Az Arizonai Egyetem Michael Worobey által vezetett csoportjának kutatása arra enged következtetni, hogy az elszenvedett influenzabetegségek alapján meg lehet jósolni, mennyire fenyeget egy jövőbeni járvány egy-egy embert. Ez az információ javíthatja az oltási stratégiákat, illetve a megelőzést és a felkészülést.

"Az 1918-as nagy influenzajárvány óta rejtély volt, hogy honnan jött a vírus, és miért szedett annyi halálos áldozatot, főként a fiatal felnőttek körében. Nagy kérdés volt, mitől lett annyira súlyos a járvány, mint ahogy az is, hogy számíthatunk-e hasonlóra manapság, vagy az akkori helyzetben volt valami különleges" - fogalmazott Michael Worobey, aki kollégáival egy példátlanul pontos molekuláris órát megalkotva tárta fel és hasonlította össze az 1918-as H1N1 influenza A-vírus (IAV), a H1N1-sertésinfluenza, valamint a spanyolnátha utáni - 1918 és 1957 közötti - szezonális H1N1-influenzavírus törzsek eredetét.

Meglepetésre nem találtak bizonyítékot a spanyolnátha eredetéről elterjedt feltételezésekre, vagyis arra, hogy közvetlenül a madarakról terjedt át, vagy hogy géncsere történt a már meglévő emberi és a sertésinfluenza-törzsek között. Eredményeik arra mutatnak, hogy a spanyolnáthaként emlegetett járvány vírusa röviddel 1918 előtt jelent meg, és benne egy madárinfluenza-vírus olvadt össze egy emberi H1-vírussal, amely már 10-15 évvel korábban fertőzött.

"Apróságnak tűnik, de ez lehet a kirakós hiányzó darabja" - mondta Michael Worobey. - Ahogy megvan a kulcs, sok más részlet is a helyére kerül."

Ha egy beteg korábban megfertőződött H1-vírussal, az magyarázat lehet arra, hogy az 1918-as járvány idején miért volt sokkal alacsonyabb a halálozási ráta a körükben, mint azoknál, akik a legnagyobb számban haltak meg, vagyis a 29 év körüliek csoportjánál.

Az IAV jellemzően és elsősorban kisgyerekekre, valamint idősekre halálos, a spanyolnátha vírusa azonban a 20-40 év közöttiek közül szedett nagy számban áldozatokat, akiknek halálát a legtöbb esetben másodlagos baktériumfertőzések, azon belül is tüdőgyulladás okozta.

Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) megjelent tanulmányukban a szerzők azt írták, ennek hátterében az állhatott, hogy sok, a járvány idején fiatal felnőtt 1880 és 1900 között született, és gyerekként a H3N8 influenzának volt kitéve, így semmiféle védettséget nem szereztek a spanyolnátha vírusával szemben. A H3N8 vírusnak másmilyen antigén fehérjéi voltak, mint a H1N1 vírus két fő antigén fehérjéi.

http://www.eurekalert.org/pub_releases/2014-04/uoa-mot042414.php

 
A luxembourgi székhelyű bíróság honlapján elérhető ítélet szerint munkaidőnek minősül az az idő, amit a munkavállalók a lakóhelyük, valamint a munkáltatók által kijelölt első és utolsó ügyfél között mindennapos utazással töltenek.
  
Az irányelv értelmezésére vonatkozó kérelmet a legnagyobb spanyol szakszervezet, a Comisiones Obreras és a Tyco Integrated Security nevű, biztonsági rendszerek üzembe helyezésével foglalkozó vállalat nyújtotta be a bírósághoz.
  
A szakszervezettel folytatott jogvita során a Tyco nem számította be a lakóhely és az ügyfelek között céges autóval megtett utat a munkaidőbe, mondván, azalatt az idő alatt az alkalmazottak nem dolgoztak.
  
Az irányelv szerint a munkaidő az az időtartam, amely alatt a munkavállaló dolgozik, a munkáltató rendelkezésére áll, és tevékenységét vagy feladatát végzi.
  
A bíróság szerint, ha a munkába utazással töltött időt nem vennék munkaidőként számításba, elferdítené a munkaidő fogalmát, valamint ellentétes lenne a munkavállalók biztonsága és egészsége védelmének céljával.
  
Az ügy előzménye, hogy 2011-ben a Tyco bezárta a regionális irodáit, és minden munkavállalóját a madridi központi irodához rendelte. Mivel így a munkavállalók elvesztették azt a lehetőséget, hogy szabadon határozzák meg a lakóhelyüket a munkanapjuk elején és végén szokásos helytől elválasztó távolságot, nem kötelezhetők arra, hogy magukra vállalják munkáltatójuk ezen irodák bezárásával kapcsolatos döntésének terheit.
  
