A gidrán lófajta Mezőhegyesen alakult ki. A fajtában időnként arab, majd nagymértékben angol telivér méneket is használtak. Erőteljes szervezetű, többnyire nagy rámájú, inkább hátas típusú fajta. Könnyű, elegáns kocsilóként is használható. Feje az anglo-arabokra jellemzően nemes, szikár, inkább egyenes profilvonalú. Nyaka középmagasan illesztett, hosszú, jól ívelt, esetleg középhosszú. Marja hosszú, magas kifejezett baltavágással. Többnyire jól izmolt. Az angol telivér kedvező maralakulása kifejezésre jut. Háta, ágyéka középhosszú, feszes, széles, jól izmolt. Az angol telivér génhányadtól függően a mellkas többé vagy kevésbé mély, de mindig terjedelmes. A lapockája dőlt, jól izmolt, terjedelmes, elég hosszú. Kéthasznú, egyaránt alkalmas hátas- és fogatlónak. Mint sportlovat is kedvelik, fogathajtásban és díjugratásban is eredményeket ér el. Melegvérű, szilárd szervezetű. Erős csontozatú, középnehéz fajta. A mének bottal mért marmagassága 160-168 cm, a kancáké 155-167 cm.

Színe kizárólag sárga lehet, több-kevesebb fehér jeggyel. Könnyű, elegáns kocsilóként is használható. Feje az anglo-arabokra jellemzően nemes, szikár, inkább egyenes profilvonalú. Nyaka középmagasan illesztett, hosszú, jól ívelt, esetleg középhosszú. A gidrán ló marja hosszú, magas kifejezett baltavágással. Többnyire jól izmolt. Az angol telivér kedvező maralakulása kifejezésre jut. A gidrám lovak háta, ágyéka középhosszú, feszes, széles, jól izmolt. Az angol telivér génhányadtól függően a mellkas többé vagy kevésbé mély, de mindig terjedelmes. A gidrán ló lapockája dőlt, jól izmolt, terjedelmes, elég hosszú.

A haflingi kis testű, hidegvérű fajta a kis ló méret felső, és a hidegvérű alsó határán. Az Alpok kis testű, kemény lova, főképpen Tirolban és Vorarlbergben alakult ki, de ma már sokféle elterjedt fajta. Kimutatható benne jól a nóri és az arab hatása. „Szélességi mérete, testtömege, izmosultsága a nórié, keménysége, vérmérséklete és nemessége a keleti vérre vall”-írja róla Schwark professzor. Haflingi kialakulása: A fajta megalapítójának a 249 Folie nevű 1874-ben született mént tekintik, amely annak ma is ismert jellegét és színét (mosott sárga) megadta. Ennek a ménnek alapja 133 El’Bedavy XXII. arab félvér mén, amely az El’Bedavy arab telivér törzsből származik. 249 Folie három fia azután egységesítette a haflingi ló fajtát. A haflingi jó tulajdonságait először rokon tenyésztéssel rögzítették, és rendkívül kiegyenlített fajtává alakult. Újabban a megváltozott tenyészcéloknak megfelelően arabbal javították hátas tulajdonságait. A haflingi ló külleme szép arányos, csukafejű nagy szemű, kis fülű ló. Erős, magasan illesztett nyak, erős vállak, nem kifejezett mar, hosszú rugalmas hát, izmos, néha csapott far, száraz, jól alkotott végtagok, néha keskeny csánk jellemzia haflingi lovat. Kemény, szabályos patái vannak. Színe sárga és mosott sárga, a fejen esetleg kis jegyekkel, a lábak jegytelenek. Marmagassága 140-150 cm. Mint könnyű hidegvérű, a hegyi terepen jó igásló volt, arabbal keresztezve is rendkívül gyorsan terjed (Németország, Olaszország, Svájc, Magyarország, USA). Olasz változatának neve: Avelingo. Ma már 33 országban törzskönyvezik. 1975-ben nemzetközi Haflingi szövetségét is megalapították. Néhány egyede Magyarországra is eljutott.

A fríz lovakat bokaszőrei, izmoltsága alapján hidegvérű lónak is lehetne tekinteni, de eleganciája, mozgása és a fogatsportban játszott szerepe átsorolja a melegvérű lófajták közé. A fríz ló szép fejű magasan illesztett rövid nyakú, hosszú törzsű, nem mély ,ellkasú, csapott, izmos farú, hosszúlábú kocsiló, bár lovagolják is. Lábain hosszú bokaszőrőket visel. A fríz lovak színe kizárólag fekete, többnyire jegytelen. Ügetőmozgása jellegzetesen élénk és akciós. Hollandia kezdeti fogatsportjaiban is szerepet kapott, pedig mozgása főként mutatós, mintsem hasznos. Ősi fajtának tartják, i.e. 1000-ből eredő ásatási leletek mutattak hasonló típust. Marmagassága 155cm-160cm. A fríz ló máig megőrizte fajtája ősi jellegzetességeit, kitartását és kiegyensúlyozottságát. Elismerésre méltó testfelépítése, robusztus megjelenése ellenére igénytelen állat.


