Századik Bundesliga-mérkőzésére készül Huszti Szabolcs. A Hannover 29 esztendős középpályása ráadásul duplán ünnepelhet szombaton a Hoffeinheim ellen: a centenáriumot a 25. bajnoki góljával teheti még emlékezetesebbé. Nosztalgiázás a Gógánfáról induló, messzire jutó „századossal”.
– Emlékszik még a Bundesliga-premierjére, a Hertha elleni meccsre?
– Szép próbálkozás – vágta rá a Nemzeti Sport kérdésére Huszti Szabolcs. – A második fordulóban játszottunk Berlinben, az elsőben a Werder Brement fogadtuk. Noha négy kettőre kikaptunk, úgy rémlik, jól ment a játék, bemutatkozásom alkalmával az első gólomat is megszerezhettem volna, de elpuskáztam egy nagy helyzetet. A következő hétvégén a Hertha otthonában beleszaladtunk egy csúfos, négy nullás pofonba, majd jött hozzánk az Aachen – el is vitte a három pontot. Három mérkőzés, három vereség, ráadásul a harmadik után a vezetőség megvált Peter Neururertől, aki engem Hannoverbe hozott. A negyedik játéknapon már Dieter Hecking ült a kispadunkon, s hogy a történetben legyen még egy csavar: ő az előző körben még az Aachent irányította… Szóval kalandos volt a kezdet.
– A folytatásról mi jut eszébe?
– Azok után, ahogy elkaptuk a rajtot – azazhogy nem kaptuk el –, a bennmaradás kiharcolása volt a cél. Ezt végül gond nélkül teljesítettük. Négy góllal és hét gólpasszal zártam az idényt, és bár lehetett volna jobb is a mérlegem, elsőre talán nem volt rossz.
– Kétezer-hat november nyolcadika, Allianz Arena…
– Mintha tegnap lett volna! A negyvenharmadik percben Jirí Stajner elment a jobb szélen, középre gurított, és én hat méterről jobbal az elvetődő Oliver Kahn mellett visszarúgtam a labdát a rövid sarokba. Így nyertünk egy nullára – a klub történetében először és eddig utoljára Münchenben.
– Huszonhárom évesen szerződött a Bundesligába. Nem félt attól, hogy túl magasan lesz a léc?
– Kicsit sem. Ne feledjük, a Metzből, vagyis a francia élvonalból kerültem Németországba, ami nem akkora ugrás, mintha Magyarországról igazoltam volna oda. Én nem tizenhét esztendősen lettem légiós, mi több, az NB I-ben is csak húszévesen mutatkoztam be. Garami József becserélt a Pécs ellen, aztán sokáig semmi, mígnem Sopronban jóra fordult a sorsom. Amin keresztülmentem, rengeteget segített abban, hogy később magasabb szinten is megálljam a helyem.
– Tény, a második Bundesliga-szezonja még jobban alakult, mint az első.
– Tíz gól, hét gólpassz, nyolcadik hely. Ahhoz képest, hogy nem vagyok csatár, a tíz gólra büszke lehettem. Még úgy is, hogy négy tizenegyesből született, de hát a tizenegyeseket is értékesítenie kell valakinek.
– Három és fél éven át győzködhették, hogy térjen vissza. Ha most kellene döntenie, ugyanúgy elkötelezné magát a Zenithez, mint kétezer-kilenc februárjában?
– Amit eddig tettem a pályafutáson során, azon semmit sem változtatnék, a Fradihoz, a Sopronhoz, a Metzhez, a Hannoverhez és a Zenithez gondolkodás nélkül aláírnék. Sőt a Hannoverhez kétszer is.
– Csupán a miheztartás végett: a szombati századik mérkőzésén a huszonötödik gólját is megszerezhetné.
– Így lenne teljes az ünnep, ez nem vitás. Mégis azt mondom, nem a mennyiség, hanem a minőség a lényeg. És ugyan ez már-már úgy hangzik, mintha a karrierem utolsó interjúját adnám, annyit megjegyeznék: ahhoz képest, hogy egy kis faluból, Gógánfáról indultam, úgy vélem, nagy szó, hogy itt tartok.
