Ez az erőltetett menet már tavaly az NBA-ben is megvalósult, és ahogy ott is szedték áldozataikat a sérülések, úgy előreláthatólag majd az NHL-ben sem lesz másképp. Ezért most még fontosabb lesz az együttesek számára a saját kereteik mélysége, és hogy legyen kellő mennyiségű fiatal újonc bevethető állapotban a farmcsapatokban.
A rövid szezon miatt a csapatok azt a luxust sem engedhetik meg maguknak, hogy 4-5 meccses vereségszériába keveredjenek, hiszen két ilyen sorozat után már borítékolható, hogy az a csapat nem jut be a playoffba. Az április 3-i cserestop napja idén előreláthatólag rekordot fog szülni a cseréket illetően, kivéve ha a menedzserek addig szét nem cserélik csapataikat a siker elérése érdekében.
Az elnyúló alapszakasz miatt csak április 30-án veszi kezdetét a playoff, ami egészen június végéig eltarthat, ha minden párharcban hét meccsre kerül sor. Az idei draft június 30-án kerül megrendezésre, a lockout miatt a megszokottól eltérően mind a hét kört ezen a napon lebonyolítják Newarkban. A szabadügynök-piac pedig július 5-én fog megnyílni a szokásos 1-i nyitásnap helyett.
Akik emlékeznek még a tavalyi szezonra, azoknak talán még rémlik, hogy a szezon korai szakaszában az Edmonton, sőt a Minnesota is vezette a ligát, azonban év végére mindkét csapat visszahullott a liga sereghajtói közé. Idén egy hasonló szezonkezdet minden bizonnyal már rájátszást is érhet bizonyos csapatoknak, főleg ha ez együtt jár a csoportriválisok döcögős rajtjával.
Ez annyit jelent, hogy már a mai nap kezdetével minőségi hokit láthatnak a szurkolók, hiszen minden meccs 4 pontos találkozónak titulálható. Főleg úgy, hogy idén a két főcsoport csapatai nem találkoznak egymással, és csak az azonos konferencián belül található együttesek mérkőznek meg egymással. Senki sem vehet fél vállról senkit, mert annak kellemetlen következményei lehetnek.
Címvédés vagy új bajnok?
Természetesen minden szezon elején felmerül a kérdés, hogy az előző év bajnoka képes lesz-e az ismétlésre. Ez utoljára a Detroit Red Wingsnek sikerült 1998-ban, azóta a Dallas (1999 és 2000), a New Jersey (2000 és 2001) és a Red Wings (2008 és 2009) is tiszteletét tette a nagydöntőben két egymást követő évben, de a duplázás egyszer sem jött össze a csapatoknak.
Ami miatt előnyt élvez most a Los Angeles Kings, az az, hogy a kerete egytől egyig egyben maradt, és nincs semmi változás a kupanyertes állományhoz képest. Jonathan Quicket, a rájátszás MVP-jét sikerült hosszú távra szerződtetni, mondhatni továbbra is "nevetséges" áron, ha a kanadai portás képes lesz a továbbiakban is úgy teljesíteni, mint ahogy azt a playoffban láttuk tőle. Ugyanakkor 2006-ban Cam Ward is hasonló rájátszást produkált, azóta pedig egyszer sem tudta megközelíteni azt a szintet, úgyhogy Quicknél is fenn áll ennek a veszélye - még ha egyelőre nem is tűnik túl reálisnak.
A címvédés már csak azért is nehéz, mert már senki sem fogja lenézni a Kingst. A Los Angeles úgy hódította el a franchise történetének első Stanley-kupáját, hogy nyolcadik helyen jutott be a rájátszásba, és az első két körben a Vancouver és a St. Louis is beleesett a csapdába, hogy lebecsülték az ellenfelüket. Onnantól pedig már a Phoenix és a New Jersey sem tudott mit kezdeni a Kingsszel, hiába készültek fel belőlük. Idén már nem tudják eljátszani ugyanezt, és valószínűleg minden ellenfél kétszer olyan nehezen fog megdolgozni ellenük, mint tették egy szezonnal korábban.
Ami a kihívókat illeti, négy csapat emelkedik ki. Lehet mondani egy ötödiket is. Nyugaton az elmúlt évek alapszakasz-bajnoka a Vancouver lehet az, amely gárda megszorongatja a Királyokat, ugyanakkor a kanadaiaknál vészesen fogy az idő, ugyanis a csapat húzónevei egyre idősebbek. Éppen ez jelentheti az ütőkártyát a kezükben, hogy Daniel Sedinék megmakacsolják magukat, és egy csonka szezonban mindent kiadnak magukból, hogy két év után ismét nagydöntőt játszhassanak.
