Chris Eaton, a Nemzetközi Sportbiztonsági Központ (ICSS) a sport integritásáért felelős igazgatója talán mindegyik kollégájánál borúsabb képet festett a fogadási csalásról, és annak hatásáról a nemzetközi futballban.
A FIFA korábbi biztonsági igazgatója – aki több mint négy évtizede dolgozik rendőrként, és az Interpolban is magas pozíciót töltött be – állítja: egyelőre nincsenek igazán hatékony módszerek a manipuláció felszámolására, és a labdarúgás világát minden másnál erősebben fenyegeti a fogadási csalás.
„Katasztrofális a futball helyzete. A szervezett bűnözői csoportok manipulációja vírusként söpör végig a világ labdarúgásán... Arrogáns, napi műveletekről van szó” – idézi Eatont az AP hírügynökség hosszú összeállításában.
A FIFA 209 tagállamából legalább ötvenben folytattak 2012 során nyomozást fogadási csalásokkal kapcsolatban, a gyanúba keveredettek száma több száz. Eaton értékelése szerint ezek a számok sokkal magasabbak is lehetnének – a riasztórendszerek (mint például a Sportradar) viszont még nem eléggé hatékonyak.
„Mélyebbre kell ásnunk, több esetet felderítenünk. Jelenleg nem tudunk jobban felderíteni” – így Eaton.
Mindegyik, a fogadási csalásokkal foglalkozó nyomozó szerv egyetért abban, hogy a „műfajt” most már a valódi profik űzik: a szervezett bűnözői csoportok kiváló pénzszerzési és pénzmosási eszközt találtak a fogadások piacán.
„Az olasz maffia, a kínai csoportok, az orosz maffia, mind benne vannak” – vélekedett Sylvia Schenk a Transparency International részéről.
A sportfogadások kilencven százalékát a futballmérkőzésekre kötött fogadások teszik ki az Interpol kimutatásai szerint – Eaton évi 500 milliárd amerikai dollárra tippeli az üzletági forgalmat, amely több mint ötszörösére nőtt az elmúlt évtizedben.
A FIFA – elképzelhető, hogy nagyon is visszafogott – számításai szerint legalább évi tizenötmilliárd dollárt hoznak a manipulált meccsek.
A felderítés – legyen szó akár a FIFA és az UEFA riasztó- és monitoringrendszereiről – meccsek tízezreire terjed ki, de a hivatalos jelentések is azt sugallják: ez még mindig kevés.
„A sporthatóságok egyértelműen védtelenek és tehetetlenek a szervezett bűnözői csoportok erőforrásaival szemben. Nem szabad alábecsülni a valós fenyegetést, hogy a futball a sorozatos botrányok miatt a lejtőre kerül, és rohadni kezd” – írja egy 2012-es jelentés a fogadási csalásokról szólván.
A jelentés szerint a fogadási csalók üldözése már csak azért is nehéz, mert a legmagasabb szintekre beépülnek. Megveszik a játékosokat, a játékvezetőket, befolyásolják a bíróküldést, ha van lehetőségük, beépülnek a klubok vezetésébe is.
Külön kiemelik a Balkán és Kelet-Európa klubjainak fenyegetettségét, megjegyezve: az itteni futballkultúrába tradicionálisan beépült, hogy a klubok „szívességet tesznek egymásnak”, rendszeresen gyakorolták a klasszikus bundát.
A fogadási csalás legtöbb előkészületet igénylő, ám legbiztosabb módja bundameccseket szervezni: ezeken mindent a maffia befolyásol (ilyen mérkőzés volt a 2011 februári lett–bolíviai és észt–bolgár találkozó is). Mind a két meccset a thaiföldi Footy Sport International szervezte, amely a fogadási csalókkal kapcsolatban álló játékvezetőket kért föl a mérkőzésekre.
Szintén hasonló eset volt az „áltogói válogatott” ügye (a szervező a magyar szállal is kapcsolatba hozott Wilson Raj Perumal), vagy a zimbabwei válogatott sorozatos bundamérkőzései – a nemzeti csapat Délkelet-Ázsiába járt eladni meccseit.
„A fogadási csalás jelensége oly kiterjedt, hogy egyetlen ország sem tud megküzdeni vele magában” – állítja az Európai Unió sportbiztosa, Andrulla Vasziliu.
A fogadási botrányok egyben azzal is fenyegetnek, hogy a labdarúgás tradicionális „pénzgenerátorai” közül a szponzorok és a televíziós társaságok is kiszállnak. Erre már példa is van: a kínai élvonalbeli bajnokság mérkőzéseit nem hajlandó közvetíteni a legnagyobb televízió, mondván, a küzdelemsorozat egésze a fogadási maffia befolyása alatt van. Ugyanezen okból a névadó szponzor Pirelli is jelezte: nem ad több támogatást.
