Bemutatták a lehetséges Mars-telepeseknek szánt űrruhát

Bemutatta a lehetséges Mars-telepeseknek szánt űrruha első terveit a Mars One elnevezésű holland privát űrutazási programot szervező cég, amelynek célja, hogy tíz éven belül embereket küldjön a vörös bolygóra.

   

A nyomástartó ruhához ütésálló sisak is tartozik. A szkafander ahhoz hasonló anyagból készülne, mint amelyet az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) asztronautái viseltek a holdmissziók során, ám a Marsra szánt űrruha a vörös bolygó felszínének sajátosságaihoz is alkalmazkodna - írja a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő hírportál.
   
Ilyen kihívást jelent például a mindenütt jelen lévő vörös porral való megbirkózás, amelyhez - a vállalat bevallása szerint - "további tervezésre van szükség".
   
A cserélhető elemeket is tartalmazó űrruhának sugárvédelmet is kell biztosítania, és értelemszerűen illeszkednie kell a leendő Mars-telepesek alkatához.
   
A Mars One szerint a jövendőbeli telepesek háromdimenziós nyomtatókat is visznek magukkal, hogy szükség esetén ki tudják nyomtatni az űrruhák cserélhető részeit.
   
A nagy nemzetközi visszhangot kiváltó Mars One tervet, amelynek célja, hogy a belátható jövőben lakott kolóniát hozzanak létre a Marson, 2012-ben indította útjára Bas Lansdorp holland vállalkozó.
   
A kezdetben 140 ország csaknem 200 ezer kalandorát felvillanyozó projekt keretében 24 felfedezőt akarnak küldeni egy évtizeden belül a Marsra. A költségek egy részét a vállalkozást bemutató televíziós valóságshowból finanszírozzák.
   
Hasonlóan a SpaceX űripari vállalkozás alapítója, Elon Musk terveihez, a Mars One csapata 2018-ban akar pilóta nélküli űrhajót küldeni a Marsra. Az egyirányú utazások a vörös bolygóra 2026-ban indulnának.
   
Az első telepeseknek apró épületszerűségekben kellene élniük, és gondoskodniuk kellene ivóvíz-, oxigén- és élelemellátásukról.
   
Mostanáig mindössze a NASA robotizált missziói jutottak el sikeresen a vörös bolygóra és az amerikai űrügynökség nem is tervez embert küldeni a Marsra egészen a 2030-as évekig.

forrás: MTI

Évmilliárdokkal ezelőtt kezdődhetett a Hold pólusainak vándorlása

Évmilliárdokkal ezelőtt kezdődhetett a Hold pólusainak vándorlása - állapította meg a Nature tudományos lap friss számában megjelent tanulmány.

   
A kutatók az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) Lunar Prospector szondájának az 1990-es évek végén gyűjtött adatait elemezve a Hold mai pólusai közelében egy-egy hidrogénben gazdag területet fedeztek fel, melyek vízjég jelenlétére utalnak - írta a BBC News.
   
A két jeges foltot egymással összekötő vonal áthalad a Hold középpontján, tehát úgy tűnik, ez volt az égitest korábbi forgási tengelye - írták a Nature-ben a kutatók, akik szerint fokozatosan "pólusvándorlás" zajlott le, ami végül mintegy hatfokos elmozdulást okozott.
   
A sarkok több milliárd éven át tartó áthelyeződését valószínűleg a Viharok óceánjának (Oceanus Procellarum) nevezett holdi régió vulkáni működése okozta. A tűzhányók tevékenysége miatt ez a terület melegebb és "könnyebb" lehetett, mint az égitest többi része.
   
Matt Siegler, az Arizonai Bolygókutató Intézet munkatársa és kutatócsoportja úgy véli, a kisebb sűrűség elég megingást idézhetett elő ahhoz, hogy a két "paleopólus" létét megmagyarázza.
   
"A Viharok óceánja a Hold korai történetének legaktívabb régiója volt, ami azt jelenti, hogy a pólusvándorlás évmilliárdokkal ezelőtt kezdődhetett" - írták a kutatók.
   
