Az érintettek jórészt az 1990-es évek közepe és az elmúlt évtized első fele közötti időszakban léptek be a munkaerőpiacra, amikor Japánban a gazdasági buborék kidurranása után nehéz volt stabil állást találni. Így legtöbbjük ideiglenes állásokat vállalt, hogy eltartsa magát, a 2008-as gazdasági világválság óta azonban egyre kilátástalanabb a helyzetük. "Nagyjából ezer jenbe kerül, ha egy internetkávézóban alszom. Egy McDonald'sban ellenben egy százjenes kávéért el tudok lenni" - mondta egy 37 éves McDonald's-menekült a lapnak. (Egy jen nagyjából 2,2-2,3 forint.)
Az újság riportot közölt egy oszakai McDonald'sról: éjfél körül a vevőkör teljesen kicserélődött, a diákok és hivatalnokok helyét ápolatlan és viharvert, bevásárlószatyrokat cipelő emberek vették át, akik kávéjuk mellett fejüket az asztalra hajtva aludtak; hajnali kettőkor, amikor az éttermet takarítás miatt kiürítették, a menekültsereg egy közeli könyvesbolt felé indult el.
A helyzet az ország második legnagyobb városában, Oszakában a legrosszabb, ahol a dolgozó lakosság 45 százalékának átmeneti állása van. A terület ennek ellenére sok fiatal munkakeresőt csábít, mivel a megélhetési költségek jóval alacsonyabbak, mint Tokióban.
Az utcára kerültek közül sokan olyan japán nagyvállalatoknál dolgoztak, mint a Panasonic vagy a Sharp: a két cég növekvő veszteségeik miatt a közelmúltban több tízezer dolgozót bocsájtott el.
A McDonald's-menekültek problémája mindeddig elkerülte a szociális segélyezésért felelős hivatalok figyelmét. "Nem sátrakban, vagy más fix helyen laknak az utcákon. Azt sem tudjuk, hogy hol és hányan vannak" - mondta egy oszakai hivatalnok az Aszahi Simbunnak, hozzátéve, hogy a fedél nélkül maradtak hat hónapon át térítésmentesen éjszakázhatnak hajléktalanszállókon.
A McDonald's japán leányvállalata közölte, hogy nem tapasztaltak problémát azt illetően, hogy emberek éttermeikben éjszakáznak.
forrás: MTI