A legnagyobb favorit az észak-amerikai portálokon a St. Louis Blues, akiket már tavaly is sokan vizionáltak a nagydöntőbe, de a Kings ellen felsültek. Ken Hitchcock csodát tett a csapattal, egy borzalmas szezonkezdés után nyerte meg a csapattal a csoportot, de a kapustandem, Jaroslav Halak és Brian Elliott befürödtek a rájátszásban - jobban mondva Halak lesérült, Elliott pedig messze nem tudta hozni az év legfontosabb szakaszában azt a teljesítményt, amit az alapszakaszban nyújtott. A Blues piti áron leszerződtette a Rangers által kivásárolt Wade Reddent, aki Hitchcock kezei alatt ismét visszanyerheti régi hírnevét.
A központi csoportból a Chicago Blackhawks számára is meg van az esély arra, hogy a bajnoki év után ismét egy hosszú playoffban legyen része. A fizetési sapka miatt szét kellett bombázni a kupagyőzelem után a csapatot, de mostanra sikerült stabilizálni a keretet, és az interjúk alapján Jonathan Toews csapatkapitány nagyon éhes egy újabb történelmi sikerre.
A keleti oldalról az abszolút favoritnak a New York Rangers tekinthető, mely már tavaly is csak két győzelemre volt a nagydöntőtől. A csapat magja megmaradt, és közben megszerezték Rick Nasht a Columbusból, aki talán a kirakós utolsó hiányzó darabja volt. Henrik Lundqvistot nem kell félteni attól, hogy egy csonkaszezon miatt kifullad a playoff végére, valamint Marian Gaboriknak is jól jött a lockout, hiszen így meccskihagyás nélkül felépülhetett sérüléséből.
Plusz ott van a múlt árnya: 1994-ben a New Jerseyt leverve a főcsoportdöntőben nyertek később kupát a Parkőrök, majd a Devils 1995-ben felült a trónra. Tavaly a Rangers kapott ki a főcsoportdöntőben a Hudson-riválistól, és a sors pikantériája lenne, ha a mostani csonkaszezon után a Rangers hódítaná el először a kupát 1994 óta.
Persze a Rangersnek nem lesz egyszerű dolga, hiszen a Pittsburgh Penguins Jevgenyij Malkinnal és Sidney Crosbyval 2009 után ismét teljesen egészséges kerettel vág neki a szezonnak. Malkin a KHL-ben sem mutatta jelét annak, hogy lassított volna a tavalyi pontbajnoki címet érő tempóján, míg Sidney Crosby félig egészségesen is pont/meccs átlag felett teljesített tavaly. Bár elvesztették Jordan Staalt, és így már nincs három nagyon jó centerük, ugyanakkor leszerződtették Tomas Vokount, aki tökéletes cserekapus, és aki még akár meccset is lophat a Pittsburgh-nek a playoffban, ha Marc-André Fleury lábai ismét megremegnének.
Hatodik kihívónak lehetne mondani még a Boston Bruinst, akik kellőképpen ki tudták magukat pihenni a lockout során. A fiatalok Európában tartották formában magukat. A legnagyobb kérdőjel a kapuban lesz, hogy Tuukka Rask milyen mértékben tudja pótolni az önkéntes száműzetésbe vonuló Tim Thomast.
Feljövő és visszaeső csapatok
Míg a fenti csapatok szinte biztos, hogy playoffba küzdik be magukat, addig a többi gárda számára élet-halál harc lesz a következő három és fél hónap. Nyugaton a Detroit Red Wings számára lesz nagyon nehéz ez az időszak, hiszen amellett, hogy Nicklas Lidström visszavonult, Brad Stuartot is elcserélték, így jelentősen meggyengült a hátsó alakzat. Három éve a Detroitnak sikerült egy hatalmas sérüléshullám ellenére is playoffba jutnia, idén hasonlóan nagy teljesítmény lenne a csapattól a rájátszás. Lidström után egyébként Henrik Zetterbergre került a C betű, úgyhogy minden szempontból új éra kezdődik a Detroitnál.
