Szakcsi Lakatos Bélát a Budapest Jazz Clubban köszöntik 70. születésnapján pályatársai. A hétfői esten örömzenéléssel és az alkalomra készülő meglepetés szerzeményekkel ünneplik a Kossuth-díjas zongoraművészt, zeneszerzőt.
Az esten pódiumra lép Babos Gyula, Balázs Elemér, Balázs József, Berki Tamás, Bódy Magdi, Borbély Mihály, Dresch Mihály, Egri János, Elsa Valle, Farkas Mhály, Fekete-Kovács Kornél, Fenyvesi Márton, Fonay Tibor, Gerlóczy Zsigmond, Gyárfás István, ifj. Szakcsi Lakatos Béla, Kathy Horváth Lajos, Kőszegi Imre, László Attila, Lukács Miklós, Mohay András, Nagy János, Oláh Kálmán, Oláh Krisztián, Orbán György, Pecek Lakatos András, Pecek Lakatos Krisztián, Rozsnyói Péter, Sárközi Lajos, Szakcsi Lakatos Róbert, Vukán György, Winand Gábor, Zana Zoltán és sokan mások.
"Elsősorban improvizálóként határozom meg magam, amellett, hogy zongoraművész, zeneszerző, szólóban és különböző formációkban dzsesszmuzsikus is vagyok. Nemrég Beethoven IX. szimfóniájának fő témáit fejlesztettem zongorán. Dráfi Kálmán, a Zeneakadémia tanára megkért, hogy tartsak zongora szakos növendékeknek előadást. Örömmel tettem, mert rendkívül fontosnak tartom a kérdést, remélem, lesz folytatása" - mondta el az MTI-nek Szakcsi Lakatos Béla.
Hozzátette: szívesen segítene középiskolásoknak is, mert az improvizációt 14 éves kor táján kell elkezdeni, egy 40 éves ember már aligha tanítható meg a rögtönzés fortélyaira. "Apagyi Mária és Tusa Erzsébet felismerte az improvizáció fontosságát, el is kezdték a bevezetését a tanításban, de sajnos támogatás híján magukra maradtak" - jegyezte meg.
"Most olvastam Liszt zeneakadémiai tanár utódjának, Thomán Istvánnak a könyvét, de tudom azt is, hogy Dohnányi nem vett fel a Zeneakadémia zongora szakára olyan növendéket, aki nem tudott improvizálni. A 17. és 18. században ez a tudás a zenélés természetes része volt, elég a legnagyobbak: Mozart, Beethoven, Liszt nevét említeni" - magyarázta.
Szakcsi elmondta: kérdezték tőle, mi köze van Beethovenhez. "Én ma már nem játszom Beethoven-szonátákat úgy, mint egy klasszikus zongorista. De én nem a hangokat szólaltatom meg - érdekesen vagy unalmasan -, hanem az improvizáció révén szoros és mély a kapcsolatom vele, hiszen Beethoven nagyszerűen improvizált."
Úgy véli, Liszt korában - ha egy időgép visszarepítené - teljesen elfogadnák őt, mert akkoriban a jó muzsikusok mind tudtak rögtönözi és variálni. "Többször beszéltünk a kérdésről Kocsis Zoltánnal, megegyeztünk abban, hogyha valaki pontosan lejátssza a kottába írtakat, az még nem tett semmit. A lényeg ezen túl van. A lényeg feltárásához természetesen szükséges az alapos felkészülés. Az improvizáció abban segít - és ezt érdemes és lehet is tanítani -, hogy vállalj rizikót az előadásban, nem dráma, ha félre ütsz, ha kihagysz egy taktust, de a rizikóban légy biztonságban, hogy tovább tudj menni."
Szakcsi Lakatos Béla hangsúlyozta, hogy az alkotás változatlanul fontos számára. "Még nem mondtam le az operámról, bár a Operaház lemondott róla, mondván, nem tudok énekhangra írni. Azt hiszem, nem látták a Budapesti Operettszínházban a Szentivánéji álom című darabomat. Káin és Ábel bibliai történetén alapul a librettó, de nem vallási műnek szántam. Nem haragszom senkire, nem erőszakoskodom, mert keresztény ember vagyok. A bölcs Salamon példabeszédét tartom szem előtt: a bukást a gőg előzi meg" - hangoztatta.
Egy füzeten dolgozik Játék az intervallumokkal címmel, amelyben Szkrjabin, Richard Strauss és Bartók műveinek tükrében rövid szövegekkel és sok saját, illetve két növendéke által írt példával a tonális hangrendszer fejlődésén vezeti végig olvasóját egészen Kurtágig.
A Kossuth-, Hazám és Prima Díjas muzsikus elárulta: nem volt könnyű rábeszélni a hétfői estre. Végül azért döntött mégis mellette, mert - mint fogalmazott - "szeretetlenségben élünk, ha most 30-an, 40-en összejövünk és ha nem is játszunk sokat, de együtt leszünk, az jó dolog."
forrás: MTI