Egészséges, dinamikus mozgású, ellenállóképes ló, minden különösebb igény nélkül. Térölelő, lendületes jármódja, vérmérséklete, mozgékonysága, a hátsó lábak tolóereje és az ügetésben megmutatkozó erőteljes térdmunka rendkívül magával ragadó. A kistermetű fríz ló korrekt gerincvonalát jól hangsúlyozza az ívelt és büszkén hordott nyak, amely fejlett, széles mellkasba és erős, hosszú vállakba megy át. A far csapott, a mar kidomborodó, a fej hosszú, de nemes. A szemek nagyok és élénk pillantásúak, a fülek mozgékonyak, finom szabásúak. A törzs tömeges, erős és mély. A hát rövid, íve kissé megtört. A sörény és a farok szőre sűrű, hosszú, enyhén hullámos, ritkítani vagy befonni csak ritkán szokták. A végtagok rövidek, erősek, jó csontozatúak. A fríz lovak hosszú bokaszőrt viselnek. A paták kemények és jól formáltak A 20. század elejéig a frízek fele pej volt, ma viszont kizárólag fekete frízeket tenyésztenek tovább. Ezek általában jegytelenek: a fehér csillag a homlokon az egyetlen jegy, ami engedélyezett. A lófajta egyedei ragaszkodnak az emberhez, mégis rosszul viselik a büntetést: nem ritka, hogy hónapokig nem nyerik vissza a bizalmukat, ha bántják őket.

Az angol telivér a világ egyik legkövetkezetesebb tenyésztői munkával kitenyésztett háziállatfajtája. Külleme nemes, száraz, könnyű fej, táguló orrlyukak, élénk szemek, sokszor tágan illesztett fülek. Hosszú, ívelt, gyakran alacsonyan illesztett nyak. Kifejezett, hosszú, magas mar, jellegzetes baltavágással. Rövid, izmos hát és ágyék. Dőlt, hosszú, jól izmolt lapocka. Inkább mély, mint dongás mellkas jellemzi.
Az angol telivér átlagos marmagassága 162cm(kancák) illetve 167cm (mének) igen nagy szórással. A telivértenyésztők ma is számon tartják, hogy lovaik melyik ősméntől származnak, és melyik kancacsaládba tartoznak. A magyar telivértenyésztés az 1800-as években kezdődőtt, nagyrészt Széchenyi István és Wesselényi Miklós kezdeményezésére. Legjobb eredményeit a század utolsó negyedében érte el, amikor 1876-ban Kisbér (Buccaneer-Mineral) megnyerte az epsomi Derbyt. AZ 1874-ben született Kincsem (Cambusan-Waternymph) pályafutása is erre az időre esett. Különleges rekordot tudhat magáénak a mai napig, 54 versenyből 54 győzelem, korának legjobbjaival szemben. Az angol telivér kitűnő regenátor ott, ahol nagy teljesítményre van szükség. A telivér karaktere, idegrendszeri adottságai azonban nem teszik alkalmassá a használati ló nemesítésére ott, ahol a ló gyengébb lovagló-képességű emberekkel találkozik.

Az angol telivér története: II. Károly uralkodása alatt Angliában virágzásnak indult a lóversenyzés. Az ősi kelta ló a galloway legjobb kancáit arab, török és berber import lovakkal kersztezték, hogy egy tetszetős és gyors versenylovat kapjanak. Ez a ló képzezte a fajta kiinduló állományát. Igazán jelentős szerepe két fajtának volt a fajta kialakulásában: a spanyol ló és az Arab telivér. A XVI-XVII. században leginkább arab lovak befolyásolták a fajtát: ezidőtájt körülbelül 160 mén érkezett Arábiából, Törökországból és Berberisztánból. Közülük három, Berley Turk, Darley Arabian, és Godolphin Arabian vérvonalára vezethető apai ágon vissza valamennyi telivér. A lóversenyek terjedésével szinte az egyetlen szelekciós tényező a gyorsaság lett. Az első méneskönyvet, a General Stud Book-ot 1793-ban adták ki. A ma élő összes telivér az ebben a méneskönyvben szereplő 237 kanca és 169 mén utódja. Az angol telivért nemesítőként alkalmazzák számos más fajta kialakulásánál, mert nemességet, keménységet, teljesítményt, gyorsaságot ad a fajtáknak. Mindazonáltal túlzott használata, vagy nem megfelően kiválasztott egyedek használata idegrendszeri problémákat okozhat, melyek végső soron a használhatóság rovására mennek.

Több mint kétszeresére nőtt két év alatt a színesfémlopásos bűnesetek száma - tájékoztatta lapunkat a Belügyminisztérium sajtóosztálya. Az okozott kár is a duplájára emelkedett, meghaladta a félmilliárd forintot, ugyanakkor a sértettek kármegtérülése a felére apadt, a tizenötmillió forintot sem éri el. Úgy tűnik tehát, hiába a megszigorított fémtörvény, az „iparág" továbbra is virágzik.

