A krokodilok a "múltban ragadtak" a madarakhoz képest

A krokodilok ma élő legközelebbi rokonai a madarak, ám tollas "unokatestvéreikkel" ellentétben ők a "múltban ragadtak" - állítják amerikai kutatók.

Mindkét csoport egy nagyjából 240 millió évvel ezelőtt élt közös őstől származik, ám míg a madarak evolúciója gyors ütemben haladt dinoszauruszőseik kipusztulása után, addig a krokodiloké lassú volt - olvasható a The Daily Telegraph című brit lap internetes kiadásában.

"A krokodilfélék molekuláris órájának ketyegési sebessége jóval lassabb, mint az általunk vizsgált más állatoké, így az emlősöké, ami azt jelenti, hogy sokkal tisztább képet kaphatunk a múltjukról" - magyarázta Richard Green, a Kaliforniai Egyetem Santa Cruz-i tagintézményének munkatársa. Mint hozzátette: "a fosszíliákból tudjuk, hogy a krokodilok testszerkezete nagyrészt változatlan maradt évmilliókon keresztül".

A kutatók a mississippi aligátor (Alligator mississippiensis), a bordás krokodil (Crocodylus porosus) és a gangeszi gaviál (Gavialis gangeticus) genomját vizsgálták, és a hüllők szokatlanul lassú ütemű fejlődését kihasználva felépítették a dinoszauruszokat, pteroszauruszokat, madarakat és krokodilféléket is megelőző "archoszaurusz" genetikai képét.

  A Science című folyóiratban közölt eredmények szerint az archoszauruszok őseinek rendkívül lassú volt a molekuláris evolúciója, amely azonban felgyorsult a madarak esetében. A dinoszauruszok 66 millió évvel ezelőtti kihalását okozó meteorbecsapódást követően a megmaradt madarak gyors ütemű fejlődésen mentek keresztül, ami a ma élő szinte összes - több mint tízezer - madárfaj kialakulásához vezetett.

 (http://www.telegraph.co.uk/news/science/evolution/11288900/Crocodiles-are-stuck-in-the-past-compared-to-their-bird-relatives.html)

A búbos banka lett idén az év madara

A búbos banka lett 2015-ben az év madara egy tavaly lezajlott internetes szavazás eredményeként - tájékoztatta hétfőn a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) az MTI-t.

 
 A búbos bankát nem először választották a szavazók az év madarának, 1989-ben és 1990-ben is rá szavaztak a legtöbben. A tavalyi online voksoláson a búbos banka a fekete rigót és a vörösbegyet előzte meg.

Az MME 1979-ben indította el "Az év madara" programot azzal a céllal, hogy egyes fajokat vagy madárcsoportokat a társadalom minél szélesebb rétegei megismerjenek, és szerepet vállaljanak a védelmükben.

Az egyesület ismertetése szerint a búbos banka Spanyolországtól Kínáig Eurázsia mérsékelt és mediterrán zónájában, Dél- és Délkelet-Ázsia egészén, Afrika jelentős részén és az Arab-félszigeten is költ. A faj Európa legtöbb országában fészkel, Magyarországon a zárt erdők kivételével országosan elterjedt. Az Európai állomány Portugália és Spanyolország déli régiója kivételével vonuló, a telet Afrika Szaharától délre húzódó területein tölti. Tavasszal az első példányok már márciusban megérkeznek Magyarországra, de a hazatérés egészen április végéig elhúzódik.

A búbos banka elterjedési területe közel 30 millió négyzetkilométer, világállományát 5 millió egyedre becsülik. Hazai fészkelő állománya 10-17 ezer párra tehető, az MME évente megismételt felmérései szerint ez a szám az ezredforduló óta enyhén csökken.

A búbos banka főként férgekkel, rovarokkal és rovarlárvákkal, kisebb részt apró gerincesekkel, gyíkokkal és kisrágcsálókkal táplálkozik.

Főként mezőgazdasági területeken él, ezért veszélyt jelent a faj számára a nagyüzemi agrárium tájátalakító hatása és a rovarölő szerek használata. A vonulás során a vadászat és a klímaváltozás okozta szélsőségek is csökkentik az állományt.

A búbos banka szinte bármilyen üregben, kő- és farakásban, partfalban, tetőcserepek alatt a tetőszerkezetben, járműroncsban képes költeni, de akár a talajon vagy ennek közelében is. Fészket nem épít, öt-nyolc tojást rak le, a kotlási időszak túlnyomórészt május első felében kezdődik, de akár kétszer is költhet évente. Különösen az alacsonyabban levő, a szőrmés ragadozóknak jobban kitett fészkelő helyeken kap szerepet a nagyobb fiókák védekező viselkedése: híg, bűzös ürüléküket fröcskölik a betolakodó felé, innen ered sokatmondó népi neve, a "fostos bugybóka".

