Mégsem volt annyira pusztító a 252 millió évvel ezelőtti nagy kihalás egy kutató szerint

Mégsem volt annyira pusztító a mintegy 252 millió évvel ezelőtt, a perm és a triász kor határán bekövetkezett nagy kihalásnak nevezett esemény, amelyről úgy tartják, hogy a tengeri fajok 96 százalékának a kipusztulásához vezetett - állítja Steven Stanley, a Hawaii Egyetem paleontológusa és evolúciós biológusa.

   

Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) közölt tanulmányában a szakember kifejti, hogy valójában a tengeri fajok "mindössze" nagyjából 81 százaléka pusztult ki a nagy kihaláskor és a további veszteségek az úgynevezett háttérkihalások számlájára írhatók - írta a phys.org tudományos-ismeretterjesztő hírportál.
   
A perm-triász kihalási esemény nagyjából 60 ezer évig tartott: ezt tartják a földtörténetben ismert legsúlyosabb kihalásnak. Korábbi kutatások szerint ezen időszakban szokatlanul sok volt a vulkanikus tevékenység és feltehetőleg számos nagy méretű aszteroida csapódott a Földbe.
   
Mindez a bolygó melegedéséhez és az óceán savasodásának felerősödéséhez vezetett. Az élhetetlen körülmények a becslések szerint a tengeri fajok 96, a szárazföldi gerinces fajok 70 százalékának a kipusztulásához vezettek.
   
Stanley szerint azonban a helyzet nem volt annyira súlyos, hogy csaknem az összes tengeri faj kihalását eredményezze. A szakember szerint a korszakra vonatkozó becslések többsége nem különíti el a háttérkihalásokat, amelyek a tömeges kihalások közötti időszakokban mennek végbe, amikor egy faj olyan kihívással találja magát szemben, amelyet nem tud leküzdeni: ez lehet ez egy új ragadozó felbukkanása vagy a víz elérhetőségében bekövetkező változás.
   
Stanley megnézte, hogy a földtörténet ismert tömeges kihalásai közötti időszakokban mennyi faj pusztult ki és arra jutott, hogy minél hosszabb idő telt el két kihalási esemény között, annál magasabb volt a háttérkihalások száma.
   
Az adatok alapján végül arra a megállapításra jutott, hogy azoknak a fajoknak a nagy része, amelyekről úgy tartják, hogy a perm-triász kihalási esemény idején tűntek el a Föld színéről, valójában már korábban kipusztultak vagy eleve kihalásra voltak ítélve az esemény idején.
   
Stanley ezeknek a fajoknak a levonásával jutott a 81 százalékra, amely - mint fogalmazott - még mindig jelentős kihalási arány ugyan, de mégsem annyira végzetes, mint azt eddig gondolták a tudósok.
   
Az eredmények továbbá azt sugallják, hogy a tengeri élővilágban 90 rend és 220 család élte túl a nagy kihalást. A kutató szerint a kipusztuláshoz vezető tényezők néhány rend és osztály számára leküzdhetetlennek, másoknak átvészelhetőnek bizonyultak, ez pedig aránytalanságokat eredményezett a kihalásukban. Néhány közülük valószínűleg addig nem állt közel a kihaláshoz.

forrás: MTI

Félelmetes ragadozó dinoszauruszfajt azonosított egy amerikai tudós

Félelmetes ragadozó lehetett az a dinoszauruszfaj, amely közeli rokona volt a Jurassic Park című filmből megismert velociraptornak, és valószínűleg éles szaglása tette igazi predátorrá az új fajt azonosító amerikai tudós szerint.

    Az új fajt egy eredetileg más fajhoz tartozó egyed maradványainak tanulmányozásával fedezte fel Steven Jasinski, a Pennsylvaniai Egyetem doktorandusza és a Pennsylvaniai Állami Múzeum paleontológia és geológia kurátora. Elemzése szerint az állat koponyája alapján eddig ismeretlen fajhoz tartozik, amelyet a kutató Saurornitholestes sullivaninek nevezett el.
 
Tanulmánya a New Mexico Museum of Natural History and Science Bulletin új számában jelent meg - olvasható a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő portálon.

