Ausztrál Nagydíj - Rosberg győzött a melbourne-i idénynyitón

Nico Rosberg, a Mercedes német pilótája nyerte a Forma-1-es idénynyitó Ausztrál Nagydíjat vasárnap Melbourne-ben.

   
A 30 éves versenyzőnek ez volt pályafutása 15. futamgyőzelme, s sorozatban negyedszer diadalmaskodott, ugyanis a tavalyi szezon utolsó három viadala szintén az ő sikerével zárult.
   
Rosberg mögött világbajnoki címvédő csapattársa, a brit Lewis Hamilton végzett a második, a négyszeres vb-győztes Sebastian Vettel, a Ferrari német pilótája pedig a harmadik helyen.
   
A hazai közönség előtt szereplő Daniel Ricciardo (Red Bull) negyedik lett, míg a most debütáló amerikai istálló, a Haas francia versenyzője, Romain Grosjean hatodikként zárt.
   
A rajtprocedúrát, s így a felvezető kört is kétszer kellett teljesítenie a mezőnynek, mivel Danyiil Kvjat (Red Bull) autója műszaki hiba miatt a start előtt megállt.
   
A második rajt már sikeres volt, de az első kockából induló Hamilton nagyon rosszul kapta el a piros lámpák kialvásának pillanatát, így a harmadik helyről startoló Vettel, valamint Kimi Räikkönen (Ferrari) és Rosberg is megelőzte, sőt, a vb-címvédő egészen a hatodik helyig csúszott vissza.
   
Az első kör végén Vettel, Räikkönen, Rosberg, Max Verstappen (Toro Rosso), Felipe Massa (Williams), Hamilton volt az élmezőnyben a sorrend, ami az első kerékcserék után minimálisan változott. Rosberg feljött másodiknak, Hamilton pedig megelőzte Massát.
   
A 18. körben Fernando Alonso (McLaren) és Esteban Gutierrez (Haas) látványos balesete miatt a pályára küldték a biztonsági autót, sőt, az aszfaltra került törmelékek eltakarításának idejére félbe is szakították a futamot.
   
A versenyzés nagyjából negyedórás szünet után folytatódott, a dobogós helyeken Vettel, Rosberg, Räikkönen volt a sorrend, Hamilton hetedik volt. Räikkönen autója a 23. körben meghibásodott, így a finn pilótának fel kellett adnia a versenyt.
   
Vettel a 36. körben ismét a boxba hajtott új gumikért, a kerékcseréje azonban lassúra sikerült, így Rosberg és az időközben felkapaszkodó Hamilton is elé került.
   
A hajrában Vettel valamivel közelebb került Hamiltonhoz, de megelőznie nem sikerült riválisát, sőt, két körrel a leintés előtt hibázott is, elszállt az esélye az előzésre, így az idei szezonnyitó kettős Mercedes-sikert hozott.
   
A vb két hét múlva, Bahreinben folytatódik.

Ausztrál Nagydíj - Módosított végeredmény és pontversenyek

A vasárnapi idénynyitó Forma-1-es Ausztrál Nagydíj módosított végeredménye és a világbajnoki pontversenyek állása (a formula1.com alapján):

Ausztrál Nagydíj (57 kör, 307,574 km), végeredmény (pontszerzők):

 1. Nico Rosberg (német, Mercedes) 1:32.58.710 óra
 2. Kevin Magnussen (dán, McLaren) 26.7 mp h.
 3. Jenson Button (brit, McLaren) 30 mp h.
 4. Fernando Alonso (spanyol, Ferrari) 35.2 mp h.
 5. Valtteri Bottas (finn, Williams) 47.6 mp h.
 6. Nico Hülkenberg (német, Force India) 50.7 mp h.
 7. Kimi Räikkönen (finn, Ferrari) 57.6 mp h.
 8. Jean-Eric Vergne (francia, Toro Rosso) 1:00.4 p h.
 9. Danyiil Kvjat (orosz, Toro Rosso) 1:03.5 p h.
10. Sergio Perez (mexikói, Force India) 1:25.916 p h.

