Örmények, törökök, kurdok - Az 1915-ös örmény katasztrófa és a mai Törökország címmel jelent meg Flesch István újságírónak, a Magyar Távirati Iroda nyugalmazott munkatársának, volt külpolitikai főszerkesztőjének Törökországgal foglalkozó negyedik könyve a Corvina Kiadó gondozásában.
 |
| forrás: MTI |
Kúnos László, a Corvina Kiadó igazgatója a könyv keddi budapesti bemutatóján elmondta, Flesch István azok közé a szerzők közé tartozik, akiknek sokkal nagyobb a tudása, mint amennyi általában az adott témában egy könyvbe belefér, így mostani munkáját is szinte a nyomdába adás pillanatáig egészítette ki újabb és újabb adatokkal a szerző.
A könyvet bemutató Fodor Gábor turkológus-történész elmondta, hogy az írás alapvetően az örménykérdést tárgyalja. Mint folytatta, az 1850-60-as évektől az 1915-1916-os úgynevezett kitelepítési törvények végrehajtásáig tartó 40-50 év, amely az Oszmán Birodalomban élő örmény kisebbség nemzeti mozgalmait takarja, szomorú véget ért és ez a vég a mai napig komoly viták tárgyát képezi. A szakember rámutatott, hogy olyan történelmi eseményről van szó, amelynek a mai napig van egy török és egy örmény interpretációja.
Flesch István az MTI kérdésére elmondta, hogy az örménykérdés már a Kemál Atatürk pályájával foglalkozó Atatürk és kora című 2004-es kötetében is téma volt, ám abban mindössze egyetlen fejezetet szentelt az örmény tragédiának, amellyel most egy egész könyvön keresztül foglalkozott.
Mint hozzátette, egy török történészprofesszornál bukkant rá arra a gondolatra, amely szerint az ifjútörök csoport akkor még illegális része logikus módon találta meg Atatürkben azt a személyt, akit mozgalma élére akart állítani, mert Atatürk az örménykérdés tekintetében teljesen tiszta volt, soha nem vérezte be a kezét. Flesch szerint amikor az örménymészárlások folytak az ország keleti és más részein, Atatürk éppen az ország nyugati felében harcolt az angolok, új-zélandiak, ausztrálok és franciák ellen, és később sem találtak nála olyan gondolatot, amelyben egyetértését nyilvánította volna ki azzal, ami az örményekkel történt.
A szerző rámutatott, a korábbi évtizedekhez képest ma az az igazi különbség, hogy míg a török kormány igazából nem változtatott azon az alapvető véleményén, hogy nem lehet népirtásnak nevezni a történteket, mert tulajdonképpen polgárháború dúlt és mindkét fél nagy veszteségeket szenvedett, addig a török civil társadalom legalább egy évtizede megemlékezik az örmény népirtás emléknapjáról (április 24). A rendőrség eleinte közbelépett az ilyen alkalmakkor, ám most már engedi ezek megtartását. Mint hozzátette, a tudomány szintjén pedig már nemzetközi konferenciákat is szerveznek az örménykérdésről Törökország különböző pontjain.
Fodor Gábor hangsúlyozta, a szerzőnek úttörő jelentőségű munkája van abban, hogy feldolgozta az 1920-as évektől kezdve napjainkig tartó korszakot és bevezette annak szakmai szókincsét a magyar közéletbe. Az örménykérdés mellett a könyvben terítékre kerül a Törökország jelenét és elmúlt húsz évét nagyban befolyásoló kurdkérdés és olyan török belpolitikai események, amelyek nélkül nem érthető meg az az álláspont, amelyet a török politikacsinálók fogalmaznak meg manapság - mutatott rá a turkológus.
A könyvben a 2000-es évek vége felé meggyilkolt örmény származású, magát töröknek valló újságíró, Hrant Dink alakja is gyakran visszatér. A szerző elmondta, a török-örmény megbékélésért sokat tevő újságíró mindig is a történelem tisztázása mellett emelte fel a hangját, és ennek egyik legfontosabb eszközeként a közoktatást nevezte meg.