A szem bizonyos sejtjeinek megváltozása segíthet felismerni az Alzheimer-kórt - állítják amerikai kutatók állatkísérleteik eredményeire hivatkozva.
A retinahártya veszített vastagságából azoknál az egereknél, amelyek genetikai beavatkozás után Alzheimer-kórosak lettek. Mivel a retina szerves része az idegrendszernek, ezért neuronjainak pusztulása kapcsolatos lehet az Alzheimer-kóros agysejtek elhalásával - tudósított a BBC hírszolgálata az amerikai Idegtudományi Társaság konferenciáján elhangzott előadásról.
Scott Turner, a Georgetowni Egyetem orvosi karán működő memóriazavar-program igazgatója, a kutatás vezetője munkatársaival a retina rétegeinek vastagságát egy eddig nem vizsgált területen vette szemügyre.
Azt figyelték meg, hogy a retina belső és a gyűjtősejtektől kapott információt feldolgozó ganglionsejtes rétege csak az Alzheimer-kóros egereknél vékonyodott el. A ganglionsejtes réteg ezeknél az állatoknál a felére csökkent, a belső sejtréteg pedig az egyharmadára.
Ha a kutatás eredményei embereknél is alkalmazhatók, a tudósok azt remélik, új lehetőség nyílik a súlyos memóriavesztéssel és elbutulással járó kór korai diagnózisára. Arra gyanakodnak ugyanis, hogy a retinarétegek elvékonyodása sokkal korábban elkezdődik, mint a mentális képességek hanyatlása.
A tudósok abban bíznak, hogy eredményeik alapján a jövőben a szemorvosok - megfelelő eszközökkel - a rutinvizsgálat részévé tehetik az Alzherimer-kór jeleinek felismerését.
(http://www.bbc.co.uk/news/health-24924488)
forrás: MTI
kép: orientpress.hu
A szem sejtjeinek változása segíthet felismerni az Alzheimer-kórt
Eddig 19
halálesetet hoztak összefüggésbe a General Motors gépjárműveinek hibás
gyújtáskapcsolóival - jelentette ki hétfőn Ken Feinberg ügyvéd, az
áldozatok kárpótlására létrehozott alap felügyelője.
Feinberghez
öt hét alatt 125 halálesettel és 320 sérüléssel kapcsolatos kárpótlási
igény futott be, amelyek közül az ügyvéd 31-et ítélt jogosnak. A
dokumentáció mérlegelése még tart.
A GM-gyújtáskapcsolók
hibájának következtében életüket vesztett emberek családjának egymillió
dollárt fizet az alap, pótolja az áldozat halála miatt kiesett
jövedelmet, az özvegyeknek és az eltartottaknak pedig 300 ezer dollárt
utalnak át.
További négy embernek megbénult négy vagy két
végtagja, kettős amputációt, agyi vagy súlyos égési sérülést szenvedett
el. A sérültek 20-500 ezer dolláros kártérítést kapnak.
A legtöbb
kárvallott huszonéves, aki az első gépkocsiját vezette. A GM korábban
azt állította, hogy a gyújtáskapcsoló hibája miatt 13-an haltak meg. Az
autógyártónál már egy évtizeddel ezelőtt is tudtak a hibáról, de ezt
hivatalosan csak az idén februárban ismerték el. Az ügy miatt 2,6 millió
autót hívtak vissza.
A kifizetések ügyében intézkedő Feinberg
korábban a 2001. szeptember 11-i terrortámadások, a mexikói-öbölbeli
olajömlés, valamint a bostoni maraton elleni terrortámadás
károsultjainak és áldozatainak kárpótlási alapját felügyelte. A panaszok
elbírálása független a GM-től, de az autógyár dönt arról, hogy a
kártérítési program mely modellekre és problémákra terjed ki.
A
GM ellen a 2009-ben bejelentett csődje miatt számos ügyben nem indítható
felelősségre vonási eljárás. Egy szövetségi bíró most azt mérlegeli,
hogy a mentesség érvényes-e a gyújtáskapcsoló esetére is. Az autógyártó
egyébként 65 különböző okból az idén csaknem 30 millió járművet hívott
vissza.
kép: www.mlive.com
Legalább 19-en haltak meg a GM-gyújtáskapcsolók hibája miatt
A dinoszauruszok
kihalását okozó meteorbecsapódás kedvezett a lombhullató erdők
elterjedésének bolygónkon - állítják az Arizonai Egyetem kutatói, akik
eredményeiket a PLoS Biology című, szabad hozzáférésű folyóiratban
ismertették.
