Ha a seattle-iek kicsit egyoldalúnak találták volna az események alakulását, a második negyedet követően sem volt okuk az örömre, az Atlanta ugyanis megduplázta az előnyt, és 20–0-val ment nagyszünetre. A forgatókönyv hasonlatos az első negyedbelihez: előbb jött egy Bryant-mezőnygól 37 yardról, majd egy touchdown – egy 88 yardos drive végén Matt Ryan passzával Roddy White jutott el a célzónáig.
A Seattle utolsó akciójával eljutott a hazai célzóna közvetlen közelébe, hogy aztán bőkezűen tékozolja el a lehetőségeit – pedig ezt nem engedhette meg magának... Hat yardról jöhetett a Seahawks, de először rossz passz jött, aztán egy büntetést érő bemozdulás, majd Russell Wilson megint nem talált embert, hogy aztán a végén még Jonathan Babineaux sackelje is az irányítót... A borzalmasan sikerült végjáték tökéletesen leírta a Seattle első félidejét, a 20–0-s félidei eredménnyel a mérkőzés eldőlni látszott.
Sokkal rosszabb már nem lehetett volna a Seahawks helyzete, így nem volt meglepetés, hogy egy kicsit javultak, így közelebb jöttek az északnyugatiak: Wilson passzából Golden Tate ünnepelhetett touchdownt (Ryan Longwell pedig egy jó jutalomrúgást). A válasz sem maradt el, Matt Ryant remekül „adott el" egy akciót, melyet középen Jason Snelling fejezett be – az utolsó negyed előtt a különbség változatlan volt (27–7).
A Seahawks Russell Wilson futott touchdownjával (meg persze az extra ponttal) csökkentette tizenháromra a hátrányt tizenhárom perccel a vége előtt. Itt még nem gyulladtak ki a veszélyjelző szenzorok a hazaiaknál, de hamarosan igen: Matt Ryan érthetetlen módon bevállalt egy hosszú passzt, elkapóján viszont ketten lógtak, és az átadás sem volt épp ötcsillagos, így Earl Thomas egy interceptionnel megszerezte a labdát. A Seattle élt az ajándékba kapott lehetőséggel, Wilson passzai „ültek", jöttek a futások, az akció végén pedig a célzóna bal sarkában magányosan várakozó Zach Miller kapott le a levegőből egy touchdownt érő átadást. 27–21, egyszerre nagyon meleg lett a helyzet az Atlanta szempontjából!
A melegedést az jelezte, hogy az Atlanta következő akciója fennakadt a bekeményítő vendégvédelmen, így a Seattle hatpontos hátrányban támadhatott. Wilson középre célzott, igen hosszú átadását lekapcsolták a hazaiak, és a Seahawksnak harmadik és tízre kellett valamit kitalálnia. Nem sikerült, 5:32-vel a vége előtt megint az Atlanta jöhetett.
A Falcons most – okulva az előzőkből – a futást erőltette, majd amikor passzjátékra váltott, megbánta, mert Ryan jobbra célzott átadása nem talált elkapót. First down híján el kellett rúgni a labdát, átengedve a kezdeményezést a Seahawksnak. A Seattle utolsó esélyét kapta, megpróbált élni vele: először Wilson reménytelen passzt próbált meg, de másodszorra megindult a tojáslabdával, lerázta emberét, balra megtalálta Lynchet, aki a célzóna közelébe juttatta csapatát. Az Atlanta 12 embert küldött fel védekezni, büntetést kapott, a Seattle pedig Marshawn Lynch révén begyötörte a touchdownt. 27–27, a jutalomrúgást Ryan Longwell beküldte – 28–27-re vezetett a Seattle!
A Falcons már az utolsó szalmaszálat igyekezett elkapni, Matt Ryan passzai most jók voltak, így mezőnygól-távolságba jöttek a hazaiak. Bryant 49 yardról kísérletezhetett, elsőre mellérúgta volna, csakhogy egy rosszul időzített seattle-i időkérés megmentette. A hazai rúgó másodszorra már a kapufák közé csűrte a tojáslabdát, 30–28 az Atlantának!
Egy minimális esély maradt, a hosszan előredobott passz, de az ima (illetve a Hail Mary...) nem talált meghallgatásra, a hazaiak lekapták Wilson átadását – az Atlanta előbb „agyonnyerte" a meccset, aztán majdnem elveszítette, és végül megnyerte – elképesztő végjáték után, így a San Francisco 49ersszel vívja a főcsoportdöntőt.
NFC, KONFERENCIA-ELŐDÖNTŐ
forrás: NSO.hu