A következő címkéjű bejegyzések mutatása: állatvilág. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: állatvilág. Összes bejegyzés megjelenítése

A sertésekben több a vaddisznógén, mint azt eddig gondolták


A háziasított európai sertésekben a korábban véltnél sokkal több a vaddisznógén - állapította meg egy nemzetközi szakemberekből álló kutatócsoport, amelynek tanulmányát a Nature Genetics című folyóirat közölte.

Az új eredmények fényében megdőlni látszik a sertések eredetére vonatkozó feltételezés, amely szerint a disznókat nagyjából 9 ezer évvel ezelőtt háziasították és vadon élő rokonaiktól elkülönítve tartották őket, ami a ma ismert - a vadkanoktól eltérő külsejű - házi sertések kialakulásához vezetett.

A tanulmány készítői mintegy 600 házi és vadon élő sertéstől gyűjtöttek be mintákat Európa és Ázsia különböző területein, majd végül 103 példány teljes genomját vonták elemzés alá. Ezután összevetették az eredményeket egy ugyancsak 600 vadon élő és háziasított disznót vizsgáló korábbi tanulmány adataival, és az állatok származásának eredetére alkalmas modellt dolgoztak ki - olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon.

Az adatok és a modellek tanulmányozása révén a kutatók arra jutottak, hogy a mai sertések nem elszigetelt tenyésztés, hanem a háziasított és a vadon élő disznók több éven át tartó keresztezésének eredményei. Az azonosított vaddisznógének egy része ráadásul nem is szerepelt a kutatók adatbázisában, amit azt sugallja, hogy már kihalt fajtól származhatnak.

A mutatók azt az elméletet is alátámasztják, hogy a disznókat valójában két helyszínen, Ázsiában és a Közel-Keleten háziasították először. Az elemzés szerint az európai sertéseket eredetileg a Közel-Keletről hozták be, majd vaddisznókkal, aztán ázsiai rokonaikkal keresztezték őket, ami a mai külsejük kialakulásához vezetett.

A szakemberek szerint az, hogy a modern házi sertések nem hasonlítanak jobban a vaddisznókhoz, a korai gazdák szelektív tenyésztésének eredménye, vagyis, hogy az általuk preferált tulajdonságokkal bíró egyedeket pároztatták egymással, ellensúlyozva a vaddisznókkal való alkalmankénti keresztezést.

    (http://phys.org/news/2015-09-modern-pigs-wild-boar-genes.html)

A krokodilok a "múltban ragadtak" a madarakhoz képest

A krokodilok ma élő legközelebbi rokonai a madarak, ám tollas "unokatestvéreikkel" ellentétben ők a "múltban ragadtak" - állítják amerikai kutatók.


Mindkét csoport egy nagyjából 240 millió évvel ezelőtt élt közös őstől származik, ám míg a madarak evolúciója gyors ütemben haladt dinoszauruszőseik kipusztulása után, addig a krokodiloké lassú volt - olvasható a The Daily Telegraph című brit lap internetes kiadásában.

"A krokodilfélék molekuláris órájának ketyegési sebessége jóval lassabb, mint az általunk vizsgált más állatoké, így az emlősöké, ami azt jelenti, hogy sokkal tisztább képet kaphatunk a múltjukról" - magyarázta Richard Green, a Kaliforniai Egyetem Santa Cruz-i tagintézményének munkatársa. Mint hozzátette: "a fosszíliákból tudjuk, hogy a krokodilok testszerkezete nagyrészt változatlan maradt évmilliókon keresztül".

A kutatók a mississippi aligátor (Alligator mississippiensis), a bordás krokodil (Crocodylus porosus) és a gangeszi gaviál (Gavialis gangeticus) genomját vizsgálták, és a hüllők szokatlanul lassú ütemű fejlődését kihasználva felépítették a dinoszauruszokat, pteroszauruszokat, madarakat és krokodilféléket is megelőző "archoszaurusz" genetikai képét.

  A Science című folyóiratban közölt eredmények szerint az archoszauruszok őseinek rendkívül lassú volt a molekuláris evolúciója, amely azonban felgyorsult a madarak esetében. A dinoszauruszok 66 millió évvel ezelőtti kihalását okozó meteorbecsapódást követően a megmaradt madarak gyors ütemű fejlődésen mentek keresztül, ami a ma élő szinte összes - több mint tízezer - madárfaj kialakulásához vezetett.

