Szombaton sorsdöntő mérkőzést játszik az FTC-Rail Cargo Hungaria a női kézilabda Bajnokok Ligájában a román Oltchim Valceával. Ha a Fradi nem kap ki Dabason, bejut a legjobb négy közé, de még vereség esetén sincs veszve minden. Tomori Zsuzsanna, a csapat válogatott átlövője ugyanakkor azt mondja, készen állnak az újabb csodatételre.
– Mennyit fogyott mostanában?
– Szinte semmit. Amióta a Fradiban vagyok – és annak már három éve –, csak egy-két kilót – válaszolta Tomori a Nemzeti Sport kérdésére.
– Pedig kicsit soványnak és nem kicsit elgyötörtnek látszik.
– Nem vagyok az, legalábbis nem vettem észre. Múlt vasárnap Ljubljanában éreztem, hogy kicsit sok volt az utóbbi néhány hét, ott egy kicsit kijött rajtam a fáradtság, de azt hiszem, mindannyiunkon. Inkább mentálisan nehéz ez a menetelés, a tudat, hogy jön az újabb meccs, az újabb feladat, és megint csodát kell tenni, megint felül kell múlni saját magunkat – nem egyszerű. Ezért is volt jó a Győr elleni meccs, hogy nem kellett idegeskednünk, felszabadultan játszhattunk. Sőt a ljubljanai vereség után sem azt kaptuk meg Elek Gábortól, hogy mit csináltunk rosszul, és hogyan kellene szégyellnünk magunkat, amiért kikaptunk, hanem azt mondta, készüljünk lélekben a Valceára, az lesz a fontos meccs.
– Akkor nem tudják olyan könnyedén venni, mint a Győr elleni találkozót?
– Szerintem lesz bennünk egy kis görcsösség, de ezt le kell küzdenünk, mert hatalmas lehetőség kapujában vagyunk, úgyhogy nekifekszünk még egyszer, mindent felteszünk egy lapra, és megpróbálkozunk még egy csodatétellel. Ha már idáig elküzdöttük magunkat, nagyon szeretnénk bejutni a legjobb négy közé – nekem is nagy álmom válna valóra.
– Mi kell hozzá, hogy sikerüljön?
– Hát ha most azt kérdezné, mitől vagyunk ilyen jók, nem tudnék mit mondani. Tényleg. Én is látom, hogy mi történik, megélem, megéljük az újabb győzelmeket, a sikereket, de hogy miért, hogyan nyerjük meg ezeket a meccseket..
Persze sokat dolgozunk, igyekszünk, odatesszük magunkat, de hogy aztán miért jön össze ennyiszer, ilyen körülmények között, sérülésektől tizedelve... Jó volna tudni, mert akkor mindig úgy csinálnánk. Az biztosan nagy erősségünk, hogy mindig van, aki hozzáteszi a maga kis részét a meccsekhez.
Amikor mindenki elfogy, valaki még vesz egy nagy levegőt, és továbblendíti a csapatot. Szerdán a Győr ellen is hol Pastrovics Melinda védései, hol Cifra Anita, hol Szamoránsky Piroska góljai kellettek, aztán Szucsánszki Zita rázta meg magát – szóval mindig van valaki, aki lendületet ad a többieknek.
Tv: Digi Sport 1 16ó
– Mennyit fogyott mostanában?
– Szinte semmit. Amióta a Fradiban vagyok – és annak már három éve –, csak egy-két kilót – válaszolta Tomori a Nemzeti Sport kérdésére.
– Pedig kicsit soványnak és nem kicsit elgyötörtnek látszik.
– Nem vagyok az, legalábbis nem vettem észre. Múlt vasárnap Ljubljanában éreztem, hogy kicsit sok volt az utóbbi néhány hét, ott egy kicsit kijött rajtam a fáradtság, de azt hiszem, mindannyiunkon. Inkább mentálisan nehéz ez a menetelés, a tudat, hogy jön az újabb meccs, az újabb feladat, és megint csodát kell tenni, megint felül kell múlni saját magunkat – nem egyszerű. Ezért is volt jó a Győr elleni meccs, hogy nem kellett idegeskednünk, felszabadultan játszhattunk. Sőt a ljubljanai vereség után sem azt kaptuk meg Elek Gábortól, hogy mit csináltunk rosszul, és hogyan kellene szégyellnünk magunkat, amiért kikaptunk, hanem azt mondta, készüljünk lélekben a Valceára, az lesz a fontos meccs.
– Akkor nem tudják olyan könnyedén venni, mint a Győr elleni találkozót?
– Szerintem lesz bennünk egy kis görcsösség, de ezt le kell küzdenünk, mert hatalmas lehetőség kapujában vagyunk, úgyhogy nekifekszünk még egyszer, mindent felteszünk egy lapra, és megpróbálkozunk még egy csodatétellel. Ha már idáig elküzdöttük magunkat, nagyon szeretnénk bejutni a legjobb négy közé – nekem is nagy álmom válna valóra.
– Mi kell hozzá, hogy sikerüljön?
– Hát ha most azt kérdezné, mitől vagyunk ilyen jók, nem tudnék mit mondani. Tényleg. Én is látom, hogy mi történik, megélem, megéljük az újabb győzelmeket, a sikereket, de hogy miért, hogyan nyerjük meg ezeket a meccseket..
Persze sokat dolgozunk, igyekszünk, odatesszük magunkat, de hogy aztán miért jön össze ennyiszer, ilyen körülmények között, sérülésektől tizedelve... Jó volna tudni, mert akkor mindig úgy csinálnánk. Az biztosan nagy erősségünk, hogy mindig van, aki hozzáteszi a maga kis részét a meccsekhez.
Amikor mindenki elfogy, valaki még vesz egy nagy levegőt, és továbblendíti a csapatot. Szerdán a Győr ellen is hol Pastrovics Melinda védései, hol Cifra Anita, hol Szamoránsky Piroska góljai kellettek, aztán Szucsánszki Zita rázta meg magát – szóval mindig van valaki, aki lendületet ad a többieknek.
Tv: Digi Sport 1 16ó
forrás: NSO.hu