Emberkövető madárként a faj megtanulta kihasználni a lakott területek számára kedvező élőhely kínálatát is.

Az MME Madárbarát kert programja arra hívja fel a figyelmet, hogy a lakott területeken segíthetünk a faj védelmében a megfelelő fészkelő helyek biztosításával, egyebek mellett mesterséges odúk egyedi vagy csoportos kihelyezésével, úgynevezett odúfák létrehozásával, fészekfülkék kialakításával kő- és téglarakásokban, fészekházikók építésével vagy a tetőtér megnyitásával a kúpcserepek alatt.

Csökkentik szárnyaik fesztávolságát a fecskék

Nem zárható ki, hogy csökkentik szárnyaik fesztávolságát a szirti fecskék, hogy repülés közben ne ütközzenek össze autókkal - erre jutott egy amerikai kutató.

   

Charles Brown, a Tulsai Egyetem biológusa harminc éve gyűjti a madártetemeket, hogy kitömje őket, és pontos adatokat jegyez fel mindegyikről.

A szirti fecskék előszeretettel fészkelnek rajokban autópályák, vasútvonalak mellett. Brownnak feltűnt, hogy 1982 és 2012 között számottevően visszaesett az autóbalesetben elpusztult szirti fecskék száma, és a magyarázatot kutatva arra jutott, hogy feltehetően szárnyaik fesztávolságának rövidülése a változás oka. Mérései során megmutatkozott, hogy inkább a hosszabb szárnyú fecskék járnak pórul, mert nehezebben röppenek el egy autó útjából, míg a rövidebb szárnyúak könnyebben manővereznek.

A tudós szerint lehetséges, hogy a szirti fecskék 30 év alatt evolúciós átalakuláson mentek át, és a manőverképesebb, rövidebb szárnyfesztávú egyedek választódtak ki szaporodásra. Mindazonáltal azt sem tartja kizártnak, hogy a fecskék egyszerűen jobban megtanultak félreröppenni az autók útjából.

A tanulmány a Current Biology című amerikai folyóirat március 18-án megjelent számában olvasható.

forrás: MTI

Élénkpiros kocsikra piszkítanak

Az élénkpiros kocsikra piszkítanak a leggyakrabban a madarak, míg a zöldeket tartják a legnagyobb becsben azzal, hogy nem tisztelik meg őket ürülékükkel.

Brit felmérés gyümölcse a fenti tézis, amelyhez öt városban - Brightonban, Glasgow-ban, Leedsben, Manchesterben és Bristolban - szemrevételeztek 1140 kocsit. A piros 18 százalékos találati aránnyal lett a madárpiszkos színtoplista éllovasa, nevezetesen az öt városban a piros autók 18 százalékát "pecsételték le" szárnyasok. A második legnépszerűbb madárvécé a kék kocsi 14 százalékkal, a bronzérem a feketéké 11 százalékkal. A fehér autók 93 százaléka mutatkozott makulátlannak a felméréskor, azaz csupán 7 százalékuk kapott találatot, míg a zöld kocsikra - mondhatni - tojnak a madarak, le sem piszkítják őket: 100-ból csupán egyet szennyeznek be.

A felmérés nem értelmetlen, mivel évente 57 millió fontjába kerül a brit autósoknak a madárpiszok miatti festékréteg-sérülések, kimaródások javíttatása.

"Sok autóst bosszant a probléma, már csak azért is, mert kocsijuk veszíthet értékéből a madarak ténykedése miatt" - idézte a brit Metro újság a felmérést végeztető Halfords autósboltlánc szóvivőjét.

forrás: MTI

A szarkák nem is lopnak egy új tanulmány szerint

Rossini operát írt A tolvaj szarka címmel, és az értelmező szótárakban is szarkaként emlegetik azokat, akik ellopnak apróbb dolgokat. Az európai folklórban ismert hiedelemmel szemben azonban a szarkák nem is lopnak csecsebecséket, sőt, valójában tartanak a fényes tárgyaktól - állítják brit szakemberek egy új kutatás eredményeire hivatkozva.   

A széles körben elterjedt vélekedés szerint a szarkák a fészkükhöz lopnak csillogó dolgokat. Az Exeteri Egyetem tudósai azonban arra a megállapításra jutottak, hogy a faj képviselői valójában tartanak az ilyen tárgyaktól, vélhetően azért, mert azok újak számukra és veszélyesnek bizonyulhatnak.
    

