Mintegy két hónappal azt követően, hogy felébresztették a Rosetta űrszondát több mint két évig tartó hibernáltságából, robotja, a Philae számára is véget ér a téli álom: a szerkezetet pénteken keltik életre, hogy aztán novemberben leszálljon a Csurjumov-Geraszimenko üstökösre.
A Rosettát az űrkutatásban áttörést hozó eredmények reményében lőtte fel az Európai Űrügynökség (ESA) 2004-ben. Ez lesz az első szerkezet, amely találkozik egy üstökössel, az első, amelynek modulja megkísérel landolni egy üstökös felszínén és az első, amely követ egy üstököst a Napot megkerülő útján. Az űrszonda kedden 664 millió kilométerre járt a Földtől és 4 millió kilométerre céljától.
Utasát, a 100 kilogrammos, tíz tudományos berendezéssel - többek közt kamerával, mikroszkóppal és spektrométerrel - felszerelt Philae-t csaknem három éve hibernálták, hogy minimálisra csökkentsék energiafelhasználását. Egyedül csak a hőmérsékletét kontrollálják, "pont, mint egy hibernált állatnál" - mondta Philippe Gaudon, a francia űrügynökség (CNES) Rosetta-missziójának vezetője, aki egy számítógép három év utáni újbóli bekapcsolásához hasonlította a szerkezet központi rendszerének visszakapcsolását. A Philae felébresztését, majd annak biztosítását, hogy teljesen biztonságosan működjön és véghez tudja vinni tudományos feladatait, a misszió kölni és toulouse-i központjai végzik majd. A tíz tudományos szerkezetet április 10-től kezdik bekapcsolni, a szakembereknek három hetük lesz meggyőződni arról, hogy a berendezések jól működnek.
A Rosetta a tervek szerint májusban, amikor már csak 2 millió kilométerre lesz az üstököstől, felvételeket küld a Csurjumov-Geraszimenkóról. Júliusban már csak 50 ezer, augusztusra már csak 150 kilométerre lesz az égitesttől. Az űrszonda augusztus elején lép be az üstökös gravitációs mezejébe, majd hozzávetőleg 50 kilométerre az égitest felszínétől elkezd keringeni, folyamatosan csökkentve a távolságot. Ez idő alatt a Rosetta elkészíti az üstökös háromdimenziós modelljét és pontosan megméri gravitációs erőterét.
A tudósok csak ezt követően látnak neki leszállóhelyet keresni a modulnak és kidolgozni a landolás részletes forgatókönyvét. A november 11-re kitűzött manőver előtt 80 nappal még öt lehetséges leszállóhely lesz, amelyet aztán kettőre szűkítenek. A landolás végső pontját egy hónappal a leszállás előtt választják csak ki. A manőver jelentős kockázatokat rejt magában, mert a szakemberek nem tudják, hogyan fest az üstökös felszíne: lehet olyan puha, mint a friss hó, de akár kemény is, mint a jég.
A Philae 2-3 kilométeres magasságban válik le a Rosettáról, majd - irányítás hiányában - egyszerűen "lehullik" az üstökösre. Mivel a Csurjumov-Geraszimenko gravitációs ereje csak mintegy százezrede a Földének, az ereszkedés két-három óráig is eltarthat. A balesetek kiküszöbölése érdekében a szakembereknek nemcsak az üstökös rotációját, hanem annak formáját is számításba kell venniük, mielőtt útjára bocsátják a modult, amelynek egyes tudományos berendezései már az ereszkedéskor működni fognak. A megfigyelések és mérések javarésze azonban akkor kezdődik, ha a Philae lehorgonyzott. A modul 25 centiméter mélyre fúr majd az üstökös felszínén, és mintákat vesz belőle.
A modul olyannyira magas szintű fejlesztés, hogy a Nap felé közelítő Csurjumov-Geraszimenkón elvileg bírni fogja az egyre növekvő hőséget. 2015. augusztus 13-án, a Naphoz legközelebbi pontján az üstökös 185 millió kilométerre lesz a csillagtól.
Az üstökös a társaihoz hasonlóan a Naprendszer 4,6 milliárd évvel ezelőtti keletkezéséről őriz a tudósok által létfontosságúnak vélt emlékeket. Feltételezik például, hogy a Földön lévő víz egy része üstökösbecsapódásokból származik, mint ahogy valószínűleg sok szerves molekula is, amely kulcsszerepet játszott az élet kialakulásában.
forrás: MTI