Michael Schumacher 15 éves Formula–1-es pályafutása során ezeket a rekordokat állította föl a Forma-1-ben:

	Rekord	Szám
1	Világbajnoki címek	7 (1994, 1995, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004)
2	Sorozatban következő világbajnoki címek	5 (2000–2004)
3	Futamgyőzelmek	91
4	Sorozatban következő futamgyőzelmek egy évadon belül	7 (2004, Európai–Magyar)
5	Egy csapatnál nyert versenyek	72 (Ferrari)
6	Győzelem ugyanazon a nagydíjon	8 (Francia)
7	Győzelem ugyanazon a pályán	8 (Magny-Cours)
8	Győzelem különböző nagydíjakon	22
9	Első és utolsó futamgyőzelem között eltelt leghosszabb idő	14 év, 1 hónap és 2 nap
10	Második hely	43
11	Dobogós hely	154
12	Sorozatban következő dobogós helyezések	19 (USA 2001–Japán 2002)
13	Célbaérkezések	190
14	Első rajtkocka	68
15	Első rajtsor	115
16	Leggyorsabb kör	76
17	Győzelem első rajthelyről	40
18	Világbajnoki pontok	1421
19	Futamgyőzelem egy szezonban	13 (2004)
20	Leggyorsabb kör egy szezonban	10 (2004)
21	Pontok egy szezonban	148 (2004)[44], 144 (2002)[45]
22	Dobogós helyezések egy szezonban	17 (100%) (2002)
23	Sorozatban következő évek legalább egy futamgyőzelemmel	15 (1992–2006)
24	Megtett versenytáv aránya egy szezonban	100% (2002)
25	Legkorábban eldőlt világbajnoki cím	2002 – 17-ből a 11. futamon (64.71%)

„	Sokszor megtanultam már, hogy a múltat felhánytorgatják. Szerintem azonban mindenkinek a múltjában vannak fekete foltok. Én tizenöt vagy tizenhat éve vagyok az F1-ben, és azt hiszem, kijelenthetem, az enyémben nincs túl sok, azzal pedig együtt tudok élni, hogy ezt sokan szívesen vitatják.[forrás?]	”
– Michael Schumacher

Az előzetes teszteken a Mercedes jól szerepelt, úgy tűnt, hogy akár még a Red Bull nyomába is érhetnek, ám az első néhány futam nem ezt igazolta. Minthogy az autó továbbra sem volt versenyképes az élmezőnnyel, a hétszeres világbajnok teljesítményének legfőbb mércéje most is a házon belüli csata volt Rosberggel.
A bahreini futamot törölték, így Ausztráliában indult a szezon. A Mercedes egész hétvégén megbízhatatlanul működött kanyarokban^[43], ezért mindkét pilótának akadtak gondjai. Schumacher az időmérőn a Q2-ben csak Q1-es köridejét tudta megismételni (mindössze 4 századdal ment jobbat), Nico viszont eljutott a Q3-ba és a 7. helyről indulhatott. A versenyen mindkettejük autója megsérült, és feladni kényszerültek a versenyt.
A malajziai időmérőn Schumachernek gondjai akadtak a hátsó szárnnyal, Q2-ben rosszabb időt futott, mint Q1-ben, a 11. helyre kvalfikálta magát. Nicóval ugyanez történt a Q3-ban, ő a 9. helyről rajtolhatott. A Mercedes számára eseménytelen versenyen Schumacher jobb versenytempót tudott autózni, két pozíciót javítva a 9. lett, míg Rosberg a 12.
Schumachernek Kínában hasonlóan alakult az időmérője, mint Malajziában: a hátsó szárny hibája miatt a Q2-ben az egyetlen gyors körét elrontotta, kiesett és ezzel a 14. helyre kvalifikálta magát. Rosbergnek is akadtak nehézségei (fél másodperccel elmaradt Q1-es idejétől), ám bejutott a Q3-ba, és ott egy jó körrel a 4. helyre hozta be a Mercedest, ami egyben jelezte, hogy amennyiben jól működik, van az autóban lehetőség. A versenyen Schumacher nagyszerű rajtot és szép versenyzést produkálva a 14. helyről a 8-ig küzdötte fel magát. Rosberg még látványosabb volt azzal, hogy a középrészben ő haladt az első helyen sokáig, és a Mercedes jó gumistratégiája miatt még a futamgyőzelem sem lett volna elképzelhetetlen, ha elég üzemanyag van az autóban, így azonban csak három pozícióval zárt jobban hétszeres világbajnok csapattársánál.