A hidrogénben gazdag területet a tudósok a Lunar Prospector neutronspektorméter nevű  műszerének adatai alapján fedezték fel. A neutronok mérésekor kimutatott hidrogénjel vízjég jelenlétére utal, mely a Hold állandóan árnyékban lévő krátereiben maradhatott fenn.
   
Korábbi kutatások arra következtettek, hogy a Hold pólusai akár 35 fokot is vándorolhattak. Az egyik régebbi tanulmány szerzője, Ian Garrick-Bethell, a Santa Cruz-i Kalifornai Egyetem kutatója szerint a Hold változó orientációjáról szóló többféle elméletet "össze kellene békíteni egymással", meg kellene határozni, mekkora szerepe lehetett a sűrűség változásainak a pólusvándorlásban.

Két galaxis összeütközéséről készített képet a Hubble űrteleszkóp

Két galaxis összeütközéséről készített felvételt az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) Hubble űrteleszkópja. A két óriásból az ütközés után gigászi, ellipszis alakú galaxis alakul ki lassan - tudósított a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő portál.

   

Az ilyen típusú galaxisokból egyre több lett, ahogy az univerzum fejlődött: a kezdetben kisebb galaxisok összeolvadtak és idővel nagyobb galaktikus szerkezetek épültek fel belőlük.
   
A szóban forgó NGC 3597 katalógusjelű objektum a Földtől 150 millió fényévnyire, a Serleg csillagképben helyezkedik el. Tanulmányozásával a csillagászok az elliptikus galaxisok kialakulásáról akarnak többet megtudni, ezek közül a galaxisok közül ugyanis sok a véltnél jóval korábban jött létre az univerzum története során.
   
Az idősebb elliptikus galaxisokat a csillagászok a vörös és halott jelzőkkel illetik, mivel ezekben a felduzzadt formációkban már nem képződnek új, kékesebb fényű csillagok, ezért tele vannak öreg, vörös csillagokkal.
   
Mielőtt gyengülni kezdene, néhány frissen alakult elliptikus galaxis még egy utolsó "ifjúkori fellángoláson" megy keresztül, az NGC 3597 esetében is ez történik.
   
Amikor a galaxisok egymásnak ütköznek, minden gázuk és poruk egybeömlik, ez a csillagszületés újabb hullámait idézi elő. Az anyag egy része sűrű "fészkekbe", úgynevezett protoglobuláris klaszterekbe, a csillagok gömbklaszterét megelőző formációba tömörül, ilyenek tucatjai övezik az NGC 3597-et.
   
Ezek az alakzatok egymással ütköznek és érett, kifejlett gömbklasztereket, vagyis hatalmas, galaxisok középpontja körül keringő, csillagok millióit magukba zsúfoló gömböket hoznak létre.

    (http://phys.org/news/2016-01-hubble-views-galactic-mega-merger.html)

Évtizedeken belül földöntúli élet nyomaira bukkanhatnak a tudósok

Reális lehetőség, hogy egy-két évtizeden belül Földön kívüli élet nyomaira bukkanjanak a tudósok.

Mizser Attila szerint reális lehetőséget világít meg az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) áprilisban megfogalmazott álláspontja, amely szerint néhány évtizeden belül élet nyomait azonosíthatják a tudósok a Földön kívül.

A csillagász emlékeztetett: a Kepler űrtávcső adatai szerint sok milliárd Földhöz hasonló bolygó lehet a Tejútrendszerben, amelyek megfigyeléséhez, kutatásához azonban a jelenleg rendelkezésre álló műszerek komoly fejlesztésére van szükség.

Mizser Attila hozzátette azt is, a Naprendszeren belül szintén több helyszínről feltételezik a kutatók, hogy otthont adhat egyszerű életformáknak. Példaként említette a Jupiter legnagyobb holdját, a Ganümédészt, amelynek jégtakarója alatt egy hatalmas sós vizű óceán létére gyanakodnak a tudósok.