Nagy kérdés, hogy a Nashville mire lesz képes Ryan Suter nélkül. Shea Webert bár hatalmas gázsi ellenében megtartotta a csapat, de a szakértőket mindig is izgatta, hogy a párosból ki húzta fel inkább a másik teljesítményét: Suter Weberét, vagy fordítva.
A másik izgalmas kérdéskör a különböző koncepciójú csapatok remeklése és hanyatlása lesz. Míg a Dallas beruházott a veteránokba, úgy mint Jaromir Jagrbe és Ray Whitney-be, addig az Edmonton Oilers tehetséges fiatalokkal igyekszik 2005 után ismét playoffba jutni.
Keleten az atlanti csoport idén is az NHL legnehezebb csoportja lesz. A Rangersön és a Penguinsen kívül a Philadelphia és a New Jersey is benne lesz a playoffért folytatott harc sűrűjében, bár mindkét csapatnak meglesz a maga problémája.
A Flyersnél a hátsó alakzatban ütött be a krach, és Chris Prongeren kívül mást is nélkülöznie kell Peter Laviolette vezetőedzőnek. A New Jersey ezzel szemben pont a csatárfronton lett foghíjas Zach Parisé, Petr Sykora és Alekszej Ponyikarovszkij távozásával, amit egyelőre a csapat házon belül, fiatalokkal igyekszik pótolni.
A délkeleti csoportban várható a legnagyobb mozgolódás a tavalyi évhez képest, hiszen a Carolina nagyberuházást tartott a nyáron Jordan Staal és Alex Szjomin megszerzésével, és így papíron nagy lépést tettek előre a csoportbajnoki cím felé. A Carolina viszont pont az a csapat, mely papíron mindig tetszetősnek tűnik, gyakorlatban viszont nem jönnek be Jim Rutherford menedzser elképzelései.
A 2005 és 2012 közötti periódus között egyedül a Toronto nem kvalifikálta magát a playoffba az NHL 30 csapata közül. A Maple Leafsnél meg is elégelték az egy helyben maradást, és menesztették Brian Burke-öt, akit Dave Nonis váltott a székben. Nonis el is kezdte a takarítást Burke után, például leküldte a farmba Tim Connollyt, Burke egyik nagy szerzeményét a szabadügynök-piacról, aki finoman fogalmazva sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Ugyanakkor James van Riemsdykkal egy újabb tehetséges csatárral bővült a Toronto kerete, így Phil Kessel sem érezheti magát majd egyedül a góllövések tekintetében.
Játékosok utolsó nagy esélye
Mint említettük, rengeteg csere várható az elkövetkezendő időszakban, melyek között lesz nem egy nagy horderejű játékosmozgás is. Április elejére valószínűleg már nyilvánvalóvá válik egyes csapatok számára, hogy esélytelenek a playoffra, így elcserélhetik legértékesebb játékosaikat fiatalokra, draft húzásokra.
A Calgary Flames csapatkapitánya, Jarome Iginla lehet a legnagyobb áldozata a kanadai együttes újabb pocsék idényének. Iginlát az elmúlt években több alkalommal is szóba hozták pletykákban, de mindeddig maradt az albertai klubnál. Újabb csalódást keltő szezon után azonban a menedzsmentnek el kell gondolkoznia azon, hogy nem lenne-e kifizetődőbb elcserélni Iginlát jó ellenértékért, mintsem megvárni míg lealkonyul a játékos pályafutása, különösebb eredmény nélkül.
A másik nagy név Teemu Selanne lehet, aki elmondása szerint utoljára jött vissza az NHL-be. Sokakhoz hasonlóan azonban mi is reménykedünk benne, hogy nem elégszik meg egy csonkaszezonnal pályafutása utolsó évének, és még jövőre is a jégen látjuk a finn legendát. Az Anaheim Ducksnál rengeteg a kérdőjel, hiszen a csapat húzóneveinek Corey Perrynek és Ryan Getzlafnak is lejár a szerződése, nem beszélve Selannéről. A jövőre 64 millióra visszaeső fizetési sapka pedig nem túl sok alternatívával kecsegtet a kaliforniai együttes számára.
A fizetési sapka drasztikus csökkenése lesz a másik ok arra, hogy rengeteg cserét láthatunk a július 5-i szabadügynök-piac megnyitásáig. A csapatok az átmeneti időszak miatt idén még kicsivel több, mint 70 milliót költhetnek játékosokra, és jelenleg tizenegy olyan együttes van, mely már a jövő évi sapka alá nem férne bele.
forrás: hatharom.hu