Az Európai Unió bírósága feladata egyebek mellett, hogy jogértelmezést adjon ki az uniós jogszabályokról annak érdekében, hogy azokat az összes uniós országban azonos módon alkalmazzák.

http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf;jsessionid=9ea7d2dc30ddc5c35c01e5a549c39846bfa212ca157c.e34KaxiLc3qMb40Rch0SaxuRaxb0?text=&docid=167291&pageIndex=0&doclang=HU&mode=req&dir=&occ=first&part=1&cid=1274851

 
Minden érintett fogyasztói szerződés forintosítását feltételezve a döntés várható adózás előtti egyszeri negatív eredményhatása az OTP csoportra nézve mintegy 6 milliárd forint. A céltartalék megképzése várhatóan az idei  harmadik negyedévében megtörténik, bemutatására pedig az egyszeri-korrekciós tételek között kerül sor - tájékoztatott a bank.

A bank tájékoztatásában felidézte, hogy augusztus 19-én a kormány megállapodott a Magyar Bankszövetséggel a deviza alapú gépjármű- és fogyasztási hitelek forintosításáról.

Ennek megfelelően az érintett fogyasztói szerződések forintosítására az augusztus 19-én érvényes piaci árfolyamon kerül sor , ami 287,2 forintos svájci frankot és 309,2 eurót jelent. Az ügyfeleknek járó kedvezmény mértéke megegyezik a deviza alapú jelzáloghitelek forintosítása során alkalmazott árfolyam  - 256,5 forint svájci frank és  309,0 forintos euró - és az augusztus 19-én érvényes árfolyam közötti különbséggel - közölte az OTP.

A két árfolyam különbségéből keletkező terhet fele-fele arányban a bankok és az állam viselik - emlékeztet az OTP.

Az OTP közleményében emlékeztet arra is, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) a bankok rendelkezésére bocsátja a forintosításhoz szükséges svájci frank mennyiséget. A forintosításhoz szükséges teljes svájci frank mennyiséget az OTP Csoport 287,2  árfolyamon megvásárolta az MNB hétfői tenderén.

A megállapodásnak megfelelő törvény végrehajtása "az OTP magyarországi csoporttagjainál fennálló lakossági deviza alapú fogyasztói szerződések esetében a deviza árfolyamkockázat megszűnésével jár, amely mind az érintett ügyfelek, mind az OTP csoport esetében kedvezőbb kockázati profilt eredményez" - áll a tájékoztatásban.

A birkabőrből készült három labdára, amelyeket gyapjú és bőrdarabkákkal tömtek ki, és amelyekre egy piros keresztet festettek, a turpáni Janghaj sírokban találtak rá kínai régészek - mondta el Csen Hszin-jung, az Academia Turfanica munkatársa a Hszinhua hírügynökségnek.

Kialakításukat tekintve nagyon hasonlítanak azokra a polólabdákra, amelyeket a Nyugati Han-dinasztia (Kr.e. 202-Kr.u. 9) időszakából származó sírból ástak ki az északnyugat-kínai Kanszu tartományhoz tartozó Tunghuan városban.

A legfrissebb leletekkel kapcsolatban Lü Kuo'en vezető régész elmondta: a pólólabdák használata minden jel szerint a Tavasz és Ősz korszak, illetve a Hadakozó Fejedelemségek korszakának (Kr.e. 770-221) idejére nyúlik vissza. Az eddigi kutatások, illetve nyomok azt valószínűsítették, hogy a sportot először a Han-dinasztiában (Kr.e. 202-Kr.u. 220) űzték.

A labdákkal együtt felszínre került nyolc darab hosszúnyelű kalapács is, amelyek könnyen felismerhetők a Tang-dinasztia (618-907) korabeli festményekről. Ebben az időszakban a póló rendkívüli népszerűségnek örvendett és gyakorta megjelenítették a korabeli művészeti alkotásokon.

Hasonló kalapácsok, ütők voltak láthatók azoknak az agyagszobor figuráknak a kezében, amelyeket a térségbeli Asztana sírok feltárásakor találtak.

A leletek újabb bizonyítékai a hszincsiangi pólókultúra egykori virágzásának. Az elmúlt években a régióban, az úgynevezett Taskurgan tádzsik autonóm megye területén például egy 6600 négyzetméter területű pólópályát találtak.

Az új pólólabdák lelőhelye, a 3000 éves Janghaj sírok a Turpán-medence eddig felfedezett legnagyobb sírhelye. Amióta az 1970-es években az ásatások itt megkezdődtek, sok jó állapotban lévő leletre találtak a régészek.