Dabas első említése 1270-ből való. Gyón is ebben az időszakban alakulhatott ki. A tatárjárás lényegében elpusztította a két települést. A 15. században ismét népes települések alakultak ki a mai város helyén, ám 1597-ben a törökök a falvakat kirabolták, a terület ismét lakatlanná vált.
A települések ismételt benépesedése csak a 18. század elején indult meg. Elsősorban katolikus szlovák és magyar jobbágycsaládok költöztek a területre. Az 1720-as években a Halász család vált Alsódabas és Gyón nagy részének tulajdonosává, mellettük még öt nemesi család volt birtokos. A birtokszerzést követő időszakban a település nagy fejlődésnek indult, népessége megsokszorozódott protestáns szlovák és magyar lakosokkal. Közben egy újabb település, Felsődabas is kialakult, lakossága nagyrészt magyar nemzetiségű és katolikus volt. Dabas református temploma 1793-ban épült. Szintén a 18. században alakult ki Dabas jellegzetes településszerkezete, ahol a zsellérházak a nemesi kúriák köré épült kisebb csoportokat alkottak. Sári lakosai nagyrészt szlovák nemzetiségű jobbágyok voltak, a 20. századig nagyban elzárkóztak a külvilágtól.
A 19. században a környék köznemesei aktív szerepet vállaltak a reformkorban, illetve a vármegye irányításában. A település társadalmi élete is megindult, 1836-ban létrejött a nemesi alapítású Kaszinó. Ebben az időszakban indult meg Alsódabas és Gyón iparosodása is, amelyhez kiegyezést követően a pesti járás déli részének közigazgatási funkciói is társultak. Amikor 1886-tól a vármegyéknek állandó járási székhelyeket kellett kijelölniük, Alsódabas lett a Pesti közép járás székhelye, melynek elnevezése 1898-tól Alsódabasi, majd 1950-től Dabasi járás lett. Vasúti kapcsolata 1895-től van Budapesttel.
Az 1947-ben Alsódabast és Felsődabast egyesítették. Az 1960-as években a város arculata nagyban megváltozott, amint a közintézmények, hivatalok új épületbe költöztek. 1966-ban Sári és Gyón is Dabas részévé vált.
Dabas 1989-ben kapott városi rangot. A középkorban csak egy Dabas volt ismeretes, s mint népes helyet már 1270-ben említik az oklevelek. Gyón IV. Béla alatt már fennállt, s ugyan a tatárjáráskor elpusztult, de a 15. század közepére ismét lakott település. A török hódoltság végére az egész környék elnéptelenedett, s az 1690-es összeírás alkalmával, mint lakatlan területet vették számba.
Dabas 1989-ben kapott városi rangot. A középkorban csak egy Dabas volt ismeretes, s mint népes helyet már 1270-ben említik az oklevelek. Gyón IV. Béla alatt már fennállt, s ugyan a tatárjáráskor elpusztult, de a 15. század közepére ismét lakott település. A török hódoltság végére az egész környék elnéptelenedett, s az 1690-es összeírás alkalmával, mint lakatlan területet vették számba.
A város négy eltérő történelmi múltra visszatekintő, egymástól markánsan különböző rétegződésű község összevonása eredményeként alakult ki. A város északi felén elterülő Sári, amit - akárcsak szomszédait - a török 1597 körül pusztított el. Új birtokosa az 1700-as évek elején katolikus szlovák úrbéresekkel telepítette be. A település déli felén Gyón található. Pusztáit az 1720-as években kezdték betelepíteni református magyar, majd evangélikus szlovák jobbágyokkal. A Sárival szomszédos Felsődabas annyiban hasonlít hozzájuk, hogy ide is telepítettek jobbágyságot, katolikus magyar úrbéres lakossága a 18. században önálló községgé szerveződhetett. Alsódabas, szomszédjával, Gyónnal együtt került az 1720-as években a Halász család kezébe. A pusztát benépesítő református család és rokonaik ide viszont sosem telepítettek jobbágyságot. Alsó- és Felsődabast 1947-ben kormányhatározattal egyesítették, 1966-ban pedig hozzácsatolták Gyónt és Sárit is. 1970-re Dabas így érte el a 13 000-es, valóban kisvárosias népességet, s miután a fejlesztési prioritások nyomán kiépültek a várossá nyilvánítás infrastrukturális feltételei, nagyközségi, 1984-től városi jogú nagyközségi rangot kapott, melyre 1989-ben a várossá nyilvánítás tett pontot.
A dabasi zsidóság rövid története
A zsidó lakosság lélekszáma Gyónon 1804-1825 között 114-ről 166 főre gyarapodott, amit némi csökkenés követett; Alsódabason pedig 78--ról 212-re növekedett a számuk. Lélekszámuk ezután itt is csökkent ( kb. 40 fővel), de a forradalom küszöbén a dabasi zsidóság ismét 210 lelket számlált, a református egyházközségtől bérelt földet temetőnek, továbbá saktert is tartott. A két protestnáns templom köré épült népes Gyónnak 1848-ban már 220 zsidó lakója volt, akik a reformkorban zsinagógát is építettek. A többi felekezethez hasonlóan a gyóni hitközség népiskolát is fenntartott.
A zsidó családok többnyire kiskereskedőként, kisiparosként vagy szabadfoglalkozású értelmiségiként (mint ügyvéd, állatorvos, orvos) kereste kenyerét, de megtalálható volt fa-, mész-, épületanyag- kereskedő vagy földbirtokos is. 1941-ben a zsidó népesség Dabason 151 fő volt. A II. világháborúban a zsidó lakosság nagy részét elhurcolták, s a háború befejeztével a töredékük tudodd visszatéri Dabasra, többen inkább Izraelt választottak új hazájuknak, és kivándoroltak. Mára már csak néhány család, leszármazott él Dabason. A dabasi és a gyóni zsinagógának is kopjafát állítottak 1995-ben, ami Csontos József érdeme.
- A felső-dabasi zsidó temető az Andrássy út végén található meg. - A gyóni zsidó temető a Balla Pál utcában található.