A kutatáshoz fényes tárgyakat - csavarokat, gyűrűket és ezüstfólia-darabokat -, valamint ezek matt kék változatát használták fel. A tudósok 30 centiméterre a tárgyaktól magvakat szórtak ki. A madarak etetése során a 64 vizsgált alkalomból a szarkák mindössze kétszer csíptek fel csillogó tárgyat, de azonnal el is dobták. A madarak alapjában véve nem vettek tudomást elkerülték mind a csillogó, mind pedig a kék dolgokat vagy elkerülték őket, és inkább kevesebbet ettek, ha ki voltak téve a tárgyak.
    

"Nem találtuk bizonyítékát a szarkák csillogó tárgyak iránti olthatatlan vonzalmának. Sőt, a dolgok inkább a neofóbiára - az új dolgoktól való félelemre - utaló jeleket váltottak ki náluk" - idézte a BBC hírportálja Toni Shephardot, a tanulmány vezető szerzőjét.
    

"Néhány madár, például a barna kánya a párzás után, azért rak fényes tárgyakat a fészkébe, hogy elijessze a ragadozókat. Mi azonban belenéztünk tucatnyi szarkafészekbe, de nem láttunk csillogó tárgyakat, így ez a szarkákra vélhetően nem igaz" - jegyezte meg a szakember.
    

A felfedezés csak szarkapárok, és nem "egyedülálló" példányokat vizsgálva született, ezért nyitva hagyja azt a kérdést, hogy mi a helyzet azokkal a példányokkal, amelyek még nem találtak párt maguknak. Halvány esélye van annak, hogy ezek talán valóban lopnak, hogy így szerezzenek párt.

http://www.bbc.com/news/science-environment-28797519

forrás: MTI
kép:  http://www.bbc.com/

DNS-elemzéssel fedeztek fel egy új madárcsaládot Ázsiában

DNS-elemzéssel fedeztek fel egy új, egyedülálló madárcsaládot Ázsiában kínai és svéd tudósok. A verébalakúak rendjébe tartozó család csak egyetlen fajt számlál.

A verébalakúak rendjét tanulmányozó kutatók genetikai elemzéssel a családfa tíz különböző ágát azonosították. Azt is felfedezték, hogy a Spelaeornis formosus egyedül ült a maga ágán, és nem mutatott közeli rokonságot a helyi, rá hasonlító énekesmadarakkal.

   

A kutatók azt javasolták, a madárcsaládot és -fajt nevezzék Elachura formosának, szemben a korábbi elnevezéssel, Spelaeornis formosusszal - tudósított a BBC hírportálja a Biology Letters című szaklapban megjelent tanulmányról.

   

Per Alstrom, az uppsalai Mezőgazdasági Egyetem biológusa, aki a Kínai Tudományos Akadémia tudósaival együtt a tanulmányt készítette, elmondta: a verébalakúak a madarak osztályának legnagyobb fajszámú rendje, ennek egyik legkorábbi elágazása és egyetlen élő képviselője az Elachura formosa.

   

Az Elachura kistestű énekesmadár, mely a Himalája keleti lejtőitől Kína délkeleti részéig terjedő vidéken lakik. Alstrom leírása szerinte "szélsőségesen zárkózott, ezért nehéz megfigyelni, mivel általában a szubtrópusi hegyi erdők igen sűrű aljnövényzetében rejtőzik".

   

A párzási időszakban azonban, amikor a hímek belefognak éles, magas hangú énekükbe, amely egyetlen más, az ázsiai kontinensen élő madár dalához sem hasonlít, időnként kiülnek a bokrok belső ágaira - magyarázta Alstrom. Szerinte korábban a madarat összekeverték a verébalakúak egyes helyi fajaival, mert "döbbenetesen hasonlít" rájuk.

   

A hasonlóság az azonos irányú evolúciós fejlődés eredménye lehet, mely nem rokon fajoknál is eredményezhet hasonló külsőt, ha ugyanabban a környezetben élnek - tette hozzá a kutató.

   

Úgy fedezték fel az új fajt, hogy evolúciós örökségük megismerése céljából a madarak DNS-ének molekuláris különbségeit elemezték. A módszer az utóbbi években igen elterjedt, több váratlan felfedezés köszönhető neki. Kiderült például, hogy a vándorsólyomnak közelebbi rokona a verébalakúak közé tartozó süvöltő, mint a karvaly - magyarázta Alstrom.