A NASA szerint felére csökkenthető a repülőgépek fogyasztása

A NASA legújabb kutatásának eredményei szerint az új technológiákkal a mai felére csökkenthető a repülőgépek kerozin-fogyasztása, 75 százalékkal mérséklődhet a károsanyag-kibocsátás és nyolcadára a zajszennyezés.

   
A Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal kedden közölte a honlapján, ha a 2009-óta fejlesztett új technológiák beszivárognak a légiközlekedésbe, akkor a modelljeik szerint 225 milliárd dollár megtakarítást eredményezhetnek az üzemelési költségekben 2025 és 2050 között.
   
A hivatalban a törzsek, a hajtóművek technológiai fejlesztési lehetőségeit, valamint a jármű rendszereinek integrálását vizsgálták.
   
A kutatások kiderítették, hogy a jelenleginél kisebb vezérsíkokkal is biztonságos repülőgépeket lehet gyártani, és ezzel csökkenthető a súly és a légellenállás.
   
Emellett új eljárást dolgoztak ki nagyobb méretű könnyített kompozit anyagok összeillesztésére, amelyek ellenállnak a sérülésnek, és ezek felhasználásával 20 százalékkal könnyebbek lehetnek a repülőgépek. Kifejlesztettek egy olyan szárnytechnológiát is, amelynek segítségével a fékszárnyak között kiengedés után nincsenek rések, ezzel tovább csökkenthető a zaj, illetve a légellenállás.
   
A General Electric-kel és a Pratt & Whitney-vel együttműködve egy, a jelenleginél 2,5-15 százalékkal kevesebb kerozint használó hajtóművet is sikerült kifejleszteni.

Új célpontot jelöltek ki a New Horizons űrszonda számára

A Kuiper-öv egy objektumát fogja közelebbről "szemügyre venni" következő küldetéseként az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) New Horizons űrszondája, amely első számú missziójaként idén júliusban minden eddiginél közelebb jutott a Pluto törpebolygóhoz.

 
A 2014 MU69 jelzésű objektum egyike azon két üstökösszerű égitestnek, amelyeket a misszióban részt vevő kutatók jelöltek meg lehetséges új úti célként. A NASA most alaposan áttanulmányozza a tervet, mielőtt hivatalosan is jóvá hagyná azt - adta hírül a BBC News.
  
A New Horizons idén júliusban másodpercenkénti 14 kilométeres sebességre gyorsulva száguldott el a Pluto mellett. Az űrszondát ekkor 12,5 ezer kilométer választotta el a törpebolygótól, részletgazdag fotókat készített róla, hét tudományos műszere folyamatosan gyűjtötte az adatokat a Plutóról és annak holdjairól.
  
A Naprendszer külső, fagyos részén, a Kuiper-övben lévő új célpont nagyjából 1,5 milliárd kilométerre van a Plutótól. Az objektum körülbelül 45 kilométer átmérőjű és a kutatók szerint egyike a Plutóhoz hasonló nagyobb égitesteket alkotó elemeknek.
  
"Úgy véljük, hogy ez jóval kevesebbe fog kerülni, mint az elsődleges misszió, ugyanakkor új és izgalmas tudományos ismeretekkel fog szolgálni számunkra" - mondta John Grunsfeld, a NASA vezető beosztású munkatársa.
  
A New Horizonsnak elegendő üzemanyaga van egy újabb "randevúhoz", és a szakemberek szerint az űreszköz a 2020-as évek végéig vagy akár még tovább is szolgálatban marad.
  
A Hubble űrteleszkópot kezelő szakemberek tavaly nyáron öt jeges objektumot fedeztek fel a New Horizons repülési útvonalán, végül kettőre szűkítették a lehetséges új célpontok számát.
  
Október végén és november elején az űreszköz egy sor manővert fog végrehajtani, hogy megkezdje útját a 2014 MU69 felé. Az újabb nagy találkozásra a tervek szerint 2019. január 1-jén kerülhet sor.