leggyorsabb kör: Rosberg, 1:32.478 perc
pole pozíció: Lewis Hamilton (brit, Mercedes)

A vb-pontversenyek állása (még 18 futam van hátra):

    pilóták:
  1. Rosberg 25 pont
  2. Magnussen 18
  3. Button 15
  4. Alonso 12
  5. Bottas 10
  6. Hülkenberg 8
  7. Räikkönen 6
  8. Vergne 4
  9. Kvjat 2
 10. Perez 1

    csapatok:
 1. McLaren 33 pont
 2. Mercedes 25
 3. Ferrari 18
 4. Williams 10
 5. Force India 9
 6. Toro Rosso 6

    Következő futam: Malajziai Nagydíj, március 30.

forrás: MTI - kép: sportfm.hu

Ausztrál Nagydíj - Hamilton rajtolhat az élről

Lewis Hamilton, a Mercedes brit pilótája nyerte a Forma-1-es világbajnoki sorozat szezonnyitó Ausztrál Nagydíjának szombati időmérő edzését, így ő indulhat majd az első helyről a vasárnapi futamon.

A 2008-ban világbajnok versenyző pályafutása 32. pole pozícióját szerezte meg F1-es karrierjének 130. versenyhétvégéjén.

   

A nagyobb részt esős, vizes pályán lezajlott kvalifikáción a hazai közönség nagy örömére az ausztrál Daniel Ricciardo, a Red Bull pilótája érte el a második legjobb időt, a harmadik helyen Hamilton csapattársa, a német Nico Rosberg végzett.

   

A vb-címvédő, négyszeres világbajnok Sebastian Vettel (Red Bull) csak 13. lett az időmérőn.

   

Az idénynyitó ausztrál GP vasárnap - magyar idő szerint - 7.00 órakor kezdődik.

forrás: MTI - kép: krustylicious.deviantart.com

Räikkönen nyerte az idénynyitót

A 2007-ben világbajnok Kimi Räikkönen, a Lotus finn versenyzője nyerte vasárnap az Ausztrál Nagydíjért kiírt Forma-1-es szezonnyitó versenyt Melbourne-ben.
   
A 33 esztendős pilóta pályafutása jubileumi, 20. futamgyőzelmét aratta, s immár 811 világbajnoki pontot gyűjtött karrierje során.
  
Räikkönen mögött az élete 199. F1-es GP-jét teljesítő Fernando Alonso, a Ferrari kétszeres vb-győztes spanyol versenyzője végzett a második, a vb-címvédő Sebastian Vettel, a Red Bull német pilótája pedig a harmadik helyen.
  
Hűvös, szeles időben, de száraz pályán rajtolt el a mezőny. A startnál Vettelnek sikerült megtartania első helyét, a két Ferrari, Felipe Massa és Alonso azonban egyformán nagyszerűen indult, míg a legtöbb pozíciót Vettel ausztrál csapattársa, Mark Webber veszítette. Az első kör végén Vettel, Massa, Alonso, Lewis Hamilton, Räikkönen, Nico Rosberg, Webber volt az első nyolc sorrendje. Utóbbi már a 6. körben kiállt a nagyon rövid idő alatt elkopó gumikat lecserélni, az élen álló Vettel egy körrel később látogatta meg a boxot. Massa a 8., Alonso és Räikkönen a 9. körben járt a szerelőknél, a kiállások után azonban nem változott az első négy sorrendje, igaz, ekkor a gumikat még nem cserélt Hamilton és Rosberg állt az élen, mögöttük Adrian Sutil, majd Vettel és üldözői következtek.
  