    (http://www.bbc.co.uk/nature/26433081)

Fény derült a fehér gólyák egyik afrikai telelőhelyére

Északra, hazafelé tartanak azok a másod- és harmadéves, fiatal fehér gólyák, amelyeket az elmúlt két év során láttak el GPS-GSM-alapú jeladóval: kettő közülük kedden már az Egyenlítőt is átlépte vonulása során, illetve a faj újabb telelőterületére is fény derült a jeladóknak köszönhetően - tájékoztatta a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) programkoordinátora az MTI-t.

Papp Ferenc elmondta, hogy a Zagyva nevű, a Nógrád megyei Nemti község határában 2012 augusztusában befogott, majd jeladóval ellátva szabadon engedett madár kedden Kenya területén, Nairobi és a Viktória-tó között repülte át az Egyenlítőt, jelenleg Afrika legmagasabb pontja, az 5199 méteres Kenya-hegy környékén tartózkodik. A madár már több napja észak felé tart Tanzánia déli részéből, ahol 2013-14 telét töltötte, azt azonban nem tudni, hogy hazatér-e ez évben.
   
"A fiatal fehér gólyák négy-ötéves koruk, ivarérettségük elérése előtt, azaz amíg nem választanak párt és nem foglalnak fészket, illetve élőhelyet, nem mindig térnek haza - mondta a szakember. - Zagyva érdekes utat járt be, 2012 őszén Dél-Törökországba vonult, ahol nemcsak a telet, hanem a nyarat is töltötte. 2013 őszén csatlakozott a dél felé vonuló csapatokhoz, és a fehér gólyák hagyományos vonulási útját követve Tanzánia deli részéig repült. Közben a Nílus-völgyét elhagyva tett egy kitérőt a Száhel-övezetbe, Csád keleti részére is, csakúgy, mint korábban a Patak nevű madár, amely azonban elpusztult. Ez a kitérő korábban, a jeladók használata előtt ismeretlen volt a gólyavonulás térképén.”
   
Zagyva egy Karolina nevű fehér gólyával együtt tart észak felé. Két másik fiatal madár, a Szlovákiában jelölt Natália és Alexander jóval előttük jár, ők jelenleg Anatólia déli részén tartózkodnak. Ez a két madár az egész telet Csádban töltötte, ahonnan egy hónappal előbb elindultak észak felé. Valószínű, hogy a szárazabb, kevésbé kedvező élőhelyen korábban fogyott el az élelem.
   
Ivarérett fehér gólyák még ezekben a napokban is érkeznek a Kárpát-medencébe, de a többség már megjött a telelésből, illetve a tojások lerakása után a kotlás is megkezdődött - közölte Papp Ferenc.
   
Területarányosan Lengyelország után Magyarországon költ a legtöbb fehér gólya, így a Kárpát-medence Európa egyik legjelentősebb gólya élőhelye. Az első számlálások idején, 1941-ben még 15-16 ezer között volt a gólyafészkek száma, ami 1958-ra 8 ezerre, 1974-re pedig 4800-ra csökkent. Ezután viszont az aktív védelemnek köszönhetően a fogyás megállt, illetve lassú gyarapodás is tapasztalható, jelenleg 5000-5300 között mozog Magyarországon a lakott gólyafészkek száma - tette hozzá a szakember.
   
Zagyva vonulása itt követhető nyomon: http://satellitetracking.eu/inds/showmap/?check_62=62

forrás: MTI

kép: nyirseghir.hu

Újabb madáreltérítő szerelvényeket szereltek fel hálózati vezetékekre

Madáreltérítő szerelvényeket szereltek fel feszültség alatti átviteli hálózati távvezetékekre Dabas környékén a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. (MAVIR) szakemberei.

Az elmúlt években több mint kétezer darab madáreltérítő szerelvényt helyeztek el a MAVIR távvezetékein, ennek köszönhetően az év madarának választott túzok populációinak ütközési balesetei negyedére, évente átlagosan hat példányra - csökkentek - tájékoztatta a társaság hétfőn közleményben az MTI-t.

   

A hétvégén a MAVIR szakemberei újabb 4 darab Fire-Fly rotációs madáreltérítő szerelvényt szereltek fel a 25 méter magasan függő, feszültség alatt lévő távvezetékekre. Az energiaellátás biztonsága érdekében ezeket csak a legritkább esetekben lehet üzemen kívül helyezni.

   

Az eszközök működésének lényege, hogy a szerelvények forgó lapjait ultraibolya sugarakat is visszaverő bevonattal látják el, így azok a fényben forogva, pulzáló fel-felvillanások hatását keltik. Ezzel a módszerrel észrevehetőbbé válnak a vezetékek a túzokok és egyéb madárfajok számára.