Ez ugyan csak egy példa, ám könnyen lehet, hogy nem az utolsó.
„Fennáll a veszélye annak, hogy a tradicionális gyönyörű játék igencsak mocskos játék lesz” – vonja le a hervasztó végkövetkeztetést az AP.
„Katasztrofális a futball helyzete. A szervezett bűnözői csoportok manipulációja vírusként söpör végig a világ labdarúgásán... Arrogáns, napi műveletekről van szó” – idézi Eatont az AP hírügynökség hosszú összeállításában.
A FIFA 209 tagállamából legalább ötvenben folytattak 2012 során nyomozást fogadási csalásokkal kapcsolatban, a gyanúba keveredettek száma több száz. Eaton értékelése szerint ezek a számok sokkal magasabbak is lehetnének – a riasztórendszerek (mint például a Sportradar) viszont még nem eléggé hatékonyak.
„Mélyebbre kell ásnunk, több esetet felderítenünk. Jelenleg nem tudunk jobban felderíteni” – így Eaton.
Mindegyik, a fogadási csalásokkal foglalkozó nyomozó szerv egyetért abban, hogy a „műfajt” most már a valódi profik űzik: a szervezett bűnözői csoportok kiváló pénzszerzési és pénzmosási eszközt találtak a fogadások piacán.
„Az olasz maffia, a kínai csoportok, az orosz maffia, mind benne vannak” – vélekedett Sylvia Schenk a Transparency International részéről.
A sportfogadások kilencven százalékát a futballmérkőzésekre kötött fogadások teszik ki az Interpol kimutatásai szerint – Eaton évi 500 milliárd amerikai dollárra tippeli az üzletági forgalmat, amely több mint ötszörösére nőtt az elmúlt évtizedben.
A FIFA – elképzelhető, hogy nagyon is visszafogott – számításai szerint legalább évi tizenötmilliárd dollárt hoznak a manipulált meccsek.
A felderítés – legyen szó akár a FIFA és az UEFA riasztó- és monitoringrendszereiről – meccsek tízezreire terjed ki, de a hivatalos jelentések is azt sugallják: ez még mindig kevés.
„A sporthatóságok egyértelműen védtelenek és tehetetlenek a szervezett bűnözői csoportok erőforrásaival szemben. Nem szabad alábecsülni a valós fenyegetést, hogy a futball a sorozatos botrányok miatt a lejtőre kerül, és rohadni kezd” – írja egy 2012-es jelentés a fogadási csalásokról szólván.
A jelentés szerint a fogadási csalók üldözése már csak azért is nehéz, mert a legmagasabb szintekre beépülnek. Megveszik a játékosokat, a játékvezetőket, befolyásolják a bíróküldést, ha van lehetőségük, beépülnek a klubok vezetésébe is.
Külön kiemelik a Balkán és Kelet-Európa klubjainak fenyegetettségét, megjegyezve: az itteni futballkultúrába tradicionálisan beépült, hogy a klubok „szívességet tesznek egymásnak”, rendszeresen gyakorolták a klasszikus bundát.
A fogadási csalás legtöbb előkészületet igénylő, ám legbiztosabb módja bundameccseket szervezni: ezeken mindent a maffia befolyásol (ilyen mérkőzés volt a 2011 februári lett–bolíviai és észt–bolgár találkozó is). Mind a két meccset a thaiföldi Footy Sport International szervezte, amely a fogadási csalókkal kapcsolatban álló játékvezetőket kért föl a mérkőzésekre.
Szintén hasonló eset volt az „áltogói válogatott” ügye (a szervező a magyar szállal is kapcsolatba hozott Wilson Raj Perumal), vagy a zimbabwei válogatott sorozatos bundamérkőzései – a nemzeti csapat Délkelet-Ázsiába járt eladni meccseit.
„A fogadási csalás jelensége oly kiterjedt, hogy egyetlen ország sem tud megküzdeni vele magában” – állítja az Európai Unió sportbiztosa, Andrulla Vasziliu.
A fogadási botrányok egyben azzal is fenyegetnek, hogy a labdarúgás tradicionális „pénzgenerátorai” közül a szponzorok és a televíziós társaságok is kiszállnak. Erre már példa is van: a kínai élvonalbeli bajnokság mérkőzéseit nem hajlandó közvetíteni a legnagyobb televízió, mondván, a küzdelemsorozat egésze a fogadási maffia befolyása alatt van. Ugyanezen okból a névadó szponzor Pirelli is jelezte: nem ad több támogatást.
Ez ugyan csak egy példa, ám könnyen lehet, hogy nem az utolsó.
„Fennáll a veszélye annak, hogy a tradicionális gyönyörű játék igencsak mocskos játék lesz” – vonja le a hervasztó végkövetkeztetést az AP.
forrás: NSO.hu