Webber a 19., Alonso a 20. körben szánta rá magát az újabb kerékcserére, miközben az élen a boxot addig elkerülő Sutil haladt. A 21. kör végén ő és Vettel egyszerre hajtott végre kiállást, de mindketten Alonso mögé érkeztek vissza a pályára. Massa a 23. körben járt a boxban, miközben a gumit addig csak egyszer cserélt Räikkönen az élen nagyon komoly tempót diktálva kezdte leszakítani az őt üldözőket. Féltávnál a finn mögött Hamilton, Alonso, Vettel, Sutil, Massa, Paul di Resta (brit, Force India) és Webber haladt az élbolyban.
  
Alonso a 31. körben megelőzte Hamiltont, aki azonnal a boxba ment kereket cserélni, s ugyanígy tett a 34. körben Räikkönen, három körrel később pedig Massa. Húsz körrel a leintés előtt Vettel is kint járt a boxban, egy kör elteltével a vezető Alonso szintén kiállt, majd Sutil és Räikkönen mögé érkezett vissza a pályára.
  
Tizenöt kör volt hátra, amikor Räikkönen megelőzte Sutilt, mögöttük Alonso, Vettel, Massa, Hamilton, Jean-Eric Vergne (francia, Toro Rosso) és Webber haladt. Három körrel később Alonso feljött a második helyre, s elkezdte üldözni az élen haladó Räikkönent. A finn világbajnok azonban már nem engedte ki a kezéből a diadalt, s a pontszerző helyeken haladó versenyzők is megelégedtek elfoglalt pozíciójukkal, így a leintésig az állás már nem változott.
  
A szezon egy hét múlva a Malajziai Nagydíjjal folytatódik.

forrás: MTI

Melbourne: Éjjel egyre halasztották az időmérő edzést!

A heves esőzések miatt a teljesített Q1 után magyar idő szerint éjjel egy órára halasztották a 2013-as Forma-1-es évad első versenyének, az Ausztrál Nagydíj időmérő edzését. 

Az első etapot húsz perccel később kezdték, miután durva vihar áztatta az Albert Parkot. A zöld jelzés után mindenki azonnal kjött a pályára, így egész nagy verseny alakult ki az aszfaltcsíkon.

A pilóták küszködtek a körülményekkel, többen is odacsapták a kocsijuk elejét vagy hátulját (többek között Massa és Hamilton is), ám a Q1 végére javultak a körülmények, így az intermediate gumikon befejeződött menetet Noci Rosberg nyerte a Mercedesszel. A legnevesebb kieső Pastor Maldonado volt.

A Q2 fél órás halasztással kezdődött volna az újra rázendítő esőzés miatt, ám végül a heves eső és a sötétedés miatt a vesenybíróság úgy határozott, hogy ausztrál idő szerint vasárnap délelőtt 11-re, azaz magyar idő szerint éjjel egy órára halasztják a Q2-t és a Q3-at.

Az MTA élőben közvetíti az eseményket.

forrás: sport365.hu

Vettel másodszor is megvert mindenkit

Az idénynyitó Ausztrál Nagydíjon a Red Bull versenyzője, Sebastian Vettel autózott a leggyorsabban a pénteki két szabadedzésen.

A német háromszoros világbajnok, a Red Bullal száguldó Sebastian Vettel nyerte meg az Ausztrál Grand Prix első időmérő edzését a Ferrarival versenyző Felipe Massa és Fernando Alonso előtt.

A folytatásban is a címvédő volt a leggyorsabb, valamivel többet is vert a mezőnyre, mint először, ugyanakkor most csapattársa is felzárkózott mögé, ő lett a második.

A Mercedesszel most Nico Rosberg ment jobbat, Hamilton csak a 7. lett. Raikkönen hozta megbízható formáját, a Ferrarik kicsit visszaestek. A két edzésen a legrosszabbul az élcsapatok közül a McLaren szerepelt, az első etap 9. és 10. helye után most Button a 11., Perez a 13. lett.

Az időmérő edzést szombaton rendezik.