 (http://www.telegraph.co.uk/news/science/evolution/11288900/Crocodiles-are-stuck-in-the-past-compared-to-their-bird-relatives.html)

A hangyák előre megérzik a földrengést

A hangyák előre megérzik a földrengést, jóllehet ennek ára az, hogy csapnivalóan választják ki lakóhelyüket - hangzott el az Európai Földtudományi Szövetség bécsi éves közgyűlésén.   


Gabriele Berberich, a Duisburg-Esseni Egyetem kutatója csapatával három éven át tanulmányozta az erdei vöröshangyák viselkedését Németországban. Arra az eredményre jutottak, hogy az apró, szorgalmas rovarok előszeretettel építik ki fészküket vetődések és repedések mentén, csupa olyan helyen, ahol gyakoriak a tektonikus mozgások, és földrengés esetén a leginkább beszakadhat a talaj. A felmérés keretében több mint 15 000 vöröshangyabolyt számoltak össze a németországi törési vonalak mentén.

Az állatok magatartását videokamerákkal rögzítették. A vizsgálati időszakban - 2009 és 2012 között - tíz 2,0-3,2 erősségű rengést észleltek az országban: a hangyák viselkedése csak a Richter-skála szerint 2,0-es fokozatúnál nagyobb földmozgásoknál változott meg (történetesen ez az az alsó rengéshatár, amelyet az ember is még érzékelni tud).

A kutató a tanácskozás alkalmából tartott sajtóértekezletén elmondta, hogy rendes körülmények között a hangyák napközben végezték a mindennapi teendőiket, esténként pedig visszatértek a bolyba pihenni. Ám a rengéseket megelőző éjszaka valamennyien ébren voltak, előjöttek az otthonukból és a boly előtt gyülekeztek, kitéve magukat ellenségeik esetleges támadásainak. Életük és tevékenységük csak a földmozgást követő nap tért vissza a rendes kerékvágásba - idézte szavait a LiveScience tudományos portál.

Berberich véleménye szerint a rovarok valószínűleg érzékelik a földből kiszivárgó gázok változását, illetve a mágneses mező helyi eltolódását, és ezekből a jelekből "következtetnek" a küszöbön álló földrengésre. A miértre és a hogyanra azonban még nincs pontos magyarázat, ezért kollégáival azt tervezi, hogy a földmozgások tekintetében aktívabb vidéken figyelik meg, miként reagálnak a hangyák a nagyobb amplitúdójú rengésekre.


forrás: MTI

A Gigantopithecus azért halt ki, mert óriási volt és nem tudott alkalmazkodni

Óriási testméretei miatt nem tudott alkalmazkodni a környezet változásához, ezért halt ki 100 ezer éve a Gigantopithecus nevű, King Konghoz hasonló majom, amely családjának a valaha élt legnagyobb testű faja lehetett - állapították meg német tudósok.
 

A tübingeni Senckenberg Központ emberi evolúciót és az ősi környezetet kutató tudósai és a frankfurti Senckenberg Kutatóintézet munkatársai a Gigantopithecus kihalásának körülményeit vizsgálták, tanulmányuk a Quaternary International tudományos lapban jelent meg - adta hírül a phys.org.
 
Az óriás ősmajom fogzománckövületének elemzéséből arra következtettek, hogy a főemlős csak erdős területen élt meg.
 
A Gigantopithecusok 1,8-3 méteresre is megnőttek, súlyukat 200-500 kilogrammra becsülik, testméreteiket tehát jól ismeri a tudomány, ám kihalásuk körülményei körül sok a bizonytalanság.
 
A faj táplálkozásáról többféle elmélet létezik, egyesek szerint növényevő, mások szerint húsevő volt, vannak, akik úgy vélik, kizárólag bambuszon élt.
 
Étrendje és kihalásának lehetséges tényezői után kutatva a német biogeológusok elemezték az óriás fogkövületeit. "Eredményeink azt mutatják, hogy a gigászi állat csak erdőben élhetett, itt volt a tápláléka. Kizárólag növényen élt, de élelme nem korlátozódott a bambuszra" - magyarázta Hervé Bocherens, a kutatás egyik vezetője.
 
