Őrült vállalkozásba fogott a Nissan, a japánok a Le Mans-i 24 órás versenyen indulnak hajmeresztő prototípusukkal, a 300 lóerős DeltaWinggel. A Juke motorjával szerelt futurisztikus versenyautó az utcai autók jobbá tételéért leheli majd ki a lelkét Franciaországban, mert a versenyt nem csupán a hírverésért, hanem elsősorban a tapasztalatszerzésért vállalta be a gyár.
Versenyen kívül indul Le Mans-ban a Nissan a DeltaWinggel
Mintha a nyolcvanas évekbe csöppentem volna. Ott álltam Londonban egy sorház hátsó udvarán berendezett hangárban, amit jelenleg is tataroztak. A bemutató alatt végig Diszperzit szagban úszott a terem, ahol valami olyasmit mutattak, amitől talán még a Forma-1-es fejlesztőmérnököknek is elállt volna a lélegzete. Amikor otthon felszálltam a gépre, még csak annyit tudtam, hogy valami szupertitikos versenyautó projektről van szó.
Sokmindenre emlékeztet, de semmire sem hasonlít
Kaptunk is egy szigorúan embargós sajtóanyagot egy sötétben fotózott valamiről, amin a sejtelmes fényben leginkább annyi látszott, hogy a Nissannak megint elgurult a gyógyszere. Bár a londoni dugó miatt magát a showt lekéstem, így is hátbavágó élmény volt látni azt a valamit a színpadon, amiről egy pót sajtótájékoztatón kiderült, hogy ezzel indul majd a Nissan Le Mans-ban. Érzik ennek a mondatnak a súlyát?
Futurisztikus külseje ellenére utcai technológiákat tesztelnek vele
Tehát a Nissannak nem volt elég, hogy egy elektromos Leaf-szerűséggel elindult a világ legkeményebb hegyi felfutó versenyén, a Pikes Peaken, majd brahiból összehegesztett egy brutális miniautót. Most technikájukat és nevüket adták egy rakétaautó, egy katamarán és a Batmobil keresztezéséből született versenyautóhoz és ripsz-ropsz nekivágnak a legnagyobb presztízsű, hosszútávú megbízhatósági próbának.
Az még hagyján, hogy a kocsi formai elemeit a Panoz GTR-ből, a Lotus Elise-ből és fél tucat kisszériás brit sportkocsiból turmixolták össze, a vicces az, hogy egy guruló Concorde-ot formáztak belőle. Az élőben félelmetesen impresszív koncepció orra olyan keskeny, mint egy kenu, hátul pedig annyira kiszélesedik, mint egy szokásos le mans-i prototípus, és ugyanez történik a kerekeivel is, melyek a Swift-virslikből Forma-1-es úthengerekké változnak.
Minden részletmegoldás a hatékonyságot segíti
Ez a megbotránkoztató forma már önmagában elég, hogy azonnal a Tyrell hatkerekű szörnyetegére asszociáljak róla, de ha ez még nem lenne elég, nézzük, milyen motorja van valahol a karbonköpeny alatt. Egy 300 lóerős, négyhengeres, 1,6-os turbós benzinessel járult hozzá a Nissan a projekthez. Ez nem vicc, tényleg a Juke motorja hajtja, igaz, könnyebb, mint egy Trabant, csak 575 kg az egész. Ráadásul ennek a mattfekete csodának küldetése is van.
Keskeny első kerekeit egyedileg gyártotta a Michelin
Egészen pontosan mindenből a felét kell tudnia, mint a szokásos LMP2-es autóknak, tehát fele fogyasztás, fele károsanyag-kibocsátás, fele tömeg és fele légellenállás. A nyolcvanas évek szinte határtalan mérnöki szabadságára és kísérletező kedvére emlékeztető spórolós szupergép a DeltaWing névre hallgat és a Pure Drive technológia nagykövete. Nem csak egy drága reklám, azért álltak mögé, hogy segítségével rengeteg tapasztalatot gyűjtsenek az utcai autók tökéletesítéséhez.
Karbonból készült a karosszéria, alatta egy 300 lóerős 1,6-os turbómotor van
Valóban minden adatot és eredményt fel tudnak majd használni, hiszen a látszat ellenére csupa hétköznapi dolgot tesztelhetnek rajta. A Juke-ban is használt 1.6 DIG-T motort persze alaposan átalakították, de a versenytapasztalatokat a tervek szerint közvetlenül hasznosítják majd. Vegyük például az extrém terhelésnek kitett turbót, de a kerékdobok légellenállási tulajdonságai is közvetlenül használnak majd a boltban kapható Nissanoknak.
Szélcsatornában tesztelték a formáját, cél az optimális légellenállás
Az ötletgazda Ben Bowlby volt, aki 2008-ban még az amerikai IndyCar sorozat számára fogott hozzá egy spéci prototípus építéséhez, de a Forma-1 amerikai konkurensének végül nem kellett az új modell. Bowlby mégis megvalósíthatta elképzelését a Nissan, a Le Mans Series sorozatban közreműködő Don Panoz és a Michelin érdeklődésének hála. A francia gumigyár például saját kerekeket szállított az idén végleges formába öntött DeltaWinghez, mert ilyen speciális méretű első abroncsokat jelenleg sehol sem használnak.
Már futottak vele néhány tesztkört, cél végig bírni a 24 órás versenyt
A sajtótájékoztató egyik legizgalmasabb kérdése az volt, hogyan képes ez a szörnyeteg egyáltalán kanyarodni. A vezető tervező, Jerry Hardcastle szerint sokat nyernek azzal, hogy lehagytak egy nagy darabot az elejéből, mert így sokkal kedvezőbben hatnak rá a légáramlatok és kellőképpen kiegyensúlyozott is, csupán a pilótáknak kell megtanulniuk az autó dimenzióit. Marino Franchitti, Michael Krumm és Erik Comas tekergetik majd a kísérleti modelleknek fenntartott, 0 rajtszámú versenyautó kormányát Le Mans-ban.
Kísérleti autóként indul egy nemlétező kategóriában
Mindent megtesznek azért, hogy ne okozzanak csalódást a csapatnak, akiknek tengernyi lelkesedése mellett csak egy ilyen autójuk van és szeretnék, ha 24 órán keresztül tudna körözni a legendás aszfaltcsíkon. Ha ez sikerül, akkor már a győzelem is a zsebükben lesz, hiszen ebben a kategóriában ők indulnak egyedül. Hardcastle bízik benne, hogy hamarosan bevezetik a kategóriát - hiszen például a Túraautó Világbajnokságban is 1,6-os turbós benzinesekre váltottak - mert akkor nem csak versenyen kívül, hanem élesben is megpróbálhatnák lesöpörni a pályáról a dízelmotoros nagymenőket.
forrás: origo