1. Sebastian Vettel Red Bull-Renault 1.25.908
2. Mark Webber Red Bull-Renault 1.26.1721
3. Nico Rosberg Mercedes 1.26.322
4. Kimi Raikkonen Lotus-Renault 1.26.361
5. Romain Grosjean Lotus Renault 1.26.680
6. Fernando Alonso Ferrari 1.26.748
7. Lewis Hamilton Mercedes 1.26.772
8. Felipe Massa Ferrari 1.26.855
9. Adrian Sutil Force India-Mercedes 1.27.435
10. Nico Hulkenberg Sauber-Ferrari 1.28.187
11. Jenson Button McLaren-Mercedes 1.28.294
12. Paul di Resta Force India-Mercedes 1.28.311
13. Sergio Perez McLaren-Mercedes 1.28.566
14. Daniel Ricciardo Toro Rosso-Ferrari 1.28.627
15. Esteban Gutierrez Sauber-Ferrari 1.28.772
16. Pastor Maldonado Williams-Renault 1.28.852
17. Jean-Eric Vergne Toro Rosso-Ferrari 1.28.968
18. Valtteri Bottas Williams-Renault 1.29.386
19. Jules Bianchi Marussia-Cosworth 1.29.696
20. Charles Pic Caterham-Renault 1.30.165
21. Max Chilton Marussia-Cosworth 1.30.600
22. Giedo van der Garde Caterham-Renault 1.32.450

forrás: sport24.hu

Induljon a banzáj - Ausztrál Nagydíj beharangozó

Buckás aszfalt, utcai pályákra hajazó, tűéles kanyarok, és teljesen kiszámíthatatlan élmezőny – ezt ígéri Melbourne és az Ausztrál Nagydíj a 64. Forma-es világbajnokság idénynyitó versenyére.

Akik az ezredforduló tájékán kezdték el követni az F1-et, már meg sem nagyon tudnak lepődni azon, hogy a szezon Ausztráliában indul – pedig nem volt ez azért mindig így, a melbourne-i Albert Park 1996-os bemutatkozásáig például éveken keresztül az utolsó futamot rendezték a kenguruk kontinensén, közelebbről Adelaide-ben. A váltás óta azonban gyakorlatilag tradícióvá vált az óceániai nyitány, amit mi sem mutat jobban, mint hogy a pénteki szabadedzésekkel immáron tizenhatodszor veszi kezdetét az idény éppen Melbourne-ben. Ez egyébként természetesen a vonatkozó rekord is, az Albert Park aszfaltcsíkja ugyanis eddig csupán holtversenyben állt az élen, az argentínai Buenos Airesszel.

Szezont kezdeni persze alapvetően egy rettentő hálás feladat, ettől függetlenül mégsem mondhatni, hogy a versenyzők csupán azért kedvelnék az ausztráliai helyszínt, mert általában itt ér véget téli kényszerszünetük. A pálya ugyanis karakteres, lendületes, gyors, mégis éppen eléggé trükkös ahhoz, hogy jó nagy kihívást jelentsen a versenyzőknek – pláne, hogy a télen rájuk telepedett, és tizenpár tesztnap alatt azért teljesen le nem kopó rozsda ilyentájában még bőven befolyásolja a teljesítményeket. Így aztán a meglepetésekkel tarkított káoszfutam nagyjából annyira ritka Melbourne-ben, mint Messi-duplák a spanyol bajnokságban.

A város és az ausztrál közönség nem mellesleg imádja a sportágat és a versenyzőket, azt pedig nem nehéz belátni, hogy összehasonlíthatatlanul jobb érzés ilyen közegben kezdeni a szezont, mint kongó lelátók előtt Bahreinben. Ráadásul ezt nem csak én mondom, hanem a versenyzők is, Buttontól kezdve di Restán át Hülkenbergig nagyjából mindenki egyetért abban, hogy Melbourne a tökéletes helyszín a szezonkezdésre: nyüzsgő nagyváros, izgalmas pálya, és nem mellesleg napsütéses, meleg, koraőszi idő.

Ez utóbbinak egyébként két szempontból is nagy jelentősége van: egyrészt a versenyzők repesnek az örömtől, hogy a tizegynehány fokos európai télből a világ túlfelén ocsúdhatnak fel, másrészt a hőségnek köszönhetően menten zárójelbe is tehetjük a téli tesztidőszakban levont tanulságokat és a gyakorlásokon megfutott leggyorsabb köridőket. Mert, hogy valaki nagyon gyors 14 fokban, az önmagában még semmit nem jelent.

Az 5.3 km hosszú pálya ráadásul nem feltétlenül a legjobb indikátora az erőviszonyoknak. Egyrészt utcai pálya, másrészt viszont ebből sem a klasszikus fajta, szűk fordulókból ugyanis viszonylag kevés található rajta - ám annál több a lendületes, tempós szakasz, ami kifejezetten megköveteli a hatékony aerodinamikát az autóktól. Ehhez jön hozzá a rengeteg bukkanó és egyenetlenség (ergo nagyobb hasmagasság és lágyabb felfüggesztés), ami végképp kiszámíthatatlanná teszi az egyenletet, és akkor a valószínűtlenül nagy forróságról vagy a mindent ellepő porról még nem is beszéltünk.

Mivel az autók hátulja a sok döccenő miatt folyamatosan mozog és billeg, versenyzői szempontból is szép kihívás egy hibátlan kör teljesítése. Alapjáraton ennek megfelelően inkább az agresszív stílusban vezető pilóták szokták kedvelni az aszfaltcsíkot, de a legendásan finom kezű Button is nyert már itt kétszer, igaz, egyszer a mezőny toronymagasan legjobb autója, egyszer pedig némi eső kellett hozzá.

A koncentráltság és a kiegyensúlyozottság errefelé alapvető követelmény, a falak ugyanis igen közel vannak az ideális kigyorsítási ívhez – ahogyan az egy jófajta városi pályához egyébként illik is. Figyelni kell ezen túl a kerékvetőkre és kanyarok kijáratánál tapasztalható egyenetlenségekre is, egy-egy vezetői hiba ugyanis nagyon sokba szokott kerülni errefelé, még úgy is, hogy évről-évre egyre csak nő az aszfaltozott bukóterek száma.

Ami a pálya karakterisztikáját illeti, Melbourne-t leginkább rövid egyenesek, trükkös sikánok és lendületes szakaszok sajátos egyvelegeként lehetne leírni. Amolyan klasszikus stop&go aszfaltcsík, ahol a fékek kiemelten nagy terhelést kapnak, de a motorokat sem irigyelhetjük ebből a szempontból. Az első két szektor dugig van gyors sikánokkal, itt az autó fékezéskori stabilitása és a kigyorsítás a legfontosabb, de természetesen az sem mellékes, hogy ki milyen kompromisszumokat köt a beállítások terén. A harmadik etap már valamivel lassabb, több benne a trükkös és cseles kanyar, elég csak a 15-ös fordulót említeni, ahol nem egyszer állóra fékezik ívbelső első kereküket a pilóták. Ez utóbbi sem elhanyagolható szempont egyébként, a sok komoly féktáv miatt ugyanis könnyen elkophatnak az első gumik – ezt és a gyakran jelentkező alulkormányozottságot csakis tökéleteshez közeli beállításokkal lehet elkerülni.

A szokásosnál nagyobb adag benzint cipelnek magukkal a pilóták, ami a gumik és a fékek helyzetét sem könnyíti meg, de a nagyobb tömegű autó más furcsaságokat is eredményezhet. Egy körnek nagyjából a kétharmada padlógázas, ami jó ritmust ad a pályának, még úgy is, hogy a leghosszabb teligázas szakasz (célegyenes) is csak tizenhárom másodpercnyi gondtalan száguldást ígér a pilótáknak.

Mivel tankolni továbbra sem lehet futam közben, az új idényben is a gumik határozzák majd meg a stratégiai alapvetéseket. A Pirelli új abroncsokkal veselkedik neki az évnek, ami egyrészt sok meglepetést okozhat, másrészt arra enged következtetni, hogy a csapatok az első néhány hétvégét még javarészt kísérletezéssel töltik majd. Az olasz gumióriás egyébként már a keverékek kijelölésével is újat húzott: a közepes keverék mellé idén nem a lágy, hanem a szuperlágy dózist jelölte második opcióként – egyrészt, hogy garantálva legyen a két keverék közötti, körönként nagyjából egy másodpercre rúgó különbség, másrészt pedig, hogy legyen értelme variálni a taktikákkal.

A pálya karakteréből adódóan kulcspont lehet, hogy ki mennyire tudja megóvni az első gumijait, azok ugyanis a verseny során – nyilván a fokozott terhelésre visszavezethetően – hajlamosak lesznek majd a túlmelegedésre. Egyébként is, ezen a pályán hagyományosan nagyon nehéz ugyanazon (de legalábbis kis különbséggel) a hőmérsékleten tartani az első és a hátsó gumikat: akinek ez a legjobban sikerül, nagyot kaszálhat.


A teszteken azt láttuk, hogy a Mercedes és a Ferrari már viszonylag alacsony aszfalt-hőmérséklet mellett is képes jól használni az abroncsait. Ez azt egyértelműen mutatja, hogy a két csapat autói gyorsan melegítik üzemi hőfokra a gumikat, ám könnyen utalhat akár arra is, hogy magasabb hőmérsékleti adatok mellett már túlhasználat jelentkezik. Erre érdemes lesz figyelni, akár már a pénteki szabadedzések alkalmával futott hosszabb etapok elemzésekor is.

A gumik mellett nyilván a boxkiállások várható számával és időzítésével érdemes bővebben foglalkozni - mint futamot esetlegesen eldönthető tényezővel. Ha abból indulunk ki, hogy a melbourne-i boxutca a versenynaptár leghosszabbja, akkor nem nehéz arra a következtetésre jutnunk, hogy minél kevesebbszer áll ki valaki a depóba, annál jobban jár a végelszámolásnál. Már persze, ha a gumijai bírják a strapát.

Ha a szezon előtti tesztekből, az elmúlt két évad itteni tapasztalataiból és implicit feltevéseinkből indulunk ki, azt kell mondanunk, hogy a két kiállás biztosnak látszik, de az sem elképzelhetetlen, hogy egyesek háromszor járulnak majd a depóba a verseny során. Nyilván előnyben lesznek azok, akik kíméletesen bánnak a gumikkal, legyenek azok akár versenyzők (Button, Pérez), akár autók (Lotus, Sauber), de nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az errefelé nem is olyan ritka Safety Car-periódus mindent boríthat – de leginkább a boxtaktikát. És akkor az esőről még nem is beszéltünk, pedig 20%-nyi esélyt még a legendásan szavahihető és pontos jóslatokba bocsátkozó meteorológusok is adnak ennek a forgatókönyvnek. Meglátjuk.

Érdemes lesz figyelni azokra a versenyzőkre is, akik a kvalifikáción nem tudnak majd bekerülni a legjobb tíz közé, ők ugyanis szabadon választhatnak taktikát, ami akár eggyel kevesebb boxkiállást is jelenthet majd nekik a gyakorlat során. Hasonló algoritmust követve Sergio Pérez 2011-ben a 13. rajthelyről egészen a hetedik helyig zárkózott a futamon, de csak azért, hogy tavaly ezt a bravúrt is túlszárnyalja, és az utolsó pozícióból küzdje fel magát nyolcadiknak.

Gyanítjuk, ezekkel a helyezésekkel idén már nem egyezne ki…

Péntek

02:30-4:00 – I. szabadedzés

06:30-8:00 – II. szabadedzés

Szombat

4:00-5:00 – III. szabadedzés

7:00-8:00 – időmérő edzés

Vasárnap

7:00-9:00 - verseny

forrás: hatharom.hu

A pénteki második szabadedzés is látható az M1-en

Az idénynyitó Forma-1-es Ausztrál Nagydíj pénteki második szabadedzése is látható lesz az M1-en. 

A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) csütörtöki közleménye szerint a közvetítést a nemzeti ünnep miatt nem élőben, hanem éjfél után egy perccel, szombaton felvételről tűzik műsorra. 

Az M1-en a péntek esti Telesport után kétperces kedvcsináló összeállítással, a Boxutca Extrával indul a ráhangolódás a szezonra. 

Szombaton éjjel következik felvételről a szabadedzés, majd 6.45 órától az időmérő edzést, valamint a vasárnap 6.30 órakor kezdődő futamot is élőben közvetítik. 

Az időmérőt aznap 12.40-kor, a futamot pedig 14.40-kor ismétli az M1, az M2 pedig szintén az adott napokon 21.30-as kezdettel. 

forrás: MTI

Esős időmérőt és hűvös futamot jósolnak az ausztrálok

Az ausztráliai meteorológiai jelentések szerint esős időmérő edzésre számíthat a Formula–1-es mezőny az idénynyitó Ausztrál Nagydíj szombatján.

Az időjósok 80 százalékra teszik a csapadék esélyét a helyi idő szerint 17 órakor kezdődő (magyar idő szerint ez reggel 7 órát jelent) kvalifikációs tréningen.


Szombaton még kellemes idő lesz a melbourne-i kora őszben, derült időben, körülbelül 22 fokos levegőben körözhetnek a versenyzők a szabadedzéseken. Szombatra viszont beborul, 4-5 fokkal csökken a hőmérséklet, és délután várhatóan esni fog.

A csapadékkal együtt érkező lehűlést vasárnap is érezhetik Melbourne-ben, a mostani jóslatok szerint a 17 órai rajt pillanatában nem lesz több 16 foknál – azaz hasonló körülmények között rendezik meg a futamot, mint a barcelonai teszt utolsó két napját.

forrás: NSO.hu

Mi mindenben dönt az Ausztrál Nagydíj?

Pár nap múlva az izgulós rajongók végre eldobhatják a körömvágó ollót. A Formula-1 világbajnokság nyitófutamát, és a köréje épülő várakozást csak fokozza, hogy a rajongók többsége csodában bízik, titkos esélyesek villantására számít. Nézzük most meg, milyen jelentősége volt a várva-várt idénynyitó futamoknak, mennyire jelezték előre a bajnokság kimenetelét? Számíthatunk-e arra a múlt ismeretében, hogy az ausztrál futam eredménye bepillantás enged a 2013-as üveggömbbe?

Tehát a kérdés úgy hangzik, hogy aki megnyerte az első futamot, az lett a későbbi világbajnok is?
A válaszadást az ötvenes évekkel kezdjük (1950-59), akkortájt nem volt jellemző az év közbeni áttervezés, sőt a korrigáló járműfejlesztés sem. A papírforma év közbeni megváltozásának csekély volt a valószínűsége. Az évtizedes statisztika szerint nyolc esetben az nyerte meg az első futamot, aki a világbajnokságot is megszerezte! Ez tehát pontosan 80 %.
A hatvanas években (1960-69) csak háromszor fordult elő, hogy a későbbi világbajnok nyerte a nyitófutamot. A meghatározó versenycsapatok, (mint a Cooper, a BRM, a Lotus vagy a Ferrari) gyakran hullámzó teljesítményt nyújtottak. 

Meglehetősen sok volt a kísérletezés, a merész ötletelés, de a fejlesztési vakvágány is. Ennek megfelelően esetenként év közbeni felfejlődést vagy éppen visszaesést produkáltak, amely jelentős fordulatokat generált. 10 lehetséges esetből csak 3 megvalósult: 30 %!