 A nagyjából 75 millió éves egyed maradványait 1999-ben fedezte fel Robert Sullivan Új-Mexikóban. Először azt hitték, a theropodák, vagyis szörnylábúak csoportjába tartozó Saurornitholestes langstoni faj egy példányának fosszíliái kerültek elő.

 Jasinski azonban összehasonlította az új-mexikói kövületet az S. langstoni egyedeivel, és finom különbségekre lett figyelmes. Észrevette, hogy az agy szaglógumójához tartozó koponyarész felülete szokatlanul nagy, és ez arra utal, hogy az állatnak rendkívül jó szaglása volt.
 
"Ez a vonás azt jelenti, hogy az S. sullivaninak jobb szaglása lehetett a családjába tartozó többi fajnál, a velociraptornál, a dromeoszaurusznál vagy a bambiraptornál is. Éles szaglása tehette félelmetes ragadozóvá az állatot" - vélte a kutató.
 
Kevesebb mint 90 centiméteres csípőszélességével és nagyjából 180 centiméteres magasságával az S. sullivani nem volt különösebben nagy. Korábbi tanulmányok szerint azonban az állat mozgékony és gyors lehetett, talán falkában vadászott, és kifinomult szaglásával könnyen megtalálhatta a zsákmányállatot - írta a kutató.

http://phys.org/news/2015-05-dinosaur-keen-nose-formidable-predator.html

Hirtelen haltak ki a dinoszauruszok Európában

Európában is hirtelen haltak ki a dinoszauruszok - erre a következtetésre jutott az elmúlt két évtizedben előkerült leletanyag vizsgálata alapján egy nemzetközi tudóscsoport, amelynek tanulmánya a ZooKeys nyílt hozzáférésű tudományos folyóiratban látott napvilágot.

Általánosan elfogadott az az elmélet, amely szerint a Földbe becsapódó kisbolygó okozta a dinoszauruszok vesztét. Mindezidáig azonban a késő kréta időszakból származó dinoszaurusz-fosszíliák csaknem kizárólag az észak-amerikai kontinensen kerültek elő. Ennek alapján felvetődött, hogy lokális, az Egyesült Államok és Kanada mai területére korlátozódó  kihalási eseményről volt szó - olvasható a PhysOrg hírportálon.
 
 A kutatócsoport a Spanyolország, Franciaország, Románia és más államok területén az elmúlt két évtized során előkerült fosszíliákat tanulmányozta. A megkövesedett maradványok korát és sokszínűségét vizsgálva a paleontológusok arra a következtetésre jutottak, hogy az európai ökorendszerekben a dinoszauruszok fajgazdagsága egészen a késő kréta időszakig megőrződött. Így például a leggazdagabb európai lelőhelyek közé sorolható  Pireneusokban a becsapódást megelőző néhány évezred során a növényevő és ragadozó dinoszauruszok számtalan faja élt.
 
 "Kutatásaink megerősítik azt az álláspontot, miszerint az aszteroida-becsapódást globálisan pusztította el a dinoszauruszokat" - hangsúlyozta Steve Brusatte, az Edinburghi Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője.
  
http://phys.org/news/2015-01-dinosaurs-rapidly-europe-million-years.html

Megoldódott az óriáskarú dinoszaurusz fél évszázados rejtélye

Egy nemzetközi kutatócsoportnak sikerült megoldania egy titokzatos óriáskarú dinoszaurusz rejtélyét, amely fél évszázadon át tartotta izgalomban az őslénykutatókat.    

Az 1960-as évek közepén a kutatók két hatalmas dinoszauruszkar csontjait tárták fel Mongóliában, majd évtizedeken át folytak a találgatások arról, hogy hajdanán milyen állathoz tartozhattak a gigászi végtagok. A szakemberek most a titokzatos őslény testének többi maradványát is megtalálták és megállapították, hogy a teremtmény még annál is furcsább volt, mint azt korábban gondolták.
   

"Kiderült, hogy az egyik legbizarrabb dinoszaurusszal van dolgunk, amelynek külseje túlszárnyalja a képzeletünket" - fogalmazott Yuong Nam Lee, a Nature című folyóiratban szerdán közölt tanulmány vezetője, a dél-koreai Geotudományok és Ásványi Erőforrások Intézetének (Kigam) igazgatója.
    

