Lipicai ló

Ez a fajta az 1580-ban Lipicán alapított udvari ménesből származik. A lipicai ló nem túl nagy méretű, nemes, de nem finom fejű. Nyaka magasan illesztett,rövid. Izmos hátú ló, jól izmolt farú, inkább dongás, mint mély, korrekt lábállású, kemény patájú fajta. Ügetőmozgására jellemző a magas lábemelés és az akciós mozgás. A fajtában sok a szürke, de pej és fekete színű is előfordul. Lipicán ez a tipikus hegyi fajta. Nagyon jóindulatú, tanulékony, eredetileg a híres, bécsi spanyol iskola számára tenyésztették. Szívós, igénytelen, rendkívül tömör csontozatú, nagy munkakészségű és -bírású lovak. Régen főlegés idomított is remekül megállja helyét. A cirkuszlovak szinte kivétel nélkül lipicaiak.

A lipicai ló igen tanulékony, nagyon engedelmes, jó munkakészségű, szilárd szervezetű, ellenálló, nem nagy igényű fajta. Elsősorban fogatló, kiváló hintós és kocsiló, emellett a spanyol iskolában hagyományosan használt lófajta. Nemzetközileg igen eredményes a fogatsport területén. Általában szürke, de gyakran előfordul fekete, sőt pej is. Bottal mért marmagassága 152-162 cm. A lipicai ló nem túl nagy méretű, nemes, de nem finom fejű. Nyaka magasan illesztett,rövid. Izmos hátú ló, jól izmolt farú, inkább dongás, mint mély, korrekt lábállású, kemény patájú fajta. A lipivcai lovaküÜgetőmozgására jellemző a magas lábemelés és az akciós mozgás. A fajtában sok a szürke, de pej és fekete színű is előfordul.