Nem nagy dologra kell gondolni, a gondozók napi szinten kb. 1 órát töltöttek az idős, magányos, főként mozgáskorlátozott embereknél, beszélgettek velük, segítettek a háztartásban, bevásároltak nekik a boltban, felíratták a háziorvosnál a gyógyszereiket és kiváltották azokat a gyógyszertárban, de ez az idős rászoruló embereknek óriási segítséget jelentett, hiszen napi szinten valakivel tudtak beszélgetni és foglalkoztak velük.Az Alapítvány röpke 1-2 hónap alatt 350-400 emberrel kötött megállapodást, s nem mellesleg 40 helybéli szociális gondozónak adott alkalmazottként munkát, igaz a munkabér alig haladta meg a minimálbért, azonban a felvett gondozók örültek a munkalehetőségnek, hiszen többségük 1-2 éve keresett már munkát Dabason és környékén, sikertelenül. A szociális gondozók nagy része helybéli, gyermeket nevelő nők közül került ki, ez óriási segítséget jelentett közel 40 dabasi családnak. A történet eddig volt szép és problémamentes, azonban ezután jött a "fekete leves".
Az Alapítvány további működésének az volt feltétele, hogy a helyi önkormányzat hozzájáruljon ahhoz. Egy normális ember úgy gondolja ez nem lehet probléma, hiszen 40 új munkahely létesül Dabason, az idős embereknek és az önkormányzatnak egy fillérjébe sem kerül az ellátás, az ellátottak örülnek a lehetőségnek, önként kérik az ellátást, mely többségük sivár életében a napfényt jelenti, érzik, hogy még számítanak valakinek, nem hagyták őket teljesen magukra. Dabas város polgármesterének, a polgármesteri választáson 100 %-os eredményt elérő és egyben FIDESZ országgyűlési képviselő, Dr. Kőszegi Zoltán Úrnak azonban más volt a véleménye. Az Alapítvány benyújtott működési kérelmét több hónapon keresztül nem írta alá, s mikor már nagy volt közfelháborodás Dabason 2012. június elején közmeghallgatást tartott az ügyben, ahol rajta kívül szinte senkinek sem volt ellenvetése az Alapítvánnyal kapcsolatban, azonban neki igen, szerinte nem jó az időseknek az alapítvány által nyújtott gondozás, mivel mi lesz akkor, ha az Alapítvány pár éven belül megszünteti működését és magukra hagyja az embereket, valamint az önkormányzat is működtet egy szervezetet, mely az idősek szociális gondozását végzi Dabason.
Valószínűleg a fő ok ez utóbbi érvben van, csak az a baj, hogy az önkormányzat által működtetett szervezet havi 2500 Ft-os térítési díj ellenében végzi a gondozást, ezt sok ember nem engedheti meg magának, valamint a kapacitás is kevés, csupán 30-40 ember ellátására rendelkeznek lehetőséggel. A közmeghallgatáson a polgármester Úr, aki állítólag szívén viseli a dabasi emberek sorsát, s döntéseit az ő érdekükben hozza, a nagyfokú közfelháborodás miatt nem vállalta fel a döntéshozatalt az ügyben, hanem 2012.június 28-án önkormányzati testületi ülés elé vitte a dolgot. A képviselő testület tagjai, az Alapítvány képviselőinek korábbi megkeresésére támogatásukról biztosították az Alapítványt, azonban a szavazáson ez semmit sem jelentett, a polgármester úr minden emberi érzést nélkülöző véleményét támogatták egyhangúlag, egy tartózkodás mellett, a döntést a testület nem indokolta, a döntés indoka a mostanában Dabason és országszerte is megszokott, a választok véleményét figyelmen kívül hagyó, " csak, mert én így akarom, neked is így lesz jó " lehetett.
Ezzel a döntéssel Dabas Város Önkormányzati testülete 2012. július 01-től 40 helybéli ember munkalehetőségét és nem mellesleg 350-400 idős, rászoruló ember gondozását szüntette meg, értelmetlenül, érzéketlenül, bután, magukra hagyva a munkavállalókat és a gondozásra szoruló embereket.
Az Alapítvány ezután kivonul Dabasról, más önkormányzatok területén, ahol igényt tartanak tevékenységére ( sok ilyen önkormányzat van ) folytatja munkáját. De vajon mi lesz a 40 munkanélkülivé vált emberrel és a 350-400 gondozottal, a polgármester úr segít nekik, sajnos erről nem szól a fáma, pedig kormányunk egyik fő vesszőparipája a munkahely teremtés, de ez úgy látszik Dabason nem érvényes.
forrás: olvasói írás