– Szép próbálkozás – vágta rá a Nemzeti Sport kérdésére Huszti Szabolcs. – A második fordulóban játszottunk Berlinben, az elsőben a Werder Brement fogadtuk. Noha négy kettőre kikaptunk, úgy rémlik, jól ment a játék, bemutatkozásom alkalmával az első gólomat is megszerezhettem volna, de elpuskáztam egy nagy helyzetet. A következő hétvégén a Hertha otthonában beleszaladtunk egy csúfos, négy nullás pofonba, majd jött hozzánk az Aachen – el is vitte a három pontot. Három mérkőzés, három vereség, ráadásul a harmadik után a vezetőség megvált Peter Neururertől, aki engem Hannoverbe hozott. A negyedik játéknapon már Dieter Hecking ült a kispadunkon, s hogy a történetben legyen még egy csavar: ő az előző körben még az Aachent irányította… Szóval kalandos volt a kezdet.
– A folytatásról mi jut eszébe?
– Azok után, ahogy elkaptuk a rajtot – azazhogy nem kaptuk el –, a bennmaradás kiharcolása volt a cél. Ezt végül gond nélkül teljesítettük. Négy góllal és hét gólpasszal zártam az idényt, és bár lehetett volna jobb is a mérlegem, elsőre talán nem volt rossz.
– Kétezer-hat november nyolcadika, Allianz Arena…
– Mintha tegnap lett volna! A negyvenharmadik percben Jirí Stajner elment a jobb szélen, középre gurított, és én hat méterről jobbal az elvetődő Oliver Kahn mellett visszarúgtam a labdát a rövid sarokba. Így nyertünk egy nullára – a klub történetében először és eddig utoljára Münchenben.
– Huszonhárom évesen szerződött a Bundesligába. Nem félt attól, hogy túl magasan lesz a léc?
– Kicsit sem. Ne feledjük, a Metzből, vagyis a francia élvonalból kerültem Németországba, ami nem akkora ugrás, mintha Magyarországról igazoltam volna oda. Én nem tizenhét esztendősen lettem légiós, mi több, az NB I-ben is csak húszévesen mutatkoztam be. Garami József becserélt a Pécs ellen, aztán sokáig semmi, mígnem Sopronban jóra fordult a sorsom. Amin keresztülmentem, rengeteget segített abban, hogy később magasabb szinten is megálljam a helyem.
– Tény, a második Bundesliga-szezonja még jobban alakult, mint az első.
– Tíz gól, hét gólpassz, nyolcadik hely. Ahhoz képest, hogy nem vagyok csatár, a tíz gólra büszke lehettem. Még úgy is, hogy négy tizenegyesből született, de hát a tizenegyeseket is értékesítenie kell valakinek.
– Három és fél éven át győzködhették, hogy térjen vissza. Ha most kellene döntenie, ugyanúgy elkötelezné magát a Zenithez, mint kétezer-kilenc februárjában?
– Amit eddig tettem a pályafutáson során, azon semmit sem változtatnék, a Fradihoz, a Sopronhoz, a Metzhez, a Hannoverhez és a Zenithez gondolkodás nélkül aláírnék. Sőt a Hannoverhez kétszer is.
– Csupán a miheztartás végett: a szombati századik mérkőzésén a huszonötödik gólját is megszerezhetné.
– Így lenne teljes az ünnep, ez nem vitás. Mégis azt mondom, nem a mennyiség, hanem a minőség a lényeg. És ugyan ez már-már úgy hangzik, mintha a karrierem utolsó interjúját adnám, annyit megjegyeznék: ahhoz képest, hogy egy kis faluból, Gógánfáról indultam, úgy vélem, nagy szó, hogy itt tartok.
| Idény | Mérkőzésszám | Pályán töltött percátlag | Gól | Gólpassz* | Sárga lap | Kiállítás |
| 2006–2007 | 31 | 82.3 | 4 | 7 | 5 | – |
| 2007–2008 | 33 | 81.5 | 10 | 7 | 4 | – |
| 2008–2009 | 17 | 83.1 | 3 | 6 | 3 | – |
| 2012–2013 | 18 | 79.4 | 7 | 9 | 6 | 1 |
| Összesen: | 99 | 81.6 | 24 | 29 | 18 | 1 |
forrás: NSO.hu