és 11 fok között valószínű, a nappali maximumok 14 és 19 fok között alakulnak.
   
Vasárnap is többórás napsütésre lehet számítani, csapadék nem valószínű. A leghidegebb órákban 3-10 fok lehet, nappal 13-18 fokig emelkedik a hőmérséklet.

A csillagászati nyár szombaton kora délután köszönt be - a Nap "irányt vált"

A nyári napforduló közép-európai idő szerint szombaton 12 óra 51 perckor lesz, ezzel beköszönt a csillagászati nyár, amelyhez sok csillagászati és néprajzi érdekesség is kapcsolódik.

A napforduló (latinul solstitium) kifejezés a Nap helyzetét fejezi ki a Föld egyenlítőjéhez képest. Nyári napforduló idején a Nap a Ráktérítő fölött delel, tehát a déli órában nem látszik árnyék például az egyiptomi Asszuánban, a Zöldfoki-szigeteken vagy Kubában. A nyári napfordulókor a Föld forgástengelye a legkisebb szögben hajlik el a Nap sugaraitól, és ekkor a nappal a leghosszabb, az éjszaka pedig a legrövidebb.
   
A napfordulók idején a Nap "irányt vált". Az északi féltekén a nyári napfordulóig a Nap délről észak felé halad, utána pedig - ez idén szombaton 12 óra 51 perckor lesz - északról dél felé kezd mozogni.
   
Nyári napfordulókor az Északi-sarkon a Nap állandó magasságon, 23 fokon kering.
   
A napforduló előtti és utáni hetekhez kapcsolódnak az úgynevezett "fehér éjszakák", amikor a magasabb szélességi fokokon még éjszaka sem teljes a sötétség. Sajnovics János jezsuita szerzetes, csillagász és matematikus 1769-ben Észak-Norvégia partjainál egy ilyen alkalommal éjfélkor figyelhette meg a Vénusz bolygó átvonulását a Nap előtt. James Cook, Ausztrália felfedezője ugyanezt a jelenséget látta Tahitin, csak ő délben.
   
Nyáron az elliptikus pályán keringő Föld a legtávolabb van a Naptól, míg a téli hónapokban a legközelebb, a különbség körülbelül ötmillió kilométer.
   
A nyári napforduló ünnepe a Szent Iván-éj, amelyhez sok népszokás kötődik. Ezek közül a legismertebb a tűzgyújtás, tűzugrás, amely nemcsak Magyarországon, hanem az európai kultúrkörben is jelen van. Történeti források már az 5. században följegyezték ezt a szokást, Magyarországon a 16. század óta van jelen dokumentáltan - mondta el az MTI-nek Koltay Erika, a Néprajzi Múzeum kutatója, múzeumpedagógusa.
   
Hozzátette: a Szent Iván-éjszakával összefüggő hiedelmek közül a legáltalánosabb, hogy aki a tüzet átugorja, megtisztul. Bizonyos népcsoportoknál, például a bajai bunyevácoknál "szerelmi varázslás" is kapcsolódik hozzá: ott a lányok virágcsokorral a fejükön, a szívüknek kedves legénnyel párban ugranak, így a megtisztulás szertartása mellé a termékenységé is társul. Sokan illatos füveket szórtak a Szent Iván-éji tűzbe, hogy meg lehessen jósolni, hogyan sikerül a tüzet átugró hajadonok házassága. Mások arra törekedtek, hogy a tűznek minél nagyobb füstje legyen, mert úgy hitték, ez megóvja a termést.
   
Június 24-én van Keresztelő Szent János születésnapja. A bizánci egyház kultikus befolyásának következménye, hogy Keresztelő Szent Jánosra Ivánként emlékezik az egyház és a világ is. Keresztelő Szent János születésnapi ünnepe az 5. században lett általánossá, és magába olvasztotta mindazokat a hiedelmeket és rítusokat, amelyek a nyári napforduló pogány ünnepét jellemezték.
   
Szent Iván a korán meghalt gyermekek mennyei pártfogója is: egyes hiedelmek szerint ezeknek a gyermekeknek június 23-án éjszaka gyümölcsöt oszt a mennyben. Úgy tartották, hogy ha egy keresztelés nélkül elhunyt gyermek édesanyja gyümölcsöt evett Szent Iván napja előtt, a gyermeke nem kap. Koltay Erika hozzátette: sokan azért sütöttek almát a Szent Iván-éji tűzben, hogy a gyermekeknek ne essen bajuk.
   