Fél évszázadon keresztül a kutatók mindössze annyit tudtak a teremtményről, hogy hatalmas, mintegy 2,4 méter hosszú alkarjai voltak, amelyek három darab szintén méretes karomban végződtek. Az őslény neve, a Deinocheirus mirificus is szokatlan, rémisztő kezeket jelent. Az állat külsejére vonatkozó találgatások a zsákmányát hatalmas karmaival megragadó, T-Rex típusú ragadozótól kedve egészen a méretes karjaival a fákon himbálódzó óriási, lajhárszerű állatig terjedtek.
    

A Mongóliában feltárt két, szinte teljesen épp csontváznak köszönhetően azonban most vége a spekulációknak. A nemzetközi szakemberekből álló kutatócsoport szerint a Deinocheirus mirificus hatalmas volt: a majdnem öt méter magas és orrától a farka hegyéig nagyjából 11 méter hosszú állat hat-hét tonnát nyomott és testén itt-ott tollak meredeztek. Megnyúlt feje a kacsáéra emlékeztető csőrben végződött, nem voltak fogai és hátán hatalmas "vitorlát" hordozott.
    

A mintegy hetven millió évvel ezelőtt élt teremtény a mai struccok ősi rokona volt. Az állat rövid és zömök lábai hatalmas lábfejekben végződtek, amelyeken a karmok közti széles, lapos csontok akadályozták meg, hogy a dinoszaurusz elsüllyedjen az élőhelyéül szolgáló vizenyős területek mocsaras talajában. A lábak és a döntött széles csípő alapján a kutatók arra jutottak, hogy az állat valószínűleg nagyon lassan mozgott. Gyomortartalmából a szakemberek arra következtettek, hogy növényekkel és hallal táplálkozott: erős nyelve segítségével tudta felszívni a táplálékot a folyók és tavak aljáról.
    

"Korábban nem voltunk tisztában a funkciójukkal, de most úgy véljük, hogy a hatalmas karmokkal ellátott hosszú alkarok az édesvizekben előforduló fűszerű növények kiásására és begyűjtésére szolgáltak" - idézte Lee-t a BBC News.
    
(http://www.bbc.com/news/science-environment-29729412)

forrás: MTI
kép: http://www.bbc.com/

Kisbolygó mérte az utolsó csapást a dinoszauruszokra

A Földbe becsapódó kisbolygó mérte 66,5 millió évvel ezelőtt az utolsó csapást a dinoszauruszokra: a legújabb bizonyítékok alapján a két esemény időben olyan közel történt egymáshoz, hogy az ok-okozati összefüggés biztosra vehető - állapította meg egy nemzetközi kutatócsoport.   

Az utóbbi évtizedekben élénk vita tárgya volt tudományos körökben, hogy végül is mi idézte elő a világot 160 millió éven át uraló őshüllők hirtelen eltűnését: aszteroida vagy üstökös becsapódása, hatalmas vulkánkitörések vagy drámai klímaváltozások? Hollandiai és brit egyetemek munkatársai fogtak össze a Kaliforniai Egyetem (Berkeley) tudósaival, hogy a lehető legpontosabban megállapítsák a kisbolygó végzetesnek bizonyult érkezésének és a dinoszauruszok kihalásának az időpontját.

A Science című szakfolyóirat pénteki számában közzétett tanulmányuk alapján az aszteroida becsapódása 66 038 000 évvel ezelőtt következett be, tehát földtörténeti mértékkel "hibahatáron" belül van az úgynevezett kréta-tercier kihalási eseménnyel (K-T eseménnyel). A kréta és a harmadidőszak határán a fajoknak több mint a fele tűnt el a geológiai szemszögből roppant rövid időszak alatt: ez a világ különböző részein található üledékes kőzetekben rendszerint egy vékony vonalként jelenik meg.

"Egyértelműen a becsapódás adta az utolsó lökést a Földnek, hogy átbillenjen a kritikus ponton... Eredményeink alapján bizonyítani tudtuk, hogy az események párhuzamosan, nagyjából egy időben zajlottak, éppen ezért biztosra vehető, hogy az aszteroida kiváltotta robbanás jelentős szerepet játszott a dinoszauruszok eltűnésében, még ha nem is egyedül a becsapódás számlájára írható a fajok tömeges kipusztulása" - idézte a tanulmányt ismertető ScienceDaily.com hírportál Paul Renne-t, a Kaliforniai Egyetem földkortani intézetének professzorát.

Korábban még az is vitatott volt, vajon a kisbolygó becsapódása a kréta-tercier kihalási esemény előtt vagy után történt - a mostani tanulmány pontot tehet a találgatások végére.

A Renne vezette csoport három éven át végezte kutatásait. Egyrészt vulkáni hamut gyűjtöttek a montanai Hell Creek (Pokol patak) vidékéről, ahol számtalan dinoszauruszmaradványra bukkantak már: a körzetről úgy tartják, hogy az egyik legjobb fosszíliaforrás a kihalás előtti és utáni időszak tanulmányozására. A hamumintákat egy új, az eddigieknél korszerűbb radiometrikus kormeghatározási módszerrel elemezték, hogy a lehető legpontosabban behatárolhassák a dinoszauruszok kipusztulásának idejét. Hasonló eljárásnak vetették alá azokat a meteorüveg-darabokat, amelyeket Haitin találtak, és már korábban is tudták róluk, hogy az aszteroida becsapódása idejéből származnak.

A vizsgálatok alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a kisbolygó érkezése és a dinoszauruszok kihalása között "szemvillanásnyi idő", alig 11 ezer év telhetett el.

A Kaliforniai Egyetem professzora mindazonáltal figyelmeztetett arra, hogy az időbeli egybeesés még nem jelenti azt, hogy a K-T eseményt kizárólag a becsapódás idézte elő, noha kétségkívül az utolsó szög volt az őshüllők koporsójában. Ok lehetett az az erőteljes vulkanikus tevékenység is, amely a kréta időszak végén az indiai Dekkán-plató (Dekkán-trapp) területén zajlott 1,5 millió éven át. A plató az egyik legnagyobb vulkanikus terület a Földön: megszilárdult bazaltfolyamrétegekből tevődik össze, amelyek együtt több mint 2000 méter vastagon fednek le egy 500 000 négyzetkilométeres területet. Előidézhették a fajok eltűnését azok a hirtelen, gyorslejáratú lehűlési időszakok is, amelyek szétszabdalták a krétakor alapvetően melegházhatású klimatikus viszonyait.

Az, hogy egy aszteroida tehető felelőssé a dinoszauruszok kipusztulásáért, először 1980-ben merült fel. A becsapódás helyszíneként a mexikói Yucatán-félszigeten felfedezett, csaknem kétszáz kilométer átmérőjű Chicxulub-krátert emlegetik. A mélyedést egy 12-15 kilométer nagyságú kisbolygó vájhatta ki, amely a hirosimai atomrobbanásnál milliárdszor nagyobb erővel ütközött a Földnek, teleszórva a légkört szilárd anyagokkal, amelyek aztán meteorüveg, kvarc és irídiumtartalmú por formájában visszahulltak a bolygóra.

forrás: MTI

A dinoszauruszok kihalását okozó meteorbecsapódás kedvezett a lombhullató erdők elterjedésének

A dinoszauruszok kihalását okozó meteorbecsapódás kedvezett a lombhullató erdők elterjedésének bolygónkon - állítják az Arizonai Egyetem kutatói, akik eredményeiket a PLoS Biology című, szabad hozzáférésű folyóiratban ismertették.

    

Hatvanötmillió évvel ezelőtt egy 10 kilométer átmérőjű meteor csapódott be a Yucatán-félszigeten, világszerte óriási erejű szökőárakat, földrengéseket, vulkánkitöréseket okozva. A katasztrófa következtében - mint ez közismert - kihaltak a dinoszauruszok, amelyek átadták bolygónkon helyüket az emlősöknek. Az azonban kevésbé ismert, hogy mi történt azokkal a növényekkel, amelyekkel a dinoszauruszok táplálkoztak - olvasható a ScienceDaily hírportálon.
    

A kutatók Észak-Dakota déli részén, az úgynevezett Hell Creek-formációban fosszilizálódott növények leveleinek ezreit gyűjtötték össze. A leletek 2,2 millió éves periódusból származnak: a kréta időszak végének utolsó 1,4 millió évét, valamint a paleogén 800 ezer éves szakaszát ölelik fel. Ebben a periódusban a feltételezések szerint kipusztult a növényi fajok fele.
    

A tudósok vizsgálták a levelek tömörségét, elemezték az erezettségüket, arra keresve a választ, hogy mennyi vizet volt képes a növény "szállítani", és mennyire hatékonyan tudta hasznosítani a szén-dioxidot.
    

A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a katasztrófa megtizedelte az örökzöld virágzó növényeket, amelyek a becsapódás előtt uralták a Földet. Esetükben sokkal pusztítóbb volt a kataklizma hatása, mint a lombhullató fajtáknál.
    

"Azt feltételezhetnénk, hogy egy ilyen katasztrófa az összes növényt egyformán sújtotta. Kutatásaink azonban bebizonyították, hogy a gyorsan növekvő lombhullató zárvatermők könnyebben alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez, nagyobb hatékonysággal voltak képesek felhasználni a rendelkezésre álló erőforrásokat, és így kiszorították lassabban fejlődő örökzöld társaikat. Mind a mai napig a lombhullató növények uralják erdeinket" - hangsúlyozta Benjamin Blonder, a tanulmány vezető szerzője.
      
http://www.sciencedaily.com/releases/2014/09/140916141529.htm

forrás: MTI
kép:  http://www.sciencedaily.com

Hazatér Erdélybe a magyarosaurus dacus

Az erdélyi Hátszeg (Hateg) mellé szállítják "haza" a magyarosaurus dacus nevű törpe dinoszaurusz élethű mását, amelyet a 20. század elején talált maradványok alapján készített el egy őslényekre szakosodott kanadai szobrászművész - közölte honlapján a Bukaresti Tudományegyetem.

A 70 millió évvel ezelőtt élt, több mint öt méter hosszú, de mégis törpének számító dinoszaurusz a Hátszeg melletti geoparkba, a tervezett Erdélyi Dinoszaurusz múzeumba kerül. Az életnagyságú szobor elkészítésében paleontológusok, geológusok és művészek működtek együtt, az alkotók pedig a legapróbb tudományos részletekre is tekintettel voltak.
   
A magyarosaurus maradványait báró Nopcsa Ferenc fedezte fel a család birtokán, és írta le 1915-ben. A hüllő kis méretét a szakértők azzal magyarázzák, hogy a dinoszauruszok többségétől elzártan, egy szigeten fejlődött ki és élt, melyen a növényevő állatnak csak korlátázott mennyiségű élelem állt a rendelkezésére.
   
A makett megteremtőjét, Brian Cooleyt a világ egyik legelismertebb paleoszobrászaként mutatja be a bukaresti egyetem, akinek dinoszauruszrekonstrukciói több amerikai, kanadai és japán múzeumban megtalálhatók. Az őshüllőmakettet - mielőtt Hátszegre érkezne - Európa megannyi geoparkjában kiállítják rövid időre. Egy kanadai forgatócsoport is vele tart, hogy dokumentumfilmet készítsen a fogadtatásáról.

forrás: MTI

kép: http://img.9am.ro/

Aggódnak a tudósok az árverésre bocsátott dinófosszília miatt

Aggodalmat váltott ki szakértői körökben, hogy novemberben elárvereznek egy ritka dinoszauruszfosszíliát, az egyetlent, amely a Nanotyrannus lancensis teljes csontvázát őrzi. Ha magánkézbe kerül, az meggátolhatja a vele kapcsolatos kutatásokat.

forrás: MTI - kép: telegraph.co.uk

A 67 millió éves dinómaradványt a Bonhams árverési ház bocsátja aukcióra november 19-én New Yorkban. Becslések szerint akár 7-9 millió dollárt (1,6-2 milliárd forintot) is megérhet egy gyűjtőnek, a tudósok szerint ugyanakkor a páratlan maradvány, amely a prédájába harapó, megkövesedett ragadozó csontvázát őrzi, felbecsülhetetlen értékű - írta a The Daily Telegraph brit napilap.