Márciusban vízügyi létesítményeket rongáló színesfémtolvajokat fogott el a rendőrség, akik Kiskörénél rongáltak meg különböző berendezéseket, miközben eltulajdonították a Jászsági-főcsatorna zsilipkapuját, valamint rézkábeleket. Az elkövetők mintegy százezer forint kárt okoztak, a rongálási kár azonban elérte az egymillió forintot. Két nappal később a kiskörei hullámtéri duzzasztómű darujánál is garázdálkodtak, rézkábeleket loptak el újabb négymilliós rongálási kárt okozva. A tetteseket elfogták, s Zalakomáromnál is sikerrel jártak a bűnüldözők, ahol a közelmúltban vasúti berendezéseket megrongáló kábeltolvajokat fogtak el. A bűnözők január közepétől hét alkalommal lopták a sínek mellől a vasúti vezetékeket. Múlt hét végén - a vasúti közlekedést is veszélyeztetve - a Karcag és Tiszafüred közötti vonal kunmadarasi szakaszán a sínpár mindkét oldalából lopott el két fiatalkorú 83 rögzítőcsavart. Baleset csak azért nem történt, mert a MÁV dolgozója vasárnap időben észlelte a bűncselekményt. A tolvajokat elfogták.

Nem minden esetben kíséri azonban szerencse a nyomozókat. Milliós kárt okozott az a tolvaj; aki nemrég bronz alkatrészeket lopott egy szolnoki tésztakészítő üzem telephelyéről, a meglovasított berendezések összértéke nagyjából másfél millió forint volt. Korábban két és fél kilométernyi alumínium légkábelt loptak el villanyoszlopokról a Tolna megyei Alsónyéknél, a kár itt egymillió forintra rúgott. Az eset szaporította a megyei kárlistát, hiszen csak idén már 15 transzformátor-rongálás történt, a kár eléri a 20 milliót. Ez évben országosan eddig 400 milliós veszteséget okoztak a transzformátorolaj- és színesfémtolvajok az E.ON-nak, a transzformátorokból pedig az év első negyedéve alatt 35 tonna rezet loptak el a cégtől. Tavaly a fővárosi HÉV- és a villamosvonalakon több mint százszor történt kábellopás, rongálás, melyek során a tolvajok több mint 15 kilométer kábelt tulajdonítottak el, veszélyeztetve a közlekedés biztonságát.

A kiválasztott esetek is bizonyítják: továbbra is dübörög a fémbiznisz. A lopások az egymást követő kormányok erőfeszítései ellenére is csak átmenetileg csökkentek. A Belügyminisztériumtól kapott összesítésekből kiderült, hogy a 2008-ban regisztrált hat és fél ezernél is több kohászati termék lopási bűncselekménye egy évvel később majdnem harmadára apadt, amikor a fémek begyűjtésével és értékesítésével összefüggő visszaélések visszaszorításáról szóló törvény életbe lépett. Ám tavaly újra nőtt a fémlopások száma, több mint ezer üggyel többet regisztráltak a rendőrségnél az előző évihez képest. A látókörükbe került orgazdák száma a törvény életbelépése után sem csökkent jelentősen, tavaly pedig ismét nőtt az orgazda-bűncselekmények száma is.

Nem mutat kedvezőbb képet a kárérték alakulása sem, hiszen míg 2009-ben a színesfémlopások alkalmával keletkezett kár 260 millió forint volt, addig tavaly ez több mint duplájára, 550 millióra hízott, miközben a megtérülési érték kevesebb mint felére csökkent. Míg két éve a károsultak 35 millió forint megtérülési értékkel számolhattak, az elmúlt esztendőben már csak alig 15 millióval.

A 2009-ben életbe lépett fémtörvény fő célja a jogalkotók szándéka szerint az volt, hogy a kulturális javakban, köz- és magántulajdonban okozott károkat, az ezekből eredő fekete- és szürkegazdaságot visszaszorítsák.

A jelenleg hatályos büntetőtörvény szerint ha a színesfémlopást kisebb értékű nemesfémre, nemesfém ötvözetére vagy fémkereskedelmi engedélyköteles anyagra követik el, az 3 évig terjedő szabadságvesztéssel is sújtható, míg a különösen jelentős értékre, illetve különösen nagy értékre, de bűnszervezetben, közveszély helyszínén, üzletszerűen, avagy dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás öttől tíz évig terjedő szabadságvesztést vonhat maga után. Ha az orgazdaság bűncselekményét kisebb értékű nemesfémre, nemesfém ötvözetére vagy fémkereskedelmi engedélyköteles anyagra követik el, az 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, míg a különösen jelentős értékre, és/vagy üzletszerűen elkövetett orgazdaságot a törvény öttől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetheti. Ám az orgazdákat a statisztikák szerint ez a legkevésbé sem izgatja.

Civil Reakció:

Szerkesztői vélemény: