Ezeregyszáz szibériai tigris henyél naphosszat az északkelet-kínai Harpin város külterületén egy több mint százhektáros parkban, ahol amolyan "civilizált szafarik" keretében látogatják, etetik, fényképezik őket az érdeklődők.
A viszonylag borsos áru belépőre a bejáratnál újságíró igazolvánnyal kedvezményt kérőt elnéző mosollyal utasítják el, még ha külföldi is az illető. Az állatokat etetni kell - teszik hozzá magyarázatképpen.
A publikum zárt buszokra száll, vagy olyanokra, amelyeken ablakok helyett védőrácsok mögül kémlelheti a vadakat. A jármű elindul a magas drótkerítésekkel elválasztott, zöld növényzet, fák, bokrok, bozótok borította területekre. Az egyes szektorok között biztonsági okokból automata zsiliprendszer működik, az őrtoronyban alkalmazott figyel.
A sofőrök rutinosan meg-megállnak az állatok közelében, vagy éppen közöttük. Esetenként dudálva serkentik őket helyváltoztatásra. Az "erdők királyai" többnyire lustán, kényelmesen bandukolnak nemigen zavartatva magukat, vagy elterülnek a földön, élettelennek tettetve magukat napoznak, egymásba gabalyodva szundítanak, a fiatalabbak játszanak.
A szibériai tigrisek az 1980-as években kerültek fel a leginkább veszélyeztetett, védett állatok listájára Kínában. A világ legnagyobb nekik épített parkját, egyben tenyésztőközpontját a Szunghua folyó északi oldalán 1986-ban alapították és tíz évre rá látogathatóvá is tették. Vadon - becslések szerint - körülbelül ötszázan élhetnek, és legfeljebb tucatnyian Kína területén. Az 1200-as években még bőven volt belőlük Északkelet-Kínában is. A szűkülő élettér, vadászatuk az 1940-es évekre a kihalás szélére juttatta e legnagyobb méretű tigrisfajt.
A közönségnek lehetősége van magasba épített, kifejezetten az állatok megfigyelését szolgáló folyosókon, hidakon közlekedve, meg-megállva szemügyre venni a nagymacskákat. Akinek kedve van hozzá, etetheti is őket. A ragadozóknak nyers marhahúst, vagy élő csirkét vásárolhat és a rácson keresztül egy nagy csipesz segítségével lelógatva, vagy erre szolgáló "csőpostán" juttathatja el az amúgy nem túl éhesnek mutatkozó, de a kínálkozó "potya" falatokról nem lemondó ragadozóknak.
Amennyiben valaki vadkacsával színesítené a tigrisek menüjét, 80 jüanért (2800 forint) kiválaszthatja azt, majd egy terepjáróval megközelítheti az egyik mesterséges tavat, amelybe bedobva utolsó útjára küldheti. A hatás a közelben "járőröző" fenevadak részéről sem marad el.
A hím tigriseknek gyakran 220 kiló feletti a testsúlyuk, és láthatóan jó karban vannak. Nincs viszont mindenki a szabadban, vannak olyanok is, amelyek csak ketreceik rácsai mögül vizslatják a többieket.
A park indulásakor mindössze nyolc tigrist fogadott be, s évente itt ma már körülbelül száz tigriskölyök születik. A helyben dolgozó kutatók azt állítják, kísérleteznek egyes állatok edzésével is, hogy végül képesek legyenek az erdőkbe visszatérni, vadon, természetes közegükben is megélni.
A publikum zárt buszokra száll, vagy olyanokra, amelyeken ablakok helyett védőrácsok mögül kémlelheti a vadakat. A jármű elindul a magas drótkerítésekkel elválasztott, zöld növényzet, fák, bokrok, bozótok borította területekre. Az egyes szektorok között biztonsági okokból automata zsiliprendszer működik, az őrtoronyban alkalmazott figyel.
A sofőrök rutinosan meg-megállnak az állatok közelében, vagy éppen közöttük. Esetenként dudálva serkentik őket helyváltoztatásra. Az "erdők királyai" többnyire lustán, kényelmesen bandukolnak nemigen zavartatva magukat, vagy elterülnek a földön, élettelennek tettetve magukat napoznak, egymásba gabalyodva szundítanak, a fiatalabbak játszanak.
A szibériai tigrisek az 1980-as években kerültek fel a leginkább veszélyeztetett, védett állatok listájára Kínában. A világ legnagyobb nekik épített parkját, egyben tenyésztőközpontját a Szunghua folyó északi oldalán 1986-ban alapították és tíz évre rá látogathatóvá is tették. Vadon - becslések szerint - körülbelül ötszázan élhetnek, és legfeljebb tucatnyian Kína területén. Az 1200-as években még bőven volt belőlük Északkelet-Kínában is. A szűkülő élettér, vadászatuk az 1940-es évekre a kihalás szélére juttatta e legnagyobb méretű tigrisfajt.
A közönségnek lehetősége van magasba épített, kifejezetten az állatok megfigyelését szolgáló folyosókon, hidakon közlekedve, meg-megállva szemügyre venni a nagymacskákat. Akinek kedve van hozzá, etetheti is őket. A ragadozóknak nyers marhahúst, vagy élő csirkét vásárolhat és a rácson keresztül egy nagy csipesz segítségével lelógatva, vagy erre szolgáló "csőpostán" juttathatja el az amúgy nem túl éhesnek mutatkozó, de a kínálkozó "potya" falatokról nem lemondó ragadozóknak.
Amennyiben valaki vadkacsával színesítené a tigrisek menüjét, 80 jüanért (2800 forint) kiválaszthatja azt, majd egy terepjáróval megközelítheti az egyik mesterséges tavat, amelybe bedobva utolsó útjára küldheti. A hatás a közelben "járőröző" fenevadak részéről sem marad el.
A hím tigriseknek gyakran 220 kiló feletti a testsúlyuk, és láthatóan jó karban vannak. Nincs viszont mindenki a szabadban, vannak olyanok is, amelyek csak ketreceik rácsai mögül vizslatják a többieket.
A park indulásakor mindössze nyolc tigrist fogadott be, s évente itt ma már körülbelül száz tigriskölyök születik. A helyben dolgozó kutatók azt állítják, kísérleteznek egyes állatok edzésével is, hogy végül képesek legyenek az erdőkbe visszatérni, vadon, természetes közegükben is megélni.