    

Philip Manning, a Manchesteri Egyetem őslénykutatója úgy értékelte, hogy a késő krétakori lelet "szinte túl jó ahhoz, hogy igaz legyen". A newcastle-i Brit Tudományos Fesztiválon felszólaló tudós elmondta, rendkívüli értékét az adja, hogy rengeteg információval szolgál az egykori élőlényről. Sok fajra csak maradványtöredékek, esetleg egyetlen csont alapján következtethetnek a szakemberek, ami nagyon törékeny tudás, ehhez képest egy egész fejezet tárul fel ezzel a lelettel - magyarázta.

    

Nem ez az első olyan fosszília, amely két dinoszauruszt őriz, ugyanakkor ez a legnagyobb és vitathatatlanul a legdrámaibb: egy ötméteres triceratopsz nyakába mélyed a több mint hatméteres ragadozó foga, és jól kivehető a támadó koponyáján lévő lyuk, ami akkor keletkezhetett, amikor a két őslény egy folyó medrében birkózott egymással.

    

A 2006-ban a montanai Hell Creekben felfedezett lelet különös értékét az adja, hogy a ragadozó egy Nanotyrannus (apró zsarnok), a Tyrannosaurus rex kisebb rokona, amelynek teljes csontvázából eddig ez az egyetlen előkerült példány. Először azt gondolták, egy fiatalabb T. Rex maradványa, de a koponya és a mellső végtag további vizsgálatai során kiderült, hogy egy másik ragadozófajról van szó.

    

A fosszíliát azok a farmerek bocsátják árverésre, akiknek tulajdonában van. A tudósok azt remélik, hogy támogatók segítségével egy múzeum vásárolja meg a rendkívüli leletet, hogy folytatódhasson a vizsgálata. Annak idején a Sue névre keresztelt Tyrannosaurus rex-csontvázat a Disney és a McDonalds támogatásának segítségével vette meg a chicagói Field Természettudományi Múzeum.

http://www.telegraph.co.uk/science/science-news/10297091/Scientists-warn-rare-dinosaur-auction-could-harm-research.html

A dinoszauruszok jó úszok voltak

Szilárd bizonyítékot találtak kanadai kutatók arra, hogy a dinoszauruszok képesek voltak úszni hosszú távon. 

 

Egy nemzetközi kutatócsoporttal együtt dolgozva Scott Persons, az Albertai Egyetem kutatója szokatlan karomnyomokat vizsgált meg, ezeket egy folyó mederalján találták Kínában, amely az elsőszámú lelőhelye a dinoszaurusz-maradványoknak a világon.
 
A krétakorban élt számos állat - köztük óriás, hosszúnyakú dinoszaurusz - könnyen azonosítható fosszilizálódott lábnyomai mellett a kutatók találtak egy sorozat karomnyomot, amely Persons szerint koordinált, bal-jobb, jobb-bal előrehaladást jelez.
 
Amit találtunk, azok egy kétlábú dinoszaurusz karmai hegyével hátrahagyott karcolatok. A dinoszauruszkarom jelei azt mutatják, hogy az állat úszott ebben a folyóban, és csak ujjainak hegye érintette a meder alját" - idézte a kutatót a ScienceDaily tudományos hírportál.
 
A karomnyomok 15 méteren át tartanak, ami a szakemberek szerint bizonyíték arra, hogy a dinoszaurusz képes volt úszni koordinált lábmozgással. A nyomokat egy húsevő theropoda dinoszaurusz hagyta hátra. A theropoda (jelentése szörnylábúak) a hüllőmedencéjű dinoszauruszok két lábon járó csoportja. Ez a példány mintegy egy méter hosszú lábakon állhatott.
 
A folyómeder tanulmányozása alapján a kutatók úgy vélik, hogy ebben a térségben - Kína Szecsuán tartománya - mintegy 100 millió évvel ezelőtt váltakoztak a száraz és a nedves időszakok. A folyómeder, amelyet Persons dinoszaurusz sztrádának keresztelt el, televan más theropodák és négylábú óriás szauropodák lábnyomaival.

forrás: MTI