A hetvenes évek volt a legváltozatosabb, legszínesebb. Kétszer annyi új csapat szerveződött, mint bármikor előtte és utána. Nagyon hosszú volt a résztvevők listája. Olyan meghatározó csapatok jelentek meg a rajtoknál, mint a Williams, vagy a Ligier, amelyek ha nem is döntötték el mindig a bajnokságot, helyette erősen befolyásolták a versenyek végkimenetelét. Nem is meglepő, hogy abban az évtizedben csupán egyetlen egyszer fordult elő, hogy az első futam győztesét később világbajnokká avatták (1978-ban Mario Andrettit érte ez a dicsőség). Ebben az évtizedben ennek a mutatványnak a valószínűsége csupán 10 % lett.
A nyolcvanas években a teljesítmény hajhászása folyt. A rendkívül attraktív mérnöki teljesítmények hatására a szinte ellenőrizhetetlen mezőnyben a turbómotorok teljesítménye és a vele járó műszaki kockázatok írták az eredményeket. Abban az évtizedben csupán háromszor esett meg, hogy a nyitófutam győztesét koronázták ősszel világbajnokká. Ez a mutatószám tehát 30 %.
A kilencvenes, turbótlan években a 10 hengeres motorok fokozatos térhódításával, és a számítógép kapacitás fejlődésével a műszaki optimum keresése hatékonyabbá vált. A tőkeerős csapatok azért dominálhattak egész évben, mert motivált háttércsapataikra támaszkodhattak. A fejlesztési versenyt akár havi ciklusokra is bonthattuk, hiszen a meglévő műszaki előnyöket - változó térközökkel - ellenőrzésük alatt tartották. Ezt a stabilitást is mutatja, hogy 8 esetben nyerte meg az első futamot a későbbi világbajnok! Ennek a valószínűsége tehát 80% volt, a kilencvenes években.
Az ezredfordulót követő évtizedben a Formula-1 fejlesztéseinek, a műszaki munkának az oroszlánrészét már az adatgyűjtés adta, amelyből grafikonokat és képletek gyúrtak. A versenytaktikát sem emberek ösztönére alapozták, hanem számítógépekre. Ez homogén közeget teremtett, és a legtöbb esetben kiszámíthatónak mutatta a sportágat. Versenykottákat írtak, forgatókönyveket minden futam optimális teljesítésére.

A hagyományos autógyárakkal is megváltozott a F-1 kapcsolata, kevésbé adaptáltak eszközöket, berendezéseket egyikből a másikba, és az emberi erőforrásokat érintő átjárhatóság is lecsökkent. Ehelyett az érintettek a folyamatokat, és az optimális rendszerek szervezését adaptálták ki a Formula-1-ből a gyárakba. A meglepetések valószínűsége lecsökkent.

2000-2009 között nyolc esetben nyerte meg a nyitófutamot az, aki később a világbajnoki címet is megszerezte. Ez tehát 80 %.
A maradék utolsó 3 évet nézve (2010-11-12) azt kell látnunk, hogy csupán egyszer kezdett legerősebben a későbbi világbajnok, 2011-ben Vettel győzött és ő lett a végső világbajnok is. Ennek a 3 éves ciklusnak a rövidsége miatt nem bocsátkoznék további elemzésbe - csak annyit jegyzek meg, hogy itt 33%-os lett a valószínűségi arány.
Erről egy kis grafikont is készítettem, szemléltetés gyanánt.

Most pedig vonjunk egyenleget, és válaszoljunk az írás elején feltett kérdésre. 63 esetből 32 esetben igen a válaszunk. 32 bajnoki év indult annak a versenyzőnek a győzelmével, akit később annak az évnek a világbajnokává avattak. Ez pedig figyelemre méltó valószínűség! Pontosan 50,79 %!
Ha ezt tudomásul vesszük, akkor gondoljunk erre is abban a pillanatban, amikor a 2013-as Ausztrál Nagydíj mezőnye elrajtol.

Érsek Zsolt 

forrás: formula.hu