Az előzetes teszteken a Mercedes jól szerepelt, úgy tűnt, hogy akár még a Red Bull nyomába is érhetnek, ám az első néhány futam nem ezt igazolta. Minthogy az autó továbbra sem volt versenyképes az élmezőnnyel, a hétszeres világbajnok teljesítményének legfőbb mércéje most is a házon belüli csata volt Rosberggel.
A bahreini futamot törölték, így Ausztráliában indult a szezon. A Mercedes egész hétvégén megbízhatatlanul működött kanyarokban[43], ezért mindkét pilótának akadtak gondjai. Schumacher az időmérőn a Q2-ben csak Q1-es köridejét tudta megismételni (mindössze 4 századdal ment jobbat), Nico viszont eljutott a Q3-ba és a 7. helyről indulhatott. A versenyen mindkettejük autója megsérült, és feladni kényszerültek a versenyt.
A malajziai időmérőn Schumachernek gondjai akadtak a hátsó szárnnyal, Q2-ben rosszabb időt futott, mint Q1-ben, a 11. helyre kvalfikálta magát. Nicóval ugyanez történt a Q3-ban, ő a 9. helyről rajtolhatott. A Mercedes számára eseménytelen versenyen Schumacher jobb versenytempót tudott autózni, két pozíciót javítva a 9. lett, míg Rosberg a 12.
Schumachernek Kínában hasonlóan alakult az időmérője, mint Malajziában: a hátsó szárny hibája miatt a Q2-ben az egyetlen gyors körét elrontotta, kiesett és ezzel a 14. helyre kvalifikálta magát. Rosbergnek is akadtak nehézségei (fél másodperccel elmaradt Q1-es idejétől), ám bejutott a Q3-ba, és ott egy jó körrel a 4. helyre hozta be a Mercedest, ami egyben jelezte, hogy amennyiben jól működik, van az autóban lehetőség. A versenyen Schumacher nagyszerű rajtot és szép versenyzést produkálva a 14. helyről a 8-ig küzdötte fel magát. Rosberg még látványosabb volt azzal, hogy a középrészben ő haladt az első helyen sokáig, és a Mercedes jó gumistratégiája miatt még a futamgyőzelem sem lett volna elképzelhetetlen, ha elég üzemanyag van az autóban, így azonban csak három pozícióval zárt jobban hétszeres világbajnok csapattársánál.