Hatvanötmillió
évvel ezelőtt egy 10 kilométer átmérőjű meteor csapódott be a
Yucatán-félszigeten, világszerte óriási erejű szökőárakat,
földrengéseket, vulkánkitöréseket okozva. A katasztrófa következtében -
mint ez közismert - kihaltak a dinoszauruszok, amelyek átadták
bolygónkon helyüket az emlősöknek. Az azonban kevésbé ismert, hogy mi
történt azokkal a növényekkel, amelyekkel a dinoszauruszok táplálkoztak -
olvasható a ScienceDaily hírportálon.
A kutatók Észak-Dakota
déli részén, az úgynevezett Hell Creek-formációban fosszilizálódott
növények leveleinek ezreit gyűjtötték össze. A leletek 2,2 millió éves
periódusból származnak: a kréta időszak végének utolsó 1,4 millió évét,
valamint a paleogén 800 ezer éves szakaszát ölelik fel. Ebben a
periódusban a feltételezések szerint kipusztult a növényi fajok fele.
A
tudósok vizsgálták a levelek tömörségét, elemezték az erezettségüket,
arra keresve a választ, hogy mennyi vizet volt képes a növény
"szállítani", és mennyire hatékonyan tudta hasznosítani a szén-dioxidot.
A
tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a katasztrófa
megtizedelte az örökzöld virágzó növényeket, amelyek a becsapódás előtt
uralták a Földet. Esetükben sokkal pusztítóbb volt a kataklizma hatása,
mint a lombhullató fajtáknál.
"Azt feltételezhetnénk, hogy egy
ilyen katasztrófa az összes növényt egyformán sújtotta. Kutatásaink
azonban bebizonyították, hogy a gyorsan növekvő lombhullató zárvatermők
könnyebben alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez, nagyobb
hatékonysággal voltak képesek felhasználni a rendelkezésre álló
erőforrásokat, és így kiszorították lassabban fejlődő örökzöld
társaikat. Mind a mai napig a lombhullató növények uralják erdeinket" -
hangsúlyozta Benjamin Blonder, a tanulmány vezető szerzője.http://www.sciencedaily.com/releases/2014/09/140916141529.htm
forrás: MTI
kép: http://www.sciencedaily.com
A dinoszauruszok kihalását okozó meteorbecsapódás kedvezett a lombhullató erdők elterjedésének
Nem a turisták
látogatása miatt kezdtek fakulni a világhírű Altamira-barlang őskori
falfestményei, ezért korlátozottan, de továbbra is nyitva maradhat a
nagyközönség előtt a barlang - derült ki a paleolitikum művészetének
legismertebb lelőhelyén végzet tudományos kutatásból.
A
tanulmányt készítő tudósok egy éven keresztül vizsgálták a
világörökségnek nyilvánított barlang állapotát. Arra jutottak, hogy a
több mint 14 ezer éves barlangrajzokat bizonyos mikroorganizmusok
elszaporodása és a szén-dioxid szintjének emelkedése veszélyezteti
leginkább, de a beszivárgó víz is árt a képeknek. A kutatók azt
javasolták, hogy telepítsenek a barlangba szellőztető rendszert - írta
pénteken az ABC című spanyol napilap.
Az Altamira-barlangot
tizenhárom éve zárták be a festmények rohamos pusztulása miatt, és épp a
kutatást segítendő nyitották meg részlegesen a látogatók előtt
februárban, szigorú feltételek mellett. A barlangot hetente egyszer egy
ötfős csoport keresheti fel, amelynek tagjait az Altamira Múzeum
látogatói közül sorsolják ki. A szerencsés turisták kizárólag speciális
overállban és maszkban léphetnek a barlangba, ahol mindössze 37 percig
tartózkodhatnak vezető kíséretében.
A szakemberek szerint az
emberi jelenlét ebben a formában alig befolyásolja a barlang környezeti
viszonyait. Korábban azt feltételezték, hogy a turisták miatt nő meg a
hőmérséklet és a relatív páratartalom odabent, és ez teszi tönkre az
alkotásokat.