Hosszú spekulációk után 2009. december 23-án bejelentette, hogy 2010-től az újonnan megalakult Ross Brawn által vezetett Mercedes csapatnál fog versenyezni, a honfitárs Nico Rosberg társaságában.^[7]
Az első futamon, Shakir-ban a hetedik helyre kvalifikálta magát. A futamon a rajtnál egy hellyel sikerült előrébb jönnie, amely pozíciót a verseny végéig meg is tartott. A futamot Alonso nyerte, Schumacher csapattársa, Rosberg pedig az 5. helyen végzett. Schumacher elmondása szerint elégedett volt a visszatérő futamon produkált teljesítményével.
Az évad végfelé, Japánban nyújtott teljesítménye az újságírókat a régi Schumacherre emlékeztette. A 10. helyről indult, a 6. helyen futott be (Rosbergnek problémái voltak, és csak 17. lett). A hátralévő 3 versenyen úgy tűnt, valóban kezd versenyképes lenni Rosberggel, az utolsó két időmérőt meg is nyerte.
Összességében a visszatérő 2010-es esztendő Schumacher számára nem sikerült fényesen. 19 futamon mindössze 5-ször sikerült az időmérőn, és ugyanennyiszer a versenyen legyőznie Rosberget, és hosszú kihagyás ill. kedvezőtlen feltételek ide vagy oda, ennél mindenki többet várt tőle. A legjobb eredménye két negyedik hely volt, csapattársáé két harmadik. A gyenge teljesítményre a legfőbb magyarázat a megváltozott szabályok (keskeny első gumik és a tesztelési lehetőség hiánya) és az autó Jenson Buttonhoz igazított karakterisztikája volt, amelyek szöges ellentétben álltak Schumacher vezetési stílusával. Mindazonáltal fénykorában Schumacher az alkalmazkodásban jeleskedett, aki rendkívül nehezen kezelhető Benettonból is kihozta a maximumot. Michael az évad közben és a végén is elismerte, hogy jóval nehézkesebben alakult a visszatérése, mint amire számított, ám azt is hangsúlyozta, hogy javulni fog, és továbbra is a 8. világbajnoki cím a végső célja. 2010-es teljesítményének legpozitívabb része a nagyszerű rajtai voltak. 2011 elején egy Mercedes-reklámfilmet forgatott csapattársával, amiben elhangzik, hogy Rosberg gyorsabb nála és kétszer annyi pontot gyűjtött a világbajnoki pontversenyben, mint ő.

2007 novemberében a 2008-ban bevezetendő kipörgésgátlók eltörlése okán két napig a Ferrari csapatnál tesztelt a spanyol Circuit de Catalunya pályán, ahol tapasztalatával és gyakorlatával segítette az olasz csapatot. november 13-án és 14-én „lépett” pályára, mindkét napon a legjobb köridőt produkálta. A német mellett az első nap a Ferrari tesztversenyző Luca Badoer, második nap Felipe Massa tesztelt, akik azonban jóval mögötte végeztek a köridők tekintetében. Több egykori versenyző sem értett egyet Schumacher tesztjével, mint Niki Lauda, és Jean Alesi. Sokakat meglepte gyorsasága egy év kihagyás után. A spekulációk ellenére azonban elmondta hogy nem fog visszatérni versenyzőként a Formula–1-be. Emellett 2007. október 24-én szintén autóba ült a Ferrari „hazai” pályáján, Fioranóban. December 6-án és 7-én Jerezben tesztelte az elektronikát és a gumikat a 2008-as szezonra. 2008. február 25-én a Ferrari F2008-as autóját tesztelte, harmadik lett a napon Lewis Hamilton, és Kimi Räikkönen mögött.
2009-ben, Felipe Massa Magyar Nagydíjon történt súlyos sérülése után július 29-én hivatalosan bejelentették, hogy Schumacher fogja őt helyettesíteni.^[39][40] A valenciai verseny előtti héten Schumacher bejelentette, hogy korábbi motorversenyen szerzett nyaksérülése miatt mégsem tudja vállalni a szereplést a hátralévő versenyeken.^[41][42]

