1. harmad
A meccs tempós, pörgős iramban kezdődött, a lengyelek láthatóan bizonyítani akartak a hazai közönségnek, ha már megrendezték a tornát. Egyik csapat sem került szembetűnő fölénybe az elején, ugyanakkor a mieink kapura veszélyesebben játszottak. Emberelőnyben is próbálkozhattak kétszer, a másodikat aztán siker koronázta: a 13. percben Sofron István lövése után a kipattanót Ladányi Balázs rakta a lengyel kapuba. A harmad végére a lengyelek rákapcsoltak, és folyamatos veszélyt jelentettek Rajna Miklós kapujára, de vagy az irányzékkal volt probléma, vagy a magyar kapus állította megoldhatatlan feladat elé őket. Biztatóan mozgott a válogatott a szokatlan összeállítás ellenére is az első harmadban (1–0).
2. harmad
A második felvonásban nagyüzem volt a magyar büntetőpadon. Sorban küldte ki a játékvezető válogatottunk tagjait, így a harmad első tíz percében jobbára létszámfölényben próbálkozhattak a lengyelek, ám hiába. Jól zárt a magyar védelem, sőt, még támadni is volt erő. A korongot nemcsak kivágták a védekező harmadból, hanem lehetőség szerint megpróbáltak azt megjátszani.
A 31. percben Sikorcin Ladislav hagyott kihasználatlanul egy hatalmas ziccert, és a többi magyar próbálkozás sem hozott eredményt. Nem úgy a házigazdáké: a lengyelek egyenlítettek. Támadtak, veszélyeztettek, mígnem egy hibát ki is használtak. A 33. percben Krzysztof Zapala forgatta meg Hári Jánost, aki így lemaradt a lengyel lövéséről, amibe a kapunk előtt Marcin Kolusz még beleért. Ez végkép megzavarva az eseményekből eleve sem sokat látó Rajna Miklóst, a korong pedig a hálónkban kötött ki. A harmad végére maradt még egy lengyel kapuvas, valamint néhány helyzet mindkét oldalon, de az eredmény már nem változott. A felkészülést nagyszerűen segítő, hajtós, kemény meccset játszhatott a magyar válogatott, ahol nem csak a támadásra, a védekezésre is komoly energiát kellett fordítania, nem kizárólag akkor, ha létszámhátrányban lehettünk a jégen (1–1).
3. harmad
A záró húsz percre egyik gárda sem engedett az iramból. Izgalmas volt az összecsapás, egyik kapus sem unatkozott. A 47. percben emberelőnyben támadhattunk, Benk András tálalt a kék vonal bal oldali palánkhoz közelebbi részén lövésre váró Sikorcin Ladislav elé, aki kapásból tüzelt, egyenesen a hosszú felsőbe. Remek gól volt. Az iram és a keménység is maradt, de a helyzetkihasználás cseppet sem javult. Dariusz Gruszka és Magosi Bálint a lengyel-magyar barátság jegyében megmutatták, hogy egy kisebb boksz is belefér a jó kapcsolatba, csak ahogy azt egy keményebb hokimeccsen illik. Az eredmény viszont már nem változott, hajtós meccsen nyert a magyar válogatott (1–2).
Az új kapitány nem csak hasznosnak, hanem eredményesnek is mondhatja első tornáját a magyar válogatott élén. Folytatás áprilisban, a világbajnoki felkészülés alatt, majd a budapesti vb-n.
3. FORDULÓ
Lengyelország–Magyarország 1–2 (0–1, 1–0, 0–1)
forrás: NSO.hu