A vizsgálatok bizonyították azt is, hogy az
Altamira-barlang teljes bezárása nem állítaná meg a falfestmények
pusztulási folyamatát. Ezért a jelenlegi feltételek mellett továbbra is
látogatható lesz, ám egyelőre csak 2015 februárjáig. A tervek szerint
akkor döntenek majd arról, hogy hosszú távon folytatódhatnak-e, és ha
igen, miként ezek a látogatások.
A falfestményeiről híres
barlangra 1868-ban egy vadász talált rá véletlenül. A paleolitikum
(őskőkor) művészetének legismertebb lelőhelye az észak-spanyolországi
Santandertől 30 kilométerre nyugatra fekszik. A 280 méter hosszú, több
teremből, folyosóból álló mészkőbarlangban 1879-ben az ásatást vezető
Marcelino de Sautuola kislánya fedezte fel a mennyezeten az ősember
festményeit. Valódiságukat csak 20 évvel később ismerték el, amikor
Franciaországban is találtak hasonló barlangfestményeket.
A
freskók az úgynevezett magdaléni kultúra idején, Kr. e. 13 500 körül
készülhettek. A barlang sötétszürke sziklafalát, mennyezetét jégkorvégi
állatok, bölény-, vaddisznó-, vadló- és szarvasábrázolások díszítik.
Összesen 600 festmény és 1500 karcolat található a barlangban, amelyet
az UNESCO 1985-ben nyilvánított a világörökség részévé.
2001-ben
nyílt meg turisták számára a barlang "hasonmás" változata, az Altamira
Múzeum, amelyet tavaly 240 ezer látogató keresett fel. http://www.abc.es/cultura/20140912/abci-visitas-cuevas-altamira-201409112100.html
forrás: MTI
kép: http://www.abc.es
Nem az emberi jelenlét miatt fakulnak az Altamira-barlang freskói
Egyre több lengyel
támogatná a sorkatonai szolgálat visszaállítását - derül ki a Lengyel
Statisztikai Hivatal (CBOS) kedden közzétett adataiból, a nemzetvédelmi
minisztérium azonban nem tervezi a sorkötelezettség újbóli bevezetését.
A lengyelek 47 százaléka tartja elegendőnek a csak hivatásos katonákból álló hadsereget. Így 7 százalékkal csökkent a sorkatonai szolgálatot ellenzők száma 2008-hoz képest, amikor megszüntették a katonai szolgálat kötelező jellegét.
Ugyanakkor megnőtt a sorkatonai szolgálat határozott támogatóinak a
száma. A megkérdezettek 34 százaléka (2008-ban még csak 26 százalék
tartozott ehhez a csoporthoz) úgy vélekedik, hogy a hadsereg nagyrészt
hivatásos katonákból álljon, de legyenek sorkatonák is. További 11
százalék alapvetően sorkatonaságra épülő hadsereget szeretne, ez két
százalékos növekedést jelent a korábbi kimutatás szerint.
Az augusztus második felében végzett felmérés eredményét a Gazeta
Wyborcza című napilap a kelet-ukrajnai harcok súlyosbodásával hozta
kapcsolatba.
A napilap Jacek Sontát, a nemzetvédelmi minisztérium szóvívőjét is
megszólaltatta, aki szerint a katonai kiképzettség minősége
szempontjából azonban nem kívánatos a kötelező sorkatonai szolgálat
visszaállítása.
A lengyel hadsereg jelenleg mintegy 100 ezer katonából, valamint 20
ezernyi önkéntes tartalékosból áll.
forrás: MTI
kép: szlawirtus.blog.hu
Egyre többen szeretnék a sorkötelezettség visszaállítását Lengyelországban
- Ki az abszolút nagyképű?
- Aki azt hiszi, hogy okosabb nálam.
- Aki azt hiszi, hogy okosabb nálam.
szerző: ismeretlen
Nagyképű...
Számos mítosz és
legenda született arról a hatásról, amelyet a holdvilág gyakorol az
állatok magatartására, de tudományos alapon eddig csak kevesen próbálták
feltárni a jelenség gyökereit: tudósok egy csoportja most átfogó
felmérést készített a holdciklus által kiváltott viselkedési normák
közvetlen és közvetett összefüggéseiről.