A 2006-os szezon volt Schumacher legutóbbi éve a Formula–1-ben. A szezon első versenye jól sikerült, hisz Bahreinben a második helyet szerezte meg az élről rajtolva. Ezután Malajziában a hatodik helyen ért csak a célba, csapattársa, Felipe Massa megelőzve őt az ötödik lett. Az Ausztrál Nagydíjon kiesett. Három verseny után 11 pontja volt és 18 ponttal volt lemaradva az éllovas Alonsótól, de Schumacher nem adta fel, és megnyerte az ezt követő két futamot. Mindkét versenyen a második helyet szerezte meg Alonso, így csak 4 pontot tudott rajta hozni. Monacóban megszerte az első rajtkockát, de az utolsó körében az autója az ideális íven megállt, emiatt Alonso nem tudott használható időt autózni. A FIA szándékosnak találta Schumacher cselekedetét, ezért a rajtrács végéről kellett rajtolnia. A szűk utcai versenyen, amelyen igen nehéz előzni, parádés autózással sikerült felérnie az ötödik helyre. A Kanadai Nagydíj után a hátránya 25 pont volt már Alonsóval szemben. Schumacher az elkövetkező három versenyt (Indianapolis, Magny-Cours, Hockenheim) megnyerte, aminek segítségével hátrányát 11 pontra csökkentette. A Francia Nagydíjon indulhatott utoljára forma 1-es pályafutása során az élről. Ezután következett a Magyar Nagydíj. Alonso kerékcseréje végett vetett a pilóta versenyének, mivel az egyik szerelő rosszul helyezte be az anyacsavart. Schumacher gumijai már teljesen elkoptak, de nem volt hajlandó kijönni a boxutcába. Pár körrel később kiesett a versenyből Heidfelddel való ütközése miatt, és a kilencedik helyet szerezte meg, de mivel Robert Kubica és autójának súlya kisebb volt az előírt minimumnál, őt kizárták, s így Schumachert a nyolcadik helyre rangsorolták, és ezzel egy pontot szerzett.
Ezután következett egy harmadik hely Törökországban, Alonso mögött. A Ferrari hazainak mondható pályáján Monzában győzött, míg Alonso motorhiba miatt kénytelen volt feladni a versenyt. Ugyanitt Schumacher bejelentette, hogy az évad végén visszavonul az aktív versenyzéstől. Ezután Kínában ismét ő állhatott a dobogó legfelső fokán, az élről rajtoló Alonso csak a második helyen ért célba. Ekkor pontegyenlőség állt fenn, de a hétszeres világbajnoknak több futamgyőzelme volt, ezért az idényben először vezette az egyéni tabellát. A Japán Nagydíj vége előtt 16 körrel Schumacher az első helyről esett ki motorhiba miatt. Ez volt az első motorhibája a 2000-es Francia Nagydíj óta. A versenyt Alonso nyerte, aki így az idény utolsó versenye előtt 10 pontos előnyre tett szert.
A Ferrari és Schumacher is tudta, hogy egyetlen esélye van a világbajnoki címre, akkor ha Brazíliában nyerni tud úgy, hogy Alonso nem szerez pontot. A német az utolsó időmérő edzésén csak a tizedik helyet tudta megszerezni technikai problémák miatt. Schumacher feljött a hatodik helyre, és Fisichellát akarta előzni, amikor a két autó összeért. A Ferrari bal hátsó defektet kapott és a versenyzőnek ki kellett állnia a boxba. Csak a tizenkilencedik helyre ért vissza. Lemaradása a csapattársával, Massával szemben ekkor 70 másodperc volt. Nagy tempóval feljött a negyedik helyre. Érdekes, hogy Forma–1-es pályafutásának utolsó előzését épp Kimi Räikkönennel szemben mutatta be, aki később az ő helyére ült a Ferrariban. Alonso a második helyen ért célba, és 13 pont előnnyel megnyerte a 2006-os Formula–1 világbajnokságot. Ezzel, akkor úgy tűnt, befejeződött a Forma–1 eddigi legsikeresebb versenyzőjének pályafutása.

2005-ben újabb jelentős szabályváltozásokat hoztak a Forma–1-ben. A legfontosabb az a gumiszabály volt, melynek értelmében a versenyzőknek egy garnitúra gumival kellett végigfutnia az időmérő edzéseket és a teljes versenytávot, valamint a motorszabály, amely szerint egy hajtóműnek két versenyhétvégét kellett kibírnia. A rajtsorrendről az első hat futamon két „egykörös” időmérő edzés döntött (egy szombaton, egy vasárnap), ám a nürburgringi Európai Nagydíjtól kezdve a nézők és a média általános elégedetlensége miatt eltörölték a vasárnapi időmérőt.
A Ferrari jóval gyengébb volt, mint az előző években, és Schumacher is elkövetett néhány hibát. Alapvetően mégis úgy tűnt, hogy az a tény okozza a legtöbb problémát, hogy a Bridgestone gumik kevésbé jól alkalmazkodnak az új gumiszabályhoz, mint a Michelin abroncsok. Fokozta a problémát, hogy a Bridgestone-nak a Ferrarin kívül már csak két kis csapat, a Jordan és a Minardi volt a partnere, így jóval kevesebbet tudták a gumikat tesztelni, mint a hét Michelin-istálló együtt. A szezon során egyetlen futamgyőzelmet aratott, méghozzá a „csonka” Amerikai Nagydíjon, amelyen csak hat versenyző állt rajthoz, a Michelin csapatai ugyanis nem indultak el, mivel abroncsaik nem voltak biztonságosak a híres ovál-kanyarban. A német pilótának ezen kívül egy pole pozíció (Hungaroring) és három második hely (Imola, Montreal, Hungaroring) volt a legnagyobb sikere a szezon során. A világbajnoki pontversenyben végül a harmadik helyen végzett Fernando Alonso (Renault) és Kimi Räikkönen (McLaren-Mercedes) mögött, összesen 62 ponttal.