Elmondta: hosszú énekek születtek erre az alkalomra, de ezek már csak a felvidéki Zobor vidékén maradtak fenn.

forrás: MTI
kép: http://www.parameter.sk/

Hamarosan befejeződik a Nap polaritásváltása

Befejeződéséhez közeledik a Nap polaritásváltása: az ellentétes töltésű részek az északi féltekén már a nyáron felcserélődtek, a folyamat a délin is hamarosan véget ér a kaliforniai Stanfordi Egyetem tudósainak megfigyelése szerint.

A jelenség lényege, hogy a Nap polaritása azonos időközönként, tizenegy évente, a napciklus maximuma környékén átfordul. Ilyenkor a központi csillag belső dinamója, a naptevékenység más folyamataival is összefüggésben, gyakorlatilag újraépíti önmagát.

   

Bár a pólusok cseréjét kiváltó és irányító belső mechanizmust mindmáig nem tudták megfejteni, az egyetem Wilcox Napobszervartóriumának kutatói 1975 óta napi gyakorisággal követik nyomon a Nap mágneses terének működését.

   

"A polaritás átrendeződése igen nagyszabású folyamat, amely néhány hónap leforgása alatt megy végbe" - magyarázta Todd Hoeksema stanfordi tudós a "helycseréről" készült videóüzenetében.

   

Véleménye szerint a hullámszerű változás az egész Naprendszerben érezhető lesz, a helioszféra - a Naprendszernek az a tartománya, amelyet a csillag részecskesugárzása, a napszél tölt ki - jelentősen túlnyúlik majd a Pluto pályáján.

   

A mágneses mezők átalakulása időben egybeesik a naptevékenység csúcspontjával, jóllehet nincs a kettő között okozati összefüggés. A napciklus maximumát nemcsak az egyenlítő környékén feltűnő, sötétszínű napfoltok számának megugrása jelzi, hanem a napkitörések és koronakidobódások megszaporodása is - ezekért azonban nem a ciklikus rendet követő polaritáscsere a "felelős". A kilökődő töltött részecskék mindazonáltal hatással vannak a Föld mágneses terére, gyengíthetik a GPS-rendszereket és az energiahálózatokat, miközben tündöklő sarki fények jelenhetnek meg a pólusokon. A Jupiteren viharok alakulhatnak ki, a Szaturnuszon pedig szintén fényjelenségek játszódhatnak le.

   

(A napkitörés - fler - pár perces robbanás a Nap fotoszférájában vagy afölött. A flerek ellentétes polaritású mágneses terek találkozásakor felszabaduló energiából táplálkozhatnak. Hőmérsékletük több tízmillió Celsius-fok is lehet. Egy-egy fler alkalmával több millió tonna anyag hagyja el a Napot másodpercenként 1000 kilométeres sebességgel. A koronakidobódás a naptevékenység egyik megnyilvánulása: a napkorona egy darabjának kilökődése a bolygóközi térbe. Ilyenkor több tízmillió tonna szuperforró gáz indul útnak.)

   

Az ellentétes töltésű mágneses részek helycseréje a stanfordi tudósok megfigyelése alapján fokozatosan megy végbe. Az egyenlítő mentén megjelenő napfoltok - heves mágneses tevékenységek területei - szétterülnek a sarkok felé, magukkal húzva a mágneses mezőket, amelyek menet közben fokról fokra semlegesítik az előző ciklusban ott megtelepedett, ellentétes töltést. A nulla szint "beállása" után aztán a mágneses terek újra erőre kapnak, de ellentétes töltéssel: a polaritás átfordul.

 

Hoeksema közlése szerint a mostani, 24. napciklusban lezajló átrendeződés egyik érdekessége, hogy a váltás időbeli eltéréssel zajlik le a két féltekén. A másik pedig az, hogy a sarkok körül képződött mágneses terek erőssége két-három évvel ezelőtt csupán fele volt a napciklus minimumán általában tapasztalt szintnek. Ebből a tudósok arra következtetnek, hogy a soron következő ciklus szintén gyenge lesz.

 
(http://www.livescience.com/38719-sun-magnetic-field-flip.html)
    (http://phys.org/news/2013-11-physicists-huge-solar-event-video.html)

forrás: MTI

kép: phys.org