A brit tudományos akadémia biológiai kiadványában megjelent szemle egyszersmind felhívja a figyelmet arra is, hogy a Hold fényét elhomályosító mesterséges fényszennyezés megzavarhatja a természetes úton kialakult cselekvési mintákat.
A kutatók megállapítása szerint sok éjszakai állat egyszerűen a holdvilág erősségének - illetve a holdciklushoz kötődő dagálynak - a szintjéhez igazítja viselkedését, míg mások titokzatosabb módon követik az égitest által "működtetett" óra járását.
A holdfény egyfajta szinkronizáló jelzésnek is tekinthető, amely mintegy végszóként szolgál a többi környezeti paraméter számára, például a dagály közeledtére vagy az élelemforrás elérhetőségére - vagy egyszerűen csak lehetővé teszi, hogy az éjszakai állatok jobban lássanak. A hatás széles körű és sokféle, kezdve az olyan hosszú távú folyamatokról, mint a megtermékenyülés és a vándorlás időzítése, egészen a fényerősséghez való alkalmazkodásig - magyarázta a LiveScience.com tudományos portálnak Noga Kronfeld-Schor, a Tel-Avivi Egyetem biológusa, a jelentés társszerzője.
Hogy pontosabban megértsék az összefüggéseket, a kutatócsapat három fő kategóriába sorolta a hatásokat - szaporodás, kommunikáció és élelemszerzés -, majd szemügyre vette a különböző állatcsoportok reakcióit a holdciklus változására.
Ami az első kategóriát illeti, a legmeglepőbb jelenséget decemberben tapasztalták az ausztráliai Nagy-korallzátonynál. A holdvilág hatására minden évben ugyanabban az időpontban korallok rakják le tömegével petéiket: ha a fény erőssége elér egy bizonyos szintet, a virágállatok százával lövellik ki szinte vezényszóra spermáikat, illetve petesejtjeiket, hogy elősegítsék a megtermékenyülést és új kolónia létrehozását. Valószínűleg a hőmérséklet, a víz sótartalma és a táplálékforrás elérhetősége is belejátszik az időzítésbe, de a kutatók szerint a végszót a holdvilág adja meg.
A "kommunikációs csatornák" változása elsősorban az éjszakai madaraknál érhető tetten. A nagy fülesbagoly (uhu) például jelenlétének jelzésére gyakrabban villantja fel a nyakánál elhelyezkedő fehér tollakat teliholdnál, mert az ezüstös fényben a többi madár jobban észreveszi azokat. Más bagolyfajták viszont éppen hogy visszahúzódnak, ha süt a hold, mert így próbálják elkerülni a ragadozókat.
Az utóbbi viselkedés általánosnak tekinthető a holdciklushoz igazodó szárazföldi állatoknál is. Megint másként reagálnak a tengeri emlősök az égitest vonzásától befolyásolt árapály ingadozásra. A tengeri teknősök megvárják, míg a dagály tetőzik teliholdnál, és a hullámok hátán evickélnek ki messze a partra, hogy a homokfövenyben elássák a tojásaikat.
A hangyalesők - szitakötőre emlékeztető nagy termetű, hosszú csápú rovarok - pedig a telihold fényénél vájnak gödröket kiszemelt zsákmányuk foglyul ejtésére.
A témával foglakozó viszonylag kevés tudományos munkának betudhatóan összességében továbbra is rejtve maradnak a holdvilág kiváltotta hatás okai és jellemzői. "Nagyon sokan közülünk félnek az éjszakai teremtményektől, ráadásul nehéz megfigyelni és tanulmányozni őket" - érvelt a tel-avivi tudós.
Az sincs mélyebben feltárva, hogy a mesterséges fény milyen mértékben bolygatja meg a természetes ciklusok szerepét, de az eddigi tanulmányok egyértelműen kimutatták, hogy a fényszennyezés hatására néhány éjszakai állat kevésbé hajlamos zsákmányejtéssel vagy élelemgyűjtéssel foglalkozni, sőt esetleg más megszokott tevékenységével is felhagy.