A fogzománc stabil szénizotópjai még évmilliók elteltével is információkkal szolgálnak az állat étrendjéről. A vizsgált fogmaradványokat Kínában és Thaiföldön találták.
    A kutatók szerint a Gigantopithecus testmérete és az erdőkre utaltsága együtt vezethetett a kihalásához.
 
"A hatalmas majom rokonai, például az orángutánok fennmaradtak, pedig ők is egy élőhelytípushoz kötődtek. Az ő emésztésük azonban lassú volt, kevesebb élelemmel is eléltek. A Gigantopithecus óriás méretei miatt hatalmas tömegű táplálékra szorult. Amikor a pleisztocén korában egyre több erdő vált szavannává, egyszerűen elfogyott az elesége" - fejtette ki Bocherens.

http://phys.org/news/2016-01-giant-ape-gigantopithecus-extinct-years.html

Felismerik a lovak az emberi érzelmeket

Felismerik az érzelmeket tükröző emberi arckifejezéseket a lovak: megkülönböztetik a mérges és a vidám arcokat - derült ki egy brit kutatásból.

 
A Sussexi Egyetem kutatói nagy méretű fotókon férfiak arckifejezését mutatták 28 lónak: az állatok "negatívan reagáltak" a mérges arckifejezésre - írja a BBC online kiadása.
  
A szakértők szerint a háziasítással a lovak képessé válhattak arra, hogy értelmezzék az emberi viselkedést és alkalmazkodjanak hozzá. Eredményeiket a Biology Letters című szaklapban mutatták be.
  
"Az egyikünk mutatta a fotót, a másik fogta a lovat. Az állatok a bal szemükkel nézték meg a mérges arcot" - mondta el Amy Smith kutató.
  
Az emlősök agya úgy működik, hogy a bal szemből jövő ingereket az agy jobb fele dolgozza fel. "A jobb agyfélteke a negatív ingerek feldolgozására specializálódott. Ez valójában az energiamegosztásról szól, hiszen így az emlősnek nincs szüksége arra, hogy az az egész agyat használja" - magyarázta Smith.
  
A tudósok pulzusmérőket is felszereltek a lovakra, amelyek megmutatták, hogy a mérges arckifejezések jelentősen fokozták a szívverésüket.
  
Hasonló eredmények születtek nemrég családban élő kutyák vizsgálatakor is, ami felveti a kérdést, hogy hogyan befolyásolta az emberekkel való együttélés az állatok viselkedését. A lovaknak megvan az a velük született képességük, hogy felismerjék egymás érzelmeit. Úgy tűnik, hogy a háziasítással képessé váltak az emberi érzelmek azonosítására is - állapították meg a kutatók.

Videót itt találhattok a cikkhez: http://www.bbc.com/news/science-environment-35522233

Ötvenhétféle rovarirtószert mutattak ki az európai háziméhek szervezetében


Ötvenhét különböző rovarirtószer nyomait azonosították mérgezett európai háziméhek szervezetében lengyel kutatók, akik a Journal of Chromatography A című folyóiratban ismertették eredményeiket.

   
A háziméhek ma már világszerte fenyegetettek. Az Egyesült Államokban egyre gyakrabban fordul elő a kaptárak elnéptelenedésével járó tünetegyüttes, az úgynevezett kaptárelhagyás, amikor az egy kaptárban élő méhek száma gyorsan, váratlanul és katasztrofális mértékben lecsökken.
   
Számos tanulmány kimutatott már kapcsolatot a rovarirtószerek használata és a háziméh-populációk hanyatlása között. Az Európai Unió mostanra betiltotta a méhpusztulással összefüggésbe hozható, neonikotinoid-alapú növényvédőszerek használatát. A méhekre ártalmas szerek egyikének betiltása azonban nem oldja meg a problémát, a rovarölők és a méhpusztulás közötti kapcsolat ugyanis igen összetett és a kutatók folyamatosan dolgoznak az okok felkutatásán.
   
