A mai nap meglátogattam Édesapámat a Dél Pesti kórházban, ahogyan az nálunk szokás bőséges pakkal érkeztem.
Persze közben folyt közöttünk a kommunikáció, mire végzett a vacsorával belekezdett egy elsőre vicces történetbe....
( amit előre tudni érdemes 5-en fekszenek egy szobában, ebből 3-an ágyhoz kötöttek, egyikük egy 86 éves bácsi és apukám aki nehézkesen de tud mozogni - járni, ereje véges és örül ha magát tudja vonszolni )Azt mindenki tudja, hogy napi 3x étkezést biztosítanak a betegeknek. Van akinek elég az infúzió, van aki elvan a kórházi kajával, és van aki szerencsésnek mondhatja magát mert rokonai - barátai hoznak neki otthon készített ételeket.
Na de mi van azzal akinek az étvágyával nincsen baj, de nem lakik jól a kórház által kiporciózott elemózsiával!?... Mozgásában korlátozott bácsi, akinek nincsen tolószéke, mankója, járókerete, látogatni se nagyon látogatják.
Pénzért ételt venne de nincs aki hozzon neki....
Ez a bácsi megkérte Édesapámat, hogy vegye fel a hátára és vigye el őt a büfébe mert nagyon éhes, és ő ezért a szívességér bármennyi pénzt fizetne a fuvarért....Édesapám elutasította eme kérést, mert sajnos örül ha el tud totyorogni a mosdóig....
A probléma megoldódott, a többi beteg adott neki ezt - azt, na de mégis elgondolkodtató és szívszorító, hogy ha tisztességes, becsületes életet élünk, tanulunk, dolgozunk, családot alapítunk, gyermeket nevelünk, megöregszünk és éhen maradunk!?....