(http://www.livescience.com/37927-how-moon-affects-nocturnal-animals.html)
A brit tudományos akadémia biológiai kiadványában megjelent szemle egyszersmind felhívja a figyelmet arra is, hogy a Hold fényét elhomályosító mesterséges fényszennyezés megzavarhatja a természetes úton kialakult cselekvési mintákat.
A kutatók megállapítása szerint sok éjszakai állat egyszerűen a holdvilág erősségének - illetve a holdciklushoz kötődő dagálynak - a szintjéhez igazítja viselkedését, míg mások titokzatosabb módon követik az égitest által "működtetett" óra járását.
A holdfény egyfajta szinkronizáló jelzésnek is tekinthető, amely mintegy végszóként szolgál a többi környezeti paraméter számára, például a dagály közeledtére vagy az élelemforrás elérhetőségére - vagy egyszerűen csak lehetővé teszi, hogy az éjszakai állatok jobban lássanak. A hatás széles körű és sokféle, kezdve az olyan hosszú távú folyamatokról, mint a megtermékenyülés és a vándorlás időzítése, egészen a fényerősséghez való alkalmazkodásig - magyarázta a LiveScience.com tudományos portálnak Noga Kronfeld-Schor, a Tel-Avivi Egyetem biológusa, a jelentés társszerzője.
Hogy pontosabban megértsék az összefüggéseket, a kutatócsapat három fő kategóriába sorolta a hatásokat - szaporodás, kommunikáció és élelemszerzés -, majd szemügyre vette a különböző állatcsoportok reakcióit a holdciklus változására.
Ami az első kategóriát illeti, a legmeglepőbb jelenséget decemberben tapasztalták az ausztráliai Nagy-korallzátonynál. A holdvilág hatására minden évben ugyanabban az időpontban korallok rakják le tömegével petéiket: ha a fény erőssége elér egy bizonyos szintet, a virágállatok százával lövellik ki szinte vezényszóra spermáikat, illetve petesejtjeiket, hogy elősegítsék a megtermékenyülést és új kolónia létrehozását. Valószínűleg a hőmérséklet, a víz sótartalma és a táplálékforrás elérhetősége is belejátszik az időzítésbe, de a kutatók szerint a végszót a holdvilág adja meg.
A "kommunikációs csatornák" változása elsősorban az éjszakai madaraknál érhető tetten. A nagy fülesbagoly (uhu) például jelenlétének jelzésére gyakrabban villantja fel a nyakánál elhelyezkedő fehér tollakat teliholdnál, mert az ezüstös fényben a többi madár jobban észreveszi azokat. Más bagolyfajták viszont éppen hogy visszahúzódnak, ha süt a hold, mert így próbálják elkerülni a ragadozókat.
Az utóbbi viselkedés általánosnak tekinthető a holdciklushoz igazodó szárazföldi állatoknál is. Megint másként reagálnak a tengeri emlősök az égitest vonzásától befolyásolt árapály ingadozásra. A tengeri teknősök megvárják, míg a dagály tetőzik teliholdnál, és a hullámok hátán evickélnek ki messze a partra, hogy a homokfövenyben elássák a tojásaikat.
A hangyalesők - szitakötőre emlékeztető nagy termetű, hosszú csápú rovarok - pedig a telihold fényénél vájnak gödröket kiszemelt zsákmányuk foglyul ejtésére.
A témával foglakozó viszonylag kevés tudományos munkának betudhatóan összességében továbbra is rejtve maradnak a holdvilág kiváltotta hatás okai és jellemzői. "Nagyon sokan közülünk félnek az éjszakai teremtményektől, ráadásul nehéz megfigyelni és tanulmányozni őket" - érvelt a tel-avivi tudós.
Az sincs mélyebben feltárva, hogy a mesterséges fény milyen mértékben bolygatja meg a természetes ciklusok szerepét, de az eddigi tanulmányok egyértelműen kimutatták, hogy a fényszennyezés hatására néhány éjszakai állat kevésbé hajlamos zsákmányejtéssel vagy élelemgyűjtéssel foglalkozni, sőt esetleg más megszokott tevékenységével is felhagy.
(http://www.livescience.com/37927-how-moon-affects-nocturnal-animals.html)
forrás: MTI
Átfogó felmérés készült a holdvilág állatokra gyakorolt hatásáról
Feliratkozás:
Megjegyzések
(
Atom
)