A lengyelországi Nemzeti Állatgyógyászati Kutatóintézet szakemberei olyan módszert dolgoztak ki, amellyel egyszerre kétszáz rovarirtószer és az azok lebomlásakor keletkező vegyület jelenlétét tudják megvizsgálni, megnézve, hogy pontosan melyik jelent fenyegetést a méhekre nézve. A letesztelt rovarölők nagyjából 98 százaléka engedélyezett az Európai Unióban.
   
A kutatók több mint hetven háziméhmérgezéses esetet vizsgáltak meg, és 57-féle rovarirtószer jelenlétét mutatták ki az állatok szervezetében - írta a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő portál.
   
"Ezek a szerek már kis mennyiségben is legyengíthetik a méhek szervezetének védelmi rendszerét, lehetőséget adva a parazitáknak és vírusoknak a kolóniák elpusztítására" - hangsúlyozta a tanulmányt vezető Tomasz Kiljanek. Hozzátette: a mostani eredmények segítenek kiszélesíteni a rovarölők hatásával kapcsolatos ismereteket és megállapítani, hogy a jelenleg használt szerek együttes jelenléte milyen kockázatokkal jár együtt, valamint a populációk megóvására irányuló törekvéseket is előmozdíthatják.
   
A méhek egészsége rendkívül fontos, hiszen ők végzik az európai termények és vadnövények beporzásának több mint 80 százalékát - mutatott rá a szakember.

http://phys.org/news/2016-03-pesticides-poisoned-honeybees.html

Sárga szemöldökű békafajt fedeztek fel Kolumbiában

illusztráció
Sárga szemöldökű békafajt fedeztek fel Kolumbiában, a Keleti-Andokban - közli honlapján a BBC.

   
A Humboldt Intézet szakértői a Pristimantis macrummendozai nevet adták az állatnak. A Boyaca tartományban lévő Iguaque-Merchán hegyvidéki ökoszisztémában bukkantak rá, Arcabuco várostól északra.
   
Rejtőszíneinek köszönhetően a béka könnyen beleolvad a köves talajba, ráncos bőre megőrzi a nedvességet. A tudósok szerint a 3500 méter feletti magasságban élő faj nagyon jól alkalmazkodott a nyirkos környezethez. A Pristimantis nősténye a nedves talajba rakja le petéit.
   
Kolumbia a földkerekség egyik leggazdagabb élővilágú országa. A környezetvédők régóta harcolnak az ország mocsaras területeinek védelméért.
   
Az elmúlt hónapban a kolumbiai alkotmányos bíróság betiltotta a bányászatot a mocsárvidékeken. Döntését azzal indokolta, hogy az visszafordíthatatlan károkat okozhat a törékeny ökoszisztémában.

Egy rövidszőrű német vizsla nyerte a legrangosabb amerikai kutyakiállítást


Egy rövidszőrű német vizsla nyerte meg az Egyesült Államok legrangosabb kutyakiállítását New Yorkban.
   
A hároméves, CJ névre hallgató kan mintegy 200 fajtából több mint 2700 kutyát utasított maga mögé a 140. alkalommal megrendezett Westminster Kennel Club Dog Show versenyen, megszerezve ezzel a győztesnek járó ezüstserleget - írta a BBC News.
   
"Van benne egy különleges szikra" - nyilatkozta a nyertes kutya gazdája, Valerie Nunes-Atkinson, hozzátéve, hogy CJ-ben - teljes nevén California Journey - "öreg lélek" lakozik. Az elismeréssel nem jár pénzjutalom, de a kutya részt vesz egy médiaturnén.
   
CJ felmenői között két bajnok is található, a négylábú a harmadik rövidszőrű német vizsla, amely megnyerte a nagypresztízsű kutyakiállítást. A zsűri feje, Richard Meen úgy fogalmazott: CJ-ben meg van az az intelligencia és éberség, amelyet a nyertes kiválasztásánál keresett.
   
A verseny második helyezettje egy Lucy névre hallgató orosz agár lett, CJ emellett maga mögé utasította a 101 győztes címmel büszkélkedő, tavaly az Egyesült Államok elsőszámú kutyájának választott, Rumor névre hallgató nőstény németjuhászt is.
   
A Westminster Kennel Club Dog Show az Egyesült Államok legrégebbi kutyakiállítása, egyben a második legrégibb sportversenye a Kentucky derbi után.