    (http://www.bbc.com/news/science-environment-34103829)

Panorámafotón látható a Mars

A Mars felszínén tehetnek körutazást az érdeklődők annak a panorámafotónak köszönhetően, amelyet az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) képeiből állítottak össze.

  
A 2 gigapixeles képet Andrew Bodrov, az észtországi Tallinnban élő profi panorámafotós készítette több száz különböző felvételből. 

A felhasznált képeket 17 kamera vette fel a Curiosity Rover fedélzetéről, majd sugározta vissza több millió kilométer távolságba a Földre.

A panorámakép nagy részét 100 milliméteres lencséjű kamerákkal rögzítették, de további felvételeket készítettek 34 milliméteres lencséjű kamerákkal is - közölte a projekt kommunikációjával foglalkozó cég az MTI-vel.

"Ez a legnagyobb panoráma tájkép fotó, amelyet világűrben készült felvételekből állítottak össze. Nagyon izgalmas másoknak is megadni a lehetőséget, hogy eddig soha nem látott közelségből és részletességgel megcsodálhassák a Marsot" - idézi a közlemény Jeffrey Martint, a 360Cities alapítóját.

A képet a http://www.360cities.net/image/mars-gigapixel-panorama-curiosity-solar-days-136-149#-112.44,30.00,99.3 linken tekinthetik meg az érdeklődők.

forrás: MTI

Washington süllyedését jósolják tudósok

Több mint 15 centiméterrel süllyed meg az amerikai főváros, Washington talajszintje az elkövetkező évszázadban amerikai tudósok szerint - közölte híroldalán pénteken a CNN.

 
A Vermonti Egyetemnek és az Egyesült Államok Geológiai Felügyeletének (USGS) az Amerikai Földrajzi Társaság folyóiratában ezen a héten publikált közös kutatása szerint a jelenség nem áll összefüggésben a világtengerek szintjének emelkedésével, amelyet a klímaváltozásnak tulajdonítanak.

A geológusok megállapították, hogy a Chesapeake-öböl térsége alatti talajt a legutóbbi jégkorszak során egy több mint 1600 méteres jégréteg emelte meg, és ez a kitüremkedés elkezdett fokozatosan visszasüllyedni, miután a jég 20 ezer évvel ezelőtt elolvadt. A korai stádiumában járó folyamat várhatóan több ezer évig is eltart majd.

Az amerikai főváros környékét ugyanakkor a tengerszint emelkedése is fenyegeti. Az USGS emellett azt is megállapította, hogy a Chesapeake-öböl térségében az atlanti partvidék átlagánál is gyorsabban emelkedik a víz, pedig már az is duplája a világátlagnak.

A globális tengerszint mintegy 20 centimétert emelkedett 1880, vagyis a hitelesnek tekinthető mérések kezdete óta - derült ki az amerikai Országos Éghajlati Adatközpont és a NASA kutatásaiból. A további emelkedés mértéke 2100-ig 30 és 120 centiméter között lehet.

Uhura hadnagy valódi NASA-küldetésre indul

A Star Trek tévésorozatból ismerős Uhura hadnagy, Nichelle Nichols is részt vesz a világ legnagyobb repülő űrteleszkópja, a SOFIA egy szeptemberi küldetésén - írta a The Hollywood Reporter.

 
A 82 esztendős színésznő nem valódi űrkalandra indul: a SOFIA (Stratospheric Observatory For Infrared Astronomy) űrtávcsövet egy Boeing 747-es repülőbe építették bele, amely szeptember 15-én az amerikai űrkutatási hivatal kaliforniai Armstrong Repüléskutatási Központjából száll fel, de nem hagyja el a sztratoszférát.
 
A SOFIA egy második generációs, levegőben működő obszervatórium, amely a NASA és a Német Légi és Űrhajózási Központ (DLR) közös projektjeként valósult meg. Az első generációs modell eredetileg 1977-ben repült, és mint Nichols elmondta, ő már azon a gépen is ott volt az utasok között.
  