    

Idén további kétszáz szerelvény elhelyezését tervezik.

forrás: MTI

kép: mavir.hu

Elkezdődött a madárvonulást figyelő Tavaszi madárles program

Megkezdődött a Tavaszi madárles, a már 51 ország részvételével zajló játékos nemzetközi madárvonulás-figyelő program.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) nemzetközi ernyőszervezete, a BirdLife International 2006-ban indította útjára Tavaszi madárles (Spring Alive) elnevezésű, februártól júniusig tartó játékos madárvonulás-figyelő programját.

   

A jelenleg 51 európai és afrikai országban futó természetvédelmi akcióban a részt vevő gyerekeknek a Spring Alive nemzeti honlap oldalán (http://www.springalive.net/) kell regisztrálniuk az első fehér gólya, füsti fecske, sarlósfecske, kakukk és gyurgyalag érkezésére vonatkozó megfigyeléseiket, illetve nyomon követniük a madarak érkezését a weblap térképein - tájékoztatta az MME közleményben az MTI-t.

   

Az öt madárfajhoz kapcsolódóan meghirdettek egy nemzetközi rajzpályázatot is, amelyet nemzetközi zsűri fog elbírálni.

   

A számos részt vevő ország sok ezernyi gyerek és felnőtt önkéntese által feltöltött megfigyelési adatoknak köszönhetően interaktív térképeken lehet nyomon követni az egyes fajok mozgását, az általuk "elfoglalt" területek folytonos változását. A program felhívja a figyelmet a klímaváltozásra is, amely a madarak korábbi hazaérkezésén és a vonulási útvonalak megváltozásán keresztül érezteti hatását.

forrás: MTI

kép: evamagazin.hu

Szárnyasok keveredése hozhatta létre Kínában a H7N9-es mutációt

Dél-koreai vándormadarak és kínai szárnyasok keveredésének a következménye lehet a madárinfluenza H7N9-es típusának a kialakulása, amely Kínában eddig hét halálos áldozatot követelt - vélik a Kínai Tudományos Akadémia kutatói.

Az akadémia szaklaboratóriuma szerint az embereken korábban nem kimutatott vírus genetikai mutáció révén jött létre, amelyet a Dél-Koreából a Jangce-folyó környékére vándorló madarak, valamint a helyi kacsák és csirkék érintkezése alakított ki. A szervezet a kínai Cajhszin gazdasági és pénzügyi magazin által idézett jelentése szerint a H7N9-es típusú madárinfluenza nyolc génjéből egy - az N9-es - megegyezik a korábban Dél-Koreából származó vadmadarakban találttal, míg az H7-es gént a kelet-kínai Csöcsiang tartomány kacsaállományában mutatták ki. A többi hat gén egy másik típusú madárinfluenzából, a H9N2-es törzsből származik, ezeket Sanghaj, Csöcsiang és Csiangszu tartományok csirkéiben fedezték fel. Az elmúlt hetekben az akadémia által felsorolt mindegyik helyen tapasztaltak H7N9-es fertőzést.

A tanulmány kiemeli: nincs arra utaló bizonyíték, hogy a szárnyasok mellett a sertések is a fertőzés forrásai lennének, a H7N9 ennek ellenére veszélyesnek minősíthető, az ugyanis a madarakról közvetlenül terjed át az emberekre.

A madárinfluenza H7N9-es törzse kedd reggelig 24 embert betegített meg Kínában, közülük heten hunytak el a fertőzés következtében. A legtöbb megbetegedést, szám szerint 11-et a kelet-kínai Sanghaj városából jelentették, ahol öt ember halálát okozta a vírus, az ellene való harc pedig eddig összesen százezer élő szárnyas levágását követelte meg.

A nemzeti egészségügyi és családtervezési bizottság hétfőn megerősítette: mindezidáig nem találtak arra utaló jelet, hogy a H7N9-es madárinfluenza emberről emberre terjedne. A hatóságok több csatornán át folytatják az információgyűjtést, a bizottság a mezőgazdasági hatóságokkal együtt figyeli a betegség állatok közötti terjedését, de az emberi megbetegedések forrását is kutatják, az esetleges mutációkat is vizsgálják.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) képviselője, Michael O'Leary elismerően szólt a kínai hatóságok erőfeszítéseiről, a két fél között az információcserét és együttműködést kiválónak minősítették, és különösen nagyra értékelték, hogy a kínai vezetés gyors és pontos információt ad a valós helyzetről.

forrás: MTI