Alábecsülték a növények által elnyelt szén-dioxid mennyiségét

Alábecsülték a növények által elnyelt szén-dioxid mennyiségét az éghajlati modellek egy új kutatás szerint.
    

A tudósok szerint 1901 és 2010 között a növények 16 százalékkal több gázt nyeltek el, mint korábban vélték - idézte a BBC az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) megjelent tanulmányt szerdán.
    
A szerzők szerint ez megmagyarázza, hogy a modellkísérletek eddig miért becsülték túl a szén-dioxid légköri mennyiségének növekedési ütemét. Úgy vélik azonban, a globális felmelegedés előrejelzéseit ez a különbség valószínűleg nem befolyásolja.
    
Az atmoszférában lévő szén-dioxid mennyiségének kiszámítása kulcsfontosságú a klímaváltozás hőmérsékleti hatásának becsléséhez. A kibocsátott szén-dioxid mintegy felét az óceánok vagy a növények nyelik el. Az új kutatásban a tudósok újra megvizsgálták, hogyan szívja magába az élő növényzet ezt az üvegházhatású gázt.
    
Elemezték, hogyan oszlik szét a szén-dioxid lassan a levelekben, és arra a következtetésre jutottak, hogy a korábban véltnél többet nyelhettek el belőle: 915 milliárd tonna helyett 1057 milliárdot, vagyis 16 százalékkal nagyobb mennyiséget.
    
Az Oak Rigde Nemzeti Laboratórium Lianhong Gu vezette kutatócsoportja szerint a modellek mintegy 17 százalékkal becsülték túl a légköri szén-dioxid-mennyiségét. Úgy vélik, a növények által elnyelt szén-dioxid újraszámolása megmagyarázza a különbséget.

forrás: MTI
kép:  www.informed.hu

A hajók zaja miatt sokkal több hal válhat ragadozók prédájává

A hajók motorzaja miatt sokkal több hal válhat ragadozók prédájává - állapította meg egy úttörő jelentőségű tengerbiológiai kutatás.

 

Az Exeteri Egyetem vezette nemzetközi kutatócsoport azt találta, hogy az elhaladó hajók motorzaja akkora stresszt okoz a korallzátonyok fiatal halainál, hogy nehezebben veszik észre a veszélyt, gyakrabban falják fel őket a ragadozók, túlélési esélyeik így a felére csökkennek - adta hírül a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő portál.
  
Ez az első kutatás, amely kimutatta, hogy az emberi tevékenységből származó zajok, ebben az esetben a motoros hajók hangja közvetlenül befolyásolhatja a halak élettartamát.
  
"Amikor a nyílt vízen hajó húzott el fiatal korallszirti halak mellett, akkor hatszor kevésbé volt valószínű, hogy az átélt stressz miatt megijedjenek a szimulált ragadozótámadástól, mint amikor nem hallatszott közelükben motorzaj" - magyarázta Stephen Simpson, az Exeteri Egyetem biológusa.
  
A ragadozó és zsákmánya közötti viszony ausztrál és kanadai specialistáival, valamint a Bristoli Egyetem akusztikaszakértőivel együtt laboratóriumi és terepkísérleteket végeztek: felvételeket és valódi motorzajt használva vizsgálták, hogyan viselkednek a Pomacentrus amboinensis korallszirti hal fiatal egyedei, ha természetes ellenségükkel találkoznak.
  
A zaj a többi környezeti ártalomhoz képest könnyebben korlátozható a kutatók szerint. "Az ember dönti el, mikor hajózik a korallzátonyok környékén, kerülni lehet azt az időszakot, amikor a legtöbb a fiatal egyed. Ki lehet alakítani csendes védőzónákat is" - hangsúlyozta Simpson.
  
"Mondhatjuk, hogy a klímaváltozás nagyobb veszélyt jelent a korallzátonyok életére, ám ha a zajártalmat csökkentjük, az zátonyok élővilága ellenállóbb lesz a globális felmelegedéssel és az óceánok elsavasodásával szemben" - jegyezte meg Mark Meekan, az Ausztrál Tengerkutatási Intézet munkatársa.

    (http://phys.org/news/2016-02-motorboat-noise-predators-deadly-advantage.html)