A SOFIA az univerzum infravörös energiáját figyeli, születő csillagokat, fekete lyukakat, naprendszereket, üstökösöket és aszteroidákat is lehet kutatni a segítségével. A közelmúltban Új-Zéland mellett repülve az űrteleszkóp éppen azt kapta lencsevégre, amikor a Pluto egy csillag előtt haladt el. A repülőgép testébe épített tükrös távcső átmérője két és fél méteres.
 
Nichols 1966-tól több mint 25 éven át alakította a USS Enterprise űrhajó kommunikációs tisztjét, Uhura hadnagyot a tévében. Utoljára a Star Trek: A nem ismert tartomány című 1991-es filmben játszotta a nevezetes szerepet.
 
A színésznő az 1970-es évek óta a NASA hivatalos nagyköveteként a Star Trek-sorozattal szerzett hírnevét felhasználva népszerűsíti az űrkutatási hivatalt. Munkája révén számos női, afroamerikai és más kisebbségekhez tartozó munkatárs került a NASA-hoz, mások mellett Sally Ride, aki az első amerikai űrhajósnő volt a világűrben, és Charles Bolden, a NASA első afroamerikai igazgatója.
 
A színésznő június elején könnyebb stroke-on esett át, de azóta a kezeléseknek köszönhetően felépült.
 
Bob Meyer, a NASA SOFIA-programigazgatója néhány éve, a program bemutatásakor elmondta: a légi obszervatórium majdnem olyan minőségű képeket biztosít, mint a Hubble-űrteleszkóp. Üzemeltetését körülbelül két évtizedre tervezik. A légi obszervatóriumok számos előnnyel rendelkeznek a földi telepítésűekkel szemben, mivel a felvételeket nem torzítja el a nedvességgel telített légkör. Emellett a hordozó repülőgép útiránya szabadon megválasztható.

http://www.theverge.com/2015/8/3/9090201/star-trek-nichelle-nichols-nasa-sofia
http://www.hollywoodreporter.com/heat-vision/star-treks-first-uhura-joins-812781
http://www.mirror.co.uk/news/world-news/star-treks-uhura-fly-nasa-6171911

Galaktikus csillaggyárat fényképezett le a Hubble űrteleszkóp

Galaktikus csillaggyárat kapott lencsevégre a Hubble, amelynek színpompás felvételeit az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) tette közzé honlapján.

   
A képeken egy szabálytalan csillagváros, az NGC 1140 katalógusjelű galaxis látható, amely 60 millió fényévre, az Eridanus csillagképben található.
   
A kis galaxisban valóságos "babyboom" figyelhető meg. Az NGC1140 ugyan tízszer kisebb, mint a Tejútrendszer, ám ugyanolyan tempóban állítja elő az új csillagokat, mint "termetesebb" társa: évente átlagosan egy, a Napunkkal megegyező tömegű csillaggal növeli "népességét". E felfokozott termelés nyomon követhető a Hubble felvételein, amelyeken a kis galaxis valósággal ragyog a fényes, kék-fehér színekben pompázó fiatal csillagoknak köszönhetően.
   
Az NGC 1140-hez hasonló, termékeny galaxisok, amelyek nagy mennyiségekben tartalmaznak "ősgázokat", rendkívül érdekesek az asztronómusok számára, mivel összetételükben, "viselkedésükben" hasonlítanak a korai világegyetem csillagvárosaira. Utóbbiak szolgáltatták a későbbi óriási csillagvárosok létrejöttéhez szükséges építőanyagot. A korai univerzum galaxisai azonban igen távoliak és haloványak, ezért fontos megfigyelni az NGC 1140-hez hasonló közelebbi objektumokat.
   
Az intenzív csillagtermelés azonban meghatározza a kis galaxis sorsát. Amikor a nagyobb csillagai szupernóvaként ellobbannak, a robbanás ereje kifújhatja a galaxis gáztartalékait a világűrbe. Alapanyag hiányában pedig nem születhetnek új csillagok, vagyis a "babyboom" nem tarthat sokáig.
   
http://www.nasa.gov/image-feature/goddard/hubble